Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-03 / 31. szám
31. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. A nagykárolyi önkéntes tűzoltó egyesület. A nagykárolyi önkcntes tűzoltó egyesület folyó évi augusztus hó 4-én a „Polgári Olvasókör“ kerthelyiségében tűzoltó szereinek gyarapítására zártkörű nyári táncmulatságot tart. A táncmulatság kedvezőtlen idő esetén a teremben lesz megtartva. Ezen egyesület nagyon megérdemli a pártolást. Elég szomorú az, úgy az egyesület, mint a város lakossága vagyonának biztonsága szempontjából is nézve a dolgok állását, hogy ilyen uton-módon kénytelen az egyesület egy kis jövedelemre szert tenni, hogy a tűzoltósághoz szükséges eszközét beszerezhesse. Hiába! Vagyon, pénz nélkül tűzoltó eszközt beszerezni nem lehet, tehát gondoskodni kell egy kis pénzforrásról. Az egyesületnek igen szép célja van : „A város területén, esetleg a szomszéd községekben kiütött tűz rendszeres oltása és egyéb vész esetekben segélynyújtás.“ Az egyesület tagjai: tiszteletbeli, alapitó, pártoló és működő tagok, valamint a város által alkalmazott fizetéses tűzoltók. Alapitó tagok azok, kik az egyesület részére egyszersminden- korra legkevesebb ötven koronát fizetnek. Pártoló tagok azok, kik az egyesület fentartásához egy évi kötelezettséggel évi négy koronát fizetnek. Az egyesület jövedelmét képezik: az alapitó és pártoló tagok tagsági-dijai, Nagykároly város által nyújtott segély, az egyesület javára tett adományok és hagyományok, az egyesület által rendezett ünnepélyek és vigalmak esetleges jövedelme, jutalmak és hatóságilag engedélyezett gyűjtés utján szervezett pénzösszegek. Az egyesületnek ezen idő szerint 28 működő és 9 fizetéses tagja van. Ezen létszám kicsi, tekintve a város területét és lakosainak számát és különösen azt, hogy tűz alkalmával a lakosság nem segédkezik az oltásnál a tűzoltóságnak olyan arányban, mint azt a veszedelem nagysága és az ügy nagyfontossága megkívánná, mindazonáltal, mivel ők az oltóeszkö— Kérem, Kovácsnak. Egyszerűen Kovácsnak. Hát ez éppen a baj. — Baj ? Hát miért volna az baj ? — Azért, instállom alássan, mert ha már keresztényhez adom a leányomat, ha már a sok jó pénzt is vele kell adnom, hát legalább tudnám, hogy kihez adom. De ilyenek ezek a leányok mind. A huszártisztek közül is éppen egy Kovácsot választ ki magának, pedig grófok, bárók is vannak a regimentben. A báró jóízűen felnevetett. — Ejnye, de nagyralátó maga, Spitzer ur. Hát a maga vejének muszáj volna mindjárt mágnásnak lenni ? — Nem azért, tetszik tudni, ne méltóz- tassék félre érteni. Nekem mindegy. Én már akár igy, akár úgy, csak Spitzer Áron maradok. Egy komisz, uzsorás zsidó. De hát a leányom. Azt szerettem volna, ha már nem a faj- tánkbelihez megy, hogy méltóságos asszony lett volna. Meg aztán, már csak bevallom, hogy jól esett volna vénségemre, ha hallottam volna, hogy az unokáimnak mondják: grófocska, bárócska. — Tudja mit, — tréfálkozott Noszlopy — elveszem én a leányát, aztán egyszerre báróné lesz belőle. — Tréfálni tetszik, — mosolygott szerényen a zsidó — pedig nem is egészen tréfa a dolog. Valami lehetne belőle. A báró rábámult az uzsorásra. Csak nem zök felszerelésében szakképzettséggel bírnak, dicsérendő ügybuzgalommal és odaadómunkássággal működnek. Kívánatos volna, hogy jövedelmi forrásuk olyan mértékben nőne, hogy tűzoltó szereiket az összes szükséges eszközökkel kiegészíthetnék. Elikcsa János. PJehány szó a kerti Iskoláról A modern iskolák építésénél ma már a sociálpaedagogiai szempont mellett mindinkább előtérbe nyomul a gyógypaedagogiai szempont is. S talán az utóbbi szempont a legnagyobb vívmánya a szocializmusnak, amelynek eredeti és legfőbb célja kell, hogy phiianthropikus legyen. Az iskola tehát nemcsak a testi és szellemi erők épségében lévő növendékeknek nyújtja a kultúra áldásait, hanem a testi vagy szellemi fogyatkozásban szenvedőknek is. Ez a legna- I gyobb méltányosság! Hogyne ? Hisz ezek a szerencsétlenek eddig a társadalom páriái voltak, akiknek csak testi fogyatkosásaival szemben voltak a humanista intézmények elnézők és jóindulatú támogatók. A szellemi fogyatkozás kérdését pedig a vagyoni állapot szerint oldották meg: a gazdagabbak valami szanatóriumba kerültek, a szegényebbek pedig, ha szellemi fogyatkozásaik nem öltöttek aknt jelleget, a társadalom nyakán valósággal élősköd- tek, vagy pedig, — ha volt hely — valami elmegyógyintézetbe kerültek. Eltekintve attól, hogy az az egyoldalú, mindenesetre kényelmes intézkedés a demoralizáció néma megteremtője lett, nagy mértékben hozzájárult a, „moral insanity“ u. n. popularizaciójához, ami sem a köznek, sem az egyénnek nem válhatott előnyére. Keserves kiábrándító tapasztalatok után belátta ezt az állam is, meg a társadalom is. És ettől az időtől kez'dve mind a két faktor vállvetve igyekszik arra, hogy tűrhető állapotokat teremtsen. Ezért állították fel a gyógypaedagogiai intézményeket, amelyek ma már nagy népszerűségre tettek szert és nagy mértékben beváltották a hozzájuk fűzött jogos reményeket. akarná talán komolyan, hogy ő vegye el azt a fiatal, gyerekleányt. — Hogy érti a dolgot, Spitzer ur? Csak nem úgy talán . . . — Igenis, nem egészen úgy. Csak úgy félig. Egy hete mindig ezen a dolgon gondolkozom s most mégsem tudom jól kifejezni magam. Eérjnek talán mégis egy kicsit koros volna a méltóságos báró ur, ne tessék megharagudni érte, de talán . . . talán . . . lehetne az apa . . . — Egy szót sem értek a dologból. Magát egy kicsit megzavarta a lakzira való készülődés. Hát hogy lehessek én a maga leányának az apja? És mi akarna maga lenni? — Értsük meg egymást, — felelt Spitzer, visszanyerve higgadtságát. — Egy üzletet ajánlok a méltóságos urnák. Én bárót szerettem volna vőnek s a leányom nem bárót választott. Hát úgy szeretném elintézni a dolgot, hogy mind a kettőnknek igaza legyen. A méltóságos urnák nincsen gyermeke. Hát tessék örökbe fogadni az én vömet. Adja neki oda a nevét, ne tessék félni, jó árat fizetek érte. Aztán nem is vallana szégyent Kovács Ödönnel. Tessék kérdezősködni utána. Ur az tetőtől-talpig. Hát még ha Noszlopy báró lenne belőle ! Az öreg zsidó elhallgatott s a báró arcát kémlelve leste a hatást. Noszlopy hosszasan gondolkozott, tépelődött, aztán bizonytalan hangon adta meg a választ: Ilyen gyógypaedagogiai intézmény a kerti iskola is, amely az állam hathatós támogatásával a közönség áldozatkészsége mellett jött létre több vidéki városban, nem említve a fővárost, ahonnét ez a mozgalom kiindult hóditó kőrútjára. A kerti iskolának a célja, hogy a vakáció folyamán gyógypaedagogiai személyzet mellett oktassa, nevelje és ápolja az erre rászorultakat. Azéit a vakáció két hónapjában, mert ezeket a beteg növendékeket egyrészt paedaglgiai szempontból nem lehet az általános tanmenet keretében nevelni, másrészt drophi- laktikus szempontból nem lehet az egészséges gyermekek közé bocsátani. Tekintettel arra, hogy városunkban a közel jövőben aktuális lesz egy uj, modern elemi iskolának felépítése, szükségét érezzük annak, hogy a vezető körök, no meg a társadalom figyelmét nyomatékosan felhívjuk erre a körülményre. ügy tudjuk, hogy a jelenlegi polgári leányiskola kiköltözésével jókora darab kertrész jut a város város birtokába. Ezt a kertrészt igazi sociális szempontból csak erre a célra lehetne felhasználni. Meg vagvunk róla győződve, hogy a város közönségének ily irányú propoziciója úgy a képviselőtestületnél, mint az iltetékes kormányhatóságnál kedvező fogadtatásra fog találni. Ebből a szempontból tehát akadályok nem merülhetnek fel. Ami pedig az anyagi áldozatot illeti, az semmiesetre sem lesz oly tetemes, hogy arányban nem állana azzal az erkölcsi haszonnal, amely ily irányú intézmény létesítésénél jutna a városnak. Mi ismerjük vezető köreinknek sociális érzékét s ezért szeretnök remélni, hogy jelen szavunk ne a pusztában elhangzott szó legyen, hanem termékeny talaj, amely a kultúra áldásait egyformán osztja a rászoruló emberiségnek. Seneca. Fizessünk elő a „Nagykároly és Érmellék“-re. — Lehet beszélni a dologról. — Igen is, beszéljünk a dologról. Tudom, hogy nagy dolgot kérek, nem is volna szivem ingyen elkívánni. Méltóságod már bizonyosan beleélte magát, hogy sírba viszi a Noszlopy nevet. Hát már csak az is nagy dolog, hogy lemondjon erről az ábrándról. Aztán milyen furcsa lenne az, milyen szokatlan, apának, aztán nagyapának lenni. Hát méltóztassék meghallgatni, mivel akarnám én kárpótolni mindezért a báró urat. Kengyelest csak az irgalom tartja már, pedig ehez van fűzve a Noszlopy- család nagysága. Isten ellen való vétek volna, hogy idegen kézre kerüljön, mig csak egy is él a családból. Hát úgy gondoltam, hogy kitisztázom az uradalmat s hálánk fejében átadjuk méltóságos uramnak, amiért leszállni kegyeskedett közénk. Kérem, a Spitzer Áron nem tudna háládatlan lenni. Az nem . . . — Látogasson el hozzám nehány nap múlva. Gondolkodnom kell a dolgon egy kicsit. Meg egypárszor aludni is rá. Talán csinálhatunk belőle valamit. És csináltak is. Megtörtént a nagy alku. Végre is miért ne hozná meg Noszlopy György azt az áldozatot, mikor annak a fejében nem egy pisztolydurranás lesz a Noszlopiak történetében a pont. Aztán ez a Kovács csakugyan derék, úri fiú. Aki egyáltalán nem vágyik holmi báróságra, ha az a bolondos Spitzer nem ragaszkodnék úgy a dologhoz. A szerencse jót n
