Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-15 / 7. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. február 15. 7. szám. A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) 3* Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Főinunkatárs: ' DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ............................. Fé l évre................................. Ne gyed évre..................................2 korona, Eg y szám ára.............................20 fillér. . 8 koro’ » . 4 korona. A sajtó mindennap megkapja a maga uj reformátorát, akárcsak a gimnázium. Mindenki reformálni akarná mindakettőt. Szándékosan nem mondjuk, hogy „az illetékes és illetéktelen tényezők egyaránt“, mert hisz úgy a gimnázium, mint a sajtó ügye mindenki ügye. Sőt a sajtóé még inkább, mint a gimnáziumé. Alig ér meg valaki, a legcsendesebb, legvonultabb ember is, boldog öregkort, hogy a sajtóval valamiféle köze ne lett volna. Ha máskép nem, hát vagy őt „szörkesztették ki“, vagy ő „szörkesztett ki“ valakit. Ahol pedig ennyi a reformátor, ott bizonyára van mit reformálni is. Tagadhatatlan, hogy vannak a sajtónak reformálásra szoruló ügyei haiomszámra. Hogy csak egyet vegyünk elő, melyet jogosan hánytorgatnak fel naponként „az illetékes és illetéktelen tényezők egyaránt“, ott van pl. a bűnügyi’ följelentések közlésének szabadsága, melylyel mérhetetlen károkat okozhat a sajtó, ha csak egy kissé feledkezik is meg a lelkiismeretről. Sőt nem kell a lelkiismeretről sem megfeledkezni, a kár úgyis megvan. Jámbor Szilárd és csendes társa kereskedők ellen rosszakaratú följelentést tesznek. A vád teljesen alaptalan. A följelentés megtörtént, a lapok közük a feljelentést. Nem mondják, hogy úgy történt, ami történt, ahogy a följelentő állítja, csak ép közük a följelentést S Jámbor Szilárd és csendes társa szilárd alapokon nyugvó üzlete a gyanú súlya alatt roskad, roskadozik. Végre már nem is roskadozik, mert nincs minek roskadozni. Jámbor emberünk legvégre aztán felkérheti jóindulatú szomszédját, hogy tegye ki a kirakatba a törvényszék felmentő Ítéletét s kezébe veheti a koldusbotot. Hát hiszen nem mindegyik rosszindulatú följelentés végződik koldusbottal, de annyi bizonyos, hogy egyik sem használ az ártatlanul meghurcolt embernek. Legkevesebbet használ pedig az az apróbetüs hir, hogy „Helyreigazítás. Lapunk . . .“ De nem is ezekről a tiltó reformokról kívánunk most beszélni; ha meglesz a sajtóreform, több lesz a tiltó rendelkezés, mint amennyit bárki is ajánlott eddig. A legszorosabb értelemben vett magunk ügyéről, a vidéki, kisvárosi sajtó spontán megreformálódásáról álmodozunk. Nyilvánvaló dolog, hogy a vidéki sajtó olvasóit ma csak a hírek érdeklik, ha ugyan érdeklik. Mert valljuk meg őszintén, semmi érdekes sincs abban, hogy Dús Márton télikabátját ellopták, ugyancsak ellopták a Kleinné hízott libáját 12 korona értékben stb. Pedig a vidéki sajtónak bizonyos értelemben annak kellene lennie a vidéki ember számára, ami a fővárosi sajtó a fővárosi ember számára. A tömegnevelés fontos munkájában kellene nagyobb részt vennie. A vidéki ember számára a fővárosi lapok cikkeinek nincs meg az az aktualitása, amelyre a tömegnevelésnél annyira szükség van. —• Egy-egy aktuális kérdés, esemény kapcsán az ismereteknek egész halmazát lehet közölni az újságolvasókkal. Ezt az aktuális ismeretterjesztő munkát nem végezzük, rábízzuk a fővárosi lapokra. Pedig a vidéki sajtónak igen szép feladatai volnának ezen a téren. Hiszen a sok kabát-, meg libalopás közt előfordulnak a vidéken isolyan események, melyeknek kapcsán a legkülönfélébb dolgokról diskurálhatnának a börvelyi lapok is olvasóiknak. Munkatársakban sem volna hiány, ha igazán törődnének a dologgal. Hisz’ a legeldugottabb városkában is vannak a haladásnak, a világosság terjesztésének igaz barátai, kik a jó szándék mellett képességgel is bírnának efféle feladatokra. Csak föl kell őket keresni, fel kell kutatni s egy táborba tömöríteni. Szenzáció meg hecchajhászat helyett talán ebben az irányban is meg kellene próbálkozni, hátha ilyesformán sikerülne a vidéki hírlapirodalmat valamivel magasabb színvonalra emelni. Földragasztás irányában. Irta: Tömörkény István. Körülbelül hat hold az a föld amin meg lehet élni. A kisebb darab már nem ád élhetést, az már kevéske ahhoz, hogy tanyát lehessen rajta verni, mert a tanyát leginkább nem építik, hanem verik, nem úgy, mint hajdanta a sátrat verték, mert azt sohasem verték, hanem csak a karóját verték le a földbe. A tanyának ellenben a falát verik földből, amit deszkák közé szorítanak. Régi, egyszerű kitalálás ez, a földön felül való fal emelésének a legősibb fajtája ott, ahol kő nincsen. De most Amerikában szintén igy készítik az újfajta egyszerű házakat, csakhogy nem földdel tömik ki a formát, hanem cementtel öntik tele. Ismétlődik a világon minden, újak válnak a régiekből s régiek lesznek az újak. A kívülről füthető kályha öregapja régen ott van a tanyai boglyakemenczében, a boltban árult száraztésztáé a tarhonyában, a bádogba szorított húsételé abban a vászonzsacs^ A legjobb minőségű V vásznak, kész női és I férfi fehérnemnek, fehér I és szines damaszt téri- « fékek és fűrőlkSzők kóban, amiben a pásztorember őrzi a napon szárított paprikáshust. Ez azonban nem sokat segít azon, hogy hat hold földön alul már csak úgy lehet megélni, ha napszámba is jár az ember is, meg az asszony is, igy keresnek valami segitőpénzt az élethez. Nehéz már az ilyesmi, mert bizonytalan az élhetés. Kevés a van. Sokkal több a nincs. Betegség, halálozás, jégverés, könnyen rongálhatják azt a kevés vant is, ami van. Az élet utján sok útonálló ólálkodik: hol szárazság, hol fakadó viÄ- Hol fagy, hol tüzveszedelem. Nem is ilyen tartós az ilyen kis földön élő embernek a maradása. Ha az adósság kikezdi a tanya egyik sarkát, nagyhamar harap egyet az a másikon is. S a föld apránkint úszni kezd. Lába kel, megy és menetében nem lehet útját állani. — Ahán, — mondják az emberek — Nagy Mihályék alatt megindult a föld. És kezdenek belenézni a ládafiába, hogy mennyi pénz áll a háznál. Hogy mikor a föld egészen megindul, azonnal ott legyenek, hogy divatára üzletében kaphatók NAGYKÁROLY, Deák-tér. Yaiilé felvitetik. a más kezére ne jusson. E tekiníetben olyan nagy szorgalom észlelhető, hogy azt semmi más dolognál látni nem lehet. Mert a föld: a föld. Az az élet és az a birtok. Minden más vagyon elbukhat. A jószágot elpusztíthatja a dög. Ezüstöt, aranyat ellophat a tolvaj. A bankba rakott pénzt elsikkaszthatja az úri huncutság. De a földet nem veheti el semmi hatalom, még ha háború lenne, akkor is csak a gazdáé marad. Ha a víz elveszi, még az is vissza adja. — Ez igy van, — mondja Sós Mihály. — Csakhogy az a baj, hogy nagyon sokan tudjuk, hogy igy van. Körülbelül nem is nagyon sokan, hanem valamennyien. Akinek pénze van, az azzal a gondolottal kel, azzal is fekszik, hogy hol lehetne földet venni. Arra kuporgat, azért takarékoskodik, hogy a házából minél nagyobb darab legyen az övé. Akié a föld, azé az ország. Csak rebbenése legyen annak a hírnek, hogy valamely föld alighanem eladódik, már végigszárnyal az izgalom a határon s az emberek gyanakodva kémlelik egymáson, hogy ugyan Vászon törlők és mindenféle finom zsebkendők mindig a legnagyobb választékban vannak raktárán.
