Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-12 / 41. szám

2-:k cld:tl. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 4L szám. csak az, hogy mikép lehetne bevonni ezt a két testületet az adófizető bizottság megalakitóinak zárt számú, szűk körébe. Véleményünk szerint úgy, ha az ipartestület és a kereskedők társulata vé­leményadás előtt nyilatkozatra hivatnék arra nézve, hogy kinek a személyében összpontosul részükről a bizalom s ezt a kijelölést a pénzügyigazgató ur javas­lata megtételénél figyelemre méltatná, ha kineveztetésük egyéb törvényes akadályba nem ütközik. így a közérdek szempontjából is meg­lenne téve minden lehető s a kinevezésre befolyással biró tisztviselők is szabadul­nának attól az ódiumtól, amely ellen­eseiben még a legjobb hiszemüségük mellett is érhetné személyüket. De ez utóbbi egyéni s előttük kicsinyes érdek­től el is tekintve, ez által az eljárásnak olyan módját választanák, amely az uj adótörvény demokratikus irányú intenció­ját a végrehajtás körül is megvalósítaná, mintegy törvényt pótolna ott, ahol az ily irányban nem intézkedhetett a váro­sok polgárainak foglalkozás tekintetébeni különböző statisztikai tényei miatt. Ilyen eljárásukkal uj irányt szabná­nak egy jövőbeni gyakorlat által megerő­södő s igy törvény erővel biró olyan jog­szokásnak, mely a nagyobb arányban való megelégedés megvalósításával egyik fontos előmozdítója lenne a polgárok boldogságának. Ez pedig a legközelebbi és legfon­tosabb államcél. Fizessünk elő a „Nagykároly és Érmellék“-re. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizott­sága őszi rendes közgyűlését folyó hó 10-én tartotta meg csekély érdeklődés mellett. A megjelent bizottsági tagok legnagyobb részét a nagykárolyiak tették ki, kik közül — virilis és választottak — körülbelül 60-an je­lentek meg A közgyűlést Csaba Adorján főispán 10 órakor nyitotta meg. A tárgysorozat első pontjaként olvastatott az alispánnak terjedelmes és szépen kidolgo­zott jelentése, melyet a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. Utána a közigazgatási bizottságba válasz­tatott 5 tag. A megejtett szavazás eredménye­ként meglettek választva Madarassy Dezső, Jármy Andor, dr. Falussy Árpád, Kende Zsig- mond és Böszörményi Emil bizottsági tagok. Az állandó választmányban megürült 3 helyet Baudisz Jenő, Világossy Gáspár és dr. Sternberg Gézával töltötte be a közgyűlés. Az igazoló-választmány tagjai lettek : Deb­receni István, Madarassy Gyula, Kaufmann Jenő és Róth Károly, kiket a főispán nevezett ki. A választások megejtése után dr. Péchy István főjegyző felolvasta az állandó-választmány által jóváhagyott 1913. évi költségelőirányzatot és az 1913—1904. évi közúti költségelőirány­zatot. Miután a közgyűlés a költségelőirányza­tokat minden módosítás nélkül elfogadta, azok a belügyi, illetve a kereskedelemügyi minisz­terhez terjesztettnek fel jóváhagyás végett. Dr. Falussy Árpád szólalt fel ezután, hogy határozza el a közgyűlés a tárgysorozat 14-ik pontjának tárgyalását, mert ezek fontos tárgyak lévén, kell, hogy a még el nem távozó idegen bizottsagi-tagok is részt vegyenek az ügyek eset­leges tárgyalásában/ A közgyűlés miután Falussy Árpád dr. indítványát elfogadta, a főjegyző felolvasta a vármegyei alispán előterjesztését a létesítendő h. é. vasutak segélyezésére 3 % vármegyei pót­adó kivethetésének a törvényhozástól való enge­dély kérelmezése iránt. Az előterjesztés szerint 5 h. é. vasutat se­gélyezne a vármegye, nevezetesen a láposvöl- gyit, a Nagykároly—fehérgyarmatit, a Halmi— Bikszádit, a Nagykároly—Nyírbátorit és a Nagy­károly—Szilágypeérit. A miniszteri rendelkezés folytán a segé­lyezés kérdése névszerinti szavazással döntetett el, melynek eredményeként a közgyűlés csak­nem egyhangúlag járult hozzá az alispáni elő­terjesztéshez. Nagykároly város érdekét érintvén a va­sutak segélyezésének kérdése, a nagykárolyi bi­zottsági-tagok kivétel nélkül a segélyezés en­gedélyezésének megkérése mellett szavaztak. A tárgysorozat többi 237 pontja a szokott gyorsasággal nyert elintézést minden különö­sebb érdeklődés nélkül. Dalegyesület és zeneiskola. A városi élet előnyeként a falusi élettel szemben elsősorban azt szokták felhozni, hogy a városi élet változatosságában és mozgalmas­ságában több szórakozást talál az ember, to­vábbá, hogy a városi élet sokkal több kultur- táplálékot nyújt az emberi szellemek, mint a falu. Hát akik igy vitatják a városi élet elő­nyeit, azoknak igazuk van, de csak akkor, ha meg van bennük az a feltétel is, hogy az élet nyugalmánál többre becsüljék az élet mozgal­mát és nagyobb a kedv bennük saját tettükkel hozzájárulni az élet mozgalmának előidézéséhez, mint olyan életörömökkel megelégedni, melyek­ben minden munka nélkül a puszta természet részesíti az embert. Mert a kultúrát a mozgás, súrlódás teremti meg, a mozgás pedig munkát igényel, s rendesen egyenes az arány egy város Következik a többi polgárosodás. Az ott lakók közül egy szőlősgazda italjogot vált a finánciánál, hogy a borát maga mérje el. Csak úgy, a háza egyik szobájában, vagy jó időben az ereszei alatt. De nem tart sokáig az egy­szerű állapot. Hogy forgalmasabb legyen az üzlet, a bormérő maga buzgólkodik a legjob­ban arról, hogy valamiféle kör, vagy egyesület alakuljon a háznál. Nevet könnyen lehet hozzá találni. Népkör, gazdasági kör, társadalmi kör, vagy más egyéb ilyesmi. Hamar meg is alakul, mert az elnöknek, jegyzőnek, pénztárnoknak kiszemeltek maguk is mozgatják az ügyet. A kör megalakulásával bevonul a telepre a sajtó is, mért a kör újságot járat s az emberek most már az újság kedvéért munka után esténkint hétköznap is eljárnak a körbe. A telep gyermekei is megnőttek márany- nyira, hogy megértek az iskola számára. A vá­ros iskolát állít hát oda, tornyos iskolát. A tornya ugyan csak fából van, de van benne egy nagyobbfajta csengetyü, bár hiszen kisebb­fajta harangnak is beillik. Ezzel aztán a tanító minden nap csendít többször. Reggel azért, hogy az Ur szerencsésen átsegítette a telep né­pét az éjszakán. Este Mária üdvözletére csen­dít, mig délben annak az örömteljes emlékére, hogy Hunyadi János Nándorfehérvárát vissza­foglalta a pogánytól. Az iskolába beköltözik a népkönyvtár s a gyerekek olvasnivalókat visz­nek haza az apjuknak. Ea jól is van igy, mert azt mondja az öreg Kásás Mihály, aki már ak­kor is ott lakott, a mikor még egymagában ál­lott a tanyája : — Haladni köll a korral ! Kásás a haladni-t nem úgy mondja, hogy : haladni, hanem úgy, hogy hallladni, a fölöslő betűkkel jelezvén a haladás föltétlenül szüksé­ges voltát. Hát hiszen ami azt illeti . . . nini. Nem is maradhat el az ilyesmi semmiképpen. Egy idő múltával már trafikengedélyd is van a kör ven­déglősének s ott úgy pipadohányt s mindakét- féle dohányt lehet vásárolni: bőrszivart is, meg papirszivart. Azután azonban egy ember a korcsmá- rostól magához váltja a trafikjogot, mert föltette, hogy a szatócsüzletre adja a fejét, mert amúgy is elvállalta a tűz meg a jég ellen való bizto­sítási ügynökséget. Ezt annál is inkább teheti, mert jó írása és különösen szép szavallási ké­pessége van neki. Egy napon tehát megnyílik a bolt is, kap­ható benne kávé, cukor, rizskása, lámpaiiveg, petroleum, gyertya és még sok más értékes holmi, amik a gazdasági életben szükségesek. Kék-gálic, raffia-háncs, kasza meg kaszanyél, bordói keverék, továbbá bombócukor a gyere­keknek és színes pántlika a lányoknak. Ebben az időben Kásás köri elnök, az ér­dekeltséget összehiván, figyelmükbe ajánlotta, hogy gyalogjárók kellenének a házak elé. Hogy sáros időben ne csak lóháton lehessen köz­lekedni. E fölhívás nyomán többen deszkapalincso- kat raktak le a házkeritések elé, mig mások az építkezésből kimaradt s törött féltéglákat helyezték oda. Ismét mások, azon szerencsés helyzetben lévén, hogy terméskövet lehet ásni a földjükön, a tavaszra Ígérték a gyalogjáró el­készítését, amikor már majd elég meleg sütése lesz a napnak. — Majd ha a nap süti a követ. Mert a nap olyan pék, hogy hideget oszlat, követ süt. Ez úgy értendő, hogy a termeskő a föld mélységében találtatódik, de ezen lelt állapo­tában olyan, mint a vízben málló szappan. Ha­nem onnan fölvetve a föld színére, ott a nap megszáritja és keményre ; üti. A tavaszi meleg napfény megérkezte után ezek a népek is kirakták az utcára a köveze­tét, aminek nyomán a következő télen a köri bálra már gyalog és eberlaszting félcipőben me­hetnek a táncra vágyó lányok és menyecskék. KEIT KALAP ÉS ÚRI DIVATARUHAzABAN im AZ ŐSZI VÁSÁR MEGKEZDŐDÖTT. Legnagyobb választék kalapok, nyakkendők és fehérnemüekben. DEBRECZEN,; Kistemplom mellett- Megye telefon 707. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents