Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-27 / 4. szám
, »*? Politikai és társadalmi hetilap. A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. Felelős szerkesztő : i Főinunkatárs: („Kölcsey-nyomda r.-t.“) DR. GÓZNER ELEK. j DR HEGEDŰS ISTVÁN. ^ Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=-| Laptulajdonos: KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Nyilttér sora 50 fillér. sssr megjelenik minden szombaton, -gp® A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre .......................................8 korona. Fé l évre................................. . . 4 korona. Ne gyed évre..................................2 korona. Egy szám ára.............................20 fillér. Kö ves utat a szőlőskertbe! Lapunk hasábjain már foglalkoztunk e kérdéssel és reámutattunk arra, hogy a szőlőbe vezető köves ut mielőbbi kiépítése nemcsak a szőlőbirtokosok magánérdeke, de fontos érdeke Nagykároly város egész lakosságának. A szőlőskert ugyanis egyedüli kiránduló helye városunknak, amelyet csak jó időben lehet megközelíteni. Szép fekvése, kitűnő levegője, fákkal sűrűn beárnyékolt volta, kifogástalan, egészséges ivóvize és közeli fekvése nemcsak arra predesztinálják, hogy kiránduló hely legyen és maradjon, hanem arra is, hogy egy kies nyaralóteleppé fejlesztessék. Ha e kies hely más élelmes város mellett feküdne, már régóta egy felkapott, divatos, kedves nyaralóhely volna. Nézzük csak a Szatmárhegyet, mit csináltak abból az élelmes szatmáriak. Pedig a Szatmárhegyet a kedvező fekvést illetőleg össze sem lehet hasonlítani a mi szőlőskertünkkel. A Szatmárhegy Szatmárró! l3/a óra alatt érhető el kocsin, 1 óra alatt vas- áton, ivóvize rossz, ihatatlan és végtelen kevés, az árnyéknak hire-hamva sincs, úgy hogy egyik szőlőből a másikba nappal a nagy hőségben szinte nem lehet menni, fürdésre sincs elegendő vize és ennek dacára mennyien nyaralnak ott szatmáriak és milyen élénk élet van ott nyáron. A mi szőlőskertünk «határozottan alkalmasabb a nyaralásra és ennek dacára csak szórványosan használják nyaralásra. Mind ennek oka a köves ut hiánya. Mindaddig mig köves ut nincs, — nincs olcsó közlekedés. Olcsó közlekedés nélkül pedig nem lehet kies szőlőkertünk nyaralóteleppé, de mint kiránduló hely sem élvezhető teljes mértékben. A köves ut gazdasági szempontból is feltétlenül szükséges. Bor és egyéb teherszállítás rossz időben szinte Isten- kisértés számba megy, t— ami jelentékeny kárt okoz a szőlőbirtokosoknak. A kövesut létesítése természetesen áldozatokat kíván a szőlőbirtokosoktól, — ez azonban százszorosán visszatérül abban a nagy és sok előnyben, melyet a köves ut nyújt. A szőlőbirtokosok egyhangúlag elismerik a köves-uí szükségességét és célszerű voltát, csak a vagyoni áldozatoktól riadnak vissza. Pedig anyagi áldozat nélkül eredményt elérni nem lehet. A szőlőt értékesebbé, jövedelmezőbbé és teljesen kihasználhatóvá csak akkor lehet tenni, ha a szőlőbirtokosok a szükséges áldozatokat meghozzák és a köves- utat kiépítik. A város megtette a maga kötelességét : a szőlőkapuig a köves-utat kiépítette, most a szőlőbirtokosokon a sor, hogy megtegyék a maguk és a köz iránti kötelességüket. A hegyközséghez — mint értesülünk — a napokban a birtokosok egy- része egy indítványt nyújtott be, amelyben egy kövezési alap létesítését kérik, a mely alapból rövid időn belül az egész szőlőt köves úttal látnák el. Az indítványozók azt óhajtják, hogy a hegyközség minden a szőlőben termett bor után 2 fillér adót vessen ki és a borpincék bérlőit is megfelelően adóztassa meg. Reméljük, nincs kétségünk, hogy a hegyközség vasárnapi közgyűlése hivatása magaslatára fog emelkedni és az indítványt el fogja fogadni. Az indítvány elfogadása és a határozat jogerőre emelkedése után a hegy-- község egy nagyobb kölcsönt vehet fel, amelyből az összes utak succesive kikövezhetek lesznek és ezzel Nagykároly város rég óhajtott vágya kielégülést fog nyerni! Az egyhuzamban való tanításról az elemi iskolában. Lapunk egyik számában részletesen ismertettük egy taniigybarátnak Szerkesztőnkhöz intézett levelét, amelyben arról volt szó, hogy tekintettel a tulhideg időjárásra az előadások ne nyolc órabor, hanem kilenckor kezdődjenek. üese a felnőtteknek. Irta: Hinta. Újságírók voltunk mindaketten. Én és a barátom, Aladár. Politikát irtunk s a képviselőházban ismerkedtüuk meg. Ő már akkor „befolyásos“ volt, én kezdő. De azóta testvérek voltunk. Együtt ültünk az újságírói karzaton, egyforma prémes kabátot, selyem cilindert hord- tunk, egyformára borotváltattuk az arcunkat s együtt mentünk el az orvoshoz, mert egyszerre kezdett hörögni a tüdőnk. A múlt karácsonyban együtt ültünk Abbáziában a szálló karzatán s akkor mondta el Aladár nekem ezt a történetet. Aladár azóta meghalt, én még élek, de lehet, hogy nemsokára én is elmegyek. Ezt a történetet azonban leirom, hogy igy téli estéken lesz egy-egy apa, egy-egy gyermek, aki elolvassa. Okulni nem fog belőle, de ha sirni akar, vissza ne tartsa a könnyeit. — „Tudod, igy karácsony felé milyen sok a munka a szerkesztőségekben. Mindig is igy volt ez. Isten tudja, de ilyenkor jobban, kél a betű. Nekünk pedig csupa láz, csupa sietség a dolgunk, nincs nyugodalmas percünk. Ezelőtt nehány évvel, akkor még a „Radikális Ellenőrinél voltam, jóelőre elhatároztuk, hogy nyugodalmas karácsonyt csinálunk maguuknak, egy héttel hamarább megcsináljuk a karácsonyi számot. Meg is csináltuk. Már karácsony előtt két nappal ott sétáltam a külváros utcáin, nem volt semmi dolgom. Amint sétálok, egy pincelakás ablakain tekintek be s homályos ablakain keresztül is jól láthattam, ami benn történik. Akarom mondani, nem is történt ott semmi. Az egyik szoba csizmadiamühely volt, abban egy sereg gyermek kucorgott, a másik szobában szép tisztaság, rend uralkodott. Ott meg egy férfi beszélt valamit egy nőnek s közben hatalmas karácsonyfát mutogatott. Bizonyosan a csizmadia s a felesége. Mert ajtó nyillott egyik szobából a másikba. Sokáig megbámultam ezt a jelenetet s a végén rajtam is erőt vett a honvágy. Akkor este már gyorsvonaton ültem, hogy haza menjek. Az én hazám messze vau innen, ez tartott vissza, hogy olyan soká ne menjek haza, de azért pontosan tudtam az apám minden dolgát s a hol lehetett, segítettem is neki. És tulajdonképen ez az, a mit el akarok mondani. Az apám tanító egy hegyháti kis faluban. Nyomoru, szegény, éhező. Egyszobás lakásban laknak az anyámmal. Az apám nagytudományu, nagylelkű, túlságosan önérzetes. És sokat bántják. Olyanok, akik a kisujját sem érik föl. Az apám azért mindig szomorú. Akkor este, amikor hazaérkeztem, nagyon vig volt. Nekem örült, egyedül csak nekem. Az édes anyám le akart fektetni, de ő nem akarta. Az édes anyám lefeküdt, el is aludt, mi csendesen poharazgattunk. A világ sorát is letárgyaltuk. Az apám dolgára is rákerült a sor. Az öreg panaszkodott. Ezeket mondta nekem a barátom : Férfi és női ingeket, gallérokat, kézelőket a legszebben mos és vasal Széchenyi-u. 42 Hrabécy FIÓK FELVÉTELI ÜZLETEK: Csapó-utca 30. és Hatvan-utca 11. Telefon 323. gyár r. t. DEBRECEN, képviselők kerestetneki Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan intéztetnek.
