Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-27 / 4. szám
.4 szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. Dániel Sándor, Debreceni István, Jakab Gyula, dr. Jékel László, Jurcsó Jenő, Kaszovitz Ferenc, S. S. Neumann (Bécs), Madarassy István, Schiffbeck Károly 4—4 kor., Beke Zoltán, Kaufmann Sándor, Liclitman S. (Budapest), Lówen- feld és Weisz, id. Matolcsy Sándor, Mihályka György, Pantz Sándor, Petz János. Schwarc Márton, dr. Szabó János, Jacobovits Józsefné, és Tivadar József 3—3 korona. — Braneczky fózsef, Ifj. Kuszka Mihály, László Jenő, Makay Lajos, Marián Ferenc, N. N., N. N., Pénzéi Mihály, R. J., Schnell Imre, Szolomájer Gusztáv, Varga Imre 2—2 kor., Mogyoróssy István, Reich Dezső, Szabó József 1 — 1 kor. pÉTRŐL-pÉTRE. A helybeli lapok egyikében kommüniké jelent meg a villanyvilágitási mizériák okadatolásául. Ebben a kommünikében a gyengébbek kedvéért részletesen el van mondva: mi szükséges a villanyvilágításhoz. Egy nem, kettő, sőt három motor az áram előállításához. Három volna szükséges, de csak kettő van. Mi következik ebből ? Az, hogy csak egyet használnak. Logikának ugyan nem természetes, de hát ebben az esetben mire is volna a logika. Eddig megvolt az emberiség villanylámpa nélkül — nos hát ezután is megmaradhat. Mert ha ez az egyetlen gép elromlik — megint csak az ősi módhoz — a gyertyához, meg a petróleumhoz kell folyamodni. Hogy drága a villany, ez csak természetes ebben a rémitő drága világban, de, hogy világítson, ezt követelni egyszerűen vakmerőség. Elégedjünk meg, ha he- tenkint egyszer-kétszer élvezhetjük, különben nem tudnók megbecsülni igazi értékét és hiányát. A megszokás mindent unalmassá tesz : igy volna ez a villannyal is: de akkor el is vesztené népszerűségét, mert senki sem törődne vele. Az érdeklődés felkeltésének ez a módja ugyan kevésbé tapintatos és philanthropikus, de hát örüljünk, hogy fizethetünk. Igen sok város még ezzel sem dicsekedhetik. Apropos ! Ebből az alkalomból nem volna helyes ezt a táblát kiakasztani: Villanytelep a bizalomhoz?!! * Mig ideát nálunk az olasz-török háború, no meg a kínai forradalom tartja lázas érdeklődésben a belpolitikától megcsömörlött lelkeket, addig az örökké leleményes Amerika uj szenzációval kedveskedik a világnak. New-York erénycsősz postaigazgatója nagy reformot akar megvalósítani. A dekadens erkölcsiséget meg- döntendő a poste restante levelek szigorú cenzúráját honosította meg. Ezentúl csak felnőttek, valószínűleg hatósági erkölcsi bizonyítvány alapján, vehetnek fel poste-restante leveleket. S meg látja mindenki, hogy Amerika rövidesen az er- kölcsiség Eldorádója lesz, mert a derék postaigazgató filozófiája szerint a poste-restante levelek mozdítják elő a kiskorúak erkölcstelenségét. Ezentúl csak nagykorúaknak szabad. De ha igy gondolkozik a L igazgató ur, miért nem tiltja be általában a levelezést. Szerinte talán előbb tanul meg az ember levelezni s csak azután gondolkozni. Nem érdekes ez ? * A vitéz skipetárok nagynevű hetmánja I. Miklós a múlt év vége felé a mi külügyminiszterünk közbenjárására felvett egy pár kroncsit Bécsben. S mit tesz a leleményes uralkodó? Fiának is ad belőle, a ki Monte Carlóban játszik és tetemes nyereséggel járul hozzá a háztartás költségeihez. És még mondja valaki, hogy a trónörökösöknek jó dolguk van. Az egyik megbukik a vizsgán, a másik hirtelenkedéséért szobafogságot kap, a harmadiknak meg pénzt kell szereznie. Nem jobb dolguk van-e a vulgó trónörökösöknek, akiket ilyes fajta meglepetések nem igen érhetnek s akik csak költenek, de nem szereznek semmit? Seneca. Színház. Az a lelkes ambíció, amely a közénk jött színtársulatot legföképen jellemzi, frappánsan, elementáris erővel nyilvánult meg e heti előadások nyornáu. Az elsőrangú, nívós rendesés, a kétségtelenül disskrét és finom dissletesés, a sene és ének disztinguált harmóniája fényes erkölcsi sikerről tanúskodhatnak. De csak erkölcsi sikerről. Az u. n. sláger daraboknál anyagi siker is volt de legtöbbször félüres házak előtt kell játszaniok derék színészeinknek. Pedig érthetetlenül A diszletezés teljesen a fővárosi minta szerint megy, a színház kellemesen van fütve, a szereposztás is megfelelő, sőt legtöbb esetben kitűnő s a pártolás bizony elég gyenge. Nekünk van lelkes, műpártoló közönségünk: lépjen ki hát elsárkósottságáhól, áldozzon a színművészeiért s meg fogja látni, hogy a jövő színtársulat úgy személyi tekintetben, mint az előadás művésziessége szempontjából felül fogja múlni önmagát. Pénteken egy melodikus, bájos operettének volt a reprize. A „Luxemburg grófja“ került színre összevágó előadásban, elsőrangú szereposztással. Különösen fényes és leleményes volt az I-ső felvonásbeli Karnevál-jelenet az ő ötletes chantecler kosztümjeivel. Az előadás minden tekintetben elsőrangú élvezetet nyújtott. Ennek megteremtésében nagy szerepe volt Miklós Dórának, aki igazi qualitásait csak most árulta el. Az öntudatos művészi alakítás, a pazar kosztüm, a finom, disztinguált hang, a szerepnek megfelelő poetikus szólamvezetés, csak fokozták felőle táplált jó véleményünket. Cs. Füzes Lenke — mint eddig minden alkalom mai — frappánsan oldotta meg szerepének nagy énektudást és elsőrangú alakítást megkövetelő nehéz, de mindenesetre hálás feladatát. A kisszámú közönség mindkettőjük ötletes játékát lelkesen — nyílt színen is — többször megtapsolta. Gáspár ma utolérhetetlen volt. Nemkülönben Csáky és Kun is. Szombaton Rényi és Martos nagysikerű operettéjének volt a premiére telt ház előtt: osztatlan erkölcsi és anyagi sikerrel. Az Operette tartalma meglehetősen léha és köznapi: egyedül a zene, meg a scenirozás az, ami sikert biztosított számára. Az összes eddigi szereposztások közül talán ennek volt a legsikerültebb szereposztása. Eltekintve bizonyos kisebb szépséghibáktól az előadás nívóját a lelkes szereplők művészire emelték. Elismerés illeti őket lelkes fáradozásukért: úgyszintén az ügyes rendezésért, amely fenomenálisan nyilatkozott meg a II. felvonás sorrentói jelenetében. A scenirozás egyébként minden tekintetben sikerült és kifogástalan volt. N. Szelényi Ilonka Dorothy szerepében tudásának és művészetének legjavát nyújtotta s dicséretére legyen mondva, tökéletesen. Éneke behízelgő, mozdulatai ritmikusak, játéka rokonszenves. ízléses, pazar kosztümjei látványosság számba mentek. Kis szépséghiba, hogy a magyarul beszélő yankee nem tótos dialektusban deklamál. Komáromi Rózsi szerepében az első két felvonásban temperamentumának megfelelő alakítást nyújtott; a harmadik felvonásban szerepét azonban ízléstelenül túlhajtotta. Szelényi a mümama tipikus megszemélyesítője kevésbbé szimpatikus szerepét ötletesen, kiválóan kreálta. Mig Cs. Füzes Lenke kissé háládatlan szerepét túlzás nélkül, közmegelégedésre töltötte be — tánca, éneke, diszkrét volt — addig ezt nem lehet elmondani Salgóról, akinek éneke és tánca arra volt jó, miszerint bebizonyítsa, hogyan nem szabad énekelni és táncolni még az ilyen kétes értékű szerepekben sem. Gáspár Zápolya és Csetneki Róíh szerepében valósággal excellált. Ernyei Agárdy grófja sikerült, átérzett alakítás volt Csákyval együtt, akinek elsőrangú játszóképességét az első felvonás végjelenetében volt alkalmunk megcsodálni. Neményi, mint Kocsonya a tipikus nevelők félszegségeit, egy társadalmi genre konzervativizmusát jóizö bonhomiával, ötletesen kreálta. Határozottan kivált a karból Pelsőczy mint főpincér, akinek ez irányú művészi számba menő alakításáról csak elismerőleg szólhatunk. A többiek kisebb szerepeikben annyi odaadással játszottak, hogy teljes mértékben hozzájárultak a darab fényes erkölcsi sikeréhez. Vasárnap d. u. „A kis lord,“ este „A kis gróf“ ment az eredeti szereposztásban telt ház mellett. Hétfőn „A kis gróf“-ot megismételték. Kedden Guiraud „Karenin Anná“-ját láttuk elég jó szereposztásban. A dráma Tolsztoj világhírű regénye alapján készült s habár lélektani szempontból bizony meglehetősen hézagos, tragikuma mégis megrázó. Az ügyes scenirozos a dráma szépségfoltjait némileg tompíthatja, az előadók egyénisége pedig nagyrészben el is oszlathatja. A scenirozást illetőleg teljes elismerésünket nyilváníthatjuk: az előadás azonban hézagos volt. Hézagos, mert a két főszereplő nem állott feladatának magaslatán. Sárváry Karenin Annája csak a IV. felvonásban engedte sejtetni a tragikus hősnőt: az előző felvonásokban bizony erről nem lehet szó. Megjelenése, gépies mozdulatai s ami a legfőbb kis hangterjedelme teljesen diszkvalifikálják a nagyobb szerepekre. Egyes jelenetekben igyekezett megfelelő alakítást nyújtani : s ez részben sikerült is. Éppen ezért igyekezete elismerést érdemel, amit sajnos — játékáról már nem mondhatunk. Szokatlanul diszkrét mozdulatai, Ízléses kosztümjei dicséretre méltók. Mig Spóner Kitty szerepében jelentéktelen alakítást nyújtott, addig a kis Neményi Liliké kétségtelenül jó volt. Kovács Karenin Ivánja nem domborította ki teljesen az cxeluziv orosz mágnás farizeuskodását. Hellyel közzel ügyesen játszott: orgánuma azonban gyenge. Ernyei mint Wronszky kedvetlenül, unalmasan játszott. Kegyetlenül rossz testtartása, torzított mimikája komikus hatást szült. A többiek — s ez a csodálatos — kisebb szerepeikben igen jól állották meg helyüket. Úgy a diszletezés, mint a felvonás közti zene elsőrangú volt. Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek cipőkből box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja. \
