Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-04 / 1. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLEK. 1-ső szám. magasztos hivatásának eredményes teljesítésére szükségesek, nem óhajtja az uj görög katholi- kus magyar püspökség székhelyének Debrecenben leendő elhelyezését. Hasonlóképen Nyíregyháza r. t. városban is, amelynél Nagykároly város sok tekintetben előnyösebb püspöki székhelyül kínálkozik, nem találkozik osztatlan tetszéssel az uj görög katholikus püspökség székhelyének odavaló helyezése. Kétségtelen pedig, hogy az uj görög katholikus magyar püspökség a létesítésének is célját képező magasztos hivatásának csak úgy és ott lesz képes eredményesen megfelelni, ha és ahol a székhelyet képező város lakosságának s társadalmának minden egyes tagja a magasztos cél iránt lelkesedik, az eszme megvalósítását személyesítő püspököt az osztatlan szeretet melegségével veszi körül s a püspököt nemes céljai megvalósításában felekezeti különbség nélkül, színtiszta magyar érzelmű lelkesedéssel társadalmi utón is támogatja. Negykároly városban, felekezeti és társadalmi különbség nélkül, tárt karokkal várja mindenki a nemes hivatásu püspökség felállítását s nemzeti missziójában az egész város és környéke osztatlan lelkesedéssel támogatná. A város erősen nemzeti: a régebben „görög katholikus oroszának nevezett egyháza évek óta büszkén nevezi magát „görög katholikus magyar“ egyháznak. Hét évig küzdött, mig a nagyváradi görög katholikus egyházmegyéből a munkácsi görög katholikus egyházmegyébe átkebelezték. Hét évig papjok nem volt, templomuk be volt zárva, mig az átkebelezés sikerült. Nagykároly város midazokkal a kellékekkel bir s mindazok az intézményei megvannak, amelyek az uj görög katholikus magyar püspökség nemzeti missiójának eredményes betöltéséhez szükségesek s amelyek a görög katholikus magyar püspököt magasztos hivatása tel- jestiésében támogathatják. Van egységes s erős nemzeti érzelmű társadalma a magyarság legveszélyeztettebb részének határmesgyéjén; megyeszékhelye annak a megyének, ahol a legtöbb hive van az uj püspökségnek, központjában fekszik az uj püspökség területének, vasúti fővonal mellett s vicinális vonatokkal teljesen össze van kötve az uj püspökség területének minden részével. Van a városban — a kegyes tanitórendiek vezetése alatt álló — r. kath. főgimnázium teljesen uj modern konviktussal; állami polg. fiu- és leányiskola, az 1913/14. tanévben megnyíló 10 tantermes áll. el. iskolán s más hitfelekezeti elemi iskolákon kivül r. kath. elemi fiú s leányiskola, a két görög katholikus egyháznak kü— Hagyja el ezt a házat 1 — Én? Miért? — kérdezte ámulva a vizembere. — Hagyja el a házam 1 — ismételte erős akaraterővel a kis Sampler. A vizember ásított egyet. — De én a . . . — Hagyja — el — a — házam ! — mondta minden szót megnyomva Mr. Sapler és egyet lépett a hatalmas termetö pénzbeszedő felé. Az hátrált egy lépést, mire Sampler megint lépett egyet feléje. — Jól van, jói, — mondta a pénzbeszedő — majd máskor jövök. Alászolgája . . . Ki ment az ajtón, de látni lehetett, hogy kinn folyton a fejét csóválja. — Miért küldted el ? — kérdezte bámulva a felesége. Sampler csak úgy lelkendezett az örömtől. — Óriási, óriási! — mondogatta. — A szerencsénk meg van alapítva, szivem! — De hát miért? A kis Sampler már csaknem azon a ponton volt, hogy mindent elmond, mikor a füzet hetedik paragrafusa jutott eszébe! — Senkivel se közöld ezt a módszert. Hallgatott. Másnap reggel a főnöke hivatta sürgősen. Sampler rágondolt az ötödik pontra, mely igy szólt: — Lassan járj, megfontoltan beszélj, de önérzetesen ... és higgadt lépésekkel ment be a főnöke-szobájába. lön-külön elemi iskolája; kereskedelmi tanfolyama stb.; vármegyei egylet, irodalmi egyesület, jótékony nőegylet által fentartott árvaháza, zene és dalegyesüiete, két kaszinója s négy kaszinó jellegű egylete. Az uj görög katholikus magyar püspökség fenhatósága alá tartozó két görög katholikus egyház van a városban s mindenkinek külön, bár nem nagy, de díszes temploma. A nemzeti törekvések határmesgyéjén Nagykároly város a nemzeti álláspontnak szilárd védőbástyája. Az_ érdekelt törvényhatóságoknak s más illetékes tényezőknek az uj görög katholikus magyar püspökség székhelyére vonatkozó megnyilatkozásánál Nagykároly városnak figyelmen kivül hagyása nem bírhat jelentőséggel, mert hiszen a megnyilatkozó törvényhatóságok s más illetékes tényezők nem bírtak arról tudomással, hogy Nagykároly városa mily szives örömmel s hazafias lelkesedéssel ad helyet kebelében az uj püspökség székhelyének. Nagykároly város közönsége szives készséggel ajánlja fel anyagi segítségét is az uj görög katholikus magyar püspökség székhelyének Nagykárolyban leendő elhelyezéséhez és pedig pénzben 200,000 koronát s telekbeni hozzájárulást is; s bizton reméli, hogy ily segítség Szatmárvármegye közönségétől s a két helybeli gör. kath. egyháztól is remélhető. Nagykároly városban az építkezés is aránylag olcsó s igy anyagi szempontok is Nagykároly mellett szólnak. Nagykároly város közönsége ismételten mély tisztelettel kéri azért Nagyméltóságodat, hogy az újonnan létesített görög kathofikus magyar püspökség székhelyének Nagykároly városba helyezése tárgyában a tárgyalásokat Nagykároly várossal megindítani s annak befejezése után a püspökség székhelyéül Nagykároly város kijelölése iránt legfelsőbb helyen előterjesztést tenni kegyesen méltóztassék. Mély tisztelettel stb. A gyerekrajzok újabban nagyon magukra vonták a pedagógusok figyelmét. Mindig több és több értéket fedeznek fel a gyermeki lélek spontán, firkáló megnyilatkozásaiban. A gyerekek nagy átlaga jó megfigyelő. Különösen a mozdulat köti le a gyerek figyelmét. A mozdulat karakterét sokszor csodálatos biztonsággal adják vissza a gyerekrajzok ügyetlen, naiv vonalai. — Gyerünk, gyerünk, Sampler, — idegeskedett a hatalmes ur. Sampler lassan, kimért lépésekkel vitte oda a könyvet. Óvatosan nyitotta fel. — Mi lesz 1 — türelmetlenkedett a főnök. És bár Samplernek összeverődtek a térdei a félelemtől, mégis megtette, amit a hatodik pont tanácsolt: — Az óhajtásodra térj rá minél előbb és ne állj el tőle. — Egy kérésem van főnök ur! — mondta szinleg önézetesen, de belül rés ketve. — Kérés? Most? Nem rossz. Adj ide azt a könyvet. Nem érek rá. — Egy kérésem van, főnök ur, — ismételte állhatatosan Sampler. A ha^lmas ur most fölnézett az Írásaiból. Vagy uz másodpercig farkasszemet nézett a hivatalnokával. Majd szelidebb hangon szólalt meg: — Hát nem látja, Sampler, hogy el vagyok foglalva ? Mi az, no ? — Fizetéemelést kérek! — Ezéit zavar meg a munkámban ? — Fizetésemelést kérek, — ismételte csöndesen, de a siemét folyton a főnökra függesztve Sampler. Maga elvesztette az eszét, — vélte a főnök. — Adja már ide azt a könyvet. Sampler odaadta. A főnök belemerült a számokba. — No, nég mindig itt van ? Mit akar ? — szólt végre fölnézve rá. A gyerekek nagy átlaga szívesen rajzolgat. Ezt a kedvet kellene úgy a szülőknek, mint az iskolának ébrentartania. Nem azért, hogy művészeket neveljenek, hanem igazi, hozzáértő mü- értőket. Aki maga is próbálgatott rajzolni, nagyobb gyönyörűséggel áll meg egy kép, szobor előtt, mint aki sohasem próbált ilyesmit. Tudja, legalább nagyjában tudja, mire ügyeljen, figyeljen ; mindenesetre jobban tudja, mint aki egy vizespoharat sem próbált megrajzolni életében. A felnőtt korban hallott, olvasott fejtegetések csak nagyon fogyatékosán, mondhatni egyáltalán nem pótolják a gyerekkornak ilyen irányú mulasztásait. Csak szavakat, fogalmakat adnak maga a dolog helyett. Hogy pedig a léleknek szüksége van ezekre a gyönyörűségekre, azt senki sem fogja kétségbevonni. Kapassuk rá gyermekeinket a „firkálásra“, a rajzolgatásra. Nem az a fontos, hogy szépen körülkeretezzék a rajzlapot pont 5 cm. szélességben, hogy jól kigummizzák a rajzot. Firkáljon, rajzoljon a gyerek, mihelyt papirt lát maga előtt. Ha magunk nem is nagyon értünk hozzá, valami jót csak észreveszünk benne; erre figyelmeztessük a gyereket, jól fog neki esni. A hibákra nem kell nagyon figyelmeztetgetni. Rájön ezekre lassan magától is. Máskor majd jobban csinálja. Ha hébe-hóba csak úgy odaszólunk a gyereknek „Te Piste, le tudnád ezt rajzolni ? Mi ?“, lassacskán olyan természetes, elengedhetetlen valami lesz előtte a rajzolgatás, mint az, hogy megnézi, jól megfigyeli, ami elébe kerül. Erőltetni nem kell a dolgot. De azért nem kell mindig arra várni, hogy magától jut majd eszébe. Az ilyesmi már speciális tehetségnek szokott tanujeie lenni s nem is olyan nagyon gyakori. Ezeket nem igen kell biztatni, maguktól is telefirkálják a latin nyelvtanukat majmokkal, huszárokkal, lovakkal. _r. Fizessünk elő a „Nagykároly és Érmellék“-re, — Fizetésemé . . . — Menjen a pokolba ! — ordította dühösen a főnök. — Mit üldöz engem ilyenekkel. Kérje a pénztárostól! — Köszöoöm, uram — mondta meghajolva Sampler és a pénztároshoz indult. Kimért, lassú léptei halálra bosszantották a főnököt. — Bitem űrtől jövök, — mondta a pénztárosnak, — aki azt mondta, magához forduljak a fizetésemelésem végett. — Azt mondta? — Azt mondta? — Igen. Éppen az etőbb. — És mennyit kér ? — Egy fontot egy hétre. A pénztáros meglepetten bár, de bevezette a könyvbe az uj parancsot. Sejtelme sem volt róla, hogy tévedésről van szó. Pár óra múlva Samplert elküldték a cég egyik legmakacsabb adósához pénzt behajtani. A kis ember útközben a tanácsadó füzetet tanulmányozva, érkezett meg a kijelölt házhoz. Egy cselédleány eresztette be. — Nincs itthon az ur, — mondta gyanakodva. Akkor megvárom! — mondta rá Sampler. — Ne várja, mert úgy se jön haza! — Pedig jó lenne, ha hazajönne, — mondte ravaszul Sampler. — Miért? — Mondja meg a gazdájának, lelkem, hogy egy ur régi tartozását akarja kifizetni.-
