Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-14 / 24. szám
24. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. gyűlését, melyen a vidék tanítósága, különösen az államiak, igen szép számmal jelentek meg. A gyűlést megelőzőleg a helybeli református iskolában mintatanitás volt. Szaleczky Miklós, érendrédi állami tanító mutatta be a földrajz modern tanítását. Demonstrálásra a slőjd-tanfolyamokon tanított módszert használta. Az előadás tárgya az Északkeleti felföld volt. Amit elmagyarázott, azt meg is csinálta: szem- lélhetővé lett a hegyek aránya és iránya; a folyók eredete, kanyargása nem csak láthatóvá, ' hanem érthetővé is vált. Mindezt a tanulók papírra lerajzolták; látri lehetett, hogy a tanulók tiszta fogalmat szereztek arról, amit tanultak, feleleteikből pedig kitűnt, hogy nem betanult mondatokat szajkóinak, hanem saját fogalmaikat fejezik ki. Aztán a vármegyeház nagytermébe vonult a tanítóság, hol az igen érdekes tárgysorozatot tárgyalták le. Az elnök, Téglás Lajos nagy- ecsedi áll. isk. igazgató, elnöki megnyitójában báró Eötvös József születésének századik évfordulója alkalmából kegyelettel emlékezett meg a magyar népoktatás megteremtőjéről. Utána Tóth Imre mátészalkai ig.-tanitó tartotta meg igen szép előadását a tanítók közreműködéséről a tüdővész meggátolásában. Statisztikai adatokkal bizonyította be, hogy e betegség a nép kellő felvilágosítása mellett tetemesen apadna. A tanítók kötelessége volna tehát a népet felvilágosítani. Ezt Szaleczky felolvasása követte: „A tanítók tekintélyének emelése.“ Előadó szerint a tanítóra sok olyan feladat háramlik, melyet csak úgy oldhat meg sikeresen, ha a kellő tekintélye úgy az intéző köréknél, mint a nép között megvan. A tanító ne legyen egyéb, mint tanító, erre fordítsa minden tehetségét és tevékenységét ; ne járjon olyan mellékfoglalkozás után, mely elvonja a tanítói és népnevelői munkától, az állam pedig úgy gondoskodjék róla, hogy magát kizárólag hivatásának szentelhesse. A tanító törekedjék arra, hogy önképzés és lelki fegyelmezés által tekintélyre és megbecsülésre érdemes legyen. Téglás „A tanfelügyelet reformálása“ eimen tartott előadásában hozták az Istent és a csillagokat a földhöz és aranyos ködbe burkolják az élet szürkeségeit? . . . Eladjam ezeket a drágaköveket, amelyekért életében egy darab friss kenyeret sem kapott? Nem. uram! Az ő munkája utána kell, hogy menjen! Nézze, hogy szállnak az izzzó pernyék fölfelé. Nem tudtuk megakadályozni. A könyv az ő jogos tulajdona volt. A tüzbe vetette. A lángok körülnyalták a lapok szegélyét és lasan- kint minden egyes levelet halálos szorítással forró karjukba zártak. Sistergett, szikrázott, muzsikált a tűz. A zsebembe nyúltam és kivettem a két papírlapot. — Itt van ez is ... A gondolat, mi benne van, úgyis lelkemben él. — Köszönöm, — hangzott a válasz. Ezek is a tüzbe kerültek. Az asszony a kandalló előtt térdelt. A szeme fanatikus lángolással nézte a lángokat . . . Barátom előre hajolt: — Nézzed! — mutatott ujjával. A vörösen izzó lapokon itt-ott kiragyogott egy-egy tüzvörös szó: „A nagy filozófusok mozaikdarabjai.“ — Elvesztett, elpusztult, — visszahozhat- lanul! — sóhajtotta. Az asszony föltekintett. — Az utcán kellett árulnia őket — ne felejtsék ezt e!! Fölkelt és kikisért az ajtón. igen találóan mutatott rá a mostani állapotok tarthatatlanságára. Igazán nevetni való dolog, hogy némely helyen a tudatlan falusi atyafi elöljárója a tanítónak. Aki tapasztalta, tudja, mily bosszantó a tudatlanság orcátlan kihívó gőgje. Bizony ideje volna már, hogy a gondnokságot, mint fölösleges és teljesen haszontalan intézményt eltöröljék, mert gondnokság alá inferior egyének valók és nem tanítók. A pucér nyak divatja kezd pesti mintára már nálunk is láb- rakapni néminemű fiatalemberek jóvoltából. Beszerezvén ugyanis bizonyos ujmódi széles galléru puhaingeket, vagy egyszerűen a régieket léptetvén elő ilyen „pesti ingekké“, a gallért hátul jól visszatürik, elől meg az első gombot nyitva hagyják, kifelé tűrvén az ingnek ezt a részét is, úgyhogy a nyakuk meg a mellük egyrésze is a maga meztelenségében pompázik. Utóvégre a meleg ellen mindenki úgy tüntet, ahogy tud, Tüntetni pedig mindenképen kell, mert az még sem járja, hogy a Nap, nem tudván jól a füldrajzot, némelykor úgy süt Nagykárolyban, mintha nemes városunk az egyenlítő vidékén feküdnék. Tüntetni, mondom, kell, sőt muszáj. Szakszervezetekbe hiába tömörülünk, hiába sztrájkolunk, a tudatlansággel nem lehet felvenni a harcot. Az okosabb különben is mindig enged, nem marad hát más hátra, mint holmi kigombolkozásokkal segíteni a dolgon. Csakhogy .... és itt jön a „csakhogy“. Voltak már zseniális emberek a múlt esztendőben is, sőt már bizonyára a múlt században, de talán évezredben is, akik valamilyen kigom- bolkozással, kabátlevetéssel, gallérletevéssel meg miegyébbel próbálkoztak a meleg ellen, nem megvetendő sikerrel, Szóval a kigombolkozás, a „mit“ jelen esetben nem uj, csak a „hogyan.“ Ugy-e, akinek melege van és kigombolja, mondjuk, a mellénye pár gómbját, esetleg a gallérját, sőt túlságos kövérségének miatta már szuszogni sem bírván a nagy melegben, eset- a kabátját is leveti, szóval a nyílt utcán vetkezni se szégyel, az ilyen atyafi nem fogja kelteni azt a bizonyos élénk feltűnést, amelyet a pucér nyakú ifjak sokkal kisebb eszközökkel keltettek. Miért ? Mert ebben az esetben teljesen nyilvánvalóan csak az a célja a szuszogó bácsinak, hogy a meleg ellen valahogy védekezzék, ebben pedig semmi feltűnő sincs. Máskép vagyunk azonban az ujmódi ki- hajtós gallérral. Az ilyen galléros ifjú otthon szépen megigazgatja, hátragyürögeti, kitürögeti, betürögeti az inge gallérját a tükör előtt és úgy megy védekezni a meleg ellen. Csinosan, elegánsan. No hát, itt a bibi. Tagadhatatlan, hogy úgy messziről egész jól fest az ilyen galléros ifjú. A kabátra szélesen kihajtott gallér nagyon szélesíti a mellett, akárcsak pl. az erősen kivágott mellény harántcsikos inggel „kombinálva.“ Csak mikor közelebb ér a hősies külsejű ifjú, akkor romlik el a kép. Merthogy a férfi nyak általánosságban nem szép. Ha törvény szabályozná, hogy pl. csak kálvinyisták viselhetik az uj viseletét, még hagyján. A vastag nyakban már van legalább valami a szépből A le s fel sétáló ádámcsutka a legnagyobb elfogultsággal sem nevezhető szépnek, Alatta a fatális „sötét pont“, a gállérgomb kipucolhatat- lan nyoma, még groteszkebbé teszi a látványt. (Barnumék mutogatják az egyetlen embert, akinek nincs ilyen sötét pontja. Ennek t. i. egy szemölcs nőtt a nyakán azon a helyen s erre gombolja a gallért.) Ha még hozzá vesszük a gallérrágta stráfot körül a nyakon, amely fölött sötétebb a bőr színe, mint alatta, előttünk áll a férfi nyak szépsége a maga egész pompájában. Bizony nincs rajta mit mutogatni. De még ha nem is volna a férfi nyak annyira hijjával minden szépségnek, mint ahogy bizonyára van is valamelyes szépség némelyikben, ha talán nem is annyi, mint a szép vonalú női nyakban, akkor is baj van a pucéj nyak körül, sőt akkor talán még kagyobb a baj. Tegyük fel, hogy általában véve’szép a férfi nyak. Ezt utóvégre nem lehessen tudni. Még meg nem született az a női esztétikus, aki a férfi test szépségeire figyelmeztette volna az emberiséget. Ez nem tréfa, ez nagyon komoly dolog. A férfi test szépsége a picturában. a szobrászatban is akkor bontakozik majd ki a maga teljességében, amikor nagy női szobrászok, festők ráterelik a figyelmet, mint ahogy csak férfi szobrászok, festők fejleszthették a női test ábrázolását arra a magaslatra, amelytől a férfi test ábrázolása még oly messze van. A görög férfi szobrászok gyönyörű férfi szobrai külön lépra tartoznak; aki ismerős a görög dolgokkal, ennek is pedzheti a magyarázatát. Óh szegény pucér nyak, már Görögországban csavargók veled. Gyerünk csak vissza Nagykárolyba! A nagykárolyi pucér nyakasok nem maguk találták ki a pucér nyakat, rájuk tehát csak másodlagosan illik az, amit még itt elmorfondérozandó vagyok. A dekoltázs nyilvánvalóan a „hódításnak“ az eszköze, még pedig női eszköze. Visszatetsző, férfi ember előtt szinte elviselhetetlen látvány, mikor férfi ember a „bájaival“ akar hatni, hódítani. Már pedig a pucér nyakasok ezt akarják. A pucér nyak és a kis darab pucér mell után következik majd nemsokára a pucér férfi kebel és a rizsporos pucér férfi váll. A karok könyökig szintén meztelenek, beret- válva, a csuklón karperec: isteni látvány lesz. Az ilyen viselethez természetesen jó széles nadrág dukál, meg magas, hegyes sarkú félcipő, elől csokor. Ha pedig valaki annyira nem szenvedi a meleget, hogy annyira neki vetkezik, bizonyára a napernyőt sem veti meg. A fekete meg szürke napernyőkből hiányozván minden báj, bizonyára a rózsaszínű meg piros jün majd divatba. Ez megint nem tréfa, megint komoly dolog. Természetes útja lesz ez annak a folyamatnak, amelynek irányát a beretvált bajusz, a széles nadrág, másfelől pedig a nagrágszoknya mutatja, t. i. a férfi viselet elnőiesedésének s a női habitus elférfiasodásának Kedves nyak-ember, vallja be őszintén, hogy ennek a sok bölcseségnek az elolvasása után már igazán nem tudja, hogy fiu-e vagy lány. No, ne féljen semmit, fiú. Hiú fiú. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 12 órától 2-ig. Személyi hir. Falussy Alajos dr. rendőr- alkapitány f. hó 9-én szabadságra ment. Szabadságideje alatt, mely julius 3-án jár le, Csorba Gyula rendőralkapitány helyettesíti. : Modern ruhafestés: UAítálPI* Pál Le§szebb ruhatisztitás bármily divatszinre. WJva * MM Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a rom. kath. elemi fiúiskola mellett.
