Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-30 / 13. szám

13. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. igazgatósági válság személyi vonatkozásai meg­felelő megvilágítást nyertek. Az épület elhelye­zéséről — mig a miniszteri kiküldött nem ér­kezik meg — egyelőre nem lehet szó. Tudomásul szolgált továbbá, hogv a bel­ügyminiszter az 1909. és 1910. évre kiutalt ál­lamsegély felosztása táigyában hozott városi képviselőtestületi határozatokat, a Preisz Miklós jegyző részére kiutalt összeg kivételével jóvá­hagyta. Elfogadták az építési szabályrendelet mó- dositását azzal a kikötéssel, hogy az a „Nagy­károly és Vidéke“ c. helyi lapban közöltessék. Szives tudomásul szolgált, hogy a vm. tör­vényhatóság az 1912. évi költségvetéstjóváhagyta, nemkülönben, hogy dr. Falussy Alajos rendőr- alkapitány a jogtudományi államvizsgát letette. Névszerinti szavazással egyhangúlag jóvá­hagyták a városi tagos birtoknak árverés utján való eladását. A nem egészen 98 kát. hold ki­terjedésű s a kismajtényi határban levő birto­kot Roóz Samu és Róth Gyula vették meg 72.590 koronáért. 200 korona segélyt szavazott meg a köz­gyűlés aránylagos felosztás kötelezettsége mel­lett Panyola és Tiszakóród árvízkárosultjainak. A legközelebbi rendes közgyűlést, mivel ápr. első vasárnapja a húsvéti ünnepre esik, ápr. 14-én fogják megtartani. Több tárgy nem lévén az elnöklő kir. tanácsos, polgármester a gyűlést berekesztette. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van minden­nap d. e. 10 órától 12-ig. Márc. 31. A Dalárda közgyűlése. Márc. 31. Szatmári ügyvédi kamara közgyűlése. Márc. 31. Versenytágyalás Felsőbányán fertőtle­nítő ház építése. April. 6. Versenytárgyalás á nkárolyi polgári is­kolára. April 8. Protestáns Társaskör mulatsága. April. 10. Versenytárgyalás villanyvilágítás ügyé­ben Nagysomkuton. April. 21. Gaál arckép leleplezés. April. 26. Versenytárgyalás a nagysomkuti jb. épületre. Máj. 5. Önk. Tüzolt. Egyl. estélye. Személyi hírek. Csaba Adorján főispán a hét elején Budapestre utazott a vármegye hiv. ügyeinek elintézésére: innét f. hó 27-én tért vissza. F. hó 28-án d. u. rövid tartózko­dásra Szatmárra utazott. Schamschula Rezső ezredes f. hó 29-én reggel varosunkba jött és délutáni vonattal visz- szautazott Szatmárra. Hubaffy Mihály csendőrfőhadnagy, aki ta­vaszi szemleutját f. hó 21-én megszakította, f. hó 28-án folytatta tovább. Kolesch Géza őrnagy hadmérnök f. hó 26-án érkezett városunkba hivatalos ügyekben s 27-én távozott. Legújabb hír. A pénzügyigaz ga- tóság kérdését illetőleg a polgármester felterjesztésére a pénzügyminiszter meg­bízásából Márffy Ede min. tanácsos f. hó 23-án azt a levelet intézte a polgár- mesteri hivataihoz, hogy városunk aján­latát csak akkor veheti érdemleges tár­gyalás alá a miniszter, ha az a törvény- hatósági bizottság által jóváhagyást nyer. Uj egyetemi tanár. A király az egye­temi bölcs, fakultás előterjesztésére dr. Suták József piarista főgimn. tanár, egy. magántanárt a mathematika ny. r. tanárává nevezte ki a bu­dapesti egyetemre. Orvosi kinevezés. A főoolgármester vá­rosunk fiát, dr. Czukor Istvánt a dunabalparti közkórházhoz segédorvossá nevezte ki. Halálozás. Súlyos csapás érte Darabánt András polg. isk. tanítót. Felesége Friedl Ma­riska f. hó 25-én elhunyt. Temetései, hó 27-én volt a hozzátartozók és ismerősök impozáns részvéte mellett. Szemle. Schamschula Rezső ezredes, a 12. gyalogezred parancsnoka f. hó 29-én vá­rosunkba érkezett az itteni zászlóalj megszem­lélésére. Mindent a legnagyobb rendben találva, még aznap délután visszautazott állomáshelyére, Szatmárra. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Ka­tona Lajos nagybányai kir. járásbirósági telek­könyvi betétszerkesztö Írnokot a bírósági Írno­kok rendes létszámába való sorozása mellett a mátészalkai kir. járásbírósághoz helyezte át. A róm. kath. hitközség évi rendes köz­gyűlését f. hó 24-én d. e. tartotta Récsei Ede házfőnök elnöklete alatt a helybeli r. kath. elemi fiúiskolában. Az elnök a megjelentek üdvözlése után jelentést tett a Szentháromság kápolna, a mesterrészi és Rózába temetők kápolnáinak re­noválásáról, továbbá a plébánia templom orgona- ügyéről. Utána a hitközség világi elnöke dr. Vetzák Ede terjesztette elő az 1911. évi száma­dásokat, nemkülönben az 1912. évi költségve­tést, amely az előző évekhez képest örvendetes javulást mutat. A közgyűlés tudomásul véve az elnökök jelentését, a pénztárosnak megadta a felmentést. Erre az adókivető bizottság és az egyházi tanács tagjainak megválasztása követ­kezett. Elnökül az adókivető bizottságba Luká- csovits Józsefet választották meg. Az indítvá­nyok között viharos jeleneteket rögtönzött Schnébli János postafőnök indítványa, amelyet elvetettek. Ezzel a közgyűlés véget ért. Választmányi ülés. Az izr. hitközség f. hó 24-én választmányi gyűlést tartott, amelyen kimondották, hogy a „Nagyzsidóházat“ a leg­messzebbmenő kedvező árban bocsátja a város rendelkezésére, ha a pénzügyigazgatóság palo­táját ide helyeznék. Uj főkönyvelő. A nagykárolyi Kereske­delmi és Iparbank Szegő Ödön cégjegyző-fő- könyvelő távozásával megüresedett állásra Varga Imrét, a Magyar Általános Hitelbank debrekeni fiókjának tisztviselőjét választotta meg főköny­velővé és levelezővé. A Gaál ünnepségre vonatkozólag auten­tikus forrásból azt a hirt merítettük, hogy az arcképleleplezés ápr. 21-én fog megtörténni nagy ünnepségek közepette. A programmon a többek között a Dalárda énekkel, Janitzky Irma és Kürthy Károly szavalattal, dr. Falussy Árpád beszéddel fog szerepelni. Részletes tudnivalókat lapunk legközelebbi számában hozunk. Pénztárvizsgálat. Debreczeni István kir. tanácsos f. hó 28-án váratlanul pénztár­kat*az igazság szomorú útjára és mikorra tel­jesen felépült, akkorra már tisztában volt vele, hogy a Tériké nem jön haza többé, hanem ott vár reá, meg mindnyájunra, a szépséges meny­országban, az angyalkák között magais angyal. Verőfényes tavasz volt már odakünn, mi­kor Jánoska elhagyhatta a betegszobát. A vi­rágnyitó, balzsamos levegőn csudagyorsan jött helyre s pár hét mulöa már járt-kelt a virág­illatos kertben, meg az eperfás udvaron, mint azelőtt, csakhogy most többnyire magányosan bódorgott szegényke. Nem volt mellette az az örökcsicsergő kis jószág, akt versenyt dalolt az énekes madarakkal és hangos jókedvével majd fölverte az egész házat. Vájjon mit gon­dolt, mit érzett az a kis vak fiú, mikor egye­dül botorkált a kerti utakon ? Mi mehetett végbe a leikecskéjében, mikor ott üldögélt némán a kis pádon, a virágzó körtefa alatt? Ki tudná azt megmondani. Hanem a Terikéről nem szólt többé. Csudálkoztunk is rajta és szinte rosszul esett mindnyájunknak ez a hallgatagsága. Hát ilyen hamar elfeledte? Holott a mi szivünk mé§ egyre sajog utána. Pedig neki sokkal többje volt, mint nekünk. Ha olykor aztán fölcsendült köztünk a Tériké neve, a vak gyerek arcán gyönge mosoly libbent föl. Ennyi volt az egész, ami elárulta, hogy mégsem feledte el egészen. Az idő haladtával azonban ami leikőnkben is elhalványodott az édes kis Lány emléke és szentül hittük, hogy a vak öcsikénk is igy van vele. Ez a hit jól is esett és megnyugodtunk benne mindnyájan. Jánoska pedig ezaláTU szépen fejlődött és erősödött. Csak a piros rózsa, amit a beteg­sége elvitt, nem akart visszaköltözni az arcára. Hókaszinü volt az és örökké borongós. Azelőtt sem volt valami hangos hedvü (hogy is lehetne az egy vak gyerek!), de most mégis hallgata­gabb volt mint azelőtt. Szomorú arcocskáját valami ritkán derítette föl egy-egy futó mosoly, az is olyan bágyadt volt, mint a késő őszi napfény. Hanem azért egészséges voll a gye­rek és egymagában is úgy el tudott szórakozni, hogy unatkozás, vagy türelmetlenség sohasem látszott rajta. Pedig bizony kevés utja-módja volt az ő szórakozásának; de ez a kevés is elég volt neki a magányosság óráinak kitöltésére. Nagyon szerette a dalt. Amelyik nóta meg­tetszett neki, azt egy hallásra megtanulta és dudolgatta. Csak dudolgatta. Hangosabban éne­kelni csak egyszer hallottam, benn a kertben, mikor nyilván azt hitte, hogy nem hallja őt senki. Én kívülről hallgatóztam. Sötét van, nem látok, Gyújtsál kislány világot. Soha még nótával igy a szivembe nem markoltak. A könny is kipottyant a szememből. De nemcsak szerette a Jánoska, hanem ő maga is csinált nótát. No, csak olyan egy­hangú, dudolgatni való, nyálfarknyi nótikát, a milyenek egy harmadfél éves vak gyerektől tel­hettek. Egyet közülök „Légy-nótá“-nak nevez­tünk el, mert hogy igazán az is volt. Olyan légydongós nótika. Tudniillik, a mi Jánoskánk nyál időben nagy buzgósággal űzte a légyvadá­szatot. Ez pedig abból állott, hogy az üveges folyosónkon, a kis karosszéke segítségével, föl­mászott a folyosó párkányára és az üvegtáblá­kon fogdosta a legyeket, olyan ügyességgel, a milyenre látó ember is alig képes. A vakok fi­nom hallása és tapintása pótolta nála a látás hiányát. Kitanult vén légynek kellett annak lenni, amelyik az ö kis kezének a kalodáját el tudta kerülni. Amint a légy meg volt fogva, markát a füléhez szorította. Tetszett neki nagyon, a hogy a fogoly-légy izeg-mozog, csiklandozza a tenyerét és keservesen zümmögve sir-ri oda­benn. Egyideig hallgatta, aztán visszaduruzsolt, zümmögött neki és eldudolta az ő monoton nótácskáját: ?,Nagy légy lába nagy légynek“, „Kis légy lába kis légynek“, aszerint, hogy nagy vagy kis légy zugott-e odabenn. Ezt el­mondta tizszer-tizenötször, aztán hirtelen kinyi­totta a markát. A légy nagyot zizzenve repült tova. A vak gyerek arcán pedig meglibbent az ő szelíd mosolya : — Látod, hogy nem bántot-talak ! Ha mi, többi gyerekek, otthon voltunk, akkor persze, hogy nem kellett a Jánoskának eféle légyvadászatot és egyebeket kieszelnie a maga mulattatására, gondoskodtunk mi arról eléggé. És jöttek segédcsapatok is a szomszéd pajtásokból. Alkonyat felé kivonultunk az utcára az ház elébe, ahol aztán volt dolga a bodzafa- tilinkónak, cirok-hegedönek, sipnak, dobnak, fatrombitának, amikkel néhanapján olyan po­koli hangversenzt csaptunK, hogy belefájult a szegény Jánoska feje. Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében saját készítésű férfi, női és gyermek box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Eiv. jó munka, szolid és pontos kiszolgálás i az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja. kizárólag

Next

/
Thumbnails
Contents