Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-28 / 26. szám

2-ik oldal.

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

26-ik szám.

nem nevezhetjük természettudományi ismereteknek, hogy a nyolcadikos véletlenül emlékszik a pásztortáska latin nevére meg a kénsav képletére. Ebben semmi túlzás sincs, mint ahogy abban sincs semmi túlzás, hogy a nyolcadikokosok nagy része nem tudja, merre van — Zágráb.

Hát ez mind igaz. de azért ;vigyázni kell, hogy ez o sok tudomány még se nagyon a latin rovására kerüljön a gimnázista fejébe.

Ne méltóztassék ezen a mondaton nagyon megbotránkozni. Utóvégre azt a latint sem tanítják hiába, az sem annyira „felesleges“, ahogy azt a papák, mamák meg diákok gondolják. Nem arról van szó, hogy a latin tanítását nem lehetne esetleg későbben megkezdeni a gimnáziumban is s hogy nem lehetne egy kissé a felsőbb osztályokban is megrövidíteni a latirt órák számát. Ez nem ártana.

Csakhogy a latin tanítását még sem lehet nagyon későre hagyni, és az órák számát sem nagyon lehet redukálni.

Hogy hogy is van ez a dolog, azt nagyon könnyű megmagyarázni olyan embernek, aki körülbelül tudja, mi az, hogy „tanítás“. Csakhogy ezí nagyon kevés ember tudja és még kevesebb akarja elismerni, hogy nem tudja.

Az olvasók szives engedelmével megpróbálom legalább azt az irányt megjelölni, amely irányban gondolkodva valami módon meg lehet érteni, ha nem is az egész latin-tanitást, mert ez nagyon messzire vezetne, hanem legalább annak legtöbbet szidott, ócsárolt, sőt pedagógusoktól is nagyon megvetett részét: a „gramma- tizálás.“

Az ugyebár,’ világos, hogy a suszter mesternek tisztában kell lennie azokkal az eszközökkel, amelyekkel a cipőt készíti. Tudnia kell pontosan, mit lehet csinálni az árral, mit a különféle kalapácsokkal, ráspolyokkal, késekkel, ösmernie kell a lábszij, a kaptafa természetét. Már most a gimnázium nem népnevelési intézmény, nem irni-olvasni, meg elemi ismeretekre tanít, nem is kötelező a gimnáziumba való járás, mint ahogy az elemi iskolába kötelező. A gimnázium a tudományos pályákra készít

is egy poniiovon mutatta be művészetét és a poziturában csodálatosképen hasonlított Petőfi számárán ülő juhászlegényéhez, tudniillik neki is földig ért a lába. Da a legnagyobb feltűnés tárgyát mégis csak a nemzeti szokásaikat bemutató szerecsenek és trupp slágere : Manitan gyöngye, egy bájos, fehér arcú leány és.a Fürge Sólyom festett mordképü indiánus képezték. Ezek a hajmeresztő dolgokat művelték, amennyiben a Fürge Sólyom csodálatos ügyességgel borotvaéles késeket hajigáit Manitan gyöngyének kifeszitett ujjai közé.

Ah, mint ette a méreg a szegény unódiakat mikor a történtekről értesültek. No ilyen sérelem nem esett még rajtuk. Pedig azelőtt szentül meg voltak győződve arról, kogy mindenben felette állanak Kabasdnak és im, az a hitvány, csepürágó hogy kínullázta őket. De sebaj : majd visszafizetik még Kabasdnak azt a kudarcot duplán. És az alkalom nem is soká váratott magára.

Ugyanis egy délelőtt Uzónd érdemes kupaktanácsa telegrámot kapott, melyben a következők foglaltattak : „Őfelsége a'sziámi király szerdán üdülés szempontjából meglátogatja az uzóndi fürdőt.“

Csupán ennyiből állott a szűkszavú távirat, de ez untig elég volt arra, hogy fenekestül felforgassa Uzóndot. Hogy mily örömöt okozott a sziámi király látogatásának hire, azt szükségtelen részleteznem. Csupán annyit jegyzek meg,

elő. Többek közt ügyvéd, biró, politikus, pap, tanár lesz majd a gimnázistából. Tessék csak meggondolni, hogy ezeknek úgy tisztában kell lenniük a nyelvnek, mint eszköznek, a természetével, akárcsak a suszternek a különféle fogók meg ráspolyok naturájával. Tudniok kell, mit lehet csinálni a szóval, milyen a szavak értéke, mit lehet velük kifejezni.

Aki nem érti, hogy miről van itt szó, annak to\ább hiába beszélek.

A nyelvvel az ügyvédnek, a politikusnak, a papnak stb. teljesen ismerősnek kell lennie. Ösmernie kell a kifejezés minden csinját-binját, hogy pontosan fejezhesse ki magát. Mert ez nem olyan egyszerű dolog. Akinek nem mestersége a beszéd, az irás, az meg sem éfti, mennyire nem kismiska a nyelvvel való bánás.

Erre a mesterségre pedig úgy szoktatják rá a gyerekeket, hogy az emberi beszédet nemcsak egy oldalról, mondjuk a magyar nyelv oldaláról mutatják be neki, hanem több oldalról: a magyar, a latin, a német, a görög, esetleg a francia oldaláról.

A gyerek forgathatja, vizsgálhatja az emberi beszédet minden oldalról, akár a majom az almát. Az egyes nyelvek kifejezésmódjainak megfigyelése révén érti meg aztán a magyart annyira, hogy tudatosan tudja használni, hogy bánni tud vele.

Kiinduló oldalnak pedig erre az almaforgatásra a legalkalmasabb a latin nyelv oldala. Átlátszó, logikus rendszerű nyelv, nem hiába a legnagyobb jogászok nyelve, mely könnyedén követi a gondolat legfinomabb hajlását. A finomságok, nüánszok megértésére szokik a gyerek kezdettől fogva.'

Mint ahogy nem igen törődünk avval, hogy mennyi ezüst van a mi koronásunkban, forintosunkban, s csak akkor kezdünk ez iránt érdeklődni, amikor idegen pénzre váltjuk be s szem mérték szerint többet vagy kevesebbet kapunk érte, épugy a magunk nyelvét is csak más nyelvből vagy más nyelvre való fordítás közben figyeljük meg annyira, hogy természetét ösmerve, gondolatainkat pontosan tudjuk vele kifejezni.

hogy hiteles szemtanuk állítása szerint, mikor a tervezett látogatás hire kidoboltatott Uzóndon, egy épp ott időző kabasdi embert abban a mi- nutumban a guta ütött meg.

Az érdemes kupaktanács nap-nap után összeült és ülésezett, hogy a fogadtatás módjait megbeszéljék.

A megérkezésekor száz tagból álló küldöttség fogadja, mikoron is nemzetes Ragyás Estók uram ékes magyar dialektusban üdvözlő beszédet tart. Továbbá elhatározták, hogy a község tulejdonát képező fürdőházat renovál- tatják. Indítványoztatok még, hogy még holmi harangzúgás és száz darab ágyú bömbölése, de minthogy csupán egy harangja és mozsara vala, az uzóndiak megmaradtak a fentebbi határozat mellett

Kinos, lázas állapotok közt érkezett el végre a nagy nap, amelyen a szerecsen király látogatását jelezte. Az előzményekről és a fogadtatásról igy irt az „Uzóndi Harsona“ :

„Felhőtlen nyári égboltról mosolygott alá a nap Uzónd fellobogózott házaira. Községünk apraja-nagyja már kora reggel ünnepi díszben baktatott a vasúti állomásra.

A szerecsen királyt hozó vonat ugyan valami közbe jött esemény folytán késett, de ez az incidens nem lohasztotta le a közönség várakozási kedvét, sőt türelemmel kitartottak az utolsó minutumig. Végre berobogott a várva- várt vonat. Volt is ám fergeteg, amikor a feHát hiszen világos, hogy ezek nagyon imponderabilis dolgok, melyeket akár le is lehet tagadni. Mi elértük célunkat, ha csak egyetlenegy olvasónknak a gondolkodása megindult abban az irányban, amelyet evvel a pár sorral kipécézni iparkodtunk. Más feladatai is vannak a latin nyelv tanitásának; ezeknek a céloknak taglalása azonban nagy teret kiván. Legközelebb azonban megkíséreljük ebben a kérdésben is kijelölni azt az irányt, ameire haladva eljuthatunk a kérdés legalább megközelithető megértéséhez.

Az iij püspökség székhelye.

A Budapesti Hírlap jun. 24-iki számában foglalkozik az uj görög katholikus püspökség székhelyének kérdésével s arra az eredményre jut, hogy a püspökség felállítására a legalkalmasabb hely Nagykároly. A cikk ránk vonatkozó részét itt közöljük:

Az állam elsősorban is olyan helyet válasszon püspöki székhelyül, amely a jelenlegi püspöki székhelyekkel egyenrangú. A népiélek külsőségek után ítél s ha azt látná, hogy az uj püspöke falun lakik, kevesebbnek tartaná őt a régi püspökénél, csalódottnak érezné magát, visszakivánkoznék a régihez. A külső fény, ceremóniák, díszes templomok hóditó eszközei az egyháznak. Az uj püspöki székhely megválasztásánál e külső, de hatásában nagyjelentőségű körülményt hiba volna figyelmen kívül hagyni s az uj püspököt Hajdudorog faluban meghagyni.

De még egy szempontra kell tekintettel lenni. Az uj püspökség hazafias szellemben vezetett szemináriumában kell felnevelődnie annak a papságnak, amelynek sorából a megüresedő egyházi főméltóságok viselői jövőben kikerülnek. Az a szeminárium, mellyel szemben ily követelményekkel vagyunk, falun nem állítható föl. Hajdudorogot tehát, midőn az uj püspökség székhelyének elhelyezéséről van szó. teljesen figyelmen kívül kell hagyni s csak Nyíregyháza és Nagykároly városok lehetnek azok a helyek, amelyek közül választani kell.

E két város mindegvike egyformán alkalmas püspöki székhelyül. Mégis, minthogy

kete felség, egy 40—45 éves, hórihorgas, csillogó rendjelekkel díszített férfiú megjelent kíséretével egy I-ső osztályú kupé ajtajában. Az éljenzés csilapultával Ragyás Estók uram meg- tartá üdvözlő beszédét, amelyre a szerecsen király valami érthetetlen nyelven válaszolt. Így Uzónd már falai és kerítései közt üdvözölhette a felséges vendéget. A lelkesült tömeg a királyt kíséretével egyetemben vállaira kapta és meg sem állt vele a csínnal diszitett fürdőházig, hol azután nagy lakomát csaptak tiszteletére. A lakomán nagyban ünnepelték Uzónd fejedelmi vendégét, az pedig megköszönvén a lelkes ovációt, tolmácsa által egy kis szívességre kérte fel Uzónd érdemes kupaktanácsát. — Pénzét ugyanis otthon felejtvén, addig is — úgymond — mig az megérkezik, kölcsönözzenek neki egy bizonyos összeget.

Hogyne tették volna meg e csekély szívességet. Nyomban ki is mondatott, hogy a község pénztárából ezer pengő utalványoztassék ki őfelségének. Óriási megtiszteltetésnek tekintették a kérelmet.

Két hét óta tartott már a dáridó és az érdemes kupaktanács már törni kezdte a fejét, hogy vájjon honnan a frányából teremtse elő a netán még ezután szükséges összeget. És kölcsönöztek fütől-fátói, gondolván elég garancia őfelségének ezután még érkező summája, ki is gavallérosan fogja honorálni a szives vendéglátást. Csupán egyet nem tudtak megér-