Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-24 / 34. szám
34. szátfi. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 10 órától 12-ig. Őfelsége apostoli királyunk 82-ik születés napja alkalmából vasárnap, folyó hó 18-án délelőtt 10 órakor a helybeli 'római katholikus templomban ünnepélyes hálaadó isteni tisztelet volt, melyen a nagy számban megjelent híveken kívül, a helybeli hivatalok és hatóságok tisztikara. Kinevezés. A pénzügyminiszter Szilágyi István és Ilosvay László helybeli pénzügyi szám- vizsgálókat a VIII-ik fizetési osztályba pénzügyi számtanácsosokká, Teleky Antal helybeli pénzügyi számtisztet a X-ik fizetési osztályba pénzügyi számellenőrré nevezte ki. Szent István. Ősrégi nemzeti ünnepünk Szt. István napja. Ünnepli az egyház a hittérítő királyt és ünnepli az állam második és tulajdonképpeni megalapítóját. A szent jobb igazi királyi kéz volt, mely áldó, alkotó volt, de ökölbe is tudott szorulni és vaserővel csapott le az állam ellenségeire, még ha saját vérei is voltak. Legendás időknek modern harcosa volt Árpádházi Szent István. — F. hó 20-án, nemzeti ünnepünkön délelőtt 9 órakor ünnepélyes mise volt a római kath. templomban. Eljegyzések. Berky Lajos felsőkereskedelmi iskolai tanár, f. hó 18-án, vasárnap tartotta eljegyzését Mező Károly pénzügyi szám- tanácsos leányával : Mariskával, városunkban. Hebe József alsóvereckei járási számvevő jegyet váltott Máthé Sámuel hadadi ref. lelkész húgával: Máthé Bertuskával. Elhalasztott inegyegyülés. Szatmárvár- megye törvényhatósága f. hó 27-ére hirdetett rendkívüli közgyűlése szeptember 5-ére el lett halasztva. Nagykároly város képviselőtestülete 1912. augusztus 25-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Bejelentés arról, hogy az 1913. évi városi költségvetés az őszi rendes közgyűlésre elő nem terjeszthető. 2. Sózer György illetőségi ügye. 3. A Majtény-utcai 1—9. népsorszám u . elkek utcai szabályozási vonalának megállapítása. 4. Bejelentés arról, hogy özv. Kaimovits Ábrahámné által gróf Károlyi Gyuláné ellen indított kártérítési perben a város szava- tosként perbe hivatott. Halálozás. Szomorúan vettük a hirt, hogy városunk egyik veterán polgára, Lukács György, Lukács Mihály tanító édesatyja folyó hó 22-én hosszas szenvedés után elhunyt. A bánatos család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak fájdalomtelt szívvel tudatják, hogy a szerető férj és jó apa Lukács György folyó hó 22- én, reggeli fél 4 órakor, életének 87-ik évében, öt heti súlyos betegség után csendesen elhunyt. A boldogult földi maradványai f. hó 23- án délután 4 órakor fognak a ref. egyház szertartása szerint a Rákóczi-utca 11-ik számú gyászháztól a ref. sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Nagykároly, 1912. augusztus 22. Áldás és béke lengjen porai felett! Özv. Lukács Györgyné sz. Nagy Zsuzsámra neje. Lukács Mihály és Károly fiai. Beiratások. A nagykárolyi m. kir. állami polgári fiúiskolában a beiratások az 1912—13. tanévre szeptember hó 1—5. napjain délelőtt 8 órától 12-ig fognak az intézet Majtény-utcai helyiségeiben eszközöltetni. A beiratásoknál az iskolai bizonyítványon kívül az ujraoltási és a születési bizonyítvány is bemutatandó A beira- tási illeték 5 kor. 30 fill., a félévi tandíj 10 kor. Eljegyzés. Fürth Mór fakereskedő, Fürth Ferenc nagykárolyi főrabbi fia eljegyezte Fürth Margitkát Miskolcon. Eljegyzés. Hebe József alsóvereczkei p. ü. számvevő eljegyezte Máthé Bertuskát Ha- dadiól. Választás. A pettyéni körjegyzőségnél megüresedett aljegyzői állásra egyhangúlag Rupprecht Béla okK jegyzőt választották meg. Halálozás. Bodoky Béla körjegyző, a Szatmárvármegyei községi és körjegyzők egyletének elnöke, vármegyei bizottsági tag, ref. egyházmegyei tanácsbiró folyó hó 17-én Budapesten életének 58-ik, boldog házasságának 30-ik évében elhunyt. A halottat 18-án délután 3 órakor helyezték örök nyugalomra Kis- majtényban a református egyház szertartása szerint. Eljegyzés. Dávid Henrik bútorkereskedő Máramarosszigetről eljegyezte Grünfeld József tasnádi lakos leányát, Boriskát. Soroznak. Nagykárolyban szeptember hó 9-én kezdődik a sorozás. Ä tavalyi sorozás alkalmával a nagykárolyi járásbeliek közül 39 százalék vált be. IV. Nyilvános nyugtázás. A m. kiradóhivatali tisztviselők országos egyesületének kezelésében levő m. kir. adkhivatali tisztviselők árvagyermek nevelési segély alapja javára a harmadik nyugtázás után a következő kegyes adományok folytak be : Rónai István Csanálos 2 K, Kálnai Gyula 2 K, Bagossy Pál 2 K, Ilosvay Sándor alezredes 6 K, Vágó Elek 2 K, Nagy István érendrédi jegyző 2 K, a nkárolyi m. k. adóhivatal perselygyüjtése 7 K, Hancsis Illés 1 K, Schnell Imre 5 K, Garzó Imre Sza- niszló 10 K, Dr. Melinda László 2 korona, vagyis az előzőleg már nyugtázott összegekkel együtt befolyt összesen: 226 korona 20 fillér. A jó Isten jegyezze fel javukra e kegyes adományokat. Mi nagy köszönettel vagyunk szives jóindulatukért. Fogadják hálánk és elismerésünk szívből jövő kifejezését a szegény árvák nevében is. A m. kir. adóhivatali tisztviselők országos egyesületének elnöksége nevében Nagykároly, 1912. év aug. 22-én Mikcsa János m. k. adóhivatali tőtiszt, Kern János m. kir. adótiszt. Hűvös augusztus. Néhány napra — a meteorológusok szerint csak néhány napra — beköszöntött az ősz. Hűvös idők járnak. A felöltők előkerültek, a fagylaltfogyasztás megcsökkent és — ó borzalmas tünet — valahonnan külföldről már érkezik a hir, hogy a szén megdrágult. Jó kilátás ismét a beköszöntő télre. A hires kandaló megint drága mulatság lesz. De addig még lesz egy pár izzadós napunk is, mert a hozzáértők azt mondják, hogy ez csak egy kis, egy egészen kicsiny szünetelése a hőhullámoknak. Értesítés. A ref. egyház hívei — az újabb egyházi törvények értelmében — ez utón érte- sittetnek, hogy az 1912. évi egyházi adó kiró- vatott s az adózók névjegyzéke aug. 18-tól szept. 2-áig terjedő 15 nap alatt az egyházi tanácsteremben közszemlére kitétetett, ahol is az a hivatalos órák alatt, egyházi jegyző közbejöttével, az érdekeltek által megtekinthető s a sérelmesnek vélt kirovás ellen 8 nap alatt, vagyis első emberét ő, Reiter Janka fogja itt köszönteni. 0, a kis senki, a zsidó kocsmáros leánya. Egy napig az egész Görgényfalu eltörpül mellette. Mit egy napig: örökre. — Igen, igen, igen — mondotta háromszor is a gróf kérdésére. Egy hét telt el izgalomban, várakozásban. Azután a falut feldíszítették. Kivirágozták, fel- lombositották a házakat, mint Űrnapján. Az alsó végén két nagy pózna köré friss gályákból diadalkaput fontak. A tót menyecskék, leányok ünneplőbe öltözködtek és a görgényfalusi urak is kicsipték magukat. A diadalkapu alatt pedig nagy vérvörös rózsacsokorral, amelyet harmatos hajnalban maga szedett a kertben, legszebb fehér ruhájában ott állt a szép kocsmáros Janka. Amikor a távolban felporzott az automobilok közelgése, a jegyző és a plébános is biztatni kezdték a leányt, hogy ne féljen. Janka mosolygott. Nem félt ő. Nyugodt volt, mint a győzelmes hadvezér. Nyugodt volt akkor is, amidőn az automobilból a soroki gróf mellől hatalmas szál, széles vállu, mosolyogó szemű kemény ember lépett le. Oda állt a nagy ember elé és tiszta értelmes hangsúllyal üdvözölte, úgy folyt az ajkáról az angol szó, mintha erre született volna. Az elnök megköszönte a rózsákat, bókolt a szép angol beszédért és kérdezte, ki leánya. — Kocsmáros az apám — felelte Janka. Vége volt az egésznek. De még sem. A kíséretében újságírók akadtak. Szemfülesen szimatoltak minden apró szenzációra. Másnap tele voltak a lapok Reiter Janka nevével. A falusi zsidó kocsmárosleány, aki angol beszédet mond. Kicsit ünnepelték, utszéli tilozofálást szőttek köréje. Harmadnap elfeledték. Janka pedig még mindig mámorban élt. A kis szobát szűknek találta, környezetét alantosnak, a falut nagyon falunak. Emlékezett a diadalkapura, mely alatt beszélt. Az automobilokra, melyekben csupa gróf és nagy ur ült, akik csak őt hallgatták. Az elnökre, aki megrázta a kezét. Az újságcikkekre, amelyek róla szóltak. Úgy érezte, hogy ennek a szereplésnek, dicsőségének folytatódni kell. Ebben a hangulatban zavarta meg apja. Egy tisztességes „tüchtig“ rőföskereskedő, Nagyszombatról el akarja venni feleségül Jankát. Ő már meg is egyezett vele. nemet mondott és makacsul kitartott szava mellett. Lelkére beszélt az egész rokonság. Kikergetett, leszidott mindenkit, halálra sértette az öreg, parókás zsidóasszonyokat. Nem és nem. , — Élni akarok és nem igy férjhez menni vad idegen emberhez ! — kiáltotta. Hosszú, küzdelmes évek jöttek. Uj és újabb kérők kerültek, de mindig gyérebben. A nőtlen falusi boltosok, kocsmárosok három vármegyében is a vállukat vonogatták, amikor valaki Reiter Jankát ajánlotta feleségül. — Nem kell nekem olyan asszony, aki angolul szónokol. Az üzlethez értsen inkább. Kitudódott valahogy a Janka titka : hogy az az angol beszéd kápráztatta meg. — Áz öreg Reiter Simon is kijött a béketüréséből. Egy napon tüzbe dobta Janka könyveit, az angol nyelvtant is és átkozta a napot, amikor azokat hozta. A leány összeharapta az ajkát és úgy nézte könyvei pusztulását. Most már csak Janó maradt meg. Janóval beszélgetett, amilyen gyak ran csak lehetett. A félkarú pedig szívesen hagyta félbe a dolgot és beszélt angolul Jankával. És ámbár Janó félkarú, esett ember volt, szurtosképü és alacsony is, meg az ötvenes években is messze gyalogolt már, a rossz szájú falu mégis azt dunyogta, hogy a zsidóleány béres szeretőt tart. Mikor ezt Simon meghallotta, nyomban elkergette Janót sazon gondolkozott, hogy ne verje-e el a leányát. Ezt még sem tette. Janka ezután egészen magára maradt. Sem könyvei, sem az amerikás Janó. Az évek le- hervasztották rózsáit arcáról, megaszalták formás testét szikárra. Csak a lobogó, álmos szürke szeme, nagy fekete haja maradt meg. És az emlékei, az az egy diadalmas emlék, amelyeknek uem lett folytatása még sem. De Janka bízott benne, hogy még lehet. És ezalatt beleöregedett a kocsma világába. Ott járt az ivóban, vigyázott a megrokkant, ősz apja helyett a duhaj legényekre. Magában pedig arról álmodott, hogy egyszer, ha majd kiszabadul ebből a rabságból, akkor folytatni fogja ott, ahol a diadalkapu alatt elhagyta. Tizenöt év telt el, vagy húsz is. Szívós élete volt Simonnak, de végül mégis kialudt. A leány a a temetés után a fővárosba utazott. Az utolsó néhány évben már csak az volt a vágya, álma, hogy ő fog másokat angolul tanítani. Nyelvmesternő lesz. Most elérkezett terve teljesüléséhez. Szerencséje volt. Hamar kapott állást. Büszkén említette, mikor oklevelet, bizonyítványt kértek tőle : — Nincs, de minek : nem emlékeznek reá, én Reiter Janka üdvözöltem angolul az elnököt Görgényfalun ! És el akarta mondani az angol beszédét. Hebegett, dadogott, de egyetlen ép angol szót nem tudott kimondani. Elfelejtett angolul. A tizenöt esztendő törődése alatt kimosódott emlékezetéből a nem gyakorolt idegen nyelv. A büszkesége oda volt, porba omlott. Egy kis napihir folytatását álmodtam el igy. Álom volt, de a bus nagy magyar földön könnyen lehetne valósággá. ii ii •I Modern és tartós : : plissézés és gouvlározés. Hájtájer Pál : : Nagykároly, : : Széchenyi-ntca 34. sz. a róm. kath. fiúiskola mellet.
