Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-07 / 23. szám
23. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. ez a nemzeti életében régibb műveltségű Kelet a nyugati népek nemzeti és egyetemes haladásával ? Ennek Sztripszky szerint két nagy oka van. A külső ok a törökök kultúra-visszafejlesztő uralma kelet fölött, a belső ok pedig a keleti egyház szerveinek fogyatékossága. Kelet tehát a fejlődésben visszamaradt. Ez pedig végzetes volt azokra a népekre, amelyek a keleti szertartás révén a régi Byzanc műveltségéhez voltak fűzve, de földrajzi és politikai helyzetük miatt Nyugateurópára utalódtak : a magyarországi rutének, románok és később a szerbek. Érdekükben állott, hogy megszabaduljanak Keletnek — az újkori Nyugathoz viszonyítva — kulturaellenes befolyásaitól. Három Ízben történt kísérlet arra nézve, hogy Magyarország keleti szertartásu népei a nyugati műveltség eszmekörébe kapcsolódjanak. 1. A rejormáció a {rutének fölött szinte nyomtalanul suhant el. A románoknak legalább a román liturgiát hozta az addigi bolgár helyébe. 2. A második kísérlet már eredményesebb volt: t. i. a Habsburgok politikai katholicís- musa. A ruténeket egészen, a románokat felerészben sikerült a Rómával való hitegység révén a nyugáti kultúrához kapcsolni. 3. A harmadik összekapcsoló mozzanat a nemegyesült románok és szerbek nemzeti egyházának kialakulása volt, amely kormányza- tilag tette őket függetlenekké a byzantinizmus külföldi képviselőitől. A keleti egyházat a függetlenségi, auto- nomikus, nemzeti irány jellemzi abban is, hogy a liturgia tekintetében tért adott minden nemzet nyelvének. Vájjon hogy vagyunk itt a magyar nyelvvel ? (Folyt, köv.) A szesz minden héten egy csomó hírhez juttat bennünket. Hol itt, hol ott szeszeit be valami bus magyar és ami ilyenkor már elkerülhetetlen, hol itt, hol ott történt verekedés — emberhalál. Az esküdtezéki tárgyalások igen nagy percentjét gyarázgatta nekik, hogy hányféle oldalról kell ezt megcsodálni. Mi teázni kezdtünk s amikor jó félóra múlva megjelentek — Bessie arca lángolt, haja kissé kuszáit volt. Dick pedig hat darab cukrot tett a teájába, szóval a fiatalok úgy viselkedtek, mint akik e percben jegyezték el egymást. És amikor Delia az ő szokott kedvességével azt kérdezte tőlük, hogy az öröm-harangot nem nézték-e véletlenül egy csokor „mist- letoe“-nak (mely alatt szabad a csók) — a macska kiugrott a zsákból és megtudtuk a nagy újságot. Amikor zavarodott, végtelen boldogságban elváltak tőlünk, Delia igy kiáltott fel: — Ez az én csillingelő kincsemnek a müve! — és megkérdezte egyúttal, hogy mit tartok a feleségem diplomáciái érzékéről! ? * ... És az örömharang ma is ott csilingel a lomtárban, Deliának, aki a kelleténél többet tartózkodik ott és Geoffrey Archibaldnak határtalan örömére . . . Kicsoda Geoffrey Archibald ? Ah, az igazat megvallva, ez más fejezetre tartozik. Meg kell azonban említenem, hogy a lomtárban Amália nagynéném nagyított fényképe lekerült a falról, a két óriási sárga váza és iskolatáskám társaságában lekerült a pincébe, mert a lomtár — nem lomtár többé. Azt hallottam, hogy Delia kincseskamrájának hívja. Ez előttem merő csacsiság — hisz annak a szobának a rendes neve: gyerekszoba . . . részeg emberek ész nélkül elkövetett cselekedeteinek megtorlására tartják. Ami ennek a megtorlásnak a módját illeti, ugv látszik, a közel jövőben, alapos változásra van kilátás. Az igazságügyi minisztériumban szaktanácskozások folytak a büntetőtörvénykönyv revíziója céljából. A Csemegi-féle törvénykönyv ugyanis alig harmincöt év alatt sok tekintetben teljesen elavult. Különösen elavult ennek a törvénykönyvnek az akarati elhatározásra, a beszámithatóságra vonatkozó része. Ezt a részt a revízió alaposan meg fogja változtatni. A Csemegi-féle törvénykönyv szerint nem büntetendő, aki a cselekvény elkövetésekor akarati elhatározásában korlátozva volt. Ide számította a bírói gyakorlat a nagyfokú részegséget, amely tényleg megzavarja az ember fejét, elszaggatja a józan megfontolás kötelékeit s igy az akarati elhatározást megbénítja. A szeszes állapotban elkövetett bűntetteket tehát nem számították be, és a tettest vagy felmentették, vagy legalább is enyhén büntették. A legközönségesebb védekezéssé vált a bíróság előtt, hogy részeg állapotban követte el az illető a büntetendő cselekményt. Részeg állapotban sebesitettek meg, vagy ütöttek agyon embereket. Részeg állapotban kötötték el felaba- rátjuk lovát, törtek be a kirakatába, boltjába. Csak azt kellett bebizonyítani, hogy az illető bűntettes aznap egy-két liter bort öntött föl a garatra, mindjárt megvolt a hathatós védelem és a felmentés. / Tagadhatátlan, hogy a bírói gyakorlat segített némileg ezen a visszásságon s volt rá eset, hogy a részegséget súlyosbító körülménynek vette, különösen a gondatlanságból okozott bűntetteknél és vétségeknél. A részeg váltóőrt, vagy kocsist, aki balesetet idézett elő, súlyosabban büntette részegsége miatt, mert ezek már azzal is bűnt követtek „el, hogy többet ittak a kelleténél. Az ilyen esetektől eltekintve széliében hosszában divik.a részeg állapot beszámítása. A készülő büntető törvánvkönyv különbséget fog tenni részegség és iszákosság közt. A részeges, iszákos embert már eleve közveszélyes egyénnek fogja tekinteni, akit gyógyintézetbe, vagy javitó-intézetbe kell küldeni, mint bizonyos fokú elmebajban szenvedő embert. Az iszákosokat ily módon eleve ártalmatlanná akarja tenni a készülő büntető törvénykönyv, ameny- nyiben a közveszélyes emberek közé sorozván, rendőri felügyelet alá helyezi őket, hogy másokban kárt ne okozhassanak. A részegséget viszont, az „alkalmi berúgott állapotot“ még súlyosbító körülménynek szándékozik beszámítani a készülő törvénykönyv- Sulyosbitáskép kívánja beszámítani a vádlottnak, hogy annyit ivott, hogy bűncselekményt követett el, amitől józan állapotban irtózott volna. Vagyis nagyfokú gondatlanságnak tekintik, ha valaki annyira leissza magát, hogy’nem törődik sem a maga, sem a mások testi épségével, hanem tör, zúz mindent. Ez mindenesetre józanabb felfogás, mint az álhumanizmus azon tanítása, hogy „a részeg embernek a villamos is kitér.“ Hisz akadnak igen szép számmal gonosz emberek, akik miután a bűncselekményt előre megfontolták, elhatározták, szépen leitták magukat a sárga földig, hogy aztán berúgott állapotukkal védekezhessenek. Csakhogy ezek a megtortó intézkedések önmagukban nem elégségesek a baj megszüntetésére. Nem elégségesek pedig azért, mert utólagosak. A bajt korrigálni próbálják, ami nem mindig lehetséges. Preventív intézkedésekre van szükség, amelyek előre lehetetlenné teszik a bűnözést. Mondassák ki a közveszélyes részegekről alkotandó törvényszakaszban, hogy minden italmérési helyiség szombat estétől hétfő reggelig zárva tartandó. Csak ily módon lehet elejét venni annak a rengeteg bűntettnek, amelyet részeg fővel követnek el. Ne tessék könnyű alkalmat adni a részegeskedésre és kevesebb lesz a részegeskedő ember. De büntetendő az is, aki az előtte való napon beszedett bortól rúgott be annyira, hogy büntetendő cselekményt követett el, vagy kísérelt meg elkövetni. Büntetendő volna az a kocs- máros is, aki félig részeg embernek még ad szeszes italt. Ezek a megelőző intézkedések sokkal alkalmasabbak volnának a bajok megszüntetésére, mint a részeg állapotban elkövetett büntettek még oly szigorú büntetése is. Egyes községek, városok hoztak is már ilyen és hasonló szabályrendeleteket. Csakhogy ezeknek csak az elméleti tudós örülhet, aki azt hiszi, hogy a világ folyása papíron intéződik. Ezek a rendeletek alkalmasak arra, hogy megdicsérjük értük az illető községeket, de nem alkalmasak a bajok megszüntetésére. Nem pedig azért, mert nincsenek ellátva büntetési záradékokkal, mert a községi képviselőtestület nincs feljogosítva büntető határozatokat hozni. A kék lavór tart most rettegésben mindenkit nemes városunkban, aki az utcára merészkedik. Ama hatalmas kék lavór, amelyben búzavirágot árulnak néminemű leánygyerekek. Egész bátorságban mégy pl. sekély gondolataidba nyakig merülve az utca egyik oldalán. Annyira el vagy merülve, hogy a bal kezed ujjain hangosan számolsz valamit „... meg kettő ötven az kilenc forint negyvennégy . . .“ Egyszer csak valami kékség káprázik a szemed előtt „a láthatár peremén“, az utca túlsó oldalán. S a kékség folyton növekszik. Ő az! A kék lavór ! A Kék Lavor! Halálos rettegésedben körülnézel, merre lehetne eszeveszett futással, minden fegyveredet elhányva, menekülni. Semerre. Káprázó szemed mindenfelől közeledni látja a kék rémet. Végső kétségbeesésedben előveszed fehér (mondjuk) zsebkendődet s békés szándékod jeléül fennen lobogtatod, majd igy kezdd szavalni: „Hatalmas Kék Lavor, hagyj már egyszer nekem békét, az Isten szent szerelmére. Nézd, mennyi sok ember van az utcán, mért csak ép engem rémitgetsz, mért keseríted meg az életemet. Én szegény családos ember vagyok. Most is, látod, egy bölcsöt szeretnék valahol venni a hetedik lányomnak, merthogy a régit felvágtuk a hatodik után, azt hittük, hogy hat éppen elég. Hagyj te nekem békét a te búzavirágoddal, elég nekem a magam baja“. A kék Lavor illedelmesen végig hallgat, majd, mintha mi se történt volna, megszólal : „Búzavirágot tessék!“ Erre te elkezded neki részletesen „ecsetelni““ mi minden kellene neked inkább, mint búzavirág s kérve kéred, ne kergessen a kétségbeesésbe avval a búzavirággal. Mikor megint elhallgattál, ő megint megszólal : „Búzavirágot tessék!“ Erre téged, ha egy kicsit gyengébb idegzetű ember vagy, menten megsimit a guta, s akkor én már hiába beszélek; de ha csodálatos módon, valamikép mégis életben maradnál, elmorfondérozhatunk egy kicsit ezeknek a gyerekeknek a dolgáról. Ne félj semmit, ha velem jössz, nem támad rád a Kék Lavor. Az nyilvánvaló, hogy ezek a gyerekek nem azért árulják a hóvirágot, ibolyát, gyöngyvirágot, búzavirágot, mert a sportnak minden más faját megunták már. Rá vannak szorulva szegények arra a pár krajcárra, amelyet nagy
