Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-28 / 39. szám

39-ik szám.

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

5-Hf oldal.

Emlékeztető. A nagykárolyi fürdőrészvénytársaság holnap délelőtt 11 órakor a Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület hivatalos helyiségében közgyűlést tárt.

Pályázat postamesteri állásra. Kis- majtény községben postamesteri állásra pályázat van hirdetve. Lejárati határidő október 10.

Országos vásárok. Szept. 30-án Felsőbányán, Mátészalkán; október elsején Nagy- ecseden ; 4-én Kővárhosszufaluban ; 14-én Nagypaládon, Szinérváralján ; 15-én Érendréden ;

18-án Csengerben; 21-én Avasujvároson.

Értesítés: Szives tudomására hozom a n. é. bözönségnek, hogy Debrecenben, Csapó-u. 14. szám alatt „Csokonayhoz“ címzett (Török-féle vendéglőt) Halász J. utódaitól átvettem s azt nevem alatt tovább vezetem. Kitűnő magyar konyháról, tisztán kezelt jó borról gondoskodtam. Naponta frissen csapolt kőbányai sör áll a n. é. közönség rendelkezésére. Főtörekvésem leend a n. é. közönség teljes megelégedését kiérdemelni. Szives pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel Lévai J. vendéglős.

A nyugdíjba menés megszorítása. A

v. és k. miniszter rendeletet bocsátott ki az iránt, hogy a tanítók nyugdíjaztatása körül a tanfelügyelőségek és a közigazgatási bizottságok szigorúbban járjanak el, mert vannak olyan tanítók, akik 10—15 évi szolgálat után minden alapos ok híján nyugdíjba mennek. A jövőben tehát csak tényleges ok (hajlottkor, betegség, testi gyöngeség stb.) alapján fognak a néptanítók nyugdijaztatni.

Szerkesztőváltozás a Fidibusznál. A

magyar humorirodalomnak szenzációja van. A Fidibusz ettől a héttől kezdve Paulini Béla szerkesztésében jelenik meg, akinek tolla, írásai és rajzai egyaránt népszerűek. A mostani szám meglepően friss, eleven, tele van aktuális szöveggel és artisztikus képpel. A Fidibusz az uj szerkesztő alatt nem utazik direkt pikantériákra, minden jó témát egyaránt feldolgoz. De szabadon és bátran dolgoz fel mindent. Egykét ilyen brilliáns szám és a Fidibuszról ismét beszélni fognak! Tessék átlapozni! Egy szám ára,(izénkét fillér. Mutatványszámot szívesen küld a Fidibusz kiadóhivatala, Budapest, Rökk Szilárd-utca 12.

A helyiérdekű vasutak segélyezése.

Szatmárvármegye törvényhatóságának folyó évi május 9-én tartott közgyűlésén a létesítendő h. é. vasutak segélyezésére külön törvényhozási felhatalmazás mellett kivethető 3 százalékos vármegyei pótadó engedélyezése tárgyában hozott határozatot a belügyminiszter a törvényben megállapított alakiságok be nem tartása miatt érdemleges elbírálás alá nem vette, miért is a vármegye alispánja ezen 3 százalékos vármegyei pótadó kivetésének engedélyezése iránt a f. évi október hó 10-én tartandó őszi rendes közgyűlésen újabb határozathozatalát fogja kérelmezni.

Elitéit állitásköteles. Elefánt Lajos esz- trói lakos állitáskötelest, aki az 1910. évben tartandó fősorozásról külföldre szökött, a kir. törvényszék 3 napi fogházbüntetésre Ítélte. Az Ítélet jogerős.

A dorgálásra Ítélt tolvaj. Fugel Márton 16 éves krasznabélteki suhanc ez év junius hó 20-án betört Beszák Józsefné lakásába és onnan egy 36 korona értékű ezüst órát ellopott. A törvényszék a fiatalkorú bűnöst dorgálásra ítélte.

MOSO SZAPPANT

többféle fajtában, legjobb minőségben s legolcsóbb árban ajánl:

KERESKEDŐKNEK MAGÁNOSOKNAK KATONA ISTVÁN szappanos Debrecen, Szappanos-utca 22

ERMELLEK.

Sérelmes helypénzszedés. Több félszázadánál, hogy Érmihályfalva község iparossága igazságtalan helypénzzel van sújtva. Mert igazán érthetetlen az, hogy egy község lakosai közül az egyik társadalmi osztály a másiknak a rovására külön kedvezményben részesüljön. Ugyanis Érmihályfalván az az igazságtalan állapot áll fenn, hogy a piacon helypénzt csak a kereskedő és iparos fizet, mig a gazdálkodó lakosság semmit sem fizet. Ki vihet Péier, Pál gazda egy szekér gabonát, a Peti fia sertéseket, a Pista csikóját, a Gyurka tehenét viszi ki s mindezek után nem fizet egy fillér helypénzt sem, de az iparos vagy kereskedő foglaljon el egy négyzetméter helyet, már azután is helypénzt kell, hogy fizessen, például egy szabó, aki elfoglal áruló helyül egy 6 □ méternyi helyet, fizet évenkint 18‘20 forint helypénzt. Ezen igazságtalan megadóztatás ellen évtizedeken át küzdött az iparosság, de elérni nem tudtak semmit. A helypénzszedés joga a közbirtokosságé és ott 3?. iparoság kérelme mindig süket fülekre talált. 70 esztendeje fizeti az iparosság ez igazságtalan helypénzl? és fogja még fizetni, ki tudja meddig, ha ilyen emberek dirigálnak a közbirtokosságnál, mint a maiak közül sokan, akkor lehet, hogy fizetni fogják még 70 esztendeig, mert ezekben nincsen méltányosság, nincsen igazság, csak — kapzsiság.

Megvadult szarvasmarha. A szerdai hetivásárból hajtotta haza Lakatos Ádám pis- kolti gazda a tehenét, melyet az nap vett. A tehén megijedt valamitől és a gazda kezéből a kötelet kirántotta és elszaladt, aki elébe került mindenkit összegázolt. A Royal kávéház előtt egy kis iskolás fiút lökött fel ä szarvával. Hosz- szas hajsza után tudták a megvadult állatot megfékezni.

Megőrült az emelésbe. Lányi István napszámos volt a közraktárnak, folyó hó 23-án fogadott a többi napszámosokkal egy fél liter pálinkába, hogy négy zsák gabonát el bir vinni, rá is rakták a négy zsákot és a nagy súlytól a nyak izmai oly annyira megerőltettek, hogy az agyvelejére ment a vér és dühöngési zavarok vettek rajta erőt. A szerencsétlen embert f. hó 26-án beszállították a nagyváradi közkórházba.

A hazárdjáték ellen. A belügyminiszter a napokban leiratot küldött a vármegyei alispán utján a rendőri hatósághoz, hogy a hazárdjátékot a nyilvános helyeken fokozott mértékben ellenőrizzék és folytatásukat akadályozzák meg. Valószínűleg megint csak falra borsót dobálás lesz sok helyen ez a rendelet. Nálunk például, nem szólva a zárt társaskörökről, nyilvános helyeken nyilvánosan játszák a hazárdjátékok fajait.

Fizessünk elő a „Nagykároly és Érmellék“-re.

Hb i. P. BENZIN-MOTOR,

140 E. B. SZIVÓGÁZ-10T0B 1

■£SS ÍÍdaw) mAnrnAnrnAkKílnOA tni nH

I

üzem megnagyobbitása miatt

ÜH ELADÓ. 2S

Üzemben megtekinthető

I

TÓTH GYULA csavargyárában

fri

I Debrecen, Posta-kert, Gyár-utca 1.

I ——Hegyei telefen 29.

CSARNOK.

A martir.

irta: Leonid Andrejew.

Az életben néha nagyon különös dolgok történnek . . .

Midőn a sors összehozott azzal a nyul- szivü legénnyel, akinek lankadatlan munkakedve volt, mi többiek majdnem meghaltunk a nevetéstől, mert az élhetetlen folyton sirt. Nos, be kell vallanom, életemben még soha sem találkoztam olyan emberrel, akinek annyira gazdag könnykészlete volt, mint ennek a fegyenc- nek s aki a sírásra oly nagy hajlandósággal birt. Valóban olyan volt, mint a vízzel megtelt szivacs, melyet kézzel facsarnak ki. Hiszen más férfiak is sírtak köztünk, fegyencek között, de könnyeiknek az a tulajdonságok volt, hogy az arcot öreggé és fiatallá tették a szemeket. Az ilyen könnyeket az izzó lávafolyamhoz lehetne hasonlítani, mely a föld mélyéből tör elő és útjában elkerülhetetlen nyomokat hagy maga után, a céltalan kívánságok és kicsiuyes gondok egész halmazát temetve el hamujával. De ennek a nyulszivünek csak az orra lett vörös és zsebkendője vizes a sírástól.

Pityergő társunk a száműzetés minden napján oda sompolygott őreinkhez, bármennyien voltak is azok. Ilyenkor mély hajlongások és könnyek között folyton esküdözött, hogy ártatlan. Ékes szavakban könyörgött hozzájuk, hogy takintsék fiatalságát és erősen megígérte, hogy száját ezentúl csak kérdésekre fogja kinyitni s hogy szent dalokat énekeljen.

Őreink épp oly nevetségesnek találták őt, mint mi és soha sem hívták másképp, csak „kis birkának“, vagy „oktondinak“.

— Már megint itt vagy, te birkafej ! — szóltak hozzá.

És a szerencsétlen ilyenkor izgatottan bámult maga elé, mert minden alkalommal hallani remélte az örömteljes hirt, hogy szabad és visszatérhet hazájába. Hiszen kínzói épp oly jól tudták, mint mi, hogy ártatlan, de azért folyton gúnyolták őt, hogy ezzel félemlitsék meg a többi foglyokat.

Mintha gyávák is lettek volna köztünk !

Ha a magányt már nem bírta kitartani, közénk jött, de mi tartózkodóan viselkedtünk vele szemben. Kedves cimboráinak és drága barátainak nevezett bennünket Mi azonban visszautasítottuk közeledését és igy szólottunk hozzá:

— Nézd csak meg, ki az, aid ott jön és hallgatózik ?

És a balga szamár csakugyan kinézett az ajtón! . . . Nos, hát maradhattunk-e komolyak ilyenkor?

S amig tele torokkal nevettünk, ő sírni kezdett és könnyek között mesélt távoli hazájáról, édes anyjáról, valamint testvéreiről, akikről azt sem tudja, vájjon élnek-e még, vagy már rég meghaltak bánatukban és a szívfájdalomtól.

Rendszerint elkergettük.

A legközelebbi koplaló napon a szerencsétlent iszonyú, nevetséges félelem szállta meg, mert az ostoba nagyon szeretett enni. Szórakozottan járt közöttünk s mi alatt letörölte verejtékes homlokát, igy szólt félénken hozzám :

— Még hosszasan koplalnunk kell?

— Bizony, még elég hosszú ideig, — válaszoltam könyörtelenül.

— Titokban sem ehetünk valamit!

— Majd kapunk kalácsot, — biztattam szegényt.

Hihetetlenül nézett reám. Azután fejét csóválta és elment. Másnap azonban nagyon rosz- szul nézett ki. Arca egész zöld és sárga volt.

— Veletek fogok éhezni, édes cimboráim — mondta.

— Éhezz te csak egyedül! — válaszoltunk neki.

És a szegény fiú igazán koplalt. Mi nem hittünk neki, mert biztpsra vettük, hogy titokban eszik valamit. És egy napon, midőn az éhtifusz levette lábairól, gúnyosan vállat vontunk.

— Szegény oktondi . . .