Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-17 / 33. szám

Ili. évfolyam. Nagykároly, 1912. augusztus 17. 33. szám. Nagykároly és Érmellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. Sr' é' \ . , n X. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. i DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ARA: .ffJf Egész évre ............................. .8 korojr^.ofe— Fél é vre................................. . . 4 Ne gyed évre..................................2 y\ Egy szám ára.............................20 fitter'. > Na gykároly város zárszámadása. Előttünk fekszik Nagykároly város 1911. évi zárszámadása, — a leghitele­sebb forrás — amelyből a város anyagi viszonyait megismerhetjük, a melyből a város teherviselési képességét megálla­píthatjuk. Örömmel állapíthatjuk meg az évi zárszámadásból, hogy az előirányzott be­vételnél jelentékenyen nagyobb összeg folyt be tényleg, mig a kiadásoknál na­gyobb emelkedés nem mutatkozott. Örömmel konstatálhatjuk azt, hogy a nyilvános zárszámadásra kötelezett vállalatok adója 1600 koronával emelke­dett, a mi az utóbbi években létesült részvénytársaságok keletkezésében leli magyarázatát és mely körülmény a ke­letkezett részvénytársaságok hasznos vol1 tát élénken dokumentálja. Nem találjuk örvendetesnek azonban a házadónak 14000 koronáról való emel­kedését, mert nem a házak számának és a házbérek emelkedésének folyománya, hanem kizárólag azon körülménynek tud­ható be, hogy az I-ső kerületben az ál­talános házbéradó hozatott be. Annak idején figyelmeztettük az intéző köröket, hogy kövessenek el mindent az általános házbéradó behozatala ellen és a pénz­ügyi hatóságokat is kértük egy kis jóin­dulatra e kérdésben — sajnos e kéré­sünknek semmi eredménye nem lett: ma általános házbéradó alatt sínylődik az I-ső kerület polgársága és pótadókkal együtt évente körülbelül 30000—32000 koronával többet kell áldoznia adóra, a nélkül, hogy jövedelme egy krajcárral is emelkedett volna. Az I-ső kerületben a bérbe ki nem adort lakások száma emel­kedett, elérkezett az idő tehát arra, hogy az általános házbéradó eltörlése érdeké­ben a szükséges lépések megtétessenek — el is várjuk, hogy ezt a városi ható­ság mielőtt meg fogja tenni és meg fogja szabadítani az I. kerület polgárságot egy oly tehertől, amelyből a pénzügyigazga­tóság palotáját felépitrii és amortizálni lehetne. Nem örvendetes jelenség a III. ke­reseti adónak 5000 koronával történt felemelése sem, mert ez nem a polgár­ság kereseti viszonyainak javulása követ­keztében állott elő, hanem csak azon körülménynek köszönheti létét, hogy az adócsavar irgaimatlanabbul működött. Nem szívesen vesszük, hogy az ut­cák fásításánál 448 kor. 06 f. megtaka­rítást értek el. A város külső csinossága és az egészségi tekintetek feltétlenül megköve­telik, hogy a város utcái minél jobban befásittassanak. E tételnél nem óhajtjuk tehát a megtakaritást, hanem azt kíván­juk, hogy az utcákon a mennyi fa ülte­tése, csinosság és városi rendezési szem­pontból csak lehetséges ültettessék. Megállapíthatjuk azt is, hogy a vá­rosnak az adósságok levonása után 1.340,963 K 75 fill, tiszta vagyona van. A zárszámadásból menthető adatok­ból megállapítható ugyan az, hogy vá­rosunk polgársága igen sok teher alatt nyög, azonban távolról sem oly szomorú a kép, a mint ellenfeleink azt feltüntetni igyekesznek. A sok teher, a nagyon sok teher mellett is, — van erőnk a fejlőd- hetés feltétlenül szükséges áldozatok meg­hozásához. Nincs ok tehát a lemondásra, a letargiára, mert a zárszámadásból azt a tapasztalatot meríthetjük, hogy olyan célokra és intézményekre, melyek a vá­ros fejlődését, a város polgárságának a vagyonosodását előidézik, ha nehezen is — van módunk áldozni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy derüre-borura költekezzünk, hanam csak azt jelenti — ott ahol a város által ho­zott áldozat a városra haszonnal jár, ne zárkózzunk el azzal a kijelentéssel, hogy mi nem áldozhatunk, mert nincs módunk. A mikor azonban mi a városnak hasz­not hozó intézmények létesítésére ésfen- tartására való áldozat hozatal szükséges­ségét nyomatékosan hangoztatjuk, — nem győzzük eléggé ismételni azt, hogy inproduktiv városi kiadások emelésétől minden áron tartózkodni kell. Számitó reális alapon nyugvó politikát keli kö­Gyöngéd küldemény. Irta: Léon de Tinseau. Francis Taylor, egy newyorki bankár unokaöccse és titkára szerelmes volt Berta Campbellbe. Miután komolyan szerette, a nőc.ke kacérkodásai gyakran okoztak köztük háború­ságot. Elhatározta, hogy amint az állása Taylor és társánál megfelelő jövedelmet nyújt — s ez az idő már közeledett — elveszi Bertát. Ezen idő alatt naponkint egyszer látták egymást a szerelmesek s hetenkint egyszer veszekedtek, hogy ezután a kibékülést annál szebb dolog­nak találják. Egy este ismét jól összevesztek s a kibé­külésre gyors szükségük volt, mert Berta Camp- bellenek a rákövetkező napon a „Provence“- gőzössel el kellett hagynia Newyorkot, hogy anyjával néhány hétre Európába utazzék. Min­denütt ki lehet békülni, még, egy hajó kabin­jában is, sőt talán ott különösen gyorsan, ha mind a két részről megvan a kedv a békekö­tésre. Szerencsétlenségre azonban Francis nagy­bátyját ezen a napon születés érte s a fiatal­ember semmi körülmények között sem hagyta el az üzletet, hogy az öt kilométert, mely őt a kikötőtől elválasztja, bejárhassa. Alig volt ideje a következő sorokat megírni: „Közölni akarom veled, hogy az öreg be­teg s meg vagyok gátolva abban, hogy hozzád menjek. Megszakad a szivem. Francis.“ Miután a levelet ellátta ezzel a cimmel : „Miss Campbell, jelenleg a Province hajón“, egy messenger boy vállalathoz telefonozott s elhívta azt a fiút, aki már gyakran vitt üzene­tet a szerelmesének. — Menj — mondta neki — a rendes kertészüzletbe. Itt van tiz dollár. Megveszed ott azt, ami neked legjobban tetszik s ezzel a le­véllel a hajóra viszed. Ezután nekilátott a teendőinek s nem egy­szer átkozta a véletlent, mely éppen abban az órában rabolta el a szabadságát, mikor arra a legnagyobb szüksége volt. Három óra múlva a messenger boy beszá­molt küldetéséről. Berta Campbell a levelet és a küldeményt megkapta s ezt mondta : „Jelentse, hogy megértettem.“ Ha megértette, akkor minden jól van. Most már csak az írásbeli bocsánatra kell vár­nia, melyet Berta a postával fogja neki meg­küldeni, amint Cherbourgba érkezett. Könnyű szivvel tért ezután Francis a mun­kájához. * Hafty Barke, a messenger boy igy telje­sítette megbízatását: _____Kezében a tizdollárossal elment a nagy ig en olcsón lehet beszerezni: iskolai kötényeket lüszter, CIott, Carton, szövetekből, gyermekek és leányok részére, úgyszintén harisnyákat, zsebkendőket, ruha, és hajkeféket, fésűket LESZÁLLÍTOTT ÁRBAN _ _________ ..

Next

/
Thumbnails
Contents