Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-03 / 18. szám
18. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal mig vissza nem téi oda, ahonnan Istene e földre rendelte. A szülők aggódó szeretete igyekszik aztán a gyenge angyalkát az élettel való nehéz küzdelemre alkalmassá tenni, testileg és szellemileg tőlük telhető módon pallérozva, munkára, kínlódásra alkalmassá téve a magával tehetetlen jószágot. De ki juttassa a küzdelemhez szükséges testi és szellemi eszközök birtokába azt a szerencsétlen angyalkát, aki apátlanul, anyátlanul, segítő kéz nélkül fog hozzá földi életéhez ? Kit megtagad atyja, elhagy az anyja, ki már élete első perceiben nélkülözi a szeretetet, melyben majd úgy is bőven lesz része. Az ember nem hagyja a porban fetren- geni az élet küzdelmében alulra került felebarátját sem, aki talán a maga hibájából került iszonyú állapotába. A gonosztévőről is gondoskodik az emberiség, azt sem hagyja el földi kárhozatában sem az együttérző emberi szív. Pedig a gonosznak nyilvánvaló embertársával szemben való gonosz indulata, S azt a kis ártatlanságot hagyjuk magára tanácstalanul, segítő kéz nélkül, aki talán segítség, támogatás révén hasznára lesz majd polgártársainak? Nemcsak érzékeny, nemesen érző lelkek isteni virága az elhagyott gyerekekről való gondoskodás igyekezete, hanem a minden különösebben magasztos érzelmektől ment puszta emberi számítás is azt diktálja, hogy legyünk segítségére a magunk érdekében az elhagyott gyermekeknek. Ha lelkünket nem is hatotta át a szeretet melege annyira, hogy az Isten kezéből kikerült angyalkát szeretettel fogadjuk magunk közé, a magunk jól felfogott érdeke is azt diktálja, hogy legyünk segítségére az elhagyott gyermekeknek abban, hogy megszerezzék az élettel való küzdelemhez szükséges legminimálisabb fegyvereket. A legjobb és legrosszabb eset közé eső ezer meg ezer változata az eshetőségeknek diktálja nekünk, hogy segítsünk a magára hagyott gyereken. Hisz’ talán olyan polgárává lesz az országnak, talán az egész emberiségnek, aki ezrek meg ezrek boldogságának útját fogja egyengetni. Talán oly jelességek lappanganak a zsenge elhagyott gyermekben, amelyeknek áldásaiban az egész emberiség osztoz- hatik majd. De viszont talán nevelés nélkül a gonoszság fertőjébe téved, terhére lesz mindnyájunknak, az egész társadalomnak. Nyújtsunk neki segédkezet, hogy a veleszületett jót kifejthesse s a talán veleszületett rosszat elfojthassa magában. A Gyermekvédő Liga f. hó 7-én és 8-án gyűjtést rendez városunkban az elhagyott gyermekek felsegitésére. Adakozzunk tehetségünk és szivünk szerint, de adakozzunk annak világos belátása mellett, hogy azt a pár fillért tulajdonképen csak áttettük a másik zsebünkbe, sőt ezalatt busás kamatot is kaptunk azért a másfelé oly könnyen elszóródó garasért. Hát hiszen tagadhatatlan, hogy a mai állapotok közt annyira teli van mindenki a maga gondjával, hogy úgy érzi, hogy maga is segítésre szorulna inkább, nem hogy ő segíthetne másokon. Kétszeres kötelességünk azonban ép ilyenkor, ha csak oly kis mértékben is, segítségére lenni azoknak, akik szivük sugallatát is követve sietnek segítségére a nyomorúság kellős közepébe cseppent gyermeki telkeknek. A nagykárolyi gyermeknapok rendezését nemesszivü hölgyek vállalták magukra, kiknek jóságos igyekezete a szeretet melegével fel fogja bizonyára olvasztani a maguk bajával eltelt lelkek jegét is. Adakozzunk tehetségünk és szivünk szerint az elhagyott gyermekeknek! HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van minden nap d. e. 12 órától 2-ig. Személyi hir. Csaba Adorján főispán 4-én a fővárosba utazik s részt vesz a nemzeti munkapártnak Tisza István gróf tiszteletére rendezett vacsoráján. A vármegyei közigazgatási bizottság május 9 én, pénteken d. e. 10 órakor ülést tart. Jubileum. Berey József nagyecsedi ref. esperes lelkész a napokban ünnepelte papi működésének 25 éves jubileumát. Nagyecsed lakói valláskülönbség nélkül szeretettel ünnepelték a rokonszenves esperest. Áthelyezés. Pozsgai Kázmér százados, a szatmári m. kir. 12. honvéd gyalogezredtől a m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred állományába helyeztetett át. Előléptetés. Triebold Jenő zászlós hadnaggyá lépett elő. Á csendőrtiszti vizsgát Schifter Jenő helybeli szárnyparancsnoksághoz beosztott csen- dőrhadapród jeles eredménnyel letette. Helyettesítés. A szemlén lévő Ádámossy Béla helybeli csendőrszázadost Grabovszky Elemér nagybányai szárnyparancsnok helyettesíti. Halálozás. Özv. Varga Györgyné szül. Asztalos Katalin m. szombaton elhunyt. Haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak mélyen szomorodott szívvel, de Isten szent akaratában megnyugodva, fájdalommal tudatják, hogy a szerető és szeretett gondos édesanya, nagyanya, anyós, testvér, sógornő és rokon özv. komjáthy Varga Györgyné szül. szigeti Asztalos Katalin fáradhatatlan életének 58-ik, özvegységének 3-ik évében rövid szenvedés után f. hó 26-án' délelőtt fél 12 órakor lelkét visszaadta teremtőjének s nemes szive megszűnt dobogni övéiért. Feledhetetlen kedves halottunk hült tetemei f. hó 28-án d. e. 10 órakor fognak Nagykárolyban, Petőfi-utca 14. számú gyászháznál a ref. egyház szertartása szerint tartandó ima után Szatmárra vitetni s f. hó 28-án d. u. 4 órakor a Mátyás király-u. 8. számú gyászháztól a ref. egyház szertartása szerint a Mátyás király-utcai gör. kath. temetőben levő családi sírhelyen öröknyugalomra tétetni. Nagykároly, 1913. évi április hó 26. Kedves halottunk nyugodj csendesen, emlékedéi kegyelettel megőrizzük. Varga Endre, Varga Berta férj. Polyánszky Oresztné, Varga György gyermekei. Varga Endréné szül. Sallay Piroska menye. Polyánszky Oreszt veje. Polyánszky Rózsika unokája. Özv. Timár Pálné szül. Asztalos Amália, özv. Tóth Endréné szül. Asztalos Ilona, Asztalos Sándor testvérei és ezek gyermekei. Özv. Madarászy Jánosné szül. Varga Juliánná, Asztalos Sándorné szül. Korom Mária sógornői. Az elhunytban Varga Endre, a Köl- csey-nyomda ügyvezetője, édes anyját gyászolja. olyan közönséges nyelven, mint azokhoz a nőkhöz, akikkel eddig találkoztam. — Milyen szép ez, milyen szép ez, amit mond, ugy-e, Pilu ? — súgta Kispepilka és majdnem sirva fakadt. — Igen, ez olyan furcsa, hogy mi most itt vagyunk és igy beszélgetünk. Maga már ugye sok, sok leánnyal beszélt? Ugye, kint a világban sok-sok leány van és sok fiatalember ? — Kint a nagyvilágban van sok-sok lány és sok-sok fiatalember. Ez igaz. És azok közt vannak szépek, ez is igaz. És a fiatalemberek futnak nagy balgán a leányok után. Amikor pihenőt tartanak valamelyik mellett, akkor arra mindig elpazarolnak egy csomót a szivük, a lelkűk füzéből. Azután tovább mennek, mig egyszerre azt veszik észre, hogy már üresek, hidegek. Elfogott, kiégett a láng, pedig még hátra van az élet nagyobbik fele. — Ezt én nem értem — súgta Kispepilka — mondja máskép. — Azt akarom mondani, hogy most úgy érzem magam, mintha egy áldó, hüs, angyali kéz csillapita, simogatna. Rájöttem arra egy szempillantás alatt, amit eddig hiába kutattam. Megtaláltam a célt, ahogy magukat, három hófehér tündérkisasszonyka, nézem, úgy lehet a cél : Örökké itt lakni, itt elrejtve a világtól, elfeledve, de nyugodtan, csendben, embermódjára. Fölkeltek és szép sorjában ringtak lefelé a keskeny utón Futó Gábor előtf, aki utolsónak maradt. Alig szóltak egymáshoz. A kapu előtt, mikor el akart köszönni a leányoktól Futó Gábor, akkor mondta Nagypepilka : — Bejön ? — Ha megengedik. — Igen, mi szívesen látjuk. Bezáródott utánuk az öreg kapu. * Náluk maradt vacsorára is és már jó magasra haladt a Göncöl-szekere, mikor elköszönt. Pókháló kisasszonykák az ablakhoz szöktek és úgy néztek utána. Nem gyújtottak lámpát, csak úgy üldögéltek a sötét szobában nagyon sokáig. Az járt mindegyiknek a fejében, ugyan mit gondol most a másik. Nagyon nyugtalanok voltak. — Én ngy félek — szólalt meg először Pilu. — Miért ülünk a sötétben ? — Kispepilka, ne beszélj annyit — súgta tek. Egyszerre mondták: — Milyen sápadt vagy te . . . Elfordultak, az ágyukat kezdték lebontani. Közben egyre kutatta egyik a másikának arcát. — De hát mi ez mostan, mi van velünk, mi van velünk ? — zokogta el magát Nagypepilka. — Mi történt velünk? — Lásd, Kispepilka, lásd. Milyen csend volt itt nálunk és egyszer csak jön valaki, nem is hallottuk azelőtt niég a nevét sem és mi elkezdünk sírni utána. Ugy-e, milyen ez ? Mi nekünk ez az ember? — Mi nekünk ez az ember ? — mondta utána csendesen a másik kettő ... De nem tudott felelni egyik sem a kérdésre. Eloltották a gyertyát és magukra húzták a takarót. Hallgatták egymás lélegzetét. — Alszatok már? — hangzott a sötétben. — Nem. Egy kicsit később: — Pilu te, mond . . . — Mit? — Semmit . . . Ismét hallgatás, azután : — Pepilka, te sirsz? — Én nem sírok. Hiszen te sirsz... — Én nem, Nagypepilka. — Én hallom, hogy te sirsz ... Én nem tudom, mi bajom. — Én sem . . . Csak úgy fáj a szivem. Még sohasem fájt igy a szivem. Mintha meghalt volna valaki. — Ne beszélj ilyet, Pilu, akkor én félek. — Gyere ide mellém. Megint összebújtak. Arcocskáikat összedugták, összefolytak pergő könnyeik. Rátaláltak a fájó gondolatra : — Istenem, ha nem jönne vissza többet soha, ha nem jönne vissza, Istenem . . . Ahogy ezt kimondták, a sötétben összevillant a szemük. Mintha valami nagy hidegség osont volna közéjük, kiszakították magukat egymás karjaiból. Pilu kiszólt a takaró alól: — Persze, tiértetek jöjjön vissza . . . : Modern ruhafestés: IfÁífÁÍAi* * lljfel ^őszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. JBMLJ UIJvl 4»i Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
