Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-31 / 22. szám

4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 22-ik szám. irodalmi, művészeti és hazafias mozgalomban jutott vezetőszerepre, egyik lelke volt az írók és Művészek körének és a Kisfaludy Társaság­nak tevékeny és lelkesítő szellemével. Sokat utazott. A Kárpátok fenyőrengete­gei, vagy pedig Olaszország és a Dalmát ten­gerpart művészettel és poézissel teli földjén találta otthon magát. A gyönge fizikumú poéta-iró azonban ha­mar kiégett. A pusztító kór ellen hiába keresett erőt a tengerparton. Raguzai útja teljesen ösz- szetörte s Bartók Lajos 1902. december 31-én 51 éves korában alkotó erejének teljességében meghalt, Martinuzzi egész korát felölelő triló­giájának harmadik része csak vázlatban maradt fenn. Sírja fölött Ábrányi Emil és Somló Sán­dor a Nemzeti Színház igazgatója búcsúztatták el, a Petőfi-Társaság naggyülésén pedig Jókai Mór tartott róla emlékbeszédet. Kiadatlan költeményeit Hattyúdalok címen unokaöccse Baróthy Lajos iró, a Petőfi Ház volt őre adta ki Endrődi Sándor előszavával. Ezek között van Requiem című költeménye, mely költemény a legszebb október hatodikénak költészetében. A hazájának élt Bartók Lajos. A nagy, hatalmas, a gazdag Magyarország: ez volt az ő szent eszményképe. Faját, nemzetét gyötrel- mesen szerette. Boldogtalan volt, ha a nemzet hagyományainak fáján eisárgult egyetlen levél. Kínszenvedéssel nézte, miként sárgulnak, hulla­nak porba azok a levelek . . . Halála után mintha a feledés fátyola bo­rult volna arra a jeltelen'sirdombra ott a Kere­pesi temetőben, a Deák-mauzoleum mellett. Poétasors. Megtette a kötelességét. Helyét be­töltötte más. Utóvégre a magyar íróknak ez a végzetük. Dolgoznak azért, hogy a feledés minden arányában kihűlt tetemeikre boruljon ... Végre megmozdulnak azok, akik szerették, be­csülték, értékelték őt. 1910. december 31-én leplezték le a kerepesi temetőben síremlékét, melyet Somlyó Sárika, Somlyó Sándornak, a Nemzeti Színház igazgatójának leánya mintázott. A leleplező beszédet Pékár Gyula mondotta. Most szülőhelye, Erdődnek társadalma mozdul meg, hogy megjelölje szülőházát. Az emléktáblát szintén Somlyó Sárika mintázta s junius 8-án leplezik le ünnepség keretében. Ünnnepeljünk az ő szellemében. Evvel az expiációval tartozik vármegyénk Bartók La­josnak. Rézműves cigányok, vagy ha jobban tetszik, cigány rézművesek te­lepedtek meg városunkban e hó folyamán. A „milliomos cigányok“ hire hamar elterjedt a városban, meséket meséltek gazdagságukról, kincseikről, asszonyaik, leányaik szépségéről. Egy délután aztán felkerestük a hamar nagy hírre kapott jövevényeket s ha a meséket kissé túlzottaknak találtuk is, nagyon megle­pett, amit tapasztaltunk. Mindenekelőtt a Tiszt­viselő-telep egyik házában letelepedett famíliát látogattuk meg: a Vlád-fainiliát. Egy igen bá­jos kis lányt találtunk csak otthon, a kis Ma­riskát, aki tört magyar, meg oroszos tót nyel­ven felelt kérdéseinkre. Úgy látszik, megszokta az efféle molesztálást, mert nagyon természetes, közvetlen hangon „csevegett“, csak akkor jött egy kissé zavarba s öntötte el a pir kedves barna arcát, mikor a körülötte állók szépségét kezdték dicsérni. Innen a vajdához mentünk át, aki a Hu­nyadi utca 10. sz. alatt lakik. Ép egy formát­lan, feketére égett palacsintasütőt igyekezett szép fehérre cinezni, mikor az udvarra léptünk. Kvick Albertnek hivják az öreg bácsit, egész folyékonyan beszél magyarul s amint mondja, ezenkívül még 7 nyelven. A vajda mellett ott ül egy gyönyörűséges cigányleány, vagy asz- szony és egy primitiv szerkezetű fujtatóval éleszti a tüzet. Egy darabig hiába szólitgatjuk a legkülönfélébb nyelveken, csak j;kényeskedik, mosolyog, meg az öreghez beszél cigány nyelven. Végre az öreg kisüti, hogy a „mademoi­selle“ csak faranciájul tud. Erre összekapartuk memóriánk rézüstjének fenekéről francia tudo­mányunk maradékát s egy szép pukkedli után Moliére nyelvén szólítottuk meg a mademoi- selle-t. A hölgy csak kényeskedik, negédeskedik, de nem szól semmit. Az öreg rá-rámordul ék­telen cigány nyelven, a mademoiselle nagyokat kacag, közben fújtat egyet-egyet, de csak nem szól. Végre mégis megszólal — ékes magyar nyelven, hogy aszongya, tudott ő franciául, csakhogy már mindent elfelejtett. És avval el­kezdünk magyarul diskurálni. Változatosság kedvéért azért esik egy pár francia meg tót, vagy orosz szó. Az öreg kihozatja az iparen­gedélyét, május 19-én kelt. Elmondja, hogy galíciai honpolgár, Pesten tanulta a mestersé­gét, azért tud olyan jól magyarul. Közben szorgalmasan cinezi a palacsinta-sütőt, itt-ott egy kis „szalamiák“-ot szórván belé. Távozáskor a szép cigány-madame, mert­hogy asszony volna már őnagysága, megígérted velünk, hogy másnap lefényképezzük. Ez más­nap délután meg is történt. „Lapunk fényképésze“ be akarván bizo­nyítani, hogy legalább úgy tud fényképezni, mint mi franciául parlérozni, több „sikerült“ felvételt csinált a szép cigányasszonyról, a fér­jéről, a nagy kondérről, meg a palacsinta-sü­tőről, meg egy másik cigányemberről, aki iránt a szép cigányasszony feltűnő módon „érdeklő­dött“ egész idő alatt. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy csak ug; tud fényképezni, mint mi par­lérozni. A fényképek egyébiránt Gál Samu könyv­kereskedő kirakatában láthatók. A szép cigányasszony, aki egyébiránt a vajda menye, 60 darab, zsinórra fűzött nagy aranytallért vett a nyakába úgy állott a ma­sina elé. A Hunyady-utca 26. sz. alatt 3 család la­kik ; itt csak egy asszonyt találtunk otthon meg egy csomó maszatos purdét. Az asszony a szoba közepén ült, valamit kézimunkáit. Hamarosan megtudtuk, hogy ő is tud franciául. Sietünk megállapítani, hogy valamivnl jobban, mint a vajda menye. Megmutogatta selyem kendőit, kézimunkáit, metyek határozott ügyességről ta­núskodnak. A férje, meg a többi rézműves is, munkát ment keresni. Az asszony azt mondja, hogy szépen keresnek. Ugyanezt mondta a vajda is, akiről viszont azt állítják ezek a cigányok, hogy egyenesen milliomos, „még a minisztert is ős­in éri Pesten.“ Amint halljuk, mindenfelé aranytallért hagy­nak a kondárokért biztosítékul. Ezek az arany­tallérok, meg a nők aranyláncai, karperecéi minden vagyonuk. S úgy látszik, hogy tényleg nem egészen mesék a gazdagságukról szárnyra kelt hírek. Eszközeik egész primitívek, egy üllő, egy fúvó meg kalapács. Asszonyaik, gyermekeik nem mondhatók ép túlságosan megmosdottaknak, de nem is túlságosan szennyesek. Inkább „maszatosak.“ A lányok, asszonyok lába igen pici, csinos, tipegve, ringva járnak. Szemük kü­lönösen szép, foguk nem különben. Egész arc­kifejezésük azonban — engedjenek meg a mé­lyen tisztelt cigány hölgyek — ha nem moso­lyognak, igen értelmetlen benyomást tesz. Ha azonban mosolyognak, valami csodalatos báj ömlik el az arcukon. HÍREK. Egyedül A szemhatárról visszanéz a nap. Alkonyadóban: elült a madár. Az élőlény mind, mind halgatagabb, Szellöurfi is csak suttogva jár Lombok között az ablakunk alatt. Magányos csendbe tikk-takk hang vegyül, Szunyókálásba zsongitó zene: Múltba jelenből s jövőbe ebbül Az emlék s'remény hogyne ejtene! Egyedül vagyok, mégsem egyedül. Károlyi Tóth Lajos. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van minden nap d. e. 12 órától 2-ig, Személyi hir. Csaba Adorján főispán budapesti utjából visszajövet Debrecenben részt vett az egyház kerületi gyűlésen s csütörtökön érkezett haza. Eljegyzés. Reök Béla helybeli gyógy­szerész eljegyezte Jékel Nusit, dr. Jékel László helybeli orvos leányát. Kinevezés. A földművelésügyi minister Raumann Sándort okleveles állatorvost m. kir. állatorvos-gyakornokká nevezte ki és szolgállat- téltelre a nagykárolyi főállatorvoshoz osztotta be. Halálozás. Füleky Györgyné szül. Véber Anna élete 70-ik évében folyó hó 28-án reggel elhunyt. Temetése f. hó 29-én d. u. 4 órakor volt igen nagy részvét mellett. Az elhunyt úr­nőben Dr. Falussy Alajos rendőralkapitány nagyanyját gyászolja. A család a következő gyászjelentést adta Ki: Füleky György úgy a maga, gyermekei, mint a nagyszámú rokonság nevében is fájdalommal tudatja a szeretett fe­leség, a jó anya, nagyanya, testvér és rokon­nak, Füleky Györgyné szül. Véber Annának élete 70-ik, házasságának 43-ik évében a ha­lotti szentségek ájtatos felvétele után folyó hó 28-án reggel váratlanul történt gyászos elhuny­ták A megboldogult földi része folyó hó 29-én d. u. 4 órakor fog a róm. kath. egyház szer­tartása szerint a Kishajduváros-utca 2. számú gyászháztól a mesterrészi sirkertben örök nyu­galomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldo­zat f. hó 30-án reggel 7 órakor fog az Egek Urának bemutattatok Nagykároly, 1913. május 28. Áldott legyen emléke s pihenése csendes! Füleky György bánatos férje. Falussy Adolf, id. Falussy Alajos, Füleky Anna gyermekei. Falussy Adolfné szül. Pafféri Anna, id. Falussy Alajosné szül. Széchenyi Anna menyei. Varga Pál veje. Véber Antal testvére s a nagyszámú rokonság. Dr. Falussy Alajos, Margit, József, György, id. Falussy Mariska, ifj. Falussy Ma­riska, Etelka, Emmuska, Annuska, Antika, Ilonka, ifj. Falussy Alajos, Varga Attila unokái. : Modern ruhafestés: bármily divatszinre. Háj táj er Pál Legszebb rnbatisztitás Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents