Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-24 / 52. szám
52. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK bályrendeletek egész sorát alkotta meg a város az elmúlt évben. Uj városi nyugdíj szabályrendelet, uj villamos világítási szabályrendelet, uj vágóhidi szabályrendelet, vásárvám kiterjesztése stb. fontos intézkedések teszik ezt az évet értékessé. A közigazgatás ágaiban is nagy fejlődés mutatkozik. A rendőrség állandó detektivi állás szervezésével lett teljesebb és a mai kor igényeinek megfelelőbb. Sőt még egy rendőrkutya is nevelés alatt áll, nagy reményeket táplálva azokban, akik vele foglalkoznak. Fejlődött az iskoláztatás ügye is. Az elmúlt évben épült fel az állami elemi iskola és a polgári fiú- és leányiskola épülete is. Rendkívül fontos események ezek. Alapvető, nagy beruházások, ezután már csak fejleszteni kell, aminek oly szép hajlékokat adtunk, Kulturális téren szintén előnyös jelek mutatkoznak. A Köl- csey-Egyesület mintha feltámadt volna csendes nyugalmából, dologhoz látott. Följegyzésre méltó esemény volt az is, hogy a Zeneegyesülettel egyesült. Tévedés volna azt hinni, hogy az állandó mozi létesülése nem kulturesemény. Akárhogy is meglátszik ennek a szórakozásnak a hatása a publikumra. Ha jó irányba vezetik, jó a hatása is. De hatása mindenképen van. A testi nevelés terén is uj alakulás történt városunk ifjai körében. Megalakulta Sport és Lövészegylet. Mindjárt működésbe is jött. Egy kis elevenséget csinált ez is a nyári ugorka- szezon idején. Egyre-másra rendezte a versenyeket. Hol ő verte meg az ellenfelét, hol öt verték meg. Gazdasági életünk fejlődésének egyik jelensége, hogy megalakulhatott a kenyérgyár részvénytársaság. A már meglevő intézmények a kijelölt útjukon szépen fejlődtek tovább, egyik-másik valóban feltűnő elevenséggel. A tűzoltói egyesület mulatságot is rendezett az idén. Az igaz is, hogy különösebb figyelemben is részesült ez a ráfeküdt volna a főur mellére s azért vitatkozik annyit a boszorkányokkal. Ej ez nehéz éjszaka volt. A főur másnap reggel üdítő sétát tett kertjében, amely igen kedves kis hely, e parkban több keleti növény is van, igy kukorica, mák s továbbá a kerítésül szolgáló akácfa hazája is a szent, földek homokja s amellett nagyon jó halott korában kocsirudnak. Bár ugyan lőcsött is szokás belőle faragni. Hüs reggelen a séta nyugasztaló. A harang megszólalt a közel toronyban s a főur- nak eszébe juttatta a harangozót, aki szintén igen derék ember, fekete selyemkendővel van körültekerve a nyaka s fejét bizonyos féloldali mélabus állásban viseli. A főur tehát izent a harangozóért. A toronyőr megjelent, s mint illik, alázattal kezet csókolt, mondván, hogy egészségre kívánja az éjszakai nyugodalmat, bár mi már nagyon jól tudjuk, hogy főurunk a most elmúlt éjszakán nem igen talált nyugodalmat, mert mindig trafikosnak nézték a próféták. — János — mondta a főur, maga pípás. — Igenis kérem alássan, kézit csókolom — felelte tisztelettel a magasban tartózkodó ember, — kedvelem a pipázatot. Mert, tisztelet nem esik, mondván, mig pipámat szorongatom, jó kedvemet el nem hagyom. E szavakra a főur, mint mondani szokás, láthatólag megkönnyebült. A dohány irányában táplált gondjai hirtelen elsuhantak, mint futó nyári felleg árnyéka a virágos mezők fölött. Így azt a dohányt, amit a hangszálaira féltékeny kántor visszahozott, azonnal János mester társadalmi egyesülés a gyakori és nagy tüzek miatt, melyek meglátogatták városunkat. Megy minden az idővel. Amint halad a világ, mögöttünk bejárt utak maradnak mindenütt. Hogy láthassuk amit végeztünk, hátra- hátra kell néha néznünk, amire {legnagyobb, a legmegihletőbb jelentőséges alkalom Szilveszter estéje. Káté a gyermekről. (S. s.) Mi mindennek megvan már az u. n. „kis káté“-ja. Most a kártyajátékok és párbajszabályok kis kátéi között egy uj foglalt helyet: A gyermeknevelés kis kátéja. Vájjon megveszik-e és olvassák-e annyian, mint amazokat? Mert itt egy érinthetetlen ősterülethez érkeztünk, hol mindenki ősi jogokat és veleszületettségeket tulajdonit magának. Mindenki olyan született nevelőnek képzeli magát, mint amilyen született papája a gyermekének. Ez a családi életnek az a kisajátított területe, ahol nincs kivel beszélni „Mit, hogy én nem értenék a gyermekhez — mondja Kati néni — ki már hét gyermekemet temettem el ?“ így van ez adomásan. Komolyan pedig úgy, hogy mindenki született nevelőnek képzeli magát, kinek minden tanulás nélkül úgy megy a nevelés, mint valami természetes életfolyamat. Mintha hentes fogna hozzá kényes operációkhoz, olyan tudatlanul, illetéktelenül és vakmerőén nyúlnak bele a gyermek finom leikébe a felnőttek, kik nevelésnek képzelik ezt a munkájukat. Ha valaki házinyulakat akar tenyészteni, ha csak egy kicsit is komoly ambícióval csinálja a dolgát, bizonyos, hogy szerez egy nyul- tenyésztési könyvet, vagy valódi szakértőhöz megy tanácsért. Gyermeknevelésbe azonban belefog mindenki, akit a természet rendje szülővé tett. Ez a legáltalánosabb szabadmüvészet.fltt mindenki szakértő. Komolyan alig foglalkozik valaki a dologgal, de annál elszántabban. Akik a legképtelenebb tapintatlanságokat követik el, markába nyomta, mondván, hogy próbálja fel, s ha rájön az izire, van még belőle néhány tótkalappal. János örömmel vitte el a dohányt, ezen adomány által is meggyőződést szervezvén a felől, hogy a főtisztelendő ur meg van elégedve az ő fő életművével. Ö ugyanis a harangozást életműnek nevezte, mert olvasott ember volt és szerette a tanulmányokat. Ez a nap, sőt a másnapra virradó éj a főurra nézve igen jól telt el. A próféták ezen az éjszakán békében hagyták, ellenben kint járt a mezőkön és annyi gombát szedet, hogy reggelre kelve szinte csodálta, hogy nem maradt belőlük semmi. Azonban, mint az már több könyvben is meg volt írva, az élet utjai beláthatatlanok és az is tudvalevő, hogy sorsát senki sem kerülheti el. E nap délelőttjén, a megfelelő harangozás bevégezte után a torony embere lassú léptekkel haladt a plébánia felé. Ez egyébbként is szokása, sőt kötelessége neki, netaláni parancsok kikérése végett. A főur várta is és készletben tartotta a dohányt, hogy annak egész tömegét átadja Jánosnak. János beérkezvén a tornácra, szokásán letette a könyöklőre a kalapját s tisztelettel kezet csókolt, s üdvözölte a főurat, megkérdezvén, hogy méltóztat-e valamit parancsolni. — Nincs semmi újság — mondta neki a főur. Hanem van itt még abból a dohányból, ahol van, elviheti mind. János azonban alázatos tekintetét esdőleg emelte a főurra. — Ne méitóztassék kívánni, hogy fölpiegyetlen mentségül azt vágják rá: „Én igy nevelem a gyermekemet.“ Pont. Azok számára, akik azt akarják tudni, hogy hogyan neveljék jól a gyermeküket, a Magyar Gyermektanulmányi Társaság egy értékes, tartalmas kis könyvet adott ki: „A gyermeknevelés kis kátéja“ címen. A kis müvet 16 szakiró irta. Tudásuk mellett azzal a rajongó szeretettel tették értékesebbé a könyvet, mely a bölcs tanácsok mögül minden soron átsugároz és melegíti hasonló érzelmekre az olvasó szivét. A könyv a magyar nép számára van írva. (Ára 1 K.) Ezzel neki van ajánlva. Neki, amelynek gyermekhalandósága mindjárt az orosz és a balkáni népek után következik. így hát van is rá szüksége, hogy valamivel többet tudjon a gyermekkel való bánás köréből. A kis könyv kiterjeszkedik minden tudnivalóra. Azzal is kezdi, hogy tanácsokat ad a csecsemő táplálására, gondozására vonatkozólag. Szakorvosok pedig arról Írtak bele cikkeket, hogy miképen kell okszerűen szoktatni, védeni a kisdedet a különféle betegségek ellen és hogyan kell őket ápolni, ha betegek lettek. Bizonyos dolog, hogy a gyógyításnak egyik legfőbb tényezője a gondos ápolás. Hány szülő ápolja teljes odaadással a beteg gyermekét — de oktalanul. Ha tudná is, hogy mit kell tennie, elkövetné a legjobbat, amit gyermekével szemben elkövethet. A leghelyesebb viselkedésre, amit a betegségekkel szemben követni kell, tanít meg mindenkit e kis. könyv. Amint nő a gyerek, úgy lesznek mindig uj tenni valói a gondos szülőnek. Ki igazítsa ilyenkor útba ? Első gyermekének elrontott neveléséből merit okulást a többi neveléséhez. Változtat, próbálgat, mig bele nem fásul. Az egyedül helyes útmutatást a gyermeknevelés számos problémájában csakis egy becsületes, józan szakmunka adhatja. Ilyen a „Gyermek- nevelés kis kátéja“, mely a gyermeki kor minden fázisára összegyűjti a felmerülő kérdések ____________________________3-ik oldal pá ljam. Bár egy életem, egy halálom, de ezt nem töhetöm. Az elébb is úgy megszéditött, hogy majd lehervadtam végette a toronyablak- bul, amikor kitekintettem a vasutat nézni, hogy hány óra. A vasút ugyanis igen alkalmas óra, olcsó is, jó is, csak akkor jár rosszul, ha késik. De a főur megborzadt arra a gondolatra, hogy esetleg Jánost a dohány ereje ieszéditi a toronyablakból. Nem, igy most már semmiesetre sem kínálja neki tovább. Mert János lelkiismeretes ember, aki nem hajítaná el a dohányt, ha elszívásra van neki adva, hanem csakugyan föl s pipálná. — Akkor hát ne bánsa — szólt — csak hagyja itt. — Igenis, kérem alásan —> felelte János — s emezt is visszahoztam. Letette a visszahozott dohányt a tornáckönyöklőre, s elköszönvén, elment. A főur ott maradt bánatával s szomorúan a buszerző dohányra nézett. Már láthatólag ma [estére sem lesz alvás, vagy pedig megint valami rettentő álmai lesznek. Lassan húzta fel az ócska kabátot, vállára vetette a gombaszedő vászon tarisznyáját, hogy kimegy a mezőre. Az éjjel egy kis langyos eső esett, ilyenkor ész nélkül szokott a gomba kibújni a földből, hogy táplálékul szolgáljon azoknak, akik szeretik. De mielőtt elindult volna, azt a dohányt, amit János visszahozott, beledugta a kabátzsebbe. — Jó az Isten, jót ád — gondolta magában — hátha talál útközben valami olyan szegény embert, akinek a hangszálaival sincsen baja, sem nem lakik a
