Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-02 / 31. szám
Nagykároly, 1913. augusztus 2. 31. szám. IV. évfolyam. V Nagykároly és Ermellék lx A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : Főinunkatárs : SCHUSTERITSCH BÉLA. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. WS“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -JW A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre .......................................8 korona. Fé l évre................................. . . 4 korona. Ne gyed évre..................................2 korona. Eg y szám ára.............................20 fillér. áz aranymisés főpap az ünneplés zaja elől az örök szent város falai közé vonult, hogy bemutassa hálaáldozatát Urának, Istenének, kinek szent kegyelme megengedte, hogy egy hosszú félszázadon keresztül lehessen hü pásztora a rábízott nyájnak. Az aranymisés főpap szent magányba vonulása méltó módon tükrözi vissza a szent éltü férfiú Istennek ajánlott egész életét. A mi ünneplő hálaadásunk is hadd szálljon fel együtt a főpap imájával a kegyelmes Istenhez, ki szeretett főpásztorunknak megengedte érnie ezt a nagy napot. Fogadja kegyesen a Mindenható buzgó imánkat, melyet ősz főpásztorunkért rebegünk trónja előtt, tartsa meg őt egyházunk, egyházmegyénk díszére, javára minél számosabb éveken át. A szatmári egyházmegye 1804-ben történt alapítása óta mindenkor a legjelesebb püspökök kormányzása alatt állott. Dr. Boromissza Tibor kormányzása méltókép sorakozik a Hám, Biró, Schlauch s a többi nagynevű püspök áldásos működéséhez; az ő nemes müvük méltó kezekbe került, mikor királyunk Őfelségének kegye dr. Boromissza Tibor pápai prelátust és kalocsai apátkanonokot 1906. évi junius hó 20-án szatmári püspökké nevezte ki. Mélységes öröm töltötte el akkor mindnyájunk szivét, hogy a dicső elődök örökébe oly férfiú lépett, ki papi erényeivel, istenes buzgóságával, mélységes tudásával s nemes szivével a szatmári egyházmegye felvirágoztatására egyenesen Istentől küldött férfiúnak tűnt föl. S reményeinkben nem is csalódtunk. Nekünk, nagykárolyiaknak külön okunk is van rá, hogy az aranymisés püspök kormányzására örökké hálatelt szivvel gondoljunk. Ő volt az első püspök, aki a nagykárolyi egyházat jelentőségéhez mért figyelemben részesítette. Ő észre vette, hogy az egyházmegye legnagyobb hitközsége a püspöki kormány nagyobb pártfogására méltó, mint azt nagynevű elődei tették. Avval a reménységgel nézünk főpásztorunk további áldásos kormányzása elé, hogy szerétét a jövőben, ha lehet, még nagyobb mértékben fogjuk érezni, mint eddig. * Aranymisés főpv-'ztorunk Kalocsán született 1840. jul. 18-án. Édesatyja érsekuradalmi ispán volt. Iskoláit Kalocsán és Baján végezte. Mint kitűnő papnövendéket Rómába küldték, ott hallgatta a theologiai tanulmányokat. Pappá szentelték 1863-ban. Az 1869-ik évben lett jánoshalmi plébános. Mint plébános a megyegyüléseken tartott beszédeivel tűnt fel és nagy tekintélyt szerzett; élénk szerepet vitt a közügyekben. 1881-ben iskolalátogató; 1889-ben esperes; majd nemsokára, 1890-ben heővizi apát; 1893-ban kanonok, szemináriumi rektor s a kalocsai képezdék felügyelője lett. Mint rektort jóságos bánásmódjáért szeretettel vették körül tanítványai. Országos szereplése 1894-ben kezdődik, mikor a szabadkai kath. naggyülésnek egyházi elnöke volt; 1898-ban a kalocsai Kath. Kör elnöke. Az 1901 -ik évben a pápa praelatussá nevezte ki; Várossy Gyula érsek 1906-ban általános érseki heiynö- kévé tette. Innen emelkedett a pápa s a király kegyéből a szatmári püspöki székbe. Jótékony szivét sok alapítvány dicséri. Kalocsán 30,000 koronás alapítványt tesz, hogy egy kalocsa-egyházme- gyei növendék Rómában végezze tanulmányait ; 5000 koronát letesz a kalocsai érsek-uradalmi tisztek nyugdija javára. Szatmáron 500,000 koronán jezsuitakon- viktust építtet, hozzákapcsoltán 150,000 korona alapítványt tett, melynek kamataiból 15 főgimnáziumi tanulónak ingyenes ellátást biztosit. Ezenfelül sok célra áldoz; pártfogol egyleteket, intézeteket, sajtót; nagyon sok házi szegény talál nála évente segítséget felekezeti különbség nélkül. Fizessünk elő a „Nagykároly és Érmeikére. A balga férj. Irta A. Boulton. Egyike volt azoknak a fiatalembereknek, — magas, őszinte, egyeneslelkü — akik a vidékről kerültek fel és kemény munkával szereztek maguknak pozíciót. Mint vidéki kis földbirtokosnak a fia, veleszületett csodálattal viseltetett a felsőbb osztályok iránt s ezt az érzését nem is rejtette véka alá. Szerette a finom embereket és az asszonyok bájának s kedvességének nagy hódolója volt. Őszinte és törekvő fiú volt, szerették, biz- tak benne és csakhamar kitűnő állást nyert egy fővárosi bankban. De keményen is dolgozott. Amikor egy nyugalmazott ezredesnek leányát eljegyezte, teljesen meg volt elégedve a Végzettel. Menyasszonyát imádta : a finomsága, bája, fiatalsága, üdessége meleg rajongó szerelmet ébresztett szivében. — Örömmel adjuk önnek Hildát, — szólt hozzá az apa. — Szereti magát. De ne felejtse, hogy leányunk előbbi életéhez képest szegény sorba kerül. El fog-e követni mindent, hogy megszerezze neki mindazt, amit megszokott és megérdemel ? Harrow Dan mélyen meghajtotta magát és szive tele volt színes reményékkel. Az esküvő előtt maga Hilda szólt tréfálkozva : — Nem lesz furcsa, Dán, hogy maga és én, mint szegény, fiatal fiatal pár fogunk küzdeni ? Azonban Dán sebzett, hallgatag pillantása folytán hirtelen más témába kezdett. Hilda mindenek felett tapintatos lány volt. Hat hónapig voltak jegyesek. Ez idő közben Dán, anélkül, hogy Hildának szólt volna: összegyűjtött pénzéből szép kis lakást bérelt. A berendezésnél Hilda anyja volt sigitségére., aki igazán művészi érzéssel végezte feladatát. Az ebédlő elegáns, a dolgozó szoba kellemes, Hilda boudoirja pedig tündéri volt. Az esküvő előtt két nappal szivdobogva mutatta meg Hildának A leányt — úgy látszik — jobban meglepte, mint ahogy remélte. Komolyan, majdnem haragos pillantással nézett vőlegényére. — De hisz én azt hittem ... én soha se tudom . . . ez . . . — mondta akadozot- tan, mig Dán csókjaival el nem némitotta kicsi száját. Azután azonban Hilda oly lelkesedéssel gyönyörködött benne, hogy Dán szivét boldog megelégedés töltötte el. — Mindened meglesz, királykisasszonyom, szólt Dán kitörő boldogsággal, majd elpirult költői áradozása miatt. Az esküvő után kimondhatatlan boldogságban éltek. Dán mindent elkövetet, hogy rabszolga módjára tegyen mindent felesége lábai elé és a figyelem ezer apró jelével igyekezett életét kellemessé, kényelmessé tenni . . . Egyik este amikor Dán fáradtan és éhesen tért haza: pompás ebéd várta. Valóban oly kitűnő volt, hogy Dán elragadtatással dicsérte. Az összes tavaszi és nyári divatojdonságok legnagyobb választékával szolgál Rubletzky Kálmán divatárnbáza.