Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-09 / 32. szám

IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. augusztus 9. 32. szám. Nagykároly és Ér mellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám, („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=r- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: Főinunkatárs : SCHUSTERITSCH BÉLA. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. 8*8“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Tp® É A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Eg4sz,„étfFe .......................... .8 korona. Fé l évre.............................. . . 4 korona. Negyed évre...............................2 korona. Eg y szám ára..........................20 fillér. Dr . Papolczy Gyula. Az érdemes munkás távozása a leg­egyszerűbb munka területén is betölthe- tetlennek látszó űrt hagy maga után. A szatmári kir. törvényszék érdemekben gazdag elnökének a budapesti kereske­delmi és váltótörvényszék élére történt kinevezése után a méltó utód kiszeme­lése annál nagyobb körültekintést igé­nyelt, amennyiben a távozó elnök a legmagasabbrendü szellemi munka leg­tevékenyebb, legmunkásabb tagjai közé tartozott. Emberek élete felett Ítélkező testület élére kellett férfiút keresni, kivel szemben tudásra, jellemre a legmaga­sabb igények lépnek föl. Őszinte öröm töltötte el mindnyá­junk szivét, hogy a választás valóban méltó férfiúra esett. Olyanra, kinek arra- valóságát nem elhinnünk kell a kineve­zés puszta tényére, hanem akinek egész élete, működése szemeink előtt folyván le, bőséges alkalmunk volt, hogy meg is bizonyosodjunk róla. Több mint egy negyedszázados szat­mári birói működése maga olyan ga­rancia, amelyben örömmel nyugszik meg úgy a jogkereső közönség, mint a jo­gászi körök. Az igazság eltántorithatlan sáfárja volt mindenkor; magas erkölcsi nézőpontja, mély tudása, emberséges szive egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a távozó elnök méltó utódját ő benne keressék és találják meg. Az egész megye szeretete és nagy­rabecsülése veszi körül mint embert; az igazságos biró társadalmi téren is a ne­mes eszmék, a nemes ideálok bajnoka. — A birói szék megbecsült méltósága mellett a társadalmi életben elért hely előkelősége méltó módon mutatja ideális életének nemes harmóniáját. A harmo­nikus, tevékeny élet követésre méltó pél­dája volt egész pályafutása. Az igazságukat kereső felek biza­lommal látták ügyüket a pártatlan biró kezében, ki a törvény rideg szigorát, élettelen merevségét az emberi megértés és érzés méltányosságával és melegsé­gével enyhítette. Szigora nem a betű szigora volt, de a megtévedt emberrel szemben érzett részvéte sem hagyta el­homályosodni az igazat. Ismeri az élet szövevényes vonatkozásait, melyek elha­tározó módon irányítják a küzdő ember pályáját. Az esküdtszéki tárgyalások gon­dot, tudást, tapasztalatot igen nagy mér­tékben megkívánó vezetése méltó mó­don mutatta meg ilyen irányú képes­ségeit. Tevékeny munkában eltöltött életé­nek elismerése ez a kinevezés. A maga embersége, jeliessége emelte arra a ma­gas polcra, amelyen tudását, képességeit még intenzivebben gyümölcsöztetheti a köz javára. Nemes odaadása uj hatás­körében nagy feladatok előtt áll; erőt, munkabírást kívánunk a méltó helyre állított méltó férfiúnak, hogy megfelel­hessen azoknak a feladatoknak, amelye­ket nemes lelke maga elé tűzött. * Dr. Papolczy Gyula, a szatmári tör­vényszék uj elnöke, előkelő szatmárme- gyei családból származik. Szinérváralján született 1853. szeptember 27-én. Miután megszerezte a jogtudományi és politikai tudorságot, 1877-ben ügyvédi oklevelet nyert. De ügyvéd csak kevés ideig volt. 1881-től 1886-ig az igazság- ügyi minisztériumban működött, mint tb., majd mint valóságos segédfogalmazó, 1886-tól 1887-ig a budapesti Ítélőtáblán volt fogalmazó, 1887-ben a szatmári törvényszékhez nevezték ki biróvá és azóta ott működik. Hosszú ideig volt vizsgálóbíró, majd — miután 1900-ban táblabiróvá léptették elő — a bün­tető felebbviteli és az esküdtszéki főtár­gyalási tanácsnak az elnöke. A városi adóhivatal működésére hívtuk fel a polgármester ur fi­gyelmét lapunk 29. számában. A 30-ik számban közöltük Nagy Antal a. ü. tanácsos ur válaszát, amelyben arra hivatkozik, hogy a felettes ha­tóságok mindig meg voltak elégedve az adó­hivatal vezetésével. Nem személyeskedés a célunk, nem egye­sek ellen irányult felszólalásunk, ezt úgy olva­Pletyka. A resti terraszán egy fiú meg egy lány diskurál. Ki lehet az a lány ? Milyen csinos, vidám! Tyhü, no lám! Hétfőn a piacon libát vesz két asszony, vénasszony. „Hallotta, mi újság, Kampóné asszonyság!“ „Mi újság?" „Tudja mért oly hegyesek Klári meg a Gajdusek ? Jegyesek.“ Zeng. Leánysors. Irta Fehér Ákos. A zene volt a keritőjük. A mélabus ma­gyar nóta akkordjai dobbantották össze szivei­ket. Azaz csak az Üdvöske szivét dobbantotta meg egy kissé hevesebben, mint az előző bá­lokban. A keringő ütemei mintha lágyabban olvadtak volna szivének édes dallamu zené­jébe; mintha most pille szárnyakon röpült volna az Üdvöske lelke a szép mennyország felé, — ahogy azt édes sejtések közepette megál­modta. Annyit mindenki észrevett, hogy a min­dég derűs, mindég mosolygó kis Üdvöske lelke valahol fenn járt az égben, mialatt ő maga fá- radatlanul rótta a táncot álmainak megtestesült alakjával. Talán ő maga sem tudta, hogy álom volt-é vagy pedig valóság, hogy őt egy egész éjszaka szünet nélkül táncoltatta, aki után úgy vágyott, akit olyan régen várt, szerelmes szi­vének legtisztább, legforróbb szerelmével, ügy látszott, hogy az a csábos báli éjforduló pontot jelentett életében, hogy álmatag kék szemei mélyen belekapcsolódtak táncosa szemeibe; hogy lelke örökre beleolvadt annak leikébe. Annyi bizonyos, hogy Szirmai szintén mély von­zalmat érezhetett a leány iránt, mert egész éjen át el sem mozdult mellőle, dacára annak, hogy volt még ismerősei körében több olyan leány, aki bizton számot tartott arra, hogy legalább egyszer, az illem kedvéért, Szirmai körül tán­colja velük a termet. Annál boldogabb volt ő, a kis Üdvöske, aki hófehér ruhájában igazán jól festett. Boldog volt. Hogyne lett volna bol­dog, mikor még álmában is tulmerészségnek tartotta volna azt a csudás, boldog éjét igy elképzelni. Vele lenni egy egész éjen át; köz­vetlen-közeiről érezni testének melegét, perzselő, édes szemeinek forró villanását, erős két kar­jának szilaj ölelését, amint a szédítő keringő közben biztosan tartá őt karjai között. Titok maradt mindörökre, hogy milyen nyomokat hagyott a férfi szivében ez a báli éj, csak az volt bizonyos, hogy Üdvöske a kis törékeny Üdvöske szive lángot fogott. Reggel, amidőn lakására ért s mégegyszer átálmodta Az összes tavaszi és nyári divatnjdonságok legnagyobb választékával szolgál Rubletzky Kálmán divatárnháza.

Next

/
Thumbnails
Contents