Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-10 / 19. szám
19. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 7-ik oldal. Éppen azon fáradozott, hogy a konyha- asztalból barrikádot csináljon az ajtó előtt, amikor hirtelen megszólalt a csengő. Edith összerázkódott. — Mi az? Mit akar tőle az idegen? Ideges pillantással nézett föl a csengőre s amikor az újra megszólalt, vette csak észre, hogy az előszobának ajtaján csengetnek. — Valaki jön! Valószínűleg a férjem. Ki más is jöhetne ilyen zivataros időben. Dobogó szívvel lopózkodott ki a hallba és lábujjhegyen ment az előszobaajtóig. Nagyot lélegzett és sarkig kinyitotta az ajtót. A nyitott ajtón befütyült a szél s a küszöbön egy eső- köpenyeges férfi állott. Edith megnyugvással tapasztalta, hogy szélesvállu, erős ember. Az / Isten is az ő megmentésére küldte. — Mi tetszik ? — kérdezte tőle nyájasan. — A zongorát jöttem hangolni, asszonyom 1 — Igazán ? — kérdezte Edith csodálkozva, — pedig nem is rendeltem meg. — A zongoragyárossal szerződést kötöttek, asszonyom, hogy minden évben kétszer meghangoljuk a zongorát. Ezért vagyok most itt. — Ah, igaz, egészen elfelejtettem. De milyen rettenetes időben jött, egészen bőrig ázott! Majd intett neki, hogy jöjjön beljebb és egészen a füléhez hajolva suttogta: — Valaki van az ebédlőben! Nézze 1 be van zárva az ajtó! Egyedül vagyok a házban! A zongora-hangoló megértőleg bólintott. Odament az ajtóhoz és megnyomta a kilincset. Az ajtó nem engedett — be volt zárva. — Hogy juthatott volna be, aki benn van ? — kérdezte a hangoló. — Valószínűleg az éléskamraablakon keresztül, — felelte az asszony. — Akkor majd én is az ablakon keresztül megyek be! Néhány perc múlva kinyílt Edith előtt az ebédlő ajtaja. A szobában minden rendbe volt, úgy, a hogy ő hagyta, mikor kijött. Az ezüstök sértetlenül álltak a szekrényen. — Nem járt itt senki, — mondta a hangoló mosolyogva. Az asszony idegesen tekintgetett körül. — Nézze ezeket a sáros lábnyomokat 1 — mondta. — Hiszen azt én csináltam! — felelte a hangoló. — Csupa sár a cipőm . . . Az asszony most egy percig gyanakodva nézett rá. Odalépett a telefonhoz. — Azt hiszem, — mondta — legjobb lesz, ha értesítem a rendőrséget! Azok legalább megnyugtatnak. — Kár lesz telefonálni, — felelte a hangoló, — nem járt itt senki, asszonyom. De különben tegyen úgy, ahogy jónak látja. Edith elhallgatott. A pillantása a cukortartóra esett. Egészen biztosan tudta, hogy hat darab volt benne, mikor kiment. Most csak ötött tudott megszámlálni benne. — Lesz szives a zongorához vezetni, — kérdezte a férfi. Előbb előre ment a szalonba s a hangoló tiszteletteljes távolságból követte. — Nem is tudom, hogy köszönjem meg magának a jóságát, — mondta hálásan. A zongorahangoló mosolygott. — Szót sem érdemel, . nagyságos asz- szonyom! Az asszony gondolkozott egy percig, majd fölkapta fejét. — Csinálok magának egy csésze teát, — mondta. — Köszönöm, nem élek vele. — Akkor talán whiskyt? A férfi megrázta fejét. — Semmit sem kérek, köszönöm 1 Nem tudnék akkor nyugodtan és biztosan dolgozni. Edith kiment a másik szobába és becsukta maga után az ajtót. Kiment a konyhába és ott tett-vett egy darabig. Azután visszament az ebédlőbe és megivott egy csésze teát. Mindig izgatottabb lett. Hol tartja a férje a revolvert? Kihúzta a fiókokat egymás után s végre megtalálta, amit keresett. A fegyver meg volt töltve. Magához vette és haltgatódzott. A szomszéd szobából semmi nesz nem hallatszott. — Miért nem kezdi el munkáját a zongorahangoló ? Mindinkább megerősödő gyanúval bezárta a szalon ajtaját, majd hirtelen odalépett a telefonhoz és fölemelte a kagylót. A központ nem felelt. — Mi az? Megrongálta a vihar a vezetéket ? Hiába várt — a telefon használhatatlannak bizonyult. Ellenben a másik szobában megazólalt a zongora. Gyakorlott kéz futott végig a billentyűkön s az asszony mindinkább megnyugodott. Egyik darabot a másik után játszotta, mire Edith teljesen lecsilapodva, kinyitotta a szalon ajtaját és csöndesen belépett a szobába. — Talán készen is van már? — kérdezte csengő hangon. A szobán sürü homály ült már s a billentyűkön a legszebb melódiák szaladtak végig. Nem felelt senki. Edith egy lépéssel közelebb ment a zongorához. — Talán most hozhatom a teát? — kérdezte. De megint nem kapott választ. Erre egészen közel lépett a billentyűkhöz és rémülve látta, hogy a zongora előtt nem ül senki, a billentyűkön egy kis négyszögletű doboz van, az csalja ki belőle a hangokat. Vissza akart szaladni az ebédlőbe, mert ott hagyta a revolvert, de közben keresztül kellett menni a halion. A homályban tisztán látta, amint egy magas, vállas férfi ráfogta a pisztolyt. — Ne bántson! — sikoltott fel Edith s a következő pillanatban ájultan vágódott végig a földön. * Mikor magához tért, az ágyában feküdt már s a férje hajolt föléje. Edith megragadta az ura karját. — Elment? — kérdezte. — Kicsoda? — Az az ember! — Vagy úgy! A hangolót gondolod ? Persze, hogy elment! Meg akarta várni, mig magadhoz térsz, mert nagyon bántotta hogy akaratlanul úgy rád ijesztett. Igazán rablónak képzelted, te kis csacsi ? Az asszony fölegyenesedett ágyában. — De hiszen az is volt-! — kiáltotta. — A doboz zongorán . . . Az ura kinevette. — Az egy műszer, amely arra szolgál, hogy kipróbálja vele a hangokat! Amikor te a szalonban voltál, épp akkor ment ki a hallba, mert zsebkendőjét a kabátjában felejtette. Szerencsére, abban a percben érkeztem meg, mikor te elájultál! Edith most csöndesen megszólalt: — Hozd ide az ékszeres dobozomat! A doboz nem volt helyén. — Most a te aranyórádat! Az órának is nyoma veszett. — Óh, te oktondi! kiáltott fel hisztérikus nevetéssel az asszony, — hát még egy betö- törőt sem tudsz egy zongora-hangolótói megkülönböztetni ? . . . . KLEIN JÓZSEF posztóáruháza NAGYKÁROLY, Deák-tér. Megérkeztet a tavaszi felöltők, férfi és fin öltönyök, gácsi, brassói és gyapjú szövet-újdonságok. ti 1 Figyelmes kiszolgálás! — Jutányos árak! Vigyázz! Kékre festett kirakat! Vigyázz! Teljesen újonnan átalakítva. | Dusán felszerelve az alanti árucikkek legolcsóbb áron árusítva. Egy méter lüszter csak K _ 22 „ „ gyapjú delén — 42 „ „ finom mosó delén — 34 „ „ blouz kelme — 30 „ „ futószőnyeg — 40 „ „ selyem (több szín) n — 90 „ „ velenzien csipke „ — 02 „ drb. fekete gloth szoknya » 2 06 Harisnyák. Kosztümkelmék. Vásznak. Grenadiiok. Mosóáruk. Zefirek. Kéz- tyük. Ágy-garniturák. Siffonok. Rövidáruk mind igen olcsó árban kapható. MOLNÁR áruházában Debrecen Kossuth és Batthyányi-utca tarok. A debreceni színházzal szemben, Parfümerie „Hez“ illatszertár. I Háztartási, kozmetikai s kötszerészeti cikkek raktára Nagyban és kicsinyben. Budapest Vili. Losonci-u. 13. REKLÁMUNK ÓRIÁSI EREDMÉNYE. Újabb reklámakcióra ösztönöz, melynek nyomán tisz- | telt közönségünknek még nagyobb- és szembeszökőbb előnyöket biztosítunk. ÚJABB ELŐNYAJÁNLATUNK: 1 csoport 2 korona 50 fillér (19 drb.) 1 drb. üvegtegely francia arc- és kézfinomitó, 1 drb. francia szappan (bármely illatban), 1 üveg francia parfüm (bármely illatban), 1 üveg francia briilantín (bármely illatban), 1 könyv (60 lap) angol pouderpapir, 1 csomag dr. Heider-féle fogpor, I drb. francia fogkefe (csontnyéllel), 1 csomag amerikai Shampoon hajmosópor, 1 üveg valódi Johann Mária Forina Kölnivíz, 10 drb. szekrény- és ruhaillatositó (francia Sacliet-lap), összesen 19 drb. 2 korona 50 fillérért. I Szállítások naponta eszközöltetnek utánvét mellett. Szállítások naponta eszközöltetnek utánvét mellett. Négy koronán aluli megrendeléseknél portómegtakaritás céljából célszerű a pénz előre beküldeni (lehet bélyegekben is), Így a portó 50 fill, lítán- vételes szállítási portó 84 f Csomagolási költséget nem számítunk Tizenhat oldalas illatszer és háztartás, értesítőnket kívánatra ingyen és bérmentve küldjük. BÉRBEADÓ LAKÁSOK. Vb. Wagner István ur csődtömegéhez tartozó Fény-utcai alsó házban 2 szép nagyszobából és szükséges mellékhelyiségekből álló udvari lakás azonnal BÉRBE KIADÓÉrtekezhetni DR. VETZÁK EDE, csődtömeg gondnokkal. irkusz GAZDAG megkezdte előadását. 40 személy. 20 idomított fajló. !
