Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-02 / 31. szám

Nagykároly, 1913. augusztus 2. 31. szám. IV. évfolyam. V Nagykároly és Ermellék lx A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : Főinunkatárs : SCHUSTERITSCH BÉLA. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. WS“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -JW A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre .......................................8 korona. Fé l évre................................. . . 4 korona. Ne gyed évre..................................2 korona. Eg y szám ára.............................20 fillér. áz aranymisés főpap az ünneplés zaja elől az örök szent vá­ros falai közé vonult, hogy bemutassa hálaáldozatát Urának, Istenének, kinek szent kegyelme megengedte, hogy egy hosszú félszázadon keresztül lehessen hü pásztora a rábízott nyájnak. Az aranymisés főpap szent magányba vonulása méltó módon tükrözi vissza a szent éltü férfiú Istennek ajánlott egész életét. A mi ünneplő hálaadásunk is hadd szálljon fel együtt a főpap imájával a kegyelmes Istenhez, ki szeretett főpász­torunknak megengedte érnie ezt a nagy napot. Fogadja kegyesen a Mindenható buzgó imánkat, melyet ősz főpásztorunk­ért rebegünk trónja előtt, tartsa meg őt egyházunk, egyházmegyénk díszére, ja­vára minél számosabb éveken át. A szatmári egyházmegye 1804-ben történt alapítása óta mindenkor a legje­lesebb püspökök kormányzása alatt állott. Dr. Boromissza Tibor kormányzása mél­tókép sorakozik a Hám, Biró, Schlauch s a többi nagynevű püspök áldásos működéséhez; az ő nemes müvük méltó kezekbe került, mikor királyunk Őfelsé­gének kegye dr. Boromissza Tibor pápai prelátust és kalocsai apátkanonokot 1906. évi junius hó 20-án szatmári püspökké nevezte ki. Mélységes öröm töltötte el akkor mindnyájunk szivét, hogy a dicső elődök örökébe oly férfiú lépett, ki papi eré­nyeivel, istenes buzgóságával, mélységes tudásával s nemes szivével a szatmári egyházmegye felvirágoztatására egyene­sen Istentől küldött férfiúnak tűnt föl. S reményeinkben nem is csalódtunk. Nekünk, nagykárolyiaknak külön okunk is van rá, hogy az aranymisés püspök kormányzására örökké hálatelt szivvel gondoljunk. Ő volt az első püs­pök, aki a nagykárolyi egyházat jelentő­ségéhez mért figyelemben részesítette. Ő észre vette, hogy az egyházmegye legnagyobb hitközsége a püspöki kor­mány nagyobb pártfogására méltó, mint azt nagynevű elődei tették. Avval a reménységgel nézünk fő­pásztorunk további áldásos kormányzása elé, hogy szerétét a jövőben, ha lehet, még nagyobb mértékben fogjuk érezni, mint eddig. * Aranymisés főpv-'ztorunk Kalocsán született 1840. jul. 18-án. Édesatyja ér­sekuradalmi ispán volt. Iskoláit Kalocsán és Baján végezte. Mint kitűnő papnö­vendéket Rómába küldték, ott hallgatta a theologiai tanulmányokat. Pappá szen­telték 1863-ban. Az 1869-ik évben lett jánoshalmi plébános. Mint plébános a megyegyüléseken tartott beszédeivel tűnt fel és nagy tekintélyt szerzett; élénk szerepet vitt a közügyekben. 1881-ben iskolalátogató; 1889-ben esperes; majd nemsokára, 1890-ben heővizi apát; 1893-ban kanonok, szemináriumi rektor s a kalocsai képezdék felügyelője lett. Mint rektort jóságos bánásmódjáért sze­retettel vették körül tanítványai. Orszá­gos szereplése 1894-ben kezdődik, mikor a szabadkai kath. naggyülésnek egyházi elnöke volt; 1898-ban a kalocsai Kath. Kör elnöke. Az 1901 -ik évben a pápa praelatussá nevezte ki; Várossy Gyula érsek 1906-ban általános érseki heiynö- kévé tette. Innen emelkedett a pápa s a király kegyéből a szatmári püspöki székbe. Jótékony szivét sok alapítvány di­cséri. Kalocsán 30,000 koronás alapít­ványt tesz, hogy egy kalocsa-egyházme- gyei növendék Rómában végezze tanul­mányait ; 5000 koronát letesz a kalocsai érsek-uradalmi tisztek nyugdija javára. Szatmáron 500,000 koronán jezsuitakon- viktust építtet, hozzákapcsoltán 150,000 korona alapítványt tett, melynek kama­taiból 15 főgimnáziumi tanulónak ingye­nes ellátást biztosit. Ezenfelül sok célra áldoz; pártfogol egyleteket, intézeteket, sajtót; nagyon sok házi szegény talál nála évente segítséget felekezeti különb­ség nélkül. Fizessünk elő a „Nagykároly és Érmeikére. A balga férj. Irta A. Boulton. Egyike volt azoknak a fiatalembereknek, — magas, őszinte, egyeneslelkü — akik a vi­dékről kerültek fel és kemény munkával sze­reztek maguknak pozíciót. Mint vidéki kis földbirtokosnak a fia, ve­leszületett csodálattal viseltetett a felsőbb osz­tályok iránt s ezt az érzését nem is rejtette véka alá. Szerette a finom embereket és az asszonyok bájának s kedvességének nagy hó­dolója volt. Őszinte és törekvő fiú volt, szerették, biz- tak benne és csakhamar kitűnő állást nyert egy fővárosi bankban. De keményen is dolgozott. Amikor egy nyugalmazott ezredesnek leá­nyát eljegyezte, teljesen meg volt elégedve a Végzettel. Menyasszonyát imádta : a finomsága, bája, fiatalsága, üdessége meleg rajongó szerelmet ébresztett szivében. — Örömmel adjuk önnek Hildát, — szólt hozzá az apa. — Szereti magát. De ne felejtse, hogy leányunk előbbi életéhez képest szegény sorba kerül. El fog-e követni mindent, hogy megszerezze neki mindazt, amit megszokott és megérdemel ? Harrow Dan mélyen meghajtotta magát és szive tele volt színes reményékkel. Az esküvő előtt maga Hilda szólt tréfál­kozva : — Nem lesz furcsa, Dán, hogy maga és én, mint szegény, fiatal fiatal pár fogunk küz­deni ? Azonban Dán sebzett, hallgatag pillan­tása folytán hirtelen más témába kezdett. Hilda mindenek felett tapintatos lány volt. Hat hónapig voltak jegyesek. Ez idő köz­ben Dán, anélkül, hogy Hildának szólt volna: összegyűjtött pénzéből szép kis lakást bérelt. A berendezésnél Hilda anyja volt sigitségére., aki igazán művészi érzéssel végezte feladatát. Az ebédlő elegáns, a dolgozó szoba kellemes, Hilda boudoirja pedig tündéri volt. Az esküvő előtt két nappal szivdobogva mutatta meg Hildának A leányt — úgy látszik — jobban meg­lepte, mint ahogy remélte. Komolyan, majdnem haragos pillantással nézett vőlegényére. — De hisz én azt hittem ... én soha se tudom . . . ez . . . — mondta akadozot- tan, mig Dán csókjaival el nem némitotta ki­csi száját. Azután azonban Hilda oly lelkese­déssel gyönyörködött benne, hogy Dán szivét boldog megelégedés töltötte el. — Mindened meglesz, királykisasszonyom, szólt Dán kitörő boldogsággal, majd elpirult költői áradozása miatt. Az esküvő után kimondhatatlan boldog­ságban éltek. Dán mindent elkövetet, hogy rab­szolga módjára tegyen mindent felesége lábai elé és a figyelem ezer apró jelével igyekezett életét kellemessé, kényelmessé tenni . . . Egyik este amikor Dán fáradtan és éhe­sen tért haza: pompás ebéd várta. Valóban oly kitűnő volt, hogy Dán elragadtatással dicsérte. Az összes tavaszi és nyári divatojdonságok legnagyobb választékával szolgál Rubletzky Kálmán divatárnbáza.

Next

/
Thumbnails
Contents