Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-17 / 7. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1912. február 17. 7. szám. ti* Ti • » W Nagykároly és Ermellék Politikai és társadalmi hetilap. - A Mgykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. _____ SZE RKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda f>t.“) . s#l Hirdetések szintén ott vétetnek fel. ^ Nyiltfér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. ! DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. IMET MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre .......................................8 korona, Fé l évre................................. . . 4 korőTj^. Ne gyed évre..................................2 korona.’.'. Egy szám ára.............................20 fíllérl A főgimnázium játékudvaráról. A modern pedagógiai követelményeknek legelemibb feltétele, hogy a szellemi neveléssel párhuzamoson haladjon a testi nevelés is. Az „Ép testben, ép lélek“ szállóige ma már kardinális tétele a nevelésnek : a szellemi és fizikai nevelés összhangja éppen ezen fordul meg. Ezt szolgálják egyrészt az óraközti szünetek, hogy az ifjúság a sokszor kimerítő szellemi munka után felüditse magát az intézet udvarán. Nagyobb mértékben van hivatva ezt előmozdítani a játékdélutánok rendszeresítése. Ekkor az ifjúság szakszerű felügyelet mellett az erre kijelölt, higiénikus és pedagógiai elveknek teljesen megfelelő játszótéren testedző játékokkal pótolja azt a testi nevelést, amelynek jelentékeny részét a tornaórák vannak hivatva betölteni. Ha figyelemmel kisérjük a mi főgimnáziumunk testi nevelését, sajnálattal kell konstatálnunk, hogy a rendelkezésre álló eszközök nem felelnek meg a követelményeknek. Ez utón csak az intézeti udvarral óhajtunk behatóbban foglalkozni. Első pillanatra a laikus is belátja, hogy e tekintetben évekre visszamenő mulasztásokról van szó. Az intézet udvara oly kicsiny, hogy ha a nyolc osztály ifjúsága kivonul, valósággal betölti ezt. Üdülésről csak any- nyiban lehetne szó, hogy ifjaink mintegy nyílt tetejű nagy terembe jutnak, ahol a friss levegőn kívül egyébbel nem igen üdíthetik magukat. Testedző játékokról csak akkor, ha az ifjúságnak egy része vonul le — ami egyoldalú pedagógiai intézkedés — de ha egész ifjúság ott van a testi épség veszélyeztetése nélkül játszani egyáltalában nem lehet. Az illetékes tényezők belátták ennek az állapotnak tarthatatlan voltát s jogorvoslatért folyamodtak. Elsősorban természetesen a fenntartóhoz, a városhoz. A város — mit is tehetett volna ilyen esetben — ankélezett, aminek rövid eredménye az volt, hogy — anyagi fedezet híján — elutasította a felterjesztést. Így történt ez egy párszor még s végül a sok eredménytelen kudarc után az intézet hivatalos felettes hatóságának hangsúlyozott utasítására a piarista fend főnökéhez folyamodtak. S a rendfőnök rendelkezésére bocsáj- totta a szükséges teiketJa sajátjából, kikötvén, hogy a helyreállítási irílbkálatok költségeit a város tartozik fedezni, nfc egy kis költséget eredményezett volna a város háztartásában, ettől megijedtek és maradt minden a régiben. Közbejött azután a szertárak ügye. Nincs talán az országban még két intézet, amelynek szertárai oly siralmas állapotban volnának, mint a mi intézetünké. A legszükségesebb eszközökön kivül hiába keressük ' ott ..*i modern pedagógia által megkövetelt elkerülhetetlenül szükséges taneszközöket. Ez a furcsa kis állapot ismét abba a helyzetbe hozta az illetékes tényezőket, hogy a városhoz forduljanak. A recept ismét a régi volt: ankét és utána semmi. Amikor az állapot már tűrhetetlenné kezdett válni az intézet felettes hatósága előterjesztést tett a minisztériumnak és államsegély kiutalványozását kérte. S a miniszter nobilis volt. Dacára a zilált pénzügyi és politikai viszonyoknak Géresy Kálmán debreceni tanker, kir. főigazgatót bízta meg a képviseletével az iskolafeníartókka! megtartandó tárgyalásokon. A tárgyalás megtörtént a múlt évben és eredményre is vezetett, ameny- nyiben a szerződéstervezet á minisztériumban van megerősítés végett. Az államsegély tehát biztos : a megerősítés csak technikai és nem elvi akadályok miatt késik. A város rövidesen olyan összeghez jut, amelyből rendezheti a tarthatatlan állapotokat. Dacára ennek, még sem tör-tént semmi. Tudtunkkal vannak városok, amelyek hasonló helyzetbe jutottak s mihelyt a tárgyalások eredményre vezettek, haladéktalanul megtették az intézkedéseket. Sőt vannak olyan városok is, melyekhez a megerősítés csak évek múltán érkezett meg, amikor a beruházások úgyszólván teljesen befejeződtek. Az elmondottak alapján nem látunk semmi halasztó momentumot, hogy a város hasonlóképen ne cselekedjék. Az égetően szükséges reformoknak nem volna szabad, hogy bárminő akadályuk legyen. Utóvégre is egy kultúrintézményről van szó. Ennek elhanyagolása nem menthető fedezeti hiányokkal: hisz a városnak az intézetből a kétségtelen erkölcsi haszon mellett megvan a maga anyagi haszna is, különösen most, amikor az internátus is megkezdte működését. De kétszeresen nem menthető most, amikor az említett előnyök mellett nem megvetendő nagyságú államsegély rövides kiutalványozásáról van szó. A kultúra a maga berendezkedéseiben fokozatosan halad a korral, ha tehát ennek követelményeit nem teljesitik, ez annyit jelent, hogy nem értették meg a kor jelszavát, ami — szerény véleméHaru. — Japán történet. — Irta: Lafcadio Hearn. Harut szülei abban az ósdi, japán nevelésben részesítették, mely a leánygyermekbe a legbájosabb nőiességet oltja. Ej házias nevelés a szív tisztaságára, a magaviselet természetességére, a szófogadásra és a kötelességérzetre fekteti a fősulyt és oly magas fokra emeli ezeket a tulajdonosságokat, amint Japánon kivül az egész földkerekségen nem található. Ez az erkölcsi tökély, kivéve Japán zárkózott társadalmát, mindenütt túlságosan finom lett volna, de nem volt megfelelő, hogy a mai küzdelmes korban biztosítsa a megélhetést. Ugyanis ezt az előkelő leányt arra oktatták, hogy férjének egész leikével alárendeltje legyen, hogy soha se mutasson bánatot, haragot, vagy féltékenységet s hogy csakis a szelidség fegyverével igyekezzék gvőzedelmeskedni parancsólója hibáin. Egyszóval azt kívánták a szép Harutól, hogy majdnem emberfeletti erővel, az önzetlenség eszményképét legalább külsőleg valósítsa meg. Ezt el is érhette volna olyan finom ítélőképességgel biró férj oldalán, aki születésben vele egyrangu s aki megértve az ő lelkivilágát, gyengéd érzelmeiben sohasem sértette volna meg. Azonban férjénél Haru sokkal előkelőbb családból származott s igy az ő kifinomult lel- kületét semmikép sem volt képes megérteni. Igen fiatalon ment férjhez. A házaspár eleinte nagyon szegényes viszonyok között élt, de hála a férj kitűnő üzleti szellemének, sorsuk csakhamar jóra fordult. De a fiatal asszonynak már ekkor az az érzése volt, mintha férje jobban szerette volna akkor, mikor még szegények voltak. Már pedig egy asszony ritkán téved az ilyesmiben. Mindig sajátkezüleg készítette férjének öltözékeit, mely munkában dicsérelreméltó ügyességet fejtett ki. Azonkívül teljesítette minden kívánságát — segítségére volt az öltözésnél és vetkőzésnél — kényelmessé tette szép otthonukat — legszeretetreméltóbb „Istenhozzád“-dal búcsúzott tőle, ha üzleti ügyekben elutazott — barátait megnyerő nyájassággal fogadta — és ritkán kért tőle olyan figyelmet, ami pénzbe kerül. De nem is volt szükséges, hogy ilyesmit kérjen, mert a férj mindig bőkezűnek mutatta magát. Különben is szerette, ha szépen öltözik és társaságban szívesen felkereste a színházakat, vagy más mulatóhelyeket. Gyakran tettek együtt kirándulást olyan vidékre, mely hires volt tavasszal virágzó cseresznyefáiról, nyári időben fényes, világitó bogarai által s ősszel juharfáinak biborveres levelei folytán. Néha Maikoban, a tenger mellett is eltöltöttek egy-egy napot,
