Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-05 / 40. szám
2-ik cldal. 40. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. jövőjébe. Súlyos megpróbáltatások közepette kötelességemet teljesítettem úgy vélem, midőn szembeszállottam a hatalom önkényével. Azt gondolom, hogy igy cselekedett volna e város volt képviselője, megboldogult Károlyi István is. Az ő emlékére való kegyeletes visszaemlékezés hozta ide közibénk gróf Apponyi Albert tisztelt barátomat. Az a ragaszkodás és tisztelet, mely gróf Károlyi Istvánt fűzte ő hozzá, él én bennem is; államférfiul bölcsesség és és világhírű szónoki tehetség .mellett a nemzeti eszméhez való ragaszkodása legbecsesebb én előttem. Egy hosszú életen át szolgálja ő ezt az eszmé és egyénisége összeforrott e nemzetnek sorsával. Legőszintébb hívei közé tartozott egész életén át és ha itt felelevenítem a Károlyi István emlékét, legyen szabad idevarázsolnom szellemét. Félelmet nem ismert soha sem hatalom, sem népszerűség el nem tudták vakítani. Mai küzdelmünkben helye betöltetlenül áll, mint tölgy állott a viharban, mely eltörhetik, de el nem hajlik soha és ha e nemes példa lebeg szemeim előtt, arra int engem, hogy kötelességemet teljesítsem rendületlenül s ha az Önöktől nyert megbízatástól a hatalomnak nyílt önkénye megfoszt: akkor és azután is ebben a szellemben fogok eljárni. Önöket pedig arra kérem, hiszen egy ember elvek harcában nem számit, ragaszkodjanak az elvekhez; magyar nemzet halhatatlan eszméihez, a magyar haza függetlenségének fanatikus szere- tetében és csak olyant ajándékozzanak meg bizalmukkal, aki mint tölgy álljon a viharban.“ (Szűnni nem akaró viharos éljenzés és taps!) Gróf Ápponyi beszéde. Az éljenriadal csillapultával a szónoki emelvényre lépett gróf Apponyi Albert, akit viharos éljenzéssel fogadtak és a következő beszédet mondotta: Tisztelt polgártársaim ! Igaza volt az én kedves rokonomnak, az önök szeretett képviselőjének, midőn azt mondta, hogy részben felejthetetlen emlékű rokonom és barátom, Károlyi István emléke iránti kegyelet, részben mostani képviselőjük iránti rokoni szeretet hozott engem Önök közé, de csak részben, mindenekelőtt idehozott az a kötelességérzet, hogy gyenge erőmet a haza megtámadott alkotmányának megtartására, a néptől megtagadott jogoknak kivívására fordítsam (Lelkes éljenzés.) és hozott az a tudat, hogy mindazon célok elérése Isten segítsége és áldása után csak egy erővel vihető keresztül, egy erővel, de azzal biztosan: a magyar nemzet kitartó, komoly, elszánt akaratának erejével. Azért én nem érzek más hivatást magamban, mint azon lenni, ma Nagykárolyban, holnap Kolozsvárott, azután Cegléden, azután nem tudom hol, hogy ezt az akaratot érleljem, megszilárditsam, acélozzam, És itt ismét nem az én gyenge szavam fogja ezt eszközölni, hanem egyszerűen a tényeknek ékesszólása. Nem igen mondhatok újat, csak a régit, amit állítólag mindenki tud, nem árt ismét és ismét elmondani, mert ismét és ismét elferdítik, szóban, írásban, táviratban, telefonon, mindenféle eszközével az eszme-közegeknek. Az emberek könnyen elfelejtik azt, ami valamivel régebben volt, azon csüggnek, ami az adott pillanatban történik és igy most ami ellenfeleink telikürtölik a hazát, telikürtölik a világot, hogy az ellenzék rontja meg a parlament rendes működését, az ellenzék gátolja az országra nézve üdvös törvények meghozatalát. Azok, a kik igy beszélnek és akik ezt elhiszik, azok a legkedvezőbb feltevés mellett is rendkívül feledékenyek és felületesén ítélnek, csak a napi jelenségeket látják, nem látják, ami mögötte van. Igenis, az ellenzék el van tökélve arra, hogy mindaddig, amig ereje terjed, rendes tanácskozáshoz nem járul a parlamentbe, mig a megsértett jogrend helyreállítva nincs, mig tárgyi és személyi biztosítékaink nincsenek, de ez az ellenzék részéről nem támadás, hanem védelem, nem kedvtelés ez, mert én szivszorongva állok olyan jelenetnél, mely magyar emberek közt szinte áthidalhatatlan űrt támaszt. De mi ennek áz eredete? A jogrenden, az alkotmányosságon junius 4-én ejtett azon súlyos csorba, melyet ha ki nem köszörülhetünk, abban az esetben elvérezhet‘egész szabadságunk. Meg van bomolva a parlament külső rendje. Igen, de miért ? Mert megbomlasztották belső rendjét, az erkölcs- és jogrendjét, már pedig ha a jogrend meg van bomlasztva és amellett a külső rend, fenmarad és a: dolgok tovább folynak, mintha semmi se volna. Ez rosszabb, veszedelmesebb bárminél, mert ez a megnyugvást jelenti a rosszban, a jogtalanságban. A láz mindig kellemetlen az emberi testben, de vannak esetek, midőn a láztalanság halált jelent, mikor a szervezetben vannak olyan bajok, amelyek ellen az egészséges szervezet nem tud máskép menekülnie, mintha mozgásba hozza összes benső erőit, úgy, hogy láz-jelenségek mutatkoznak, akkor, ha a láz kimarad, az nem kedvező a beteg állapotára nézve, akkor az orvos azt mondja, most, sajnos, le kell mondanom a betegről. Hát ezek a jelenségek, melyek annyira visszatetszők, elszomorítók, ezek nem okozzák a bajt, ezek egyszerűen az egészséges nemzeti életerőnek küzdelme a baj ellen és jaj, hogy ha ez a küzdelem megszűnnék előbb, mintsem a-baj orvosoltatnék. (Élénk tetszés.) Az ellenzéknek az a célja, hogy a megsértett jogrendet helyreállítsa és annak fentar- tása iránt uj biztosítékokat keressen. Erre a célra különböző taktikai eszközöket használhat, de a cél mindig egy és ugyanaz fog maradni és ha esetleg látnak hullámzást és változást a taktikában, ez Önöket ne tévessze meg, mert ha előbb azt mondtam, hogy komornak látom a helyzetet, hogy szomorúnak látom a helyzetet, hát akkor ennek a hazafiui aggodalomnak kifejezése senkiben se keltse azt a látszatot, hogy ebben az akaratnak gyengülése van, mert ami akarat bennünk él, az el nem fog higgadni, el nem fog csüggedni, működését nem fogja abbanhagyni mindaddig, mig a célt el nem értük : a jogrendet helyre nem állítottuk. (Lelkes éljenzés.) De mondjuk, hogy békeajánlatot tett nekünk a kormány. A kormány igenis felajánlotta, hogy mondassák ki, hogy ami junius hó 4-én történt, precedensül nem szolgálhat, felajánlotta, hogy a házszabályoknak egy újabb módosítása eszközöltessék a mi hozzájárulásunkkal, törvényes utón, felajánlotta, hogy az elnöki hatáskör újból körülirassék, felajánlotta, hogy a képviselők mentelmi joga törvényben körülirassék. Nos, hát erre az én válaszom kettő. Tartalma ennek az ajánlatnak az, ha ezeknek az uraknak eddigi működését és lélektanát ismerik, hogy kegyesek lesznek megengedni, hogy a házszabályok a mi hozzájárulásunkkal meg szigorittassanak, kegyesek lesznek megengedni, hogy az elnöknek hatalma még nagyobbá tétessék a házszabályokkal és a képviselőháznak pártjaival szemben, kegyesek lesznek megengedni, hogy a mi hozzájárulásunkkal törvény erejére emeltessék az, ami most törvénytelenül történik, a képviselőknek erőszakkal való kivezetése. Ez minden valószínűség szerint a békeajánlat tartalma mögött lappang. Jól van, nem akarok erről a tartalomról véglegesen beszélni mindaddig, amig nem láttam, de kérdem, ha a jogrenden ejtett sérelem nem orvosoltatik, hát akkor mindezek a dolgok, ha még oly jól is viszik azokat keresztül, vájjon mit használnak. Ugy-e bár szabályban fogja kimondani, hogy ami junius 4-én történt, precedensül nem szolgálhat, szabályban Íratnék körül, legyen az törvény, vagy házszabály, jogszabályban Íratnának körül a képviselők jogai, az elnökségé, de ha egyszer megtorlatlanul történhetik az, hogy eddig érvényben lett szabályokon magát túl lehet tenni, hát akkor az uj szabály éppen annyit fog érni, amennyit a régi szabály. Azokból a rothadt alkotó részekből, azokból a szilánkokra tört darabocskákból, amelyekből a mostanig létező szabályok voltak, azokból szilárd uj épületet felépíteni nem lehet csak akkor, ha az állapotot megerősítjük, ha elsősorban a jogrendet helyreállítottuk, ha biztosítékot szerzünk arra nézve, hogy ami jogta- anul történtf az jogosnak ne nyi 1 vánittassék és ha igy ami történt a maga valóságában, jogtalanságnak elismertetett, mint olyannal bántak el vele, akkor jöhet ideje annak, hogy uj szilárdabb alapra lehessen az uj jogrendet fektetni. (Lelkes éljenzés és helyeslés.) Ezekben az úgynevezett békeajánlatokban mindig ki volt zárva a személyi kérdés, mi ne feszegessük azt, hogy ki lesz a képviselőház elnöke és ki a miniszterelnök, az a többség dolga, mi nyugodjunk szépen bele abba, hogy azok az urak maradjanak. Lehet-e a képviselőház elnöke az a férfiú, aki megtagadta azt az alapot, amelyen az egész elnöki tekintélye nyugszik Ennek az elnöknek még a házszabályokon alapuló intézkedését sem ismerem el reám nézve kötelezőnek. És maradhat-e kormányon az a férfiú, aki közt és a parlamenti kisebbség közt lehetetlen az érintkezés, amelyet az ország érdeke gyakran megkíván, aki annak a bizalomnak is minden fonalát elvágta, mely nem politikai bizalom, hanem ami az egyéni megbízhatóságba vetett hit, kivel tárgyalni teljes lehetetlenség, mert az ember nem tudja, hogy az alapon, melyen a megállapodás történt, a következő pillanatban meg lehet-e állani. Ezeket a személyi kérdéseket nem mi vetettük fel, hanem felveti a dolog természete és azok, akik a jogtalan erőszakot elkövették még kisebbítik önönmagukat, hogy ha vonakodnak ennek logikai következményét levonni, t. i. azt, hogy aki azt hitte, hogy magát tulteheti a jogrenden, az legyen elkészülve-arra, hogy midőn a jogrend helyreáll, neki félre kell vonulnia IEKETE KALAP ÉS ÚRI D1VATÁRDHÁZÁBAN AZ ŐSZI VÁSÁR MEGKEZDŐDÖTT. Legnagyobb választék kalapok, nyakkendők és fehérnemüekben. DEBRECZEN,; Kistemplom mellett- Megye telefon 707. sz.
