Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-20 / 38. szám

38. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal A vármegyei közigazgatási bizottság f. hó 12-én tartott rendes havi gyűléséről már a múlt számunkban hoztunk jelentést. Lapzárta után tudósításaink a következők. Bodnár Gvörgy kir. tanfelügyelő jelentést tesz a vármegye iskolaügyéről. Megnyílt a nagykárolyi 11 tan­erős és az ilobai 1 tanerős iskola. Fejlesztet­tek a szamosdobi, hagymáslápcsi, somkut- patakai, kapnikbányai, nagysikarlói áll. iskolák 1—2 tanerővel. Végeredményében 23 állami tanítóval növekedett a megyei tanítói testület, mely most 253 tagot számlál. Bejelenti a vármegye területén épülő áll. el. iskolák jelenlegi állapotait. A nagykárolyi áll. polg. fiú- és leányiskola uj kétemeletes palotája a jelentés szerint egy pár hét alatt teljesen elkészül és befejezetten átadható lesz rendeltetésének. Szintén elkészült a szatmármegyei általá­nos tanítóegyesület leányinternátusa, mely mind­járt kényelmes és biztos otthont nyújt 40, job­bára tanító leánygyermeknek. Most már 2 ta­nítói tápintézet van a vármegyében, melyekben 126 fiú és 40 leánygyermek nyer ellátást. Hogy eme jótékony intézmények a tanítóság szüksé­gének enyhítésére létesülhettek kir. tanfelügyelő a tanítók nevében hálás köszönetét mond a főispánnak közbenjárásáért, mellyel a kormány hathatós támogatását megnyerte. Plachy Gyula pénzügyigazgató jelentése szerint a múlt hóban befolyt egyenes adóból 228795 K, ami 31 ezer K-val kevesebbet tesz ki mint tavaly ilyenkori összeg. Haddijból be­folyt 573 K, bélyeg és jogilletékben 49346 K, fogyasztási és italadóban 15875 K. A bizottság a járás összes községeit az erdödi kir. adóhivatal körzetébe helyezte Hiríp és Oroszfalu kivételével, mely községeknek azon kérelmét, hogy a jobban és könnyebben meg­már járt Tangerben, bebarangolta a város fes­tői részeit és gyönyörű csecsebecséket vásárolt. Közben azonban egyre jobban égette lel­két az aggodalom a furcsa helyzete és Bruce egyre növekvő szerelme miatt . . . Mogadorban csapott le a bomba. Bruce egy tigrisvadászatra induló barátjához utazott, a többiek a várost járták s úgy volt, hogy a hajón találkoznak újra. Muriéi a szállóban maradt, hogy az er­kélyről a pompás kilátásba gyönyörködjék. Nagy meglepetésre Mrs. Harrison is vele ma­radt. — Ugy-e, gyönyörű ? — szólt Muriéi a kék tengerről nem szívesen emelve szemét kellemetlen szomszédjára. — Szerelmes vagyok ebbe a tájba! — Elhiszem, — felelte Mrs. Harrison hű­vösen — sőt talán jobban gyönyörködik ben­ne, mint a hogy Miss Block Virginia tette volna, — Nem értem. — dadogta elpirulva a leány. Mrs. Harrison kevélyen kelt fel a székéről. — Oh, ön igazán nagyszerűen játsza a szerepét, de engedje meg azt a kis figyelmez­tetést, hogy legközelebb a saját dolgait hagyja otthon és ne felejtse el, hogy képes lapok s vannak a világon . . . Ezzel a Giddy Set egyik példányét teritetette ki előtte. Muriel fölvette és a szive hangosat dob­bant. Virginia arcképe mosolygott előtte, alatta a következő nyomtatással: Miss Block Virgi lia, Block P. Silas egyetlen leánya. Chicago. — Miss— szólt Mrs. Harrison diadalma­san. — Erre feleljen ! Muriel fáradtan tette le az újságot . . . közelíthető szatmári kir. adóhivatal körzetébe soroztassanak, figyelembe vette. Schönpflug Béla vármegyei főorvos jelen­tése szerint a Paládokon május és junius hó­napokban fellépett hólyagos himlőt elfolytotta a hatóság. A megtámadott községekben az egész lakosság beoltatott. Minthogy augusztus hóban több községben szórványos megbetege­dések fordultak elő és kizárólag sármunkás cigányok között, akik sohasem voltak beoltva himlő ellen, az alispán elrendelte, hogy a vár­megye területén minden cigány oltassék be. Az oltást egy napon végezték, hogy a cigá­nyok az oltás elől egyik járásból a másikba ne szökhessenek. Ezen a napon beoltotta* össze­sen 4368 cigányt. Az újabban fenyegető rém, a kolera el­leni védekezés tekintetében különösen a köz- tisztasági rendeleteket hajtja végre szigorúan a hatóság. Azonban e kötelességek teljesítését károsan hátráltatják az esőzések, rossz utak stb. A közeli Beregmegyében történt koleraeset alkalmával nyomban megtétettek a legszigorúbb gátló intézkedések. A széthurcolás elleni véde­kezés érdekében betiltattak a niáriapócsi, bik- szádi és turvékonyai búcsúk. A megye terüle­tén eddig egy koleragyanus eset állott elő Apában, hova a t. főorvos nyomban ki is szál­lott s noha aligha lehetett kolerának tartani az esetet, óvatosságból megtétettek a szükséges óvóintézkedések. A beteg ürüléke mikroszko- piumi vizsgálat végett azonnal felküldetett. Er­ről az értesítés még nem jött le, de alighanem megnyugtató lesz. A kir. főügyész jelenti, hogy az elmúlt hóban letartóztatás alá került 137 egyén, kik közzül a hó végén fogva volt 17. A főállatorvos jelentése szerint az állat- egészségügy augusztus hó folyamán kedvezőt­len volt, amennyiben több községben sertés­vész, lépfene és takonykor lépett fel. A földmivelésügyi mintszter a sertésvész — Ön úgy sem értené meg! szólt halkan. — Ezt Virginával együtt határoztuk el. Ön nem tudja mit jelent ez az utazás nekem — nem, ön sohasem tudja megérteni . . . — Nem akarom bántani önt, — folytatta Mrs. Harrison, — hanem adok egy tanácsot. Ha itt marad és nem folytatja velünk az utat a Kanári-szigetekre, egy szót sem szólok. El­lenkező esetben leleplezem . . . Kétségbeesése dacára Muriéi elmosolyo­dott. Megértette az asszony szándékát — eltű­nésével szabad az ut Julia számára . . . Ma­radjon-e? — tépte lelkét a vergődés. Ha foly­tatja útját, Bruce megtud mindent és lenézi őt. És Mannersék! Hisz, nem mer a szemükbe nézni . . . — Maradok ... — suttogta halkan. — Okosan. — felelte Mrs. Harrison — ha keresik, majd kimagyarázom valahogy a dol­got — szólt boldogan és győzelmes suhogás­sal indult kifelé, hogy Muriéi bőröndjeit a partra hozassa . . . IV. Néhány órával később Muriéi újra az er­kélyen ült és egy csésze tea mellett igyekezett gondolatait rendezni, amikor alulról, a kertből angol szó ütötte meg a fülét: — Rettenetes kellemetlenség! Az átkozott motor elromlott — lekéstem a hajót! Muriéi lenézett és egy félig reszkető, fé­lig boldog sikoly röppent el ajkáról, amikor egy magas, szürke ruhás férfiú ugrott fölfelé a lépcsőkön. — Mr. Langham. — Miss Block! Szent ég! Maga is le­maradt a hajóról? . . . elleni védekezés dolgában egy uj rendeletet bo­csátott ki, mely okt. hó 1-én lép életbe. Ez a rendelet nem akar annyira nyűgös lenni, eny­hébb, hogy annál sikeresebb lehessen. Ugyanis, ha a község nem jön zár alá egy megbetege­dés által, nem lesz szükség arra, hogy eltagad­ják a vész fellépését és az igy titokban elha­talmasodhasson. így a község a saját maga érdekében elzárja azon udvarokat, ahol a jár­vány fellépett és a betegség tovaterjedésének meggátolására fogja fordítani minden idejét, nem pedig az eltitkolásával igyekszik elkerülni a zárlatot. A rendeletet lapunk más helyén is­mertetjük. Uj rendelet a sertésvészre vonatkozólag. — A földmivelésügyi miniszter rendelete. — Néhány év óta alig múlik nyár, hogy a sertésvész meg ne tizedelné állatállományunkat, ami kétszeresen is drágítja az élelmiszereket, fokozván ezzel az általános drágaságot. A sertésvész miatt károsult állattenyésztő ugyanis kénytelen azt a keveset, mi megma­rad, drágábban adni, hogy legalább némileg pótolva legyen. Az állatállomány csökkenése az árakat egyébként is emeli. A folytonos meg­újuló zárlatok pedig valósággal megbénítják az állatkereskedelmet. A hentes kénytelen ott szerezni be állatait, ahol kaphat s úgy ahogy adják. Eddig jóformán tehetetlenül állottunk a veszedelemmel szemben. A folytonos kísérlete­zések azonban végre eredményre vezettek s az elért eredmények alapján a földmivelésügyi miniszter uj rendeletet adhatott ki a sertésvész ellen való hathatósabb védekezés céljából. A földmiv. kormány ezen uj 58,000—1913. számú rendelete október hó 1-től lép életbe. Összesen harminc szakaszban tárgyalja a sertésvész elleni intézkedéseket és ezek főké­— Igen, — felelte a leány és szemében újra felcsillant az öröm. Jöjjön föl egy csésze teára, van valami gyanús sütemény is hozzá — maga bátor ember! . . . — Ez aztán a sors jó akarata ! — szólt Bruce nevetve, amikor az erkélyre lépett — Madeirából csak néhány nap múlva jön hajó — folytatta, miközben ijedtsége titkos örömbe csapott át — ők pedig néhány napig Tenerif- fában maradnak, úgy még utolérjük . . . Együtt maradunk addig ? Muriéi ingenlőleg bólintott. Miért ne tart­son néhány napig a boldogsága mielőtt lehull titkáról a fátyol ? Este, amikor, a kertben, a csillagos nyári éjszakákon együtt sétáltak, Bruce megkérte a kezét . . . Valami azt suttogta neki akkor, hogy feddjen föl mindent előtte, hogy megtudja: Vir­giniát, a milliók örökösét vagy Virginiát, a le­ányt szereti-e ? Azonban nem volt hozzá bá­torsága. Mindent, amit mondani tudott, egy halk, reszkető nem volt . . . Bruce elmosolyodott. — Szeret? — kérdezte. A leány hallgatott, de remegő ajkán s a szeme fényében ott reszketett a felelet . . . Bruce meglátta. Ennyi elég volt neki. A kővetkező pillanatban már karjaiban volt a le­ány és minden szó fölösleges volt . . . V. Mogadartól Teneriffáig harminchat óra volt az ut. Murielnek azonban véghetetlen hoszu- nak tűnt fel. A boldog álom vége felé köze­ledett . . .

Next

/
Thumbnails
Contents