Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-25 / 43. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 43-ik szám III-ad rendű marhahús (tarja, szegy) —-80 K Borjúhús............................................... T28 K Valamint az összes másféle húsok árát is leszállítottam. Megköszönve a n. é. közönség . . . stb. Zélig Zsigmond mészáros.“ Az okt. 22-iki számban a következőket olvassuk: „Húsár leszállítás! Van szerencsém a n. é. közönség szives tudomására hoznom, hogy a báró Vécsey-féle házban levő üzletemben a mindennap frissen levágott I-rendü leves és pecsenyehus árait a mai naptól kezdve 1 K 16 filiérre szállítottam. Szives pártfogást kér, tisztelettel Szimonisz Albert.“ Boldog Szatmár 1 Csak úgy versenyeznek a mészárosaik a húsárak leszállításában. A mieink bezzeg hallgatnak. A közmondás szerint ez: arany. A biz’ a! Apró krajcáronkint fizetjük oda nekik, de a végén csak arany lesz belőle, még pedig nem is kevés. Talán nem is szükséges kiirni, hogy Nagykárolyban mennyi 1 kg. húsnak az ára. Keserves tapasztalatai vannak rá mindenkinek. Épen csak az utókor számára örökítjük meg, hogy mikor a szomszéd városban 58 krajcár 1 kg. elsőrendű hús, nálunk 74—76 krajcár. Tehát kilónként 16—18 krajcárral több. Holott' a marhaárak itt még kedvezőbbek. A nagy pénzszűke miatt a szegény ember 60—80 pengőért kótyavetyéli el fejős tehenét, ökrét s ugyanazt a húst a többi szegény embtr jó drágáért veszi meg mégis. Mig a „szomszédban“ tartanak III-ad rendű húst is 80 fillérért, itt azt kimérik a 11-od rendűbe 52 fillérrel drágábban 1 K 32 fillérért. Itt már igazán nincsen mit várni a nehezen induló jóakarattól, valami intézkedés kellene. Ez töri meg nagyon sok más városban is a mészárosok keménységét. Fényes példát szolgáltatott e téren Makó város rendőrkapitánya, Rákosi Gyula. Amit már több helyen is próbáltak, ő azt nagy sikerrel oldotta meg. Hatósági széket állított fel, melyben 25—30 percenttel olcsóbban méreti a húst, mint a helybeli mészárosok. Természetesen erre ők is nyomban hanyat-bomlok a leggyo.sabb tempóban verték le az áraikat. Íme a szemel- mény: Az elsőrendű sertéshús volt 2‘ 16 K, most 160 K, a Il-od rendű volt L90 K, most: lett T40 K. Szalona volt 1 70 K, most T20 K. Makó város rendőrkapitánya azóta folyton kapja más városok megkereséseit, melyekben tanácsot kérnek tőle hasonló intézkedésekhez. Ő nagyon szívesen küldi meg a terveket, sőt a szomszédos városokba személyesen ment el, a szerve ést elvégezni. A derék rendőrkapitány kijelentette, hogy egyetlen életcélja az élelmiszer uzsora megszüntetése s rövidesen uj intézkedéseket tesz a kenyér, liszt és zöldség hatósági árusítására is. Persze Makón van nagy öröm — az egyik részen'. (_y —r.) Egy amerikás. Ahogy úgy este felé a Luczay fodrásztermében ülök, csak beállít egy kopottas, fáradt arcú ember. Kis csomagját letéve a sarokba, leül a falmenti kanapéra, a végire. A kalapot a fején hagyja s ölbetett kezével, meg- roggyasztott háttal, szótlanul ül, mig rákerül a sor. Nagyon látszik rajta, hogy a városunkban nem érdekli semmi, látszik, hogy továbbutazó, nem idevaló, vásáros ember. Különben is hétfő volt. ügy észrevétlenül nagyon megbámulom. Egy kivilágított, tele" tükrös borbélyteremben érdekes látvány is egy feltett kalapos nagykabátos ember. De maga az ember is érdekes volt. A keze nagyon fekete, mintha a kőszén* por és a korom lemoshatatlanul beleette volna magát. Az arca is kormos, de látszik, hogy amellett is barna a bőre. Különösen a bajusza tövében lapult meg" szorosabban a korom, látszott, hogy onnan vitt le legkevesebbet a mosdás. A nagykabátja úgy állott, mint akin a guba után szokik meg a kabát. A cipője kerek- orrú munkás qipö. Az ember fáradt és merev nézésű. Mtnt aki nagyon fáradt, a szemét is tusta arrább mozdítani, egy helyre néz. Ott azonban bizonyosan semmit sem lát. A szeme fölött néz el s amit igy a messziben lát, igen akarja látni, mert egészen beledülled a szeme. Csak arra ébred fel a merengésből, hogy én egy megüresedett szék felé indulok. Feláll ő is és bátortalanul, de azzal a meggyőződéssel, melyet az igazság érzése ad, kér, hogy ő borotválkozhasson előbb, mert neki még messzire kell mennie. — Rendben van. Én tovább olvasok, ö beszédbe kezd a borbélylegénnyel. Egyszer csak az üti meg a fülemet, amint a borbély kérdezi: „Akkor hát most jön Amerikából ?“ — Jesz, most. Mondja az ember. Most már értek mindent. Értem a kormot, a kerekorru cipőt, a szabástalan nagykabátot és a nézését. Főképen ezt. Csakis igy nézhet, ilyen fáradtságtól kiüvegesedett és az izgalomtól üvegesre merevedett szemmel nézhet egy ember, aki két és félévi távoliét után egy 15 napos ut végén már csak egy pár kilométernyire van az otthonától. Azaz, hogy ő már otthon van. Lelke már körüljárta a kis lakást, az udvart, a kertet. Már csak azt a kis csomagot, a nehéz nagy kabátot, kalapot kell, högy hazavigye az az elfáradt test, amelyik elmaradt a siető lélektől. Ezért olyan közönyös, fád, mert hiányzik belőle valami. Mikor hazajut, akkor lesz ő egész ember, akkor találja meg újból a lelkét. Amig a borbély szappanozza, borotválja, úgy ahogy a munka menete engedi, faggatni kezdem a messziről jött honfit. Megtudom, hogy 2 és fél évig volt kint, egy német vasgyárban dolgozott. Mérkre való. Felesége és egy kis gyermeke van. 0 lehet vagy 30—35 éves. Odahaza nem tudják, hogy jön, mert legutóbb úgy irta haza, hogy a tél vége felé jön meg, mostanhoz 4 hónapra. Azonban meggondolta a dolgot, minthogy többen' jöttek erre a vidékre, eljött ő is velük. Elbeszéli, hogy ott is romlanak már a munkaviszonyok. A nyár végén ezerszámra voltak az emberek munka nélkül. Nagyon látszik rajta, hogy nagyon ártott neki a gyár levegője, egyelőre semmi kedve sincsen visszamenni, amint mondja: „Elég volt belőle.“ Beszéd közben mindegyre angol, meg német szavakat használ. Úgy látszik legjobban az „igen“-t felejtette el, mert mindig „jesz“-t, vagy „ja“-t mond helyette. Különben igen unottan beszél. Mindig mi faggatjuk s ő fukaran válaszodat. Valami nagyot akarok neki mondani : Milyen vallásu maga? — „Római katolikus.“ — Tudja-e, hogy Károly ban görög katholikus püspökség lesz ? — Nem szól rá semmit. Épen teszi fel a gallérját, a borbély elkészült vele. Most már igazán kár tovább faggatni. A hosz- szu-hosszu ut utolsó stációja van már előtte. Egy pár kilométer és ő otthon van — egészen. — Bizony, most hosszú ut lesz Mérkig gyalogolni, jegyzi meg a borbély-legény hémi részvéttel. Az ember gúnyos mosollyal néz ránk, amint mondja: — Van fiáker . . . A gyilkos munkával szerzett pénzből bizonyára nem most gavalléroskodik ez az ember először. Akik nehezen és sok pénzt tudnak keresni, azok nagyon szeretnek urak is lenni néhe. De ilyen olcsón még nem volt ur az az ember. Mi az neki, ha akármenyit is uzsorázik ki tőle valamelyik fiakkeres, amiért ilyen estére hajló időben elindul vele Mérkre. Az a másfél óra nagyon sokat megér. És amig én késő este e sorokat irom, talán az egész Mérken csak egy helyen világos a két kis ablak, ahol ma este igen sokáig fentiesznek, és igen-igen örülnek. (S—s) Szatmárvármegye tiszti főügyésze f. hó 23-án d. u. 2 órakor rövid, de súlyos szenvedés után elhunyt. — Úgy hatott ez a hir, mint villámcsapás és mint hatalmas csernek kidülése, olyen volt az ő halála. Az életerős, kiváló munkás egyik hétről a másikra dűlt ki soraink közül. Óriási szenvedések megtörték az erős ember ellenállását s a rövid, de kínos tusa után diadalt vett rajta a halál. Közéletünknek súlyos vesztesége van a megboldogult halálával. Mint szeretettel körülvett rokon, kiváló hivatalnok, melegszívű barát halála döntötte gyászba mindnyájunk szivét. A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki: „Schönpflug László fia, Schönpflug Mária férj. Komáromy Jánosné és gyermekei Ella és László valamint férje Komáromy János, Schön- pflug Jenő és felesége Jákó Ilona, Schönpflug Béla és felesége Ujfalussy Amadil valamint gyermekeik Magda és Klára, Schönpflug Viktor, Császy Etelka férj. Főgel Kálmánné, Lukács József és gyermekei Margit férj. Nádasdi De- zsőné és Lujza testvérei, sógornői, sógorai, unokaöccsei és unoka húgai, Erős Juliska az elhunyt gyermekeinek nevelő anyja az összes rokonság neveben is mély bánattal és vigasztalan fajdalommal tudatják gamsenbergi dr. Schönpflug Richárd Szatmár vármegye tiszti főügyészének folyó hó 23-án egy heti szenvedés után életének 57-ik évében bekövetkezett gyászos elhunytát. A megboldogultnak hült tetemei a róm. kath. egyház szertartásai szerint folyó hó 25-én délután fél 4 órakor fognak Nagykárolyban beszenteltetni és folyó hó 26-án délelőtt 11 orakor Sárközujla- kon a családi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 25-én reggel 9 órakor fog a nagykárolyi róm. kath. plébánia templomban bemutattatni. Nagykároly, 1913. október hó 23-án. Áldás legyen emlékén!“ HÍREK. Mámoros világ. Vig nóta már ritkán akad, Fut a cigány, mint a vert had; Eb az ingét — Mulatgassunk egy picinkét! Még ritkább a — alig látják — Mai napság a barátság. : Modern rubafestés: |VájtÁÍA|* BáI Legszebb rubatisztitás bármily divatszinre. Idjvl JE dl Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
