Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-15 / 46. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 46-ik szám ságos, mint minden tapasztalatnak a megismerése. Következtetünk belőle a mi tenni valóinkra is. Példákat és útmutatásokat kapunk belőle a mi terveinkhez is. Nemcsak mi, az egész ország közönsége foglalkozik most e nagy problémákkal. Hogyisne foglalkozna, mikor a pénz is drága, a hús is drága, a jószág meg olcsó. Mind szélesebb hullámokat kezd vetni a városok husdrágaság elleni mozgalma. Egymás után kezdik belátni a vezetők, hogy nem a gazdák a husdrágitók, hanem a husiparosok, akik az olcsó állatárak mellett is drágán mérik a húst. Legkevésbbé a gazdák a drágaság okai, mert ők vannak a legnagyobb ingadozásoknak alávetve az árakat illetőleg. Minden elemi csapás, vagy az időjárás javulása rögtön változtatja mindenféle jószágnak az árait. Amellett a gazdát az időn kívül nyomja az adó is, amit teljesen az eladott terményekből számit fedezni, Mikor tehát arra kerül a sor, hogy pénzt kell keríteni, adja a jószágát ahogy tudja. Hanem a tőkével dolgozó husiparosok megszilárdítják a húsárakat és úgy adják mindig, mintha drága lenne a vágó állatok ára is. A legtöbb város olyanformán akar ezen lehetetlen állapoton segíteni, hogy hatósági széket állít fel, melyben méltányos, csekélyebb haszon mellett méri ki a levágott állatokat, mint a mészárosok. E hatósági beavatkozással a legüdvösebb eredményeket lehet elérni a húsárak szabályozásánál. Ha nem is mérheti a mészáros olyan kis haszonnal a húst, mint a hatóság, azért csak engedhet ő még eleget a nagy haszonból s úgy is szép nyereséggel dolgozhat. Legutóbb Temesvár, Nagybecskerek, Arad és Trencsén indítottak mozgalmat a husdrágaság mérséklése érdekében. Temesvárott a logutóbbi városi közgyűlés bizottságot küldött ki a husdrágaság enyhítését célzó intézkedések tanulmányozására. A bizottság érintkezésbe lépett a temesvári mészárosokkal és hentesekkel, Kik látván a dolgok komoly fordulatát, siettek a maguk jóvoltából kijelenteni, hogy készek és húsárakat lejebb szállítani és gyűléseken el is határozták, hogy a húsárakat kilogrammonként 20—24 fillérrel leszállítják. A mészárosoknak ez az önként vállalt árcsökkentése azonban nem elégítette ki a közönséget, mely erélyesen követelte az árak további csökkentését. A husdrágaság enyhítésére kiküldött bizottssg Bellái József városi tanácsos elnöklésével sürgős tanácskozást tartott, amelyen elhatározta, hogy a mészárosokkal és hentesekkel a tárgyalások továbbfolytatandók a húsárak azon ármagasságig való leszállítására, amelyen a jelentékenyen leszállított szegedi húsárak vannak és amennyiben ez eljárásnak eredménye nem volna, úgy a bizottság már megállapodott mindazon hatósági inlézkedések megtételére, amelyek végső eredményükben a hatósági mészárszék felállítására fognak vezetni. Erre azonban aligha fog sor kerülni, mert a husiparosok a húsárak további leszállítására vonatkozó hajlandóságuknak már kifejezést adtak. Nagybecskerek városa okt. 23-án nyitotta meg a hatósági mészárszéket. Régi panasz volt itt is, hogy a mészárosok, hentesek az olcsó élőhus mellett olyan árakat szednek a közönségtől, amelyek nincsenek arányban a rendes polgári haszonnal. A városi hatóság hiába figyelmeztette a husiparosokat a húsárak mérséklésére, a felszólításnak nem volt eredménye és ezért kénytelen volt a hatóság mészárszéket felállítani. A városi tanácsnak erélyes fellépése eredménnyel járt, mert a mészárosok és hentesek a polgármesterrel megegyeztek a marha- és disznóhus áraira nézve. Az igy megállapított árak 10%-kal olcsóbbak még a temesvárinál is valamennyi mészáros és hentes aláírta azzal, hogy az árjegyzéket köteles kifüggesztenni a mészárszékében. Trencsénben is sikerült a magas húsárakat a hatóságnak megfelelő intézkedéssel szabályozni. Hasonlóképpen sikeres volt a hatósági beavatkozás Aradon, ahol hatósági mészárszék van működésben, amelyet lóhuskimérés- sel is ki fognak egészíteni. íme, láthatjuk, hogy az egyetlen gyökeresen ható mód az orvoslásra a hatósági szék. Az élelmi szerek drágasága azt az eszmét érlelte meg a hatóságokban, hogy intézményesen orvosolja a bajt. Ha megteszi, épen nem tesz vele különös, nagy jótéteményt, ha meggondoljuk, hogy a hatóság sokszor nagy áldozatokat kiván a polgárságtól. Egyszóval kölcsönös a dolog. A hatóságok meg is teszik azt, amit a viszonyok engednek. Hogy nem mindig teljes eredménnyel, az oka legtöbbször az, hogy nem a kellő megoldást találják el. A példák azonban, a járt utak könnyebbé teszik a haladást. Az ügynek a módok kimutatásával fogunk használni, mikor egy város hatósági székének a szervezetét, létesítésének körülményeit fogjuk a jövő számunkban kimutatni. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 12 órától 2-ig. Uj tb. vármegyei főorvos. A vármegye főispánja Rapolnay Kálmán dr. csengri járási orvost tiszteletbeli vm. főorvossá nevezte ki. Megbízatás. A pénzügyminiszter Szilágyi István p. ü. számtanácsost, a helybeli pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnél, az állandó főnöki helyettesi teendők ellátásával bízta meg. A püspöki székhely kérdésének ügye már megindult az érdemleges tárgyalás utján. A fejlemények elé a legőszintébb érdeklődéssel és a legbiztatóbb reménykedéssel nézünk. Végre halott felé nézett. A kocsi nyugodtan ment előre, egyedül. A halott nem törődött a kíséretével, mely most elmaradt mögüle, ott kavargóit, rikácsolva, szitkozódva a hercegnő kőiül. Egy visító hang mondta: — Még van pofája idejönni! — Ez az! Ez az ! — kiáltotta egy hang, — üssétek! Hogy mer idejönni! Idegeneknek dőlt, járókellőkbe kapaszkodott szegény hercegnő, kimeredt szemmel, reszketve. Valaki kérdezhetett valamit, mert egy szónokias férfihang hangosan felelt: — Ez csábította el a férjét . . . e miatt lett öngyilkos ... és még ide mer jönni 1 Az az érzése volt, hogy mosolyogni kellene, mert annyira világos a félreértés, hogy nem is kell mentegetőznie: ő volt az egyetlen elegáns, uriruhás hölgy, az egyetlen idegen a menetben, azt hitték, hogy ő az a kokott, aki az asztalost elcsábította. Valami azt mondta az ágyában: „Hja úgy, ezért ütnek! Akkor nem fáj.“ De egy-két másodperc múlva már nem tudott semmit. Csak mosolyogva, féligájultan érezte, hogy rámegy az egész csorda, a sárba lökik, aztán csönd. A szemét egy kis zöldségesboltban nyitotta ki. Nagy garmada káposztafej között ült, ahogy a szabaditói berántották az utcáról és bedopták a zöldség közé. A csordának eszébe jutott a halott és utána szaladt, utólérte, megint rendes sorokban ballagott utána. A kofa vizes kendővel törülte az arcát, a hercegnő látta, hogy a kendő véres. Egy pohár vizet hoztak neki, inni akart belőle, de úgy reszketett a keze, hogy nem tudta a szájához emelni. A kofa itatta, mint a gyereket, de a fogai hangosan kocogtak az üvegen és a viz nyakába folyt. De érezte, hogy a lelkében hallatlanul és végtelenül nyugodt, kis, vonagló leánykeble mögött belül a pattalan, tükörsima napfényes tengert érezte, majd meg azt, hogy ő most egy bágyadt, szédülő madár, amely e fölött a határtalan simaság fölött száll. Kocsit hoztak neki, annak már világosan meg tudta mondani a címet. A nap már lebukott a házak mögé s csak a fordulóknál, egy- egy utca hosszába vágott végig piros sugarával. így vitte a kocsi szűk, hűvös pinceutcákon, porban fellángoló boulevardokon végig haza. Nem is törte a fejét, váratlan könnyedséggel jött belőle a hazugság, mikor Pamela a borogatás alól mégis csak kinyitotta a szemét, még pedig tágra. — Kiestem a kocsiból. Egy autó jött nekünk. Orvosért rohantak, letépték róla a kekete rongyokat, mosták róla a vért, könnyet, sarat. Az ablakot bécsukták. Lámpát gyújtottak, de eloltotta. Csöndet akart. Megivott egy csöpp teát. így borult rá az este. Lecsukott szemmel feküdt az ágyában és olyan könnyűnek érezte magát, mint a levegő. Aztán elaludt. Mihor egyszerre felriadt és hirtelen, mint a villám felült az ágyában, sötét éjszaka volt. Megkönnyebbülten sóhajtott és maga elé nézett a fekete semmibe. — Jézusom, — gondolta — micsoda Isteni szent érzés ez. Nem tudta miért, boldog volt. Sokáig nézett igy, aztán gondolkozni kezdett. — Volt egyszer egy affektált hercegnő, — stilizálta némán a mondatot, — aki közel tolakodott az életnek egy igazi, véres sebéhez és akit elpofoztak onnan. Úgy kell neki. Aztán hirtelen megijedt és beletúrta a párnába a fejét, mert rázó zokogás tört fel benne, forró igazi könnyekkel. A sima tenger egyszerre felviharzott benne. Hangosan, kiáltva, sírva fuldokolta bele a párnába. — Mit nem adnék . . . mit nem adnék . . . mindenemet adnám érte ... ha én lehettem volna igazán az az asszony . . . Hogy égő szemére szorította az öklét, karikák, kockák táncoltak a lecsukot szemhéjjá mögött. Elhallgatott, fölnézett, figyelt. Pamela nyugodtan aludt a másik szobában. Hanyat- feküdt, kiuyujtózott lassan megnyugodott, fáradt volt. Behunyta a szemét és sokáig feküdt igy, amig egyszerre csak méltósággal, lassan, mint vad zivatar után a messzi, ázott rétek fölött a hold, úgy jött fel lelke fáradt csöndjében egy orosz tiszt hideg, visszautasító arca. __ Sz. N. : Modern rubafestés: Uáitáí^r Hál Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. HAJláJvl m <M Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
