Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-07 / 49. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1912. december 7. 49. szám. Nagykároly és rmellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) m Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főmunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEV-NYOMDA R.-T. MT MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre ......................... .8 korona. Fé l évre............................. 4 korona. Ne gyed évre..............................2 korona. Egy szám ára.........................20 fillér. á vidék állásfoglalása semmilyen téren sem jelent nálunk semmit. De talán legkevesebbet a politikában. Honatyajáráskor,,,követválasztáskor“ abban a jámbor hitben tetszeleg magának a bamba vidék, hogy ő igazítja a honhaza sorsát. — Nagyokat parolázunk a pesti urakkal, nagyokat kurjantunk, hogy igy meg úgy a nimöt, megkapjuk a dukánciánkat, pálinkát, szalonnát, még bűrszivart is, odaszállitnak bennünket a „tetthelyre“ s gyanús bankóktól dagadó kebellel azt hisszük, hogy politikát csinálunk, pedig csak egy jobb sorsra hivatott nemzet komikotragédiájának ját- szuk el egy-egy felvonását. A hosszú felvonásközöket grammo- fonnal kombinált mozielőadások tarkítják: egy-egy népgyülés, egy-egy vármegyei bizalmi vagy bizalmatlansági nyilatkozat, hogy a színészek is mulassanak. Ez a vidék polit kai élete. Mikor ébred már annak tudatára a vidéki ripacs-nép, hogy a saját bőrére megy a játék? Mikor szűnik meg már éijen-t meg abcug-ot kiáltani a súgó szavára? Mikor lép már az élet, a való élet igaz mezejére, hol nincs görögtüz, nincsenek színfalak, nincs súgó, nincsenek öles szavak; hol a tiszta, szabad, igaz égbolt ragyog a térés síkon küzdő férfiseregre? Mikor kezd már konyitani, egy kicsit igazán konyitani a politikához ez a „politikus nemzet“, ha már nem lehet nélküle ellenni? Örökre becsukódó boltok vasredőnyeinek tompa dübörgéséből ágyuütegek zaja hallik s a parádés „követek“ odafenn bujócskát játszanak. Mikor emeli fel már legalább szavát a vidék komolyan, nyíltan, világosan: most pedig hagyjuk a komédiát! Békére vágyunk, legalább benn, ha már úgy fordulhat somsunk, hogy kifelé igazi fegyvert kell ráznia színpadi puskához, vaktöltéshez szokott kezünknek. Most abból meg nem élünk, hogy az egymással marakodó főrendezők folytonosan a „történelenl Ítéletére“ hivatkoznak, hogy az majd megállapítja, kit terhel a felelősség. Nem elrettentő például akarunk mi szolgálni idegen népet uraló unokáink előtt, nem a jövő század fontoskodó historikusainak kívánunk elmélkedésre alkalmas Lovagot szolgáltatni; mi élni akarnánk, ha ugyan élet az, ami itt végbemegyen. Élni akarnánk békességben, hogy felszánthassuk, bevethessük azt a darabka földet, melyet a sors kijelölt számunkra. A kormány kész megbékélni szerviánnal, tóttal, oláhval, csak a körülmények ellenére is keservesen megszületett tiz millió magyarral nem. Képviselőiket ebrudon hajigálja ki: ezt nevezik a magyar faj hegemóniájának. A kormány kötelessége, hogy békét szerezzen ebben a szerencsétlen országban. De elő kell mozdítania a béke létrejöttét mindenkinek, aki csak egy kicsit törődik visszavonásban lassan elvérző hazájával. A vidék nemtörődömsége juttatta ide az országot, az a nemtörődömség, mellyel a választási komédiákat játszotta végig. Itt az ideje, hogy bátor, nyílt szavával beleszóljon az ország sorsának intézésébe. Maholnap Montenegrónak nagyobb hitele lesz a világpiacon, mint az egész Monarchiának; lezüllik minden s mi ölhetett kezekkel nézzük, hogy szórakoznak odafenn a nagyságos képviselő urak. Borzasztó árt kell fizetnünk köny- nyelmüségünkért. Kertünk alatt a rettentő példa: a belzavarokkal küzdő, kifelé tehetetlen Törökország. Ez a borzasztó kép térítsen már észhez bennünket. A pénzintézetek betevői, legfőképen az apró betétekkel rendelkezők a háborús hírekre való hivatkozással, különösen nemzetiségi vidékeken itt-ott felmondták betétjeiket. Csodálatos oktalanság, mely azt hiszi, hogy pénze tűz esetén nagyobb biztonságban van az utcán, mint a vasszekrényben. Mert a betevők egy része kivevén pénzét a pénzintézetből, magán embereknek adja kölcsön, másik része otthon ül rajta. Abbnn az esetben, ha magán embernek adja ki kölcsön, Szerelem. Irta: Berényi Ferenc. A kórház tágas udvarán ismerkedtek meg egymással — a tavaszi pompás virulásában hivalkodó nagy gesztenyefa alatt. Ott ült a legény szftmoru, csüggedt arccal. Falábát lecsatolta s keserűen felsóhajtva tapogatta fájó, csonka lábát. A leány arra ment sápadt, fakó arccal s hosszan megnézte a legényt, kinek értelmes erős vonásait a nagy testi fájdalom sem tudta megcsufitani. Mohón legeltette szemét a legény domború mellkasán, duzzadó izmain. A legény felnézett — tekintete találkozott a leány égszínkék szemével. Mélységes részvétet vagy más rokonérzést láthatott a merengő nézésű szempárban, mert színtelen szeme hirtelent felragyogott s izzón, forrón tapadt a leányra. Falábát felcsatolta s fel akart állni a pádról, de nem birt — többszöri sikertelen kísérletezés után elkeseredetten dőlt vissza a padra. A leány ho?zálépett s vékony, sovány kezét nyújtotta. Majd én segítek. A legény megfogódzott a feléje nyújtott kézben s üggyel-bajjal feltápászkodott. Köszönöm — mondta hálásan s gyengéden megsimogatta a leány szőke haját. Ha nem segítettél volna, órákig is itt kínlódhattam volna, mig valamelyik ápoló erre jár. Csöndesen elindultak egymás mellett a fehér kavicsos utón. — Levágták a lábát? — Igen tőből. — A gyárban a nagy lendítő kerék belékapott a lábamba s térdből letépte. Itt meg tövig levágnák, hogy még rövi- debb legyen. — Nagyon fájt ? — N gyón. —* Napokig nem tudtam magamról, aztán mikor felocsúdtam, csak jajgattam folyvást. Most egy pár napja kaptam ezt a szerszámot s tanulok vele járni. Nagyon nehezen megy. — De most már nem fáj, ugy-e ? — Nem, most már nem. Néha-néha még belenyilallik, mintha tüzes vassal szurkálnák a csontját, de hála Istennek, csak egy-egy szem- pillantásig tart. Nemsokára már ki is eresztik ugy-e ? Azt mondta a főorvos ur, hogy két hét múlva már elmehetek a kórházból. De hová ? és igy ? nyomorék maradok egész életemre. Ha az az istentelen masina meg nem csúfít, félév múlva már gépmester lehettem volna a gyárban. Most elmehetek csavargó koldusnak. Egy könnyet morzsolt el a szemében s mérgesen az ajkába harapott. A leány könyes szemmel, részvétteljesen nézett rá s kezét megfogva, szelíden vigasztalta. — Ne búsuljon, azért maga igy is csak emberszámba megy. Megszokja a féllábát s szépen elél vele —hiszen a két keze ép, erős ... Megél, élni fog — élni.. . Busan lehajtotta a a fejét és sírni kezdett. A legény valami megbánás félét érzett a lelkében : szégyelte, hogy annyira elfogta a saját baja, hogy a leány sorsa iránt nem is érdek============ A nagy karácsonyi occassio e hó 20-án vette kezdetét ........=....= -------= Ru bletzky Kálmán női- és uridivat áruházában. Az alant felsorolt meglepő olcsó árakra felhívom a m. t. vásárló közönség b. figyelmét. Cosmanosi kretonok minden színben, métere . . 36—40—45—50 f. •» 140 cm. széles kelmék minden színben, métere . 2.60—3,----3.60 K. Eg ész nehéz btouz selyem minden színben métere . 1.90—2.50—2.40 K. Mosó delinek métere ...... —.50 f. Maradékselymek métere . . . . . . 1— K. 1 darab női gyapjuschál ...... 3.—K. Legjobb minőségű barhetflanel métere .... —.40 f. •• •» Középminőségü fekete női ernyő ..... 2.60 K. 120 cm. széles kelmék minden színben, métere . 90—98—1.10—1.30 K. W%V mindenféle maradékok félárban! — Ajándékoknak alkalmas tárgyak, u. m. divatos kézitáskák, alkalmi sálak, keztyük, harisnyák, férfiingek, nyakkendők, női és férfi esöernyők, alsószoknyák és diszkötények mindenkor a legdusabb választékban.
