Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-24 / 34. szám

2-i k cfctol. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 34. szám. ménnyel nézhetünk egy szebb jövő elé, amelyet meg is érdemelne és a mely rá is férne erre a jobb sorsra érdemes so­kat mellőzött városra. Az egri érsek halála. Az egri érsek meghalt. Halála nemcsak a katholikus egyház gyásza és veszteség, de az egész közéleté s az egész magyar nemzeté. Azok az erények és azok a képességek, me­lyek Samassa Józsefet ékesítették, tulhatoltak azon a körön, melyet az egyház élete bezár s nekünk nemcsak nagyszerű, puritán jellemű, áldozatkész és hithü egyházfejedelmet, de a szó igazi, nemes értelmében liberális lelket s egy sajátságosán kiváló, szinte történelmi ma­gyar egyéniséget kell múlásában elbucsuztat- nunk. A különállás és az a nemzeti jelleg, me­lyet Szent István apostoli tevékenykedése szer­zett meg és biztosított a magyar katholikus egyház számára, történelmünk egész folyamatán végig éreztette a maga jótékony hatását s évszázadok folyamán a nagy magyar papok egész sorát nevelte föl az egyház és a nem­zeti társadalom javára. Samassa ezek közül a nagy magyar papok közül való volt s ha tör­ténelmi jelentőség dolgában nem is emelkedhe­tett Martinuzzi György, vagy Pázmány Péter mellé, egyénisége azokból a tulajdonságokból szövődött össze, amelyek Pázmány és Marti­nuzzi emlékezetét közös kincsévé tették az egész magyar nemzetnek. Samassa más időkben született és más kor­ban, más körülmények között töltötte be azt a hivatást, mely a magyar katholikus főpapokra méltóságuk hagyományainál fogva mint kö­telesség hárul: a vallásos és hazafias érzések és érdekek összeegyeztetését. Ezt a nagy .célt szolgálta egész hosszú életén keresztül, mely a pátriárkák korára emlékeztet, ennek a célnak szolgálatában sose rettent vissza sem­miféle akadálytól és semmiféle kártól sem, mely személyi- érdekeit és nagyratörését ve­szedelemmel fenyegette. A magyar nemzet sose fogja elfeledni neki, hogy Kossuth Lajos koporsóját, amely mellől annak idején a vi­lági és egyházi méltóságok oly ijedten futa- modtak meg, elkísérte utolsó útjára s hogy olyan válságokban, mikor a katholikus egyház érdekei a látszat szerint összeütközésbe kerül­tek az állam egyetemes érdekeivel. Samassa bölcs mérséklettel, tapintattal és előrelátással össze tudta egyeztetni ezeket az érdekeket. Ez­zel nehéz helyzetekben példaadóan hatott s olyan időkben, mikor a felekezeti izgalmak a legjobbék látását is elhomályosították, megtudta találni az arany középutat. A katholikus egyház a maga históriájában külön felfogja jegyezni Samassa érdemei közé egyéniségének megközelíthetetlen erkölcsi tisz­taságát, az egyház ideális céljainak kultuszát, fejedelmi bőkezűségét s nagyszerű ke rmányzó és szervező talentumát, mellyel zilált viszonyok helyébe rendet és mintaszerű fegyelmezettséget tudott állítani. Az egri egyházmegye, a magyar katholikusság gyászában méltán osztozkodik őszinte érzésekkel az egész magyar társadalom. Ingyenes népoktatás. Az elemi népiskolákban a tanítás teljesen ingyenes, sem tandijat, sem harminc filléres tanítói nyugdíj járulékot nem kell fizetni, csu­pán egy-egy tanuló után ötven- ötven fillér be- iratási dijat, amely összeg kizárólag az ifjúsági és a tanítói szakkönyvtár gyarapítására fordí­tandó. Szegénység címén azonban ezen beira- tási dij is elengedendő. A népoktatás tehát teljesen ingyenes. A közelgő iskolai év kezdetén azonban önkéntelenül felmerül az a kérdés, hogy a sze- génysorsu tanuló tankönyv és írószer szükség­leteit az egész iskolai évre hogyan szerezze be, illetve annak árát miből fedezze. A szegény sorsú tanuló a tandíj és a be- fratási dij fizetése alól szegénység címén eddig is fel volt mentve, tehát tulajdonképen a fizető­képes szülők vannak felmentve az ingyenes népiskolai oktatás folytán a tandíj és járulék fizetésének kötelezettsége alul. A szegénysorsu szülőnek az iskolai év kezdetén nem kis gondot ad a tankönyvek és Írószerek beszerzése, a mi különösen a nép­iskolák felső osztályaiban számottevő pénzösz- szegbe került kiváltképen, ha a szegény szülő­nek több népiskolai tanköteles gyermeke van. A gimnáziumok e téren a segítő egyesü­letek szervezése ált il már segitségáre sietnek a szegénysorsu gimnáziumi tanulóknak tankönyv­vekkel, Írószerekkel. Az elemi népiskolai tanulók, illetve ezek szülei szintén kisegitendők, hogy a tanítótestü­let munkája a segéd eszközök megadása által megkönnyittessék. Hála a jó Istennek, vannak városunkban jótékonysági intézmények, melyek a szegény­gyermekek felruházásáról és a téli időszakban meleg ételükről már évek óta gondoskodnak. A tanév kezdetén milyen áldásos volna, ha a szegénysorsu népiskolai tanulók tankönyv és írószer szükségleteiről is gondoskodás tör­ténnék, szervezni kellene a népiskoláknál is a segítő egyesületet olyformán, hogy a szegény­sorsu tanulók de kizárólag uj, hanem hasznait könyvekkel és írószerekkel is lehessenek ellát­hatók, mert a tanítók és tanítónők a szegény­sorsu tanulókkal csak akkor tudnak eredményt felmutatni, ha ezeknek a szükséges tankönyvük és Írószerük megvan. likcsa János. ............—\ ................................... .....,== Fi zessünk elő a „Nagykároly és Érmeitekére. városban nem szerették Simon hitsorsosait. Az egyik zugutcában húzódtak meg üzleteik. Ott lakott Lévy is, az ócskaság-kereskedő. A ka- cattal teli szűk boltban Simon néhány kopott könyvet látott. Erről eszébe jutott Janka tanu­lási vágya. — Lévy, a leányom tanulni akar, nincs valami könyved a számára ? — Van akár egy szekérderékkal is — fe­lelte Lévy. Így történt, hogy a kocsmáros a városból valami három tucat könyvet hozott haza. Janka örömmel vette át, de hamar el is szomorodott. Alig egy-két magyar könyv akadt az ajándék­ban, a többi német, francia, angol. Még egy vaskos angol nyelvtan is volt a csomóban. És szobája csendjében, magányában a kocsmáros- leány .összebarátkozott könyveivel. Lapozgatott bennük, tízszer is elolvasott egy sort, melyet meg nem értett. Hamarosan a nyelvtan lett a legjobb barátja. A szűk kis kertben csendes délutánokon különös szavak gömbölyödtek ki Janka keskeny ajkáról. Nehéz torokhangok éles sziszegések. Amikor vasárnap a kocsma szobá­ból trágár nóták harsogtak át, Janka hevesen kiáltozta fennhangon a fél múlt, egész múlt, jövő múlt idők hajtogatását. Janka angolul ta­nult. Egy év alatt keresztül vágta magát a nyelv­tan lapjain s akkor élőiről kezdte. Később tanítómestere is akaejt. Janó volt az a félkarú tót, béresük, aki amerikás legény volt. Valamelyik amerikai gyár gépe leszedte a fél karját s akkor néhány dollárjával haza­jött falujába. A néhány dollárt eiitta és besze­gődött a Simon kocsmároshoz béresnek. Janó­val beszélgetett angolul Janka. Kissé fura be­szédek voltak ezek. Janó aféle pidjinysnkee nyelven recsegett, amelyet az amerikai gyárak­ban ragasztanak a bevándorlók nyelvére, Janka angolsága pedig könyvizü volt. De azért meg­értették egymást. Az angol nyelvtan mellett pedig egészen felnőtt a kocsinárosleány. Melles lett, elefánt- csont arcán róasák nőttek, szürke szemére csodahosszu szempillák borultak, a nagy fe­kete haja pedig szinte lenyomta a fejét. Reá­jöttek az álmadozó, hullámos vágyaktól dobogó órák, súlyos, szívig bizsergő elgondolkozások. Nyugtalan napokat élt, úgy, hogy még a sem­mit meg nem látó Simonnak is feltűnt. És Si­mon házasságszerzés után látott. Janka a falusi zsidó kocsmárosleányok módjára hamar nászba került volna, ha közbe nem játszik a véletlen, az angol nyelvtan. A szolgabiró jött Görgényfaluba egy má­jusi délutánon. Négy lovas hintón hajtatott. A soroki gróf jött vele, azé volt a hintó is. A községházára doboltatták a falu népét. Ott állt a nép között Reiter Simon is. A jegyző, a plé­bános, a kasznár, a tanító és a nemes Molnár Boldizsár, a gróf és a szolgabiró körül hajla­doztak. Hamar megértették miről van szó. A soroki gróf vendéget kap. Szörnyű nagy urat, volt amerikai köztársaság elnökét. Gör- gényfalun is keresztül mennek és illendő lenne, ha díszesen, ünnepélyesen fogadnák az állam­főt. A jegyző ur gondoskodjék zászlókról, diadal­kapuról, amiben a kasznár ur is segítségére lesz. A bíró parancsolja akkor napra ünnep­lőbe a falu apraját-nagyját. Valami csinos leány csokrot is adhatna át. Égy rövid angol, vagy francia üdvözlő beszéd sem árt. Talán a plé­bános ur ? De a plébános ur mentegetődzött, hogy elfeledte a régi francia tudását is. Reiter Simont nagy merészség szállta meg. Belekottyant az urak szavába : — Az én leányom tud angolul! — Ki ez az ember? — kérdezte a szol- gabirót a gróf. A szolgabiró tovább adta a kérdést a sze- merebbenesével a jegyzőnek, aki halkan vá­laszolt : — Reiter Simon, a mi kocsmárosunk, mél- tóságos uram. — Hát hozzák ide azt a leányt! — adta ki a parancsot a soroki gróf. Maga Simon futott haza a leányáért. Janka engedelmesen eljött. Szemébe nézett az úri tár­saságnak. A gróf is, a szolgabiró is jól meg­nézték. Csinosnak, sőt szépnek találták. Az an­gol tudásáról is hamar meggyőződött a grót. r— Kisasszony, csakugyan jól beszél an­golul — mondotta udvariasan leereszkedéssel a gróf. — Arról van szó, hogy az Egyesült ál­lamok volt elnöke nálam lesz Sorokon egy na­pig. Itt is megállunk. És maga üdvözli az el­nököt angolul, azután virágot ad át neki. És fehérbe kell öltöznie. Vállalja ? Janka szive megdobbant. Amit annyiszor kérdezgetett magányos óráiban, hogy miért ta­nulja vasakarattal ezt az elébe került idegen nyelvet, arra itt volt a válasz. Egy óriási ország Iskola könyvek az összes vidéki és debreceni iskolák részére kaphatók CSÁTHY FERENC könyv-, zenemű- és papirkereskedésében Piac-utca 8. (Kereskedelmi akadémia épületében.) Alapittatott 1805-ben. Telefon interurban 296 szám.

Next

/
Thumbnails
Contents