Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-27 / 39. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913, szeptember 27. 39. szám. A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) sS* Hirdetések szintén ott vétetnek fel. í«ts- Nyiltfér sora 50 fillér. ______■' * ju —Fő szerkesztő : D R. V E t Z Á K EDE. Felelős szerkesztő: Főinunkatárs : SCHUSTERITSCH BÉLA. Dk. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. 10®“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. “*5 —- - ----------* — ~ - --------------A LAP ELŐFIZETÉS! ARA: Egész évre ....... .8 korona. Fél évre..................................................... . . 4 korona. Ne gyed évre......................................................2 korona. Egy szám ára..............................................20 fillér. Az uj püspökség székhelye nem lesz Debrecen! Ezt a tényt dr. Balthazar Dezső, debreczeni református püspök legutóbbi nyilatkozata alapján a leghatározattabban leszögezhetjük. A magyar g. kath. püspökség székhelyének Debreczenbe helyezéséről egy ugyságirónak a következőket mondta Balthazár püspök: Az uj püspökség Debreczenbe helyezését, amint már előbb is kijelentettem, nyílt provokációnak tartom a Protestantismus ellen. Ez épen olyan dolog lenne, mintha a kálvinisták kezdeményeznék Esztergomban a protestáns püspökség felállítását. Nem hiszem, hogy még csak kezdeményeznék is a görög katholikusok a debreczeni székhely emkply an nyílt visszautasítás utániul int amilyen a nagy harcok idején érte. őket. Hiszen emlékezetes, hogy Debreczen törvényhatósága kimondotta, hogy a görög kát- Jtolikus püspökség céljára sem most, sem a jövőben áldozni nem kíván. Ha ennek ellenére tárgyalásba bocsátkoznának a várossal, okvetlen akciót indítunk ellene. Ezeket mondotta a debreceni református egyházkerület leghatalmasabb embere, a püspök. Az ő szava feltétlenül a legiiletékesebb szó, az ő véleménye feltétlenül az egész egyházmegye véleménye e kérdésben. Tehát a székhelyet kereső püspökség Debreczenben a legridegebb fogadtatásra talált. Minthogy a város túlnyomó nagy többsége református, szemben találta magával a többség akaratát, egy más vallásfelekezetnek ba- rátságtaíanságát, melyet épen annak az egyháznak a feje, az ő püspök társa sietett vele szemben mielőbb kifejezni. Debreczennek ez az állásfoglalása ha kifogásolható is, de megmagyarázható. Az már előre is látható volt, hogy az ő múltja és a múltjából táplálkozó emlékei nem kedveznek egy katholikus püspökség melleti hangulat kialakulásának. A nagy református város, a „kálvinisták Rómája“ bevallottan büszke arra, hogy mint református város lett naggyá és hatalmassá s terrénumait annyira nem hajlandó megosztani egy más felekezetiéi, hogy ennek még a kísérlete ellen is nyilt akciót volna képe:; indítani. _ A magyarság érdeke megkívánná, hogy az uj püspökség egy erősen magyar érzelmű város erejére támaszkod-, hasson, hogy méltó kerete egy nagyobb arányokban kifejlődött város szépsége lehessen, de ezt a viszonyok ilyen alakulása mellett a Debreczenbe való helyezéssel valósággá tenni éppen nem lehetne. Az erők különböző tendenciája mellett a megoldás szempontja csakis az egymás kímélésének tekintete lehet, hogy erőink nehogy csak az egymás ellensúlyozásában merüljenek ki. Egy Deb- reczenre erőszakolt püspökség úgy a református, mint a magyar gör. katholikus egyház erejének gyöngitését vonná maga után. A felekezeti féltékenységből eredő örökös torzsalkodás különös kárára volna a még csak szervezkedő uj egyháznak, mely erejének egy részét erre lekötve, kifelé nem tudná azt a hatalmat kifejteni, mely a helyzet uralásához feltétlenül szükséges. Debreczen fejlődését szintén megbénítaná a felekezeti pártoskodás, holott a hazának sokkal nagyobb erőssége lehet egy erős református város, mint egy széthúzásban kimerülő, két pártra szakított város. Balthazár püspöknek ez a nyilatkozata döntő erővel fog befolyni a püspöki székhely kérdésének elintézésébe. Olyan jellegű akadályt állított ezzel a székhelynek odahelyezése elébe, mely elől föltétlenül meg fognak hátrálni az ügy intézői. Nem anyagi okokat, hanem érzelmi momentumokat állít a terv teljesíthetősége ellen s ezzel olyan érzékeny vonatkozásait tünteti fel az ügynek, melyeket feltétlenül respektálni fog mind a kormány, mind maga a g. kath. püspökség. Így nem fognak megtétetni azok a lépések, melyeket a debreceni protes- tánsság maga ellen való „nyilt provokációnak tarthatna.“ Csak a teljesség kedvéért említjük Egy boldog házaspár. Irta: Hanák József. — Úgy van. Csak egy, egyetlen egy! — Hogyan? már ismét gúnyolódik? — Hát szokásom az ilyenféle ? De mikor igazán szivembe nyilallik e szónál: egy boldog házaspár! Hozzá még ez a szükitő jelző: egy. Mert többet nem találtam ám széles e világon. — Menjen, maga habajgós. Vagy nem ismeri a patikáriusékat? — Én-e? Hisz most is beteg vagyok az orvosságuktól. — No, lássa. A nő tükre a házi asszonyoknak. Az a csend, az a csin, az a tökéletesség. A férj pedig valódi dísze a férfi nemnek. Minden vágya, minden gondolata . . . — Oh, értem: minden gondolata, hogy nem gondol semmit. Hagyja ezt a hiábavalóságot a — feleségének. — Ugyan, hagyja már abba . . . Muki is tökéleles családapa. Örök pohár, kártya kompánia meg a többi effajta dolgokat mind csak olyanoknak hagyja, mint ön, tisztelt uram. Bizony, mondom, tanulhatna tőle még maga is. — Sőt már tanulmányoztam is. — És? — És ha megajándékozhat egy percnyi türelmével, hát el is mondom „tanulmányozásom“ eredményét. — Nos kezdjen hozzá, — csengett észbontóan az a mosolygós szép eperajak, melynek sehol mását nem hallottam, de annál inkább szedetném hallani ezentúl. — Hát tudja, mielőtt belefognék, be kell vallanom, hogy van némi eszményképein a házasélet felől. Az a jóleső kényelem, az a csendes békés otthon. — Nos, nem igy van-e a patikáriuséknáí? — Körülbelül ... Ép tegnap délután voltam náluk. Egy férj, aki szüntelenül az asz- szony szoknyáját őrzi, és még hozzá patikárius is, csak otthon található hat óra felé? Tehát beléptem hozzájuk ilyen tájban. Hogy a komondor kissé hangosabban találta jöttömet bejelenteni, azon nincs mit csodálkoznom. Ez a tiszte. Hanem azon igen, hogy seregestül felriadtak ékes variátióju fogadására: a csirke csipogott, a kacsa hápogott, egy hatalmas puj- ka pláne vadonatúj atillám szárnyát valami izes katang-kórónak nézte. Végre az ambitusra értem. A folyosó végéről olyan hamisíthatatlan bábeli zür-zavar ’Az összes tavaszi és nyári divatujdonságok legnagyobb választékával szolgál RuMetzky Kálmán divatárnháza.
