Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-26 / 30. szám
VI. évfolyam. Nagykároly, 1913. julius 26. 30. szám. Nagykároly és Ermellék .5» A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) ^ Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: SCHUSTERITSCH BÉLA. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos: KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre .......................... .8 korona. Fé l évre.............................. . . 4 korona. Negy ed évre . ,......................2 korona. Eg y szám ára..........................20 fillér. Az „eszmék“ egykor igen nagyra becsült jelentőségével szemben kissé igazságtalanok voltunk multheti elmélkedésünkben. Az érdek történetirányitó erejére igyekeztünk ha nem is rávilágítani, de legalább rámutatni s minden levezetgetés nélkül egyszerűen igazat adtunk a józan paraszti észnek, amely a történetbölcseleti iskolák szőrszálhasogatásaitól meg nem mételyezve régen észrevette azt, amire csak újabban eszmélt rá a történettudomány, hogy t. i. a történet cikkcakkjait a népek közgazdasági érdekei hozzák létre. Utóvégre bizonyos oldalon már régebben ráeszméltek erre az „igazságra“, az egyes társadalmi rendszereken belül a közgazdasági állapotot jelölvén meg alapépítményül, amelyen a társadalom minden egyéb életnyilvánulása felépit- ménykép nyugszik; innen már csak egy lépést kell tennünk, hogy arra a meggyőződésre jussunk, hogy az egyes társadalmi rendszereket, az államokat, szintén közgazdasági okok, érdekek állítják egymás mellé vagy ellen. Csakhogy ez a felfogás nagyon nehezen tudott magának utat törni s a társadalmi jelenségeket a munkás osztály szempontjából vizsgálók kezdetben aránylag szűk körére szorítkozott. Ma már a történetfilozófia, helyesebben a szociológia, teljességgel szakított a délibábos fantazmagóriák pin- gálgatásával s a történeti események magyarázatánál szinte egyöntetű módon a közgazdasági erőket tartja alapvető jelentőségű faktornak. De mi legyen azokkal a bizonyos „eszmékkel“, amelyeknek a régebbi történetfilozófiában oly tág teret engedtek az érvényesülésre, amelyekkel a régebbi történettudósok oly szépen meg tudták magyarázni úgy az egyes társadalmakon belül, mint egyáltalán a világtörténelemben fellépő változásokat? Nem lesz talán egészen időszerűtlen, ha mintegy múltkori elmélkedésünk foly- tatásakép egy kissé megvizsgáljuk ezt a kérdést is, a közgazdasági faktor mellett igazságot szolgáltatunk az eszméknek is, mert hiszen tagadhatatlan, hogy az „eszmék“, az ideák, megvannak, tényleg működnek, tényleg irányitó befolyással voltak az emberiség történetére. Nem valami uj ooigot akarunk itt feltálalni, csak a történelmi materializmussal szemben, amely kétségtelenül elmemozditó, gondolkodásra késztő hatással volt fellépésének idején, az ideológia azóta jobban tisztázott jelentőségére kívánjuk az efféle kérdések iránt érdeklődők figyelmét irányítani. A történelmi meterializmus egész ridegen a közgazdasági okokat jelölte meg a társadalom életén belül mutatkozó változások, egyáltalán történések okozójául. Minden egyéb csak függvénye a közgazdasági állapotnak, még a művészet is. Ez az elméiét nyilt állás- foglalás volt a régibb elméletekkel szemben, melyek pusztán „eszmékkel“ operáltak. Minden korszak jellemzőjéül felvettek valamilyen eszmét s ennek „jegyében“ igyekeztek mindent megmagyarázni. Az eszmék egyoldalú hangsúlyozásával a közgazdasági okok egyoldalú hangsúlyozása került szembe. A mind- kétfelől megindult vizsgálódások és szen- vedelmes viták eredményekép ma már nyilvánvaló, hogy az eszméknek koránt sincs akkora történetirányitó ereje, amekkorát régebben tulajdonítottak nekik, de viszont a közgazdasági okok sem egyedüli kormányzói a történelemnek. A hangsúly mindenesetne a közgazdasági okokra csúszott át az eszmékről, de ha csak a második helyen is, az eszmék szóhoz jutnak az újabb történetfilozófiában. Mert igaz ugyan, hogy az eszmék is a meglévő közgazdasági állapot eredményei, ezt helyesen állapította meg a történelmi matinalizmus, de viszont ma már nyilvánvaló, hogy az eszmék születésük után elszakadnak a közgazdasági okoktól s önnálló életük lesz, önállóan formálják a történelmet. Ha képet akarunk használni ennek a jelenségnek a megvilágítására, talán azt lehetne mondani, hogy az eszmék Dante. Temjenes papjaid gyülekezetében, — zsenge, lelkes gyerek — bemagolt, dicsérő zsolozsmákat zengtem Neked, Pokoljáró. Hosszú hajú ifjú bálványdöntő kedvvel barangoltam Veled s magabizó gőggel, mélységes tengered sekélynek hirdettem. Meddő bolyongásból Partjaidra tértem. A régi zsolozsmák isteni zenéje tölti be a lelkem szófián áhítattal. Óid a. Halál előtt. Irta Joan Agirliceanu. Néhány nap óta az utszéli korcsmának szokatlanul sok vendége van. Egyenkint jönnek majd erről, majd arról az utcáról és sietve kissé előre vonulnak, és mintha valami ösztökélné őket hátulról az est beálltával, a korcsmába csoszognak. Hárman-négyen isznak valamit, mások az asztalokhoz támaszkodva állnak és egymás felé hajolva titkol ' zva suttognak. Márton bérlő betegségéről beszélnek, ki a falusi báró birtokának régi bérlője. — Lásd Tudor testvér, ez a betegség nem olyan, mely elmúlik. Ezen betegség átokkal van összekötve. És ezen átok nem jött valamely embertől, ezt maga Isten adta. Ezért mondom, hogy sohasem szabadul meg tőle. A beszélő ujjaival szájára huzza nagy bajuszát, azután ismét kétoldalt simitja. — Biztos, hogy nem szabadul meg. Az udvarból valók nem akarnak beszélni, de mégis hangzik valami. Azt mondják, hogy három nap óta nem alszik és mindig kiabál, hogy fogják meg és vezessék eléje Todorutut, tudjátok azt, akit egyszer úgy megvert, hogy belehalt. Felesége borzalommal néz rá zavaros szemeire, semmit sem lát és nyugalomra inti. Zömök, bajusztalan ember vegyül a beszélgetésbe. — Biztos már, hogy elpusztul, tegnap a városba küldtek pap után. A kocsis úgy hajtott, hogy szinte szikráztak a lovak patkói, alig tudtam megkérdezni, hogy mint van. Csak úgy odadobva mondotta: — Pap után megyek, mert az ur mindig ördögöt lát. Ettől kezdve aztán tisztátalan lelkekről kezdtek beszélni. Egyesek kutya, mások bivaly alakjában látták, ismét mások tűz képében, mely az urasági ház fölött égett, anélkül, hogy a fedél égett volna. És nem volt rá eset, hogy midőn este összegyűltek, valaki valami újat nem tudott volna mondani. Ezért alig várták, hogy a korcsmába menjenek. 'Az összes tavaszi és nyári divatujdonságok legnagyobb választékával szolgál Rubletzky Kálmán divatárnháza. !. -*l '.V ,
