Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-10 / 19. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. május 10. Nagykároly és A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda. r.-t.“) m Hirdetések szintén ott vétetnek fel. ^ Nyiltfér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. • Főmunkatárs: DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T IMS” MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. 19. szám. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre .......................... .8 korona. Fé l évre.........................., . . 4 korona. Neg yed évre.......................... i 2 korona. Eg y szám ára..........................20 fillér. A Nikita zsebe mélységes fenekén,- közepén vagy talán a legtetején van az az ötkoronás, amely neked most elsején hiányzott, elszomorodott olvasóm, hogy a feleséged egészen kifizethesse a tejes embert, a reggeli kávédat. Az ő mélységes zsebe nyelte el azt a rengeteg pénzt, amely most mindenfelé hiányzik. Mert az, ugy-e, világos, hogy az a pénz el nem tűnhetett, meg kell lennie valahol. Meg kell lennie valahol annak a pénznek, amelyet mi elvesztettük. Ő, a nagy Nikita, csaklizta el tőlünk, a legörményebb manipulációval, ő vette el a szánktól a reggeli kávénkat. Egy maroknyi nép, még egy maroknyi nép, meg egy harmadik maroknyi nép összefog és nem bir vele a muzulmán tenger. Mindenesetre olyan látvány, amely méltó a csodálatra. Hősökről szól a rege, hazájukat, fajukat, testvéreiket szerető népekről, melyek a biztos halál elé kitárt kebellel mennek. S győznek, egyre győznek. Ha ostromolni kezdenek egy várat, oda be is vonulnak. Bevonultak a világtörténelembe. Érdekeiket féltő népek megrémülve csodálják a tengerré dagadó tavacskát, amely már- már vetéseiket veszélyezteti. S mikor gátat akarnak eléje építeni, a ravasz tavacska úgy dacol, minden szabályozó erővel, akár a félelmetes tenger. Ausztria és Magyarország rémülten veszi észre egy napon, hogy Nikita nem elégszik meg a világtörténelemmel, ő beakar vonulni Szkutariba is. Be is vonul. Tanácstalanul áll vele szemben Ausztria és Magyarország egész hatalmas hadserege. Nikita nem vonul ki. íme a hős ! Kijelenti, hogy életét is kész feláldozni Szkutariért. Európai háború sötét árnyéka vetődik, előre a láthatáron. Nikita nem vonul ki. Mert ő hős. S egy szép napon kiderül, hogy hősiesen kifeszitett melle csak azoktól a bankóktól oly duzzadt, melyeket az egész „tranzakció“ jövedelmezett neki. A nagy hős a börzén spekulált. Hát hiszen, az még nem nagy baj, ha valaki a börzén spekulál, sőt egyáltalán nem baj. De hogy egy fejedelem, egy király saját népe vérével egész Európa békéjével spekuláljon a börzén, népe vérét, Európa békéjét vigye a börzére, ez már egy kicsit még sem egészen tiszta munka. A börze nagyon furcsa szeizmográf, amely a háború távoli dübörgő rengését hajszál pontossággal jegyzi fel az árfolyamok emelkedésének, esésének szomorú skáláján. De ki hallott már oly földrengést, amely csak azért van, hogy a szeizmográf „jegyezzen“? Nikita kitalálta a földrengéssel paktáló, svindliző műszert, a királlyal gseftelő börzét. Nikita a kardjára csap: „Nem vonulok ki!“ s a sziezmográf jegyet tisztelettel szép alacsony árfolyamokat. Ezeket a bolondos föijegyzéseket aztán szépen gyűjtötte Nikita, akárcsak a gyerekek a számolócédulát. Mikor már elég ilyen számolócédulája volt, akkor szépen meghajtotta magát s azt mondta, hogy ő csak viccelt, ő bizony kivonul. S most a szeizmográf jegyző tűje alá szépen oda tartogatja az ő kis számoló céduláit s a szeizmográf jegyez rá tisztelettel igen szép magas árfolyamokat. Így szórakozik egy hős. Vannak aztán bolond emberek, akik visszaveszik tőle ezeket a számoló cédulákat, persze nem abban az árban, amelyet a kard- csörtetéssel becsapott szeizmográf jegyzett tisztelettel. Pedig milyen szép lett volna még esetleges bukásában is a balkáni népek erőfeszítése, milyen szép maradt volna annak ellenére is, hogy annyi lakosa összesen nem volt soha a szövetséges államoknak, ahány katona elesett ebben a félesztendős harcban, szóval nem. vont volna le semmit vitézségükből, hogy orosz pénzen, orosz véren folyt tulajdonkép a háború, csak ez a Nikita el ne rontotta volna az egész szép hősi eposzt. Mert a „feneketlen zseb“ sehogy sem illik bele a hőskölteménybe. De ez a balkáni költők dolga. Nekünk inkább azért fáj a fejünk, hogy a mi koronáink is abban a zsebben vannak. A jószivii menyasszony. Irta: Oliver Sandys. Azt hiszem egész Chqta-Nagpurban mindenki tudta,’ hogy ér. szives örömest lennék Derrick felesége, ha megkérne. Mondom, mindenki tudta, kivéve Derricket. Ami azt bizonyítja, hogy sohasem futottam utána. A pajtásom volt csak! Pedig imádtam őt. Az indiai ezred két legdaliásabb tisztjét kosaraztam ki — mert Derrick a pajtásom volt. Derrick is vőlegény számba ment. A menyasszonya angol leány vojt, hét éve nem látta már, de azért minden postával kapott tőle levelet. Derrick csak minden hónapban egyszer irt neki. Mikor a mi barátságunk kezdődött, nekem még le volt eresztve a hajam és mivel figyelmes hallgatóra talált bennem, mindent elmondott nekem Derrick. A menyasszonyától akkor egy féléve vált el, karcsú szép leány volt, úgy mesélte. A haja aranyszínű, (pedig csak desztillált vízben mossa) akkor lehetett úgy huszonöt éves, mikor Derrick elvált tőle. Ahogy az évek múltak, bizonyos irigység támadt bennem a szép menyasszony iránt. Örültem, hogy ő már harminckét éves, mig én kétségbeesetten forgolódtam a párnámon. Nagyon szerelmes voltam a más vőlegényébe. — Egyszer, gyönyörű délután volt — megcsókolt engem Derrick. Fölugrottam. — Mit csinál ? — kérdeztem ijedten. — Hiszen maga vőlegény ! Rémülten nézett rám. — Igaz 1 Én vőlegény vagyok — mondta. — Egészen elfelejtettem. Bocsásson meg. Hát persze, hogy megbocsátottam. Azt hiszem, ugyanazért a feledékenységért egymásután húszszor is meg tudtam volna bocsátani neki ! Egy reggel Derrick ijedt arccal robogott be hozzánk. — Mi a baj ? — kérdeztem. — Itthon van a nővére ? — felelte ő. — Beszélnem kell vele. — Mi történt ? Elfúló hangon mondta : — Mildred ... izé . . . Miss Witherspoon Bombayban van. Eljött utánam. Megtartjuk az esküvőt. Mivel éppen egy ruhát szabtam ki magamnak a veranda asztalon, afölé hajolva fogadtam a hirt. Nem feleltem, de jól belevágtam a szövetbe. — Mit csinál ? Vigyázzon ! —mondta ijedten Derrick. De akkorra már összeszedtem magamat. 'Az összes tavaszi és nyári divatujdonságok legnagyobb' választékával szolgál Rubletzky Kálmán divatárnháza.
