Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-27 / 17. szám
Politikai és társadalmi hetilap. A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) 2^1 Hirdetések szintén ott vétetnek fel. „--r Nyilttér sora 50 fillér. Hová építsük a pénzügyi palotát? A pénzügyigazgatóság székhelyének kérdése eldöntöttnek tekinthető. Nagykároly város áldozatkészsége meggyőzte a pénzügyi kormányt, hogy egy fejlődni akaró és fejlődésre képes város létkérdése és sok tisztviselő anyagi existen- ciája függ össze a mai, különben is a törvény szellemének megfelelő jogi állapot megbolygatásával. Nagykároly városának a legmesszebb menő áldozatkészségét egyhangú képviselőtestületi határozattal kellett dokumentálni. Bármily nagy legyen az áldozat, mit Szatmár város ajánlata folytán hoznia kell, mégis jobb, mintha a pénzügyigazgatóság elvesztésével a város teljesen tönkre tétetnék. A legnagyobb áldozatkészség felajánlása nem jelenti azonban °zt, hogy, ha kisebb áldozattal is elérhetjük a célt, mégis megerőltessük a város teherviselő képességét, mert ezt kímélni kell azért is, hogy a városi jelleghez megkívánt egyéb intézményt és dolgot is megvalósíthassunk. A pénzügyigazgatóság székhelyének eldöntése, illetve itthagyása után az a kérdés, hová építtessék az uj pénzügyi palota? Ezen kérdés eldöntésénél elsősorban kiküszöbölendő az egyéni érdekeltség, mely rendesen előtérbe lép ily Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. A LAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. WT" MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -JW esetben. A város anyagi helyzetét tekintve, az egyéni ércekek feláldozásával is azon kell lenni, hogy minél kevesebb áldozattal építtessék fel az uj pénzügyigazgatósági épület a követelményeknek megfelelően. Másodsorban figyelembe veendő, hogy egy oly nagyszabású középület emeléséről és hatóság elhelyezéséről van szó, mely egy egész városrész fejlődését képes előmozdítani. Ebből a szempontból nagyon meggondolandó, hogy a város oly részén épüljön-e fel a pénzügyigazgatósági épület, mely a nélkül is ki fog ott épülni, vagy pedig oly helyen, melynek kiépítése városfejlesztéssel járna. Az eddig felmerült eszmék szerint két oly helyről volt szó, hol a pénzügyi palota felépítése városfejlesztési célt szolgálna. Egyik terv szerint városunk egy legszebb utcája nyerne méltó kiépítést, a másik terv piacterünk rendezésének megkezdését jelentené. Mindkét terv megérdemli, hogy vele ismételten foglalkozzunk. A Kölcsey-utca kiegyenesitéséről már sokszor volt szó. Ez elől kitérni nem lehet. Ha a pénzügyi palotának odahe- lyezésével ezt elérhetr.ők, egy nagy lépéssel vinnők előbbre városunkat a haladás utján. Ha a piactéren épitenők fel a pénzügyi palotát, alapját vetnők meg egy Egész évre .......................................8 korona. Fél é vre................................. . . 4 korona. Ne gyed évre..................................2 korona. Egy szám ára.............................20 fillér. szé p köztér kialakulásának, melyre városnak feltétlenül szüksége van. nem volna a ma rendezetlensége miatt sokat ócsárolt piacterünk, drága pénzen kisajátítás utján kellene létesíteni. A város vezetőségétől függ, hogy az a piactér ne a város szegyenére, de díszére szolgáljon. Akik ismeríék a régi Nagykárolyt, tudják, hogy milyen volt a vár környéke. Emlékezhetnek még a régi ronda, piszkos sánc-árokra, ronda bódékra. Ma sok város által irigyelt korzó lehetne. Főutcánk és a Kölcsey-utca kiépítése biztosítva van, úgyszintén a vasúttól bevezető-utcáé is, piacterünk kiépítése azonban már kevésbbé. Nagy akadálya ennek az is, hogy a vásárvámjog és a terület nem a Vurosé. E lapok hasábjain már volt szó arról, hogy a pénzügyi palota a kastély főbejáratával szemben épüljön fel. Az eszme kitűnő. Egy hatalmas, nagyarányú épület szolgálhatna csakis a kastély pen- dantjaul parkkal körülvéve, a szatmári vasúti internátus mintájára. Ha a város megszerezné a piac tulajdonjogát, a gróf Károlyi István-utca mentén villa-rendszerű építkezéshez még telkeket is adhatna el. A mai pénzügyigazgatósági épület és az uj palota között még maradna hely kirakodó vásárnak. A piactér többi részének rendezését ez maga után vonná. A pénzügyi palotának a piactéren való elhelyezésével kapcsolatban önkénKabarézás a csárdában. Irta: Tömörkény István. A régi betyárvilágnak sok mindenféle története van. Leginkább rémesek és veszedelmesek. Legendák vannak róla, mint valami hősi világról. Csakugyan vannak mindmáig kitud- hatatlan történetei. Kiderítetlen gyilkosságok s más egyebek. Például még ma sincsen tudva, hogy ki ölte meg az ötvenes években a Palla- vicini-uradalom igazgatóját, Palásthy Ján st. Pedig az úgy lakott az algyői kastélyban, mint a várban, kőkerítések, zárt nehéz tölgyfakapuk védték a házat őrséggel, mégis egy éjszaka egyesek szerint húsz, mások szerint negyven lovasember ostrom alá vette a házat, elfoglalta s Palásthynak válogatott kínzások között a lelkét vette. Ha volt neki — teszi hozzá a mesemondó, mert az volt a nevezetessége ennek a Palásthy Jánosnak, hogy bár paraszti sorból származott, igen nagy sarcolója volt a népnek. (Ámbátor ugyan talán nem „bár“-t kellene ideírni, hanem „azért“-et. Mert a parasztból lett urat általában rossztermészetiinek tartják. Talán azért, mert a paraszti élhetés minden csiny- ját-binyját ismeri.) De más egyéb dolgokról is szó van olykor. Állítólag eg szer egy betyár banda elevenen megnyuzott egy külföldi kereskedőt, a ki kocsival igyekezett Szegedről Szabadkára és a Putri nevezetű csárdánál a kezükbe került. Mit lehet ma tudni, hogy mi e beszédekből az igaz ? Annyi bizonyos, hogy sokat beszélnek még ma is a R zsa Sándorról, a Patkó Bandiról, a Bogarakról, különösen az Imréről, akiről a nóta is mondja, hogy: „Megáradt a Maros, Nem akar megszállni. Az a hires Bogár Imre, Által akar szállni.“ Azután az árendás zsidóról, akit a tulajdon felesége hajával fojtottak meg, a Qraza és Záhony honvédőrnagyok megöletéséről, a kikért a Lefánti juhászt fel is akasztották, amire ezt mondja egy öreg ember, volt pusztai rendőrtiszt : — Más a mese, más a valóság. Jártam- keltem abban a dologban én is.. Furcsa eset az. A világosi fegyverletétel negyvenkilencben volt, ez a két' ember pedig még az ötvenes évek elején is itt csatangolt a határban. Ha menekülni akartak, miért nem mentek odább a pusztán, a Duna felé ? — Hát azt mondja bátyám, hogy talán azok is . . . — No — vág a szóba — nem mindig mondja ki az ember azt, amit gondol. De az meg régi igazság, hogy aki a korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Ilyen beszédek vannak, előre-hátra. Kétségtelen, hogy ezekben a történetekben máig sincsen világosság és senki se tudja, hogy a legendákból mi igaz, mi nem. Beszélgetünk erről s mondom, hogy a mesékben talán nagyon is rémesre vannak festve az azon idők erkölcsei. A hely, ahol tárgyalunk, nagyon alkalmas az ilyen ódon dolgok beszéléséhez. A régi szegedi várnak egy darabja. Amikor a felséges ur a város fejlesztése céljából ajándékba adta a várat a közönségnek, ezt a darabot meghagyták belőle régi idők emlékéül. Ezeknek előtte VI! UJ! SÖR nagyraktár! Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy Nagykárolyban, a Nagypiac-téren Haggenmacher-íéle Sörnagyraktárt létesítettem, hol mindenféle üveges és hordós Söröket tartok raktáron. A nagyérdemű közönség rendelményeit kérve, vagyok tisztelettel IFJ. MATOLCSY SÁNDOR. UJ! UJ! SÖR nagyraktár! r
