Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-28 / 52. szám
X Ä Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |^s- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VEtZAK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | pR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLXSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Tpi A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre ......................... .8 korona. Fé l évre............................., . . 4 korona. Ne gyed évre..................................2 korona. Eg y szám ára.............................20 fillér. Az ünnepek elmúltak anélkül, hogy igazán ünnepeltünk volna. Béke, boldogság nem birt tanyát verni zaklatott szivünkben. Pedig vártuk a Megváltót, reménységgel vártuk. A karácsonyfa gyertyáinak szelíd fényétől reméltük gyengéd örömre fordulni, ha csak pillanatokra is, lelkünk szomorúságát. Ismét benne vagyunk a hétköznapok gyilkos tülekedésében anélkül, hogy enyhet, nyugtot talált volna szivünk, hogy megtisztult volna a szeretet szent tüzé- ben. Búcsúzik az év, utolsó cseppjeit cseppegteti gonosz mérgének poharunkba. A számadás napján tűnik csak ki, mikor számba vesszük egész évi nyomorúságunkat, csak akkor tűnik majd ki a maga borzasztó teljességében, hogy nem lehetett helye szivünkben vigasságnak az ünnepek alatt. Hány bizakodó koldus néni rejtegetheti többé rongyait, mikor ráköszönt az ujesztendő! Akik az utolsó napoktól reméltek valami csodát, megváltó csodát, mely megmenti őket a könyörtelen nyomorúságtól. A Megváltó köztünk járt és megszomorodott az ő szivében. Emberszerető szivének drága vérét miértünk hullatta s a nyomorúságos embernek nem lett kisebb a nyomorúsága. — A jövő sem reménnyel teljesebb. Nincs semmi jel, melyből biztatást meríthetnénk. Nagyon homályos, ködös jelek mintha biztatnának, hogy megszűnnek a megpróbáltatás napjai s ha nem is az a bizonyos „jobb jövő“, de legalább elviselhető jövő következik ránk. Bizonytalan jelek, melyek határozatlan alakja rövidesen ellenkezővé fordulhat. Magunkra, emberi erőnkre maradtunk. Vegyük fel újból a harcot a könyörtelen sorssal, sokan elhullunk, né- hányan előre jutunk s a Föld nyugodtan forog „keserű levében.“ Tán a régi ünnep, a régi karácsony sem volt olyan örömmel teli, amilyennek mi éreztük gyerekszivvel. Tán csak édes mese az, hogy boldogabb volt apáink karácsonya, mint a mienk. Édes mese, mely megvigasztal, reménnyel tölt el: tá.i még ránk is ránkvirrad egyszer a nagy ünnep, mikor csordultig-telik majd szivünk boldogsággal. igen; eile jók a mesék, az álmok. Nem azért, hogy valóra váljanak, hanem hogy pihenő vánkosul szolgáljanak a jövő gondjaitól zugó fejünknek. Hagyjuk meg gyerekeink számára is ezt a szép mesét. Ne lássák a borzasztó valót. Hisz ha felnőnek, ők is csak erre a vánkosra dőlhetnek majd pihenni. A mi boldog karácsonyunkról fognak majd beszélni, ha szomorúság száll szivükbe. Az nj gör. katfa. püspökség székhelye.* Irta: Papp Béla. E címen mintegy négy hónappal ezelőtt cikket tettem közé a „Nagykároly és Vidéke“ hasábjain, melyben e kérdés fontosságára hívtam fel városunk vezető egyéneinek figyelmét és arra buzdítottam, tegyenek lépéseket, hogy az uj püspöki székhely városunkban helyeztessék el. Ma — hónapok múlva — kezd csak a közvélemény e kérdés nagy horderejének tudomására jutni. Most ébrednek fel a lethárgiából. Előbb a „Nagykároly és Érmellék“ most pedig legutóbb a „Szatmárvármegye“ közöl e tárgyban cikkeket, melyben elismerik azt a nagy hibát, mely e kérdés kezdése körül elkövettetett, s azzal vigasztalják magukat és a város közönségét, hogy a dolog már elkésett. Sajnos — habár a püspöki székhely kérdése tudomásom szerint még eldöntve nincs — nagyon valószínűnek látszik, hogy tényleg elkéstünk azokkal a lépésekkel melyeket tennünk kellett volna. •* Tény azonban az, hogy akkor midőn én cikkemet közzétettem még szó sem volt Debrecenről. Nyíregyháza és Dorog között a kérdés még eldöntve nem volt, s ha idejében feleszmél a város a siker minden reményével mehetett volna a többi városokkal szemben a küzdelembe. * Közöljük a cikket közérdekű voltánál fogva, noha annak minden egyes pontjával nem értünk egyet. Szerk. Á dervis. Irta: Farkas Ernőd. Az öreg ur felemelte az aranyszínű sze- rednyei borral töltött poharat, aztán kéjes gyönyörrel szörcsölgetett belőle, majd letette és igy szólt: — A karszti hadjáratban is résztvettem Guyon tábornok, azaz Khorsai basa alatt. Sok muszkát fogtunk, akiknek a mellén ott díszelgett az a hadi érem, amelyet az 1848—49-iki hadjáratban való részvételért kaptak. Hej. milyen keserűség fojtogatta a szivünket, amikor ezeket az esetlen fajankókat kísértük. — Én letéptem volna róluk azt a hadi érmet, — mondtam ökölbe gyűrve a kezemet. — Azt nem tettük, fiam, de úgy meredtünk rájuk, mint az áldozat a gyilkosára. — És még csak szemrehányást se tettek. — Édes öcsém, olyan bambák és viz- eszüek voltak ezek, hogy csuda. Amellett olyan alázatosak, hogy egy kis szivarcsutkáért térdre borulva csókolgatták kezünket. — És ilyen gytigyék taposták le a mi szabadságunkat! ? — sóhajtottam fel, miközben sürü füstkarikát fújtam a levegőbe. — De nem is erről akarok én most beszélni, hanem arról a dervisről, akinek a titoK- zatos tudománya ma is megfejthetetlen rejtély előttem. — A dervisekről már én is sokat olvastam, akadtak köztük olyan szemfényvesztők, hogy ezereket tesznek bolonddá. — Na, ez becsületes török dervis volt, nem pedig kétszínű arab. — Az is csak kókler lehetett. — Nem hiszem, bár tudom, hogy az ember nem rendelkezik természetfölötti erővel, máig sem tudtam megfejteni, micsoda boszorkány bújhatott abba a dervisbe, hogy olyan csodákai tudott művelni. — Csodákat! A természetben alig van már olyan titkos erő, aminek a rugóit ne is- mernők — szóltam közbe. — Tévhit ez, öcsém, ellenkezőleg, még sokkal több titkos erő van, amit nem ismerünk, mint amit isméiiink. — És mit tett ez a dervis ? — Volt Guyonnak egy Murcuk nevű pompás arab méné, amely egy szikla ösvényről lezuhant, a fejét betörte s csak hónapok múlva gyógyult meg. Guyon nagyon szerette ezt a paripáját, nyomban elcsapta a lovászát s egy jámbor dervisre bizta, akinek az arcáról jóság és becsületesség sugárzott. — Na, na, végén csattan az ostor, — mondtam én kételkedve. ============= Nagy karácsonyi és újévi vásár .......- .. ....... Ru bletzky Kálmán női- és uridivat áruházában. Az alant felsorolt meglepő olcsó árakra felhivom a m. t. vásárló közönség b. figyelmét. Cosmanosi kretonok minden színben, métere . . 36—40—45—50 f. ££•!»« 140 cm. széles kelmék minden színben, métere . 2.60—3.——3.60 K. Egész nehéz blouz selyem minden színben métere . 1.90—2.50—2.40 K. V**i* Mosó delinek métere ...... —.50 f. Maradékselymek métere . . . '. . . 1.— K. j-jtt 1 darab női gyapjuschál ...... 3.— K. Legjobb minőségű barhetflanel métere .... —.40 f. «» SS Középminőségü fekete női ernyő ..... 2.60 K. 120 cm. széles kelmék minden színben, métere . 90—98—1.10—1.30 K. VÍV* Mindenféle maradékok félárban! — Ajándékoknak alkalmas tárgyak, u. m.: divatos kézitáskák, alkami sálak, keztyük, harisnyák, férfiingek, nyakkendők, női és férfi esöernyők, alsószoknyák és diszkötények mindenkor a legdusabb választó kban.