Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-05 / 27. szám
27. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal t. i., hogy Poincaré szerint a fiancia stilus, a francia beszéd pongyolává, pontatlanná, erőtlenné lett, amióta a gimnáziumban elhanyagolják a latin nyelv tanítását. A gimnázium nem törődvén sokat a latinnal, a francia nyelv is csorbát szenvedett. Mert máskép, pontosabban fejezi ki magát franciául az, aki ösmeri a latin nyelvet, a francia szavak eredeti, régi jelentését, származását, egyáltalán anyanyelvének történetét. A franciák siettek is a mulasztást pótolni s ma ismét intenziven foglalkoznak a gimnáziumok a latin nyelvvel. Amilyen viszonyban van a francia nyelv a latin nyelvvel, olyan viszonyban van az egész európai műveltség a latin műveltséggel, egész mai szellemi életünk a rómaiak szellemi életével. Irodalom, társadalmi berendezkedés, művészet, jogtudomány, filozófia: mind ott gyökereznek a rómaiak irodalmában, művészetében, társadalmi berendezkedésében, jogtudományában, filozófiájában. Tulajdonképen hátrább van valamivel a forrás: a görög kultúra, amelynek folytatása a miénk, csakhogy a görög kultúra a latinság közvetitésvel maradt ránk. A görög kultúra megtermékenyítette a rómait, nagyrészt átszivárgott a rómaiban s innen kaptuk mi tovább. Egész mai műveltségünk a görög műveltségen, illetőleg a rómain alapszik. Nem szükséges-e már most műveltségünknek alapját ösmerni, mint ahogy a francia gyereknek célszerű anyanyelvének anyját ismernie ? Egész más szemmel nézi korunk irodalmát, művészetét, egyáltalán korunk minden szellemi mozgalmát, aki tanulmányozta korunk műveltségének kezdeteit. Más szemmel olvassa a mai írókat, aki Vergiliust olvasta, mint aki sohase hallott róla. De igy vagyunk evvel a szellemi élet minden területén. Arról aztán megint lehetne beszélni, hogy vájjon nem volna-e nyereségesebb azokat a római írókat fordításban olvasni. Vájjon nem többet és jobban olvasnánk-e belőlük, mint most, nem jobban ösmernők-e meg a fordítások olvasása révén a rómaiakat, mint most az eredetiből, mikor lépten-nyomon önkéntelenül csak a nyelvvel foglalkozunk, mikor a tartalom volna a fontos? Mindenesetre oly kérdések, amelyeket nem itt kívánunk megvitatni. Az bizonyos, hogy ma ott ás grammatizálunk a középiskolában, ahol nem a grammatika, hanem a tartalom volna a fontos. A latin nyelv és az irodalom tanításának célszerű elosztásától lehetne talán remélni azt az üdvös fordulatot, amelyre oly nagy szüksége volna a latin tanítása kátyúba jutott szekerének. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 12 órától 2-ig. Személyi hir. Falussy Alajos dr. rendőr- alkapitány szabadságáról visszaérkezett. Hivatalát f. hó 1-én vette át. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 6-án d. e. 10 órai kezdettel a vármegyeház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Vármegyei alispán ur Demidor Ignác rendőrkapitány és tűzoltó parancsnok fegyelmi ügyében hozott véghatározatának bemutatása. 2. Előterjesztés a városi pénztár különféle rendeltetésű pénzkészletének időlegesen más rendeltetésre leendő felhasználha- tása iránt. 3. Előterjesztés a pénzügyigazgatósági épület alapos tatarozásának elrendelése iránt. 4. Lobi Jakab városi állatorvos felebbe- zése a városi tiszti nyugdijügyi bizottságnak — nevezett állatorvos hivatalból való nyugdíjaztatását kimondó — 5654/1913. k. sz. véghatározata ellen s kérelme betegsége következtében részére 6 heti szabadságidő engedélyezése iránt. 5. A vármegyei törvényhatósági bizottság 728— 1913. bjkv. sz. véghatározata az 50—1913. kgy, sz. véghatározat egy részének feloldása iránt s ezzel kapcsolatban Bing Mór kérelme, háza Arany János-utcai része előtt az asphalt gyalogjáró sürgős felemeltetése iránt. 6. A Tompautcai lakosok kérelme a 244—1912. kgy. sz. véghatározattal elrendelt asphalt gyalogjáró épi7 tésére vonatkozólag. 7. Diamant Samu kérelme az Atilla-utca meghosszabbított részén asphalt gyalogjáró készíttetése s a villanyvilágítás bevezetése iránt. 8. A róm. kath. egyház kérelme a zárda-telek udvarán asphalt gyalogjárónak a város költségére leendő készíttetése iránt. 9. A Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület s Bing Mór kérelme a telken készítendő asphalt gyalogjárónak a város közvetítésével oly módon leendő készíttetése iránt, mint a mily módon fizetési feltételek mellett az utcai gyalogjárdák készíttetnek. 10. Danka Mária és kk. leánya illetőségi ügye. 11. Bejelentés arról, hogy Lukács Emilia illetőségi ügyében hozott alispáni határozat ellen a város nevében felebbezés terjesztetett elő. 12. Az 1913. évi junius 25-én tartott pénztárvizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyv bemutatása. Változás a főgimnázium tanári karában. Cseh Lajos áthelyeztetett Debrecenbe, Pap János Nagykanizsára, Bielek Ede Trencsénbe és Erdélyi József Privigyére. Helyükbe jöttek: Vidákovich Dániel Kolozsvárról igazgatónak, Somogyi István Léváról, Schandl Béla Nyarától és Tőkés Lajos Nagykanizsáról tanárnak. Távozik Tihanyi Béla tanár és plébánossegéd is, aki Kecskemétre prefektusnak helyeztetett át Pallmann Péter helyébe, aki theologiai tanár és prefektus lett Kolozsvárott. Tihanyi Béla helyébe Zoboki Vince jön Rózsahegyről. A civil tanárok közül Sándor Oszkár és Deák Gyula helyébe Bauer Osvald és Módi Mihály jön. Kinevezés. Hegedűs Ferenc pénzügyi tanácsos, volt nagykárolyi h. pénzügyigazgatót a király nagyenyedi pénzügyigazgatóvá nevezte ki. — Simkó Géza szombathelyi pénzügyi segédtitkárt, volt nagykárolyi pénzügyi s. titkárt az ottani közigazgatási tanfolyam vizsgáló-bizottságának tagjává nevezte ki a miniszter. A Nőegyesület, mint már múlt számunkban jeleztük f. hó 6-án d. e. 3A12 órakor özv. gróf Károlyi Istvánná elnöklete alatt a városházán, a polgármesteri hivatalos helyiségben közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés. 2. Pénztáros jelentése. 3. Bornemissza Tibor megyés püspök ur üdvözlése Öméltósága 50 éves áldozási jubileuma alkalmából. 4. Mik- lóssy István gör. kath. püspök ur Öméltósága üdvözlése. 5. Matuska István igazgató-tanitó kérelme a háztartási tanfolyam segélyezése iránt. 6. Előterjesztések és indítványok. — Ami a kisasszonnyal való bánásmód részleteit illeti, azok közt ő “neki az tetszett a legjobban, ahogy — mint ő mondotta — ön bán vele, mint egy anya a leányával. Sverdströmmé erre a kijelentésre megütközve ugrott fel. Ámbár elmúlt negyvenöt éves és Emma csak huszonhárom, de ha valaki oly üde és ifjú, mint ez az ötödik évtizedben levő asszony, hogy azt hihetné valaki róla, hogy egy ilyen nagy leánya van. Megbotránkozott azon, hogy a volt nevelőnője ilyen módon vázolta a kettőjük viszonyát és apprehendált Heydennére és azért, hogy ezt elmesélte. De volt alkalma nyomban bosszút állni. — Kedves Heydené! Az embernek mindig jól kell bánni alkalmazottaival. Ezt, mint hallottam, megteszi kegyed is. A kisasszony ép olyan jól érzi magát a kegyed házában, mert igazán testvéri szeretetben van része. — Testvéri szeretetben? — Igen, azt mondta nekem, hogy ön nem tudna ellenni töbHé őnélküle s hogy önök immáron elválaszthatatlanok! — Elválaszthatatlanok ?! — És ha ön valahova meg van hiva, neki mindenhová vele kell mennie, úgy hogy ő neki ez az előzékenység néha szinte kellemetlen is. — Nem! Nem! De ez már is csak egy kicsit erős! Sverdströmné mosolygott. — Én tudom, hogy neki nagy fantáziája van. De önnek mégis csak nagyra keli becsülnie, ha olyan drága ajándékokat ad neki. Kapott öntől egy selyemköpenyeget, ötven márkával a zsebében. Most már aztán Gertrud asszony teljesen elveszítette a türelmét; nem tudott szóhoz jutni, de fölöttébb ántipátikusan nézett társnőjére. Ő nem sokat törődött a nevelőnő pletykájával, de hogy ilyen dolgokat beszélt el a legnagyobb részletességgel, az fölháboritotta! Még a pénzt sem felejtette el. Bár még sokáig beszélt Sverds- trömnével erről a dologról és egy kissé megnyugodott, mégis bántotta. Másnap reggel aztán sietve öltözködött,és behivatta Emmát, kíváncsian, hogy mit szól majd a dologhoz. Az ebédlőben volt, a hol éppen a gyerekeket reggeliztette. A mikor Hey- denné hivatta, nyomban abbahagyta az etetést és a legnyugodtabb és legártatlanabb arccal üdvözölte. Ami Heydennét legjobban bosszantotta, az a testvéri vonzalom és az elválhatat-| lanság volt. És mivel ez volt a legsebezhetőbb pont, elhatározta, kitör és . . . — Hogy beszélhet ön olyan valótlan dolgokat, Emma, hogy én selyemköpenyeget vettem magának a zsebében ötven márkával és pedig éppen krisztkindlire ? A nevelönő szemével hamisan kacsintott és ravasz mosollyal jegyezte meg: — Az ember mindig vigyázzon a ház tekintélyére ! Ez a nem várt felelet úgy meglepte Gertrud asszonyt, hogy első pillanatban nem is tudott rá válaszolni. Majd igy szólt: — Mindenekelőtt arra kell gondolni, hogy az ember ne űzzön senkiből bolondot. — Ah, kedves Heydenné asszony, én ezt oly szívesen megtettem az ön kedvéért — szólt a nevelőnő könnyes szemekkel. — Ha valaki olyan jól bánik velem, mint ön, akkor, ha egyebet nem kapok, mint egy kis kötényt, akkor arról is azt mondtam volna, hogy egy egész ruhára való szövet. Én az én uraságomról mindig csak a legjobbat pletykázom másoknak. Az Elza bekiált. — Igen, Elza jövök már! Nyomban kiment s ezzel a maga részéről befejezte ez ügy tárgyalását. Gertrud asszony ott maradt, elgondolkozott. Vájjon csakugyan jószivü és ragaszkodó ez a leány ? Vagy talán ravasz ? Vagy mind a kettő ? Hát mit csináljon vele ? Ez éppen a nehéz kérdés. : Modenr rubafestés: HÁjlfftÍAi* pAl Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. JnLifJ l»g8JUi * 4M Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
