Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-08 / 10. szám
1 IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. március 8. 10. szám. Nagykároly és Emellek A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) siN Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Főinunkatárs: DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KOLCSEV-NYOMDA R.-T. ffflT MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára 8 korona. 4 korona. 2 korona. 20 fillér. A munkások leeresztették öklüket, mielőtt ránk mérték volna a megígért szeretettel teljes csapást. Ez a „szeretettel teljes csapás“ rojtette magában azt a benső ellentmondást, amely logikátlanná, lehetetlenné tette a kitörni készülő országos sztrájkot, amiért le kellett ereszteniük az öklüket. Mert „ahol pénzről van szó, ott nincs helye a szentimentálizmusnak.“ Hiába mondja a munkásság, hogy nem a polgárság ellen, hanem vele egyetértésben, sőt az ő érdekében, vele vállvetve akar küzdeni s ezért sztrájkol. A polgárság nem lehet annyira ügyefogyott, hogy ne lássa, hogy ez mind nagyon szép, nagyon felemelő, nagyon magasztos, de neki pénzébe, rengeteg pénzébe kerül. A polgárság nem is tévesztette ezt szem elől, nem is volt elragadtatva a szervezett munkásság drága szeretetétől. Mivel pedig a munkások úgy érzik, hogy az a hallgatólagos szövetség, amelyet a polgársággal kötöttek, rájuk csak gyümölcsöző lehet majd a maga idejében, nem tartották célirányosnak kiosztani a szeretettel teljes csapást. Vannak kérdések, melyekre nézve a munkásság és a polgárság szövetsége, együttműködése nemcsak hogy lehetséges, de egyenesen a legiidvösebb gyümölcsöket teremheti. Ott van mindjárt az a másik megígért sztrájk, az ivássztrájk. Országos ivássztrájk: olyan eszme, amelyben a polgárság találkozhatik a munkássággal. Nem tudjuk, mennyire tartotta, illetve tartja be ezt a sztrájkot a munkásság; de ha ezt sikerült volna keresztülvinnie, betartania, örök időkre érdemeket szerzett volna magának a világosság terjesztése körül. Vannak viszont kérdések, melyekre nézve a polgárság és a munkások között nemcsak egyetértésről, hanem még csak arról sem lehet szó, hogy a polgárság ölhetett kezekkel szemlélődjék. Ilyen a sztrájk kérdése is. Hiába ícsürjük, csavarjuk a dolgot, hiába itt minden frázis, minden kertelés arról, hogy a munkásság „szeretettel“, kímélettel viszi keresztül a sztrájkot. Ez lehetetlen. A polgárság nem vonhatja le nyugodt lélekkel a munkásosztály törekvéseinek minden következményét s nem állhat be hadakozó fé'nek önmaga ellen. Ez öngyilkosság volna. Hogy a frázis erőtlen ereje nem alkalmas arra, hogy az emberiség történetét irányítsa, az sok nagyon jóravaló tudós ember előtt sem egészen nyilvánvaló. Az emberiség történetének legnagyobb zökkenőit egy-egy szép frázissal próbálják megmagyarázni még napjainkban, is. Hogy aztán a nem-tudósok mit visznek itt végbe, az meg egyáltalán megdöbbentő. Közeleg március nagy napja, nemzetünk történetének gyönyörű zökkenője. Csak meg kell hallgatni majd, hányszor puffan el ezen a napon az a magtalan frázis, hogy ekkor „a szabadság szele süvített végig egész Európán“. Innen van aztán a szabadság, a jobbágyfelszabadítás, innen van minden. Ettől az egész Európán végig süvitő széltől. Itt játszódik le előttünk egy darab történelem. Hogy nem látjuk a fenségét, csak onnan van, hogy benne élünk. S ez a darab történelem gyönyörűen dokumentálja, hogz frázisok puffannak, frázisok durrannak s az emberiség éli tovább az életét. „Elérkezett az ideje, hogy a munkásság a polgársággal szerető egyetértésben mutassa meg a maga erejét“. Milyen gyönyörű frázis! A munkásság eddig sohasem dolgozott nálunk frázisokkal. Legkevesebb frázist hangoztatott ép a munkásság és a polgárság egymáshoz való viszonyáról. Szeretetről, gyűlöletről nem beszéltek eddig. Csak érdekekről. Ez aztán világos beszéd. A munkásságnak meg vannak a maga érdekei; ha ezek irányában tevékenykedik, „történelmet csinál“, de ha szereltről, holdvilágról beszél, egy kis zavart, katonák, rendőrök mozgolódását felidézheti ugyan, mert hisz a munkásságnak még a frázisai is súlyosan esnek ma már a latba, de a történelem máskép csinálódik. Az Isten röndölte. Irta: Bácsy Valéria. Mikor már mindennapos lett a pörlekedés az öreg Verba István házában, a menyecske és a napamasszony között, az öreg István bátyánkban nagy elhatározás érlelődött meg. Úgy farsang elején történt, hogy a fiatalok, már tudniillik a Ferenc gyerek, a felesége, no meg a Mihály is, akinek a sorsa felett épp ma döntenek, disznótorba voltak hivatalosak ; bár az öregeknek is el kellett volna menni, de- hát nekik már jobb otthon, arra való a fiatal, hogy az mulasson. De meg ilyenkor a fontosabb ügyeket is zavartalanul lehet letárgyalni, amibe a fiataloknak úgy sincs beleszólása. — Cudar egy hideg idő — mondja aztán az öreg, ahogy kitekint az ablakon át a hóesé- ses zivatarba, ott a búbos kemence nagy padkájára épített kisebb padkán kucorogva. — Nohát, csakugyan — be lint ráazasz- szony és ő is összébb kuporodik a nagy padkán. — Hallod-é, anyjuk, gondoltam ám valamit! — No? — mondja az asszony. — Hát csak azt gondoltam, hogy öreg vagy már, jó lönne egy kis békességes napokat élni neked is. — Biz az jó lönne ! — sóhajt föl az asszony. — Evégbül gondoltam, hogy ezt a Mihály gyereköt mögházasitjuk a farsangon. — Ne, az Isten világáért se! Még mit nem akar kend ? Hiszen nem látja, hogy ez az egy mönyecske is a fejemön táncol ! — pattan föl az asszony. — Nem tudod, hogy mitakarok, háthallgass ! — szól rá az öreg. Erre az asszony elhallgat és vár. Az öreg ezalatt rágyújt a pipájára s kéjes gyönyörrel szemléli a tovaszálló füstöt, melynek láttán az is eszébe ötlik, hogy a sógor miként csapta be a fináncot, mikor ezt a kis szüzdohányt mögmentötte. Ennek oszt van ize, nem olyan, mint ami gyárbul került ki. De milyen más ennek még a szaga is ! Ezenközben rátéved a tekintete öreg feleségére és eszébe jut, hogy ennek meg felelni kellene. — Hát mondom, asszony — szólal meg az öreg — hogy a Mihályt mögházasitjuk. Ha ez a mönyecske aztán látja, hogy az uj keresi a kedved, majd mögszelidül, ha pedig nem : szárnyára eresztjük őket a tavasszal. No, ugy-e, jó lösz igy ? — Kend tudja, hogy intézze a sort, kend az embör — feleli az asszony. Közben beesteledett. Az öreg leszáll a padkáról, hogy éjjelre ellássa a jószágokat, mert éjfél előtt úgy sem jönnek haza a fiatalok, annyi bizonyos. Mikor az öreg elvégzi a dolgát, nyugvóra térnek, mert hát a vacsorát még akkor fogyasztották el, midőn a délebédet. A magyar embernek ugyanis az a szokása, hogy télen, mikor keveset dolgozik, csak kétszer eszik napjában, mert többször úgy sem érdemes. Éjfél után a Bodri kutya erősen ugatott, de nem úgy, mint az idegent szokta. így hát Vászon törlők és mindenféle linóm zsebkendők mindig a legnagyobb választékban vannak raktáron. * & legjobb minőségű ■ vásznak, kész női és I férfi fehérnemnek, fehér I és szines damaszt teri- ® tékek és törölközők Rubletzky Kálmán divatáru üzletében kaphatók NAGYKÁROLY, Deák-tér. Tanuló felvétetik.
