Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-10 / 6. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 6. szám mondani szokták, az operette személyzet elsőrangú tagjai. Általában véve a szentimentális motívumok bőséges kiaknázása ideig-óráig hatásos lehet, de a szöveg nem mindegyik helyéhez illik, sőt egy-két helyen érthetetlenné is teszi. Az erőszakolt dinamikában és fekvésben való éneklés pedig túl van azon, hogy érzést, vagy szint tudjon kifejezni. Ez mondható el a nőszereplőkről, akik bámulatos egyhangúsággal, szinte kedvetlenül rótták le szerepeiket. Legsikerültebb és nagy hatást elért jelenés volt a második felvonás indulója és táncszámai. Gáspár, Csáki, Ernyei szerepüknek megfelelő, elég ügyes alakítást nyújtottak. Valami elevenséget Kun Dezső vitt a darabba, akinek ügyes tánca és sikerült mókái hatást keltettek. Kovács, Szép Gyula kegyetlenül be voltak rekedve és igy epizód szerepeikben nem érvényesülhettek. Kedden: Misch Princz c. szerelmi komédiáját adták. Ugyanezen a jogon más elnevezést is lehetett volna adni ennek a nyomdai terméknek, amely zagyva logikájával vékonyan cser- gedező humorával, elmésséggel éppen nem vádolható párbeszédeivel, meglehetős ósdi és kopott vicceivel igyekszik a pikantériát fokozni: a helyzetek erőszakos kiélesitése, pikáns variációja jellemzik ezt a „mis-más“-t. Spóner Gél-- dern Adája kissé talán tulkarikirozott alakja volt a léha gondolkodású, érzéki vágyait kielégíteni akaró színésznőnek. A szerepről valószínűleg úgy gondolkodott, hogy miért legyen ő jobb, mint a darab. A helyzeteket tehát alaposan kihasználta: az ezekben megnyilvánuló, diszkrétnek épen nem nevezhető pikantériát kiéle- sitette: no meg talán túlságosan kedélyeskedik a színpadon. Az örökös nevetés még ezt a csekély illúziót is lerontotta, amit az ilyen férctákolmány tud kelteni. Szelényi a nagynéni szerepében jó volt. Csáki ügyes maszkjával nagy hatást ért el: ebben osztozott Gáspár is, akinek arisztokratikus viselkedése, hanghordozása sikerült alakításnak mondható. Stella Gida és Ernyei jók voltak. Stella hamnadik felvonásbeli jelenete erős realizmusával kiemelendő. A beszéde azonban még sokszor érthetetlen. Szerdán : A bátor katona ment az eredeti ; szereposztásban. Csütörtökön a Kölcsey-Egyesület által rendezett díszelőadás vonzott előkelő, lelkes publikumot. A díszelőadás keretében bemutatásra került Schakespeare „Ottelló“ c. tragédiája — Bakó László és S. Fáy Szeréna, a budapesti Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével. Az előadást a 63. gyalogezred zenekarának hatásosan előadott ünnepi nyitánya vezette be. Utána Dr. Sternberg Géza kórházi főorvos tartott előadást Shakespeare szülőhelyéről, saját — a helyszínén szerzett impresszói alapján — rendkívül ügyes, előkelő tónusu, közvetlen előadásban mutatta be a világ eme legnagyobb szellemóriásának szülőhelyét. Az előadás nyugodt hangja és fesztelensége, a lebilincselő varázs lelkes tapsokra ragadta a hálás közönséget. Ezután következett a díszelőadás clou-ja: S. Fáy Szeréna és Bakó László szereplése. Mindkettőjük játéka kritikán felül áll. S. Fáy Szeréna bájos megjelenése, pazar kosztümjei, lelkes, hatásos művészi játéka elsőrangú elismerést aratott. Bakó László hasonlóképen. Bámulatos mimikája, az érzelmeknek a leghübb realizmussal való visszatiikröztetése, előkelő mozdulatai, a drámai motívumoknak szerencsés kihasználása és mesteri megjátszása kétségtelen művészidé avatták öntudatos, ízléses alakítását. A közönség minden nagyobb, hatásos jelenet után valóságos tapsorkánnal szólította lámpák elé e neves művészeket. A társulat tagjai pedig mintegy ösztönszerüleg simultak a két főszereplő játékához. Kovács, mint Jago eddig nem látott legjobb alakítását produkálta. Úgy látszik az ilyesfajta szerepek valók neki s ilyennek akarjuk őt ezentúl is látni. Kár, hogy kisfoku rekedtsége nem engedte érvényesülni szerepének sok helyen hatásos részleteit. Előadásán a szerepbe való elmélyedés, a dicséretre méltó buzgalom, az összes ambíció kétségtelenül doku- mentálódott. A kezdet jó reményekkel kecsegtet. A többiek kisebb szerepeikben, a körülményeket tekintetbe véve, jól állották meg helyüket. Elismeréssel kell megemlítenünk még Kis Lajost is, aki szerepében igen ügyesnek bizonyult. Heti műsor: Ma: „A bátor katona“ (páros), vasárnap d. u.: „A lengyel menyecske“, este : „Iglói diákok“, hétfőn : „Testőr“ (páratlan), kedden : „Elvált asszony“ (páros), szerdán : „Hit és haza“ (páratlan), csütörtökön : „Muzsikuslány“ (páros), pénteken : „Medikus“ (páratlan), szombaton : „Babuska“ (páros), vasárnap este : „Kis gróf“ (bérletszünet). Cyrano. pÉTRŐL-pÉTRE. Esetek. (Királyok az iskolában.) Még mindig csodás szemmel nézik nálunk a királyokat. Különösen a gyermekek. Azok, a kik egy kicsikét bele kóstoltak már a történelembe is. Hiába! Nagy ur a király. A múltkor a negyedikes Bereczky-fiu ki is jelentette bátran a társai előtt, hogy a király még a papoknak is parancsol. El is hitték volna neki rögtön, de a mindig káromkodó Bálint Béla ráütött: — Nem igaz, azoknak még az Isten se parancsol! (Éhez a megjegyzéshez tudni kall, hogy azelőtt való nap Bélát a pap alaposan helyben hagyta.,) l éhát két pártra oszlottak a gyermekek. Akik hittek a király rendkiviiliségében és akik kissé gyanakodtak. Az első párt sokáig többségben volt. Kiváltképen amióta Mátyás királyról magyarázott a tanító ur. Akkor nap még a péklegényben is egy inkognito királyfit sejtettek. Nemsokára azonban csodálatos dolog történt. Egy öreg. szakállas, magas csavargó jelent meg az iskolában és éregetett. Pedig többet soha se járt semmiféle koldus. De ez eljött. A tanitó ur egy-kettőre kiszidta. A gyerekek meggöbbenve néztek össze: — Ki tudja . . . hatha? Délután pedig ismét előlit a Bereczky-fiu : — Nálunk otthon meg van a király képe. Épen olyan a szakálla, mint annak a . . . Nem merte kimondani, hogy kinek? Másnapra szépen kiöltözve, kimosakodva jöttek az iskolába. Bizonyosra várták a királyt lovon, fényes sereggel. Egy kicsit sajnálták a tanitó urat. Mi lesz vele? De a király nem jött harmadnapra se, negyednap se és sohase. Hiába várták. Az ellenpárt győzött. A királypártiak egy kicsit szomorkodtak, Hátha csak a tanitó ur csapta be őket azokkal a Mátyás históriákkal, aztán egyenként átszök- döstek az ellenpárthoz. Utoljára a Bereczky-fu. Arról aztán ők nem is tehettek, hogy hajdan a királyt nézték koldusnak, most meg a eoldust királynak. Mert hát mozog a föld ! (Két kalap.) Ez az eset itt esett az én kicsi határszéli falumban, ahol én már régóta gyógyitgatom a beteg idegeimet . . . még valameddig. Mikor hazajöttem, kemény, hideg tél volt. Túlságosan sok városi levegőt hoztam magammal. Cilinderrel, prémeskabátban jártam. Egy este műkedvelő előadásra hívtak. Csupa tiszteletből. Én is viszont csupa tiszteletből elmentem. Egy kis szobán, egy hosszú keskeny asztalra voltak lerakva a báránybőr sapkák. Én is közibük vágtam a magam selyem cilinderét. Az első felvonás után távoni akartam. Az ajtónál hallottam, amint egy öregebb hang rászól valakire: — Ne nyúlj hozzá te! E nagy ur! Kiir téged ez a nagy újságba, nem olvastad-e mán máskor ? ? Kiléptem a kisebb szvbába! Richtig. Az ipse az én selyemkalapom mellől lépett el. A cilinder ott volt az a;ztal közepén. A sapkák az asztal két végén. Közbül üres hely. Akkor nem értettem meg a kalapomnak adott nagy tiszteletet. De azután igen. A hosszú, kemény tél még soká tartott. Favágni, hólapátolni s bármi más munkára egy lelket se kaptam, bárha dupla napszámot is ígértem. A nyár is elkövetkezett. Ekkorra belőlem, a városi űrből is falusi paraszt lett. Dolgoztam, fúrtam, faragtam, földet műveltem. Vászonruhában, födetlen nyakkal, csíki pántlikás szalmakalapban jártam. A pap egy délután felolvasást tartott. Én is elmnntem. A szalmakalapomat ugyanabban a szobában, ugyanarra az asztalra tettem le. Mikor kijöttem, a kalapomat 50—60 kalap közül kellett kiválasztanom. Segítettek vagy húszán a váltogatásban. Harmad—negyednap arattattam. Még csak a cselédemre se volt szükség. Gabonámat learatta a falu népe . . . ingyen. Mikor az arató végan elmondtam egy reg bácsinak a két kalap históriáját, azt jegyezte meg rá: — Hat iszen két urnák szolgálni nem lehet. Akinek a kalapját tiszteljük, annak nem tiszteljük az emberségét. Pedig hát az én emberségem mindig egyforma volt. A paraszt szeme is. ugyanaz volt télen-nyáron. Csak a kalap változott, vagy talán az idő. (Hazudik az újságíró?) Ez is itt esett nálunk a faluban. Rég vitatott mesterség ez az én mesterségem, az újságírás. Azt tudják, hogy én újságíró vagyok, csak azt nem tudták jódarabig eldönteni, hogy hazudik-e hát az újságíró ? Még tógás papnövendék koromban is iemertek, hát épen ezért akadt, aki pártomra állt. — Ne lehessen az, hogy aki egyszer pap vót, az újságíró korában hazudhasson. Minden vasárnap délután megbeszélték e kérdést, de egyik párt se győzött. Nem is olyan régen aztán akadt nyomós argumentum, sajna, az ellenpárt javára. Nagy András gazda állított be hozzám egy napon. Alázatos szemforgatások közt meg- instált, hogy — mint pennaforgató ember — : : Modern és tartós : : : plissézés és gouvlérozás. : áitájer : : Nagykároly, : : Szécheoyi-iitca 34. sz. a róm. kath. fiúiskola mellet.
