Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-07 / 36. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 36. szám. telmü indítványát Lukács László és gróf Tisza Istvánra vonatkozólag. A tárgyhoz először az indítványt tevő Nagy Béla szólt, aki az obstrukció elitélése mellett körül-belől ugyanazokat adta elő, amit az indítvány Írásos indokolásában terjesztett be. Az inditványnyal szemben dr. Fa- lussy Árpád szólalt fel s hosszú több mint egy fél óráig tartó hangulatos, a szónoki formák keretein belől mozgó beszédében az ellenzék ellenálló magatartását igazolta. Az ellenzéki tagok többször megnyilatkozó zajos ovációjától kisért beszéde végén ellen indítványt terjesztett a közgyűlés elé, a melyben bizalmatlanság megszavazását kéri a közgyűléstől. Dr. Falussy Árpád beszédére Csaba Adorján főispán válaszolt, mentvén magát a dr. Falussy által felhozott azon vád alól, hogy ő a bizalmi nyilatkozat provokálásával a vármegyei kedélyeket akarta volna indokolatlanul felizgatni, — azt az izgatás szenvedélyét dr. Falussyra hárítja. A munkapárti bizottsági tagok élénk helyesléssel fogadták a főispáni szavakat. A Nagy Béla indítványa mellett szólt még Kende Zsigmond, ellene pedig Madarassy Dezső, Dr. Jármy Béla és Károlyi József gróf, a ki az áldásos parlamenti béke létrejöttét sürgette s azon óhajának adott kifejezést, hogy egymás politikai nézetét a vármegye közgyűlési termében is tiszteljék. A Károlyi gróf nagyhatást keltett beszédét, mint meggyőződésének a közfelfogással egyező kinyomatát, a közgyűlés osztatlan és pártkülönbség nélküli tetszéssel fogadta. Miután Dr. Falussy a zárszó jogának élt, az indítványok felett a dolog szavazásra került, melynek eredménye az lett, hogy az állandó választmány indítványát 201 szavazattal 70 ellenében a közgyűlés elfogadta. A tárgysorozat többi 431 pontját a közgyűlés alig egy óra alatt tárgyalta le. • v* dil könyvével aesthetikai szempontból foglalkozik s nem elégszik meg a mü szépségeinek egyszerű elismerésével, hanem arra is törekszik, hogy e szépségek gyökerét is megismerje. Az „Íróasztalom előtt“ e törekvést sikerhez vezetni. Mert a kötet e kis remeke nemcsak egyszerű lelki felvétel, hanem a legfőbb kommentár is az egész könyvtüz. Elmondja, hogy az iró leg- hivségesebb barátai Kant, Nictzscte, Häckel, Sphopenhauer, Spencer és ezek mellett „álom- szines versek“, meg „művészettel foglalkozó szépséges müvek. E sorok megmagyarázzák az iró kételkedését, néhány elbeszélése sötét, szomorú hangulatát, sok hősének szomorúságát, az iró gondolatainak meglepő mélységét és azt a sok színes poezist, mellyel elbeszéléseit átszövi. Bizonyos azonban, hogy Ujfalussy Amadíl a felsorolt írókon kívül másokkal is foglalkozott. Az újkori egyptomi életet saját tapasztalatából ismerteti ugyan, de az a tény, hogy kitűnő leírásokat ad és korhű jellemeket fest a klasz- szikus római korból merített elbeszéléseiben ép úgy, mint azokban, amelyeknek tárgyát a régi magyar életből meríti: azt mutatja, hogy Ujfalussy Amadil a történelemben is alapos „Szatmári czukorgyár r.-t." kérdéséhez. Lapunkban már foglalkoztunk Szatmár érdekeltségének azon törekvésével, hogy Szat- máron részvénytársasági alapon cukorgyárat állítanak fel. A gyár megalapításának kérdését a múlt év folyamán vetették fel a Szatmáriak azzal a tervezettel, hogy a jövő évre szerződnek a mezőgazdákkal 400,000 q cukorrépa termelésére s ennek a céljára lekötöttek körülbelül 6000 hold földterületet, melynek nagyrésze Nagykároly város vidékén terül el. S az esetben, ha a megkívánt mennyiség beszállittatik, felépitik a cukorgyárat, azt üzembe is helyezik a répatermelés föllenditésére és uj mezőgazdasági jövedelmi forrás megnyitására, mint mondják a ravaszul ügyes és élelmes Szatmáriak. A mostani súlyos pénzügyi viszonyok azonban, amelyet a Szatmáriak előre nem láthattak, áthidalhatatlan nehézséget gördítettek a jövedelmező terv elé. De hogy a jövedelmező terv megvalósításának látszatát keltsék a termelni szerződött jóhiszemű mezőgazdákban és nagybirtokosokban, egyelőre megelégedtek azzal, hogy a részvénytársaságot igy papiroson és gyárhelység építésének megkezdése nélkül megalakítsák s ezzel biztassák a termelőket a jövő évi termelésre. Van tehát Szatmáron „Szatmári cukorgyár r.-t.“ gyár nélkül, a gyár megalakításának minden lehetősége és feltétele nélkül. És itt van a hiba, itt lóg ki a lóláb. Ugyanis a Szatmáriak nem azért alakították meg a részvénytársaságot, hogy ennek folyamányaként a gyárat is felépítsék, hanem hogy el ne essenek attól a jövedelemtől, amelyet a beszolgáltatandó répatermés fog nyújtani a részvénytársaságnak. Ezt pedig csakúgy érhetik el gyár-alapitás nélkül, hogy megalapították a részvénytársaságot s igy jogot szereztek a répatermés átvételére, amit aztán, mert a gyárat meg nem alapítják, magasabb árért továbbítják, vagy affelett disponálnak pl. Szerencsre. Az a jog azonban csak látszatra olyan jog, mely mindkét szerződő felet kötné s igy a jártassággal bir. Azok az elbeszélések, amelyekben korunk gyermekei szerepelnek, Írónk éles megfigyelő képességéről tanúskodnak. Felismeri és szelíden korholja az élet fonákságait, a kor bajait, az emberek gyengeségeit. Gondolkodására, vagy inkább lelkiiletére jellemző az, hogy nem igen szerepeltet intriktusokat, kik pusztán az emberek gyengeségének kihasználásával érnék el aljas céljaikat. Antonius Laetust sem annyira Zotieus dönti romlásba, mint inkább a lelkében égő nagy, vakító szenvedélye. Ujfalussy Amadil korábban kiadott dolgait nem ismerem. A különböző lapokban megjelent tárcáit, ha alkalmam volt, elolvastam ugyan, de ezekből — mivel nagy időközökben kerültek kezembe — nem alkothattam magamnak az irói képességéről, fölfogásáról, irodalmi ízléséről tiszta fogalmat. Ép azért nem tudom megállapítani azt, hogy az „Érzések és festések“ mutat-e fejlődést a múlt termékeihez képest, vagy nem. Rám azt a benyomást teszi e kötet, hogy írója, sokat olvasott, sokat tanult, finom érzésű nő, kinek kiforrott irói tehetsége van. Újabb kötetét jó lélekkel ajánlom mindenkinek. 6. I. termelőket is, mert a termelők nem arra kötötték le magukat, hogy cukorgyár r.-t. címén egy tulajdonképeni szatmári közvetítő irodának termeljenek s nyújtsanak biztos, jó jövedelmet, hanem arra, hogy 1913-iki répatermelésüket a Szatmáron általuk felépítendő cukorgyárnak, tehát gyárnak szállítják. Hiszen félreösmerhetetlenül az volt a céljuk a termelőknek, hogy elősegitség a vármegyei socialis kérdések föllenditése érdekében egy nagyobb gyár létesítését a termelés és a termés beszállítása által s semmi esetre sem az, hogy a szatmári tőkepénzeseknek nyújtsanak egy uj, minden riiunkanélkiili jövedelmi forrást. Azért jó előre figyelmeztetjük a leszerződött termelőket, hogyha egyébb érdekük nem kívánja a cukorrépa termelést, úgy azt ne termeljenek, hogyha termelnek is, azt be ne szolgáltassák a csak még papiroson meglévő cukorgyár részvénytársaságnak, hanem adják el ott és oda, ahol azért magasabb árt tudnak elérni, mert Szatmáron a cukorgyár minden emberi föltevés szerint tényleg meg nem fog alakulni s föl nem fog épülni sem 1913-ban, sem a közel jövőben. De különösen figyelmeztetjük a Nagykároly vidékén lakó birtokosokat arra, hogy a szerződéstől álljanak el, mert igy anélkül, hogy a termelés által a szatmári cukorgyár létesítését elősegítenék, elvágják földjük lekötése által annak lehetőségét, hogy valaki azzal a tervvel foglalkozhassál miszerint, amit Szatmár meg nem valósított, azt Nagykároly létesítse. Mert ennek a lehetősége sincs kizárva annál is inkább, mert magának a városnak sincs semmi olyan vállalata, vagy birtoka, ami jövedelmet nyújtana, erről pedig valamely irányban gondoskodni elmulaszthatatlan kötelesség. S ki tudja, hogy ez az irány nem egy cukorgyár létesítésében nyer-e a közeljövőben megoldást. Ideje, hogy gondoljunk már egyszer előbb a magunk érdekére, minthogy a más szekerét toljuk minden erkölcsi cél elérhetése nélkül, sőt még az anyagi haszonnak is kétes kilátásával. (Suták.) Az iskolaév elején. Ismét itt a szeptember hónap, kezdődik városban és falun egyaránt az iskolai év. Ilyenkor bizony alaposan megszaporodnak a szülők gondjai s nem egy családapa éjt nappallá tévő lázas munkával igyekszik előteremteni azt a rengeteg költséget, amibe a gyerekek iskoláztatása kerül. Mert hát nálunk mindenütt az a nézet uralkodik, hogy a gyerekekkel okvetlenül iskolát kell yégeztetni, még pedig minél több és minél magasabb iskolát — ha arra való a gyerek, ha nem. Hadd legyen ur, nagy ur, aki nem dolgozik. Sajnos, az élet alaposan megtépázza a szülők vérmes reményeit s nem nagyon bőven termi az olyan urakat, akik helyett mások dolgoznak. De főleg nagyon szomorúan fest ma azoknak az iskolázott uraknak a helyzete, akiket „lateinerek“ néven ismer a világ: tisztviselők, írnokok, tanítók, tanárok, hivatalnokok és más ilyenek. Ezek közül bizony a legnagyobb rész szívesen felcserélné havi 60—80—100 koronás állását akármelyik dolgosabb mesteremberével, aki ugyan nem „lateiner“, de legalább tisztességesen megél a családjával együtt. Hát még a gazdag kereskedők és gyárosok, akik valamikor bizony a legtöbbször csak szurtos inasok voltak, de ma hintón, automobilon járnak ! ii ii ii Modern és tartós : : plissézés és gouvlározés. Háftájér Pál : : Nagykároly, : : Széchenyi-utca 34. sz. a rom. kath. fiúiskola mellet. r
