Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-10 / 32. szám
2-'M cld:>l. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 32. szám. ezt a fontos, közegészségügyi szempontból elsőrangú intézményt keJlőképen fejlessze. Kétszeres örömmel fogadjuk tehát a gróf Károlyi család nagylelkű áldozatkészségét. A rendelkezésre álló összeg — mint értesülünk — tekintélyes tőkét képvisel s ez már magában véve elég garancia arra, hogy a kórház minden tekintetben modernül lesz felépítve és berendezve. Önkénytelenül is felmerül már most az a kérdés : melyek a kellékei egy modern kórháznak ?! Általában véve és röviden, hogy : megfeleljen a modern hygiénia követelményeinek. Ama követelményeknek, amelyeket hosszas tapasztalás, tudományos kutatás és mélyreható vizsgálódás tett kánonikussá a közegészségügyben. A kórháznak ilyformán alaki és személyi kellékei vannak. Foglalkozzunk először az alaki kellékekkel. A közegészségügy az egészséges emberre nézve is kategorikusan előírja a jó levegőt, a helyes táplálkozást s bizonyos kényelmet, amit a munkaidő helyes beosztásával lehet elérni. Kétszeresen fontosak ezek a követelmények a beteg emberre nézve, aki munkaképtelen s igy nála nem a helyes munkabeosztás, hanem az ápolás mínemiisége játszik fontos szerepet. A kórháznak tehát pormentes, egészséges levegőjű helyen, lehetőleg nagy parkkal övezett területen kell felépülnie. Az épület beosztásánál az eddigi — nagy kórházak tapasztalatai nyújthatnak helyes útbaigazításokat. A modern kórház- technika egyébként arról győzte meg az illetékes köröket, hogy úgy a betegek szempontjából — különösen az élelmezést illetőleg — nemkülönben az orvosok szempontjából — az ellenőrzést illetőleg — a tulnagy u. n. központi kórházak nem felelnek meg a hozzáfűzött várakozásoknak. Sokkal helyesebb tehát, ha egy városnak több kisebb kórháza van : hisz éppen e miatt vetették el Budapesten is egy központi nagy kórháznak az eszméjét. Ebből a szempontból jogosult tehát nálunk a második kórház létesítése. Az ilyformán megfelelő, egészséges levegőjű helyen felépített s a modern kórház-technika szempontjából beosztott kórház nagy részben megfelel a kórház alaki kellékeinekLegnagyobb problémája azonban a kórháznak az élelmezés. Egyrészt azért, mert dietetikus, másrészt, mert tömegigényről van szó. E tekintetben a gondnokság nemcsak a hivatott ellenőrző, hanem legfőképen irányító faktor, amelynek tehát épp úgy kell magában egyesítenie a praktikus gazdászat, mint a 1-onyhamüvészet sajátságait. Nagy körültekintés, mindenre kiterjedő gondosság, nagy tisztaság s az élelemnek kellő időben s kellő állapotban való szervirozása legyenek a vezérelvek. Tudjuk, hogy az egészséges embernek mennyire javára szolgál a beosztott táplálkozás, hát még a betegnek, aki meg lévén fosztva cselekvő képességétől fájdalmaira az orvosságon kívül csakis a helyes táplálkozást kaphatja gyógyírul. Az elmondottak volnának a kórház alaki kellékei. Ami a személyi kellékeket illeti: az a hivatalos vezetőségre, az orvosokra s ezek rendeletéinek végrehajtó közegeire, az ápolókra vonatkozik. A két faktor közül az orvos a fontosabb, hisz ez menti meg a beteget nemcsak a súlyos bajtól, hanem sokszor a haláltól is. Legyen tehát az oryos öntudatos, magasan képzett lelkiismeretes, aki még a menthetetlenen is akarjon segíteni. Egyszóval legyen ez az orvos: jó orvos. A beteg szempontjából azonban nem' kisebb faktor az ápoló. Az orvossal utóvégre napjában egyszer vagy kétszer érintkezik s mindig a fájdalom tudatával, de a felépülésnek legalább is valószínű reményével. Az ápoló pedig az ö mindene: társalkodója, fájdalmának csillapítója, bujának, örömének részese. Kétszeresen fontos tehát, hogy ily irányú, jó ápolásban részesüljenek a betegek. Sok halálos beteget nem annyira az orvosság, mint a mindenre kiterjedő, figyelmes ápolás mentett meg az életnek, mert kényelmet nyújtott a betegnek, enyhülést és vigaszt a kétségbeesettnek. Azt hisszük, ezzel nagyjában kimentettük a modern kórház kellékeit: tettük ezt tájékoztatásul a közönség számára, hogyha közegészségügyi dolgok kerülnek szőnyegre, akkor ne zárkózzanak el mereven azoknak beható és áldozatkész megvitatásától. Petronius. Kevesebb ünnep. A pápai rendelet okai. Supremi Disciplinae kezdetű motu pro- priójában az egyházi ünnepek redukálását rendelte el a pápa. Ez az intézkedés feltűnést, itt- ott aggodalmakat is keltett és próbálkozások történtek arra nézve, hogy az ünnepek rendje a régi maradjon. A magy püspöki kar is ezt kérelmezte a római szentszéktől. A pápa azonban megmaradt elhatározása mellett, a magyar katholikus egyház ennélfogva redukálni fogja az ünnepeket, mert a katholikus egyház legnagyobb ereje épen abban van, hogy bámula- tus bölcsességgel mindig az emberiség igazi igényeihez alkalmazkodott. Az ünnepi rend megállapításában is ez a szellem vezette. Az ünnepek iránt való tiszteletei kettős gyökérből táplálta. Ha ünnepet rendelt egy egyházi esemény, vagy egy szent, egy mártír tiszteletére, akkor tette először azért, hogy ezzel a vallásos bensőséget még jobban mélyítse, továbbá azért, hogy egy nagy sociális igazságnak tegyen eleget. Az ünneplés legeredendőbb oka a socialisztikus követelésü munkapihentetésben rejlik. A vasárnap szentsége nemcsak az Istennek adatott, de az embereknek is. Ha a munkaidő apasztása jelentett is valamelyes veszteséget, ez nem ért föl azzal az Sokáig íépelődtek most már azon, hogy mi lehet ez a Hengertárvinye. Az egyik azt mondta, hogy ha henger is, meg tárgy is, akkor valami nagyobbfajta gép lehet, valamely ujmódi lövöldöző szerszám, lovasitott ágyú. Mások ellenben úgy vélték, hogy alighanem ló ez. De nem tudtak sehogysem megállapodni. Hát nincs is ezen mit fájlalni a fejeket: el kell hozatni a vasútról s aztán majd meglátják, hogy ruhaszekrény-e, vagy tengeri herkentyű. — Hát aztán mit küldtek érte? — Hát igen. Ez ismét egy kis fejtörésbe került. Lovasember menjen-e érte, vagy kocsi ? Mert ha lovasok mennek érte és a Hengertárvinye csakugyan nem ló, hanem mosógép, akkor ez nevetség. Ha pedig kocsi megy érte s csakugyan ló : hát hogyan ültessék fel a kocsira ? De végül mégis a kocsipárt jutott uralomra. Mert primo: ha gép, ráteszik a kocsira. Secundod : ha ló, vigyenek a kocsin kötőféket és kössék a saroglya után. így is történt, kocsival ment érte négy ember az őrmester szakértelmes vezetése alatt s hazahozták. — Aztán mi volt ? — Egy kis vasszerszám, akkora, mint egy arasztos bicska kinyitva. A ló körmét szokás vele pucolni patkolás alkalmával. A jó világ, rassz világ." Annyi bizonyos, hogy megdrágult minden s a pénznek negyedannyi értéke sincsen, mint csak nem is régen ezeknek előtte. Még nagyon emlékszem negyvenkrajcáros napszámokra s arra az időre, amidőn két hatosért adtunk a tanyán egy rendes vékányi almát, továbbá nyolc garas volt egy liter bor ára. Ma huszonötgaras, meg harminc garas, fönt Pesten negyven garas, meg negyvenöt garas. Az sem régen volt. mikor itt az alföldi vidéken az akadémiát végzett fiatal gazdatisztnek a remunerációja abból állott, hogy koszt, kvártély meg száz forint. Nem egy hónapra száz forint, hanem egy esztendőre : fertályévenkint járt ki az uradalmi kasszából a huszonöt pengő angária. Mikor Bécsben laktam, három krajcár volt egy pár virsli, hat krajcár egy félliter friss sör : szerény igényű embernek elegendő vácsora kilenc pénzből, ha még hozzávette a két krajcár ára suszterlájblit. De elegendő volt két krajcár ára kvargli is vacsorára. S két pénzért adtak három nagy darab sült krumplit hajában. Az utcán árulták, mint nálunk a marónisütők a gesztenyét. Mig nálunk az utcán talicskákban árulták a tiszta fehér ruhákba takart főtt csöves kukoricát, két három pénz volt az ára, mert darabja válogatta. Másutt szintén talicskában árulták az utcán a meleg friss turóslepényt : öt pénzért akkorát adtak, mint egy mai leveses tányér. Mikor török földön szolgáltam, mint katona, ott húsz krajcár volt annyi tüzelőfa, amennyi egy ló hátára fölfért, a szilvát csaknem ingyen adták, szintén csak húsz vas volt egy liter szilvapálinka, egy jól megtermett nagy tyúknak az ára is csak egy veliki szekszera volt. A veliki szekszera annyit jelent, hogy : nagy hatos. A máli szekszera az csak kis hatos. Az a húsz krajcáros. Minden darabja tizennyolc krajcárt ért, ha nem volt kifúrva, ellenben húsz krajcárt ért, ha ki volt fúrva, mert akkor zsinórra lehetett fűzni és nyakba akasztva viselték madzagon a lányok és menyecskék. Ugyanott egy iparosmesternek, rendes tanult török kőművesnek egy veliki szekszera volt a napszámja, láttam, hogy déli ebédje zabkenyér volt, a szalma is beleőrülve, mi.cor kettétörte a lapos kenyeret, a szalmaszálak úgy álltak ki belőle, mint mikor ma valaki dús vacsora után a félzsemlébe beledugja a fogpiszkálót. Ezekhez képest bizony manap egy kissé más világ van. Ha megygyet vásárolsz a piacon s elcsodálkozol a nagy árán, a megygyeskocsi faránál álló falusi asszony azt mondja: Iskola könyvek az összes vidéki és debreceni iskolák részére kaphatók IN CSÁTHY FERENC könyv-, zenemű- és papirkereskedésében Piac-utca 8. (Kereskedelmi akadémia épületében.) Alapittatott 1805-ben. Telefon interurban 298 szám.
