Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-03 / 31. szám
III. évfolyam. 31. szám. Nagykároly és Érmellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye, Nagykároly, 1912. augusztus 3. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: („Kölcsey-nyomda r.-t.“) DR. GÓZNER ELEK. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. SÍN Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Laptulajdonos: KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Nyilttér sora 50 fillér. jwsr megjelenik minden szombaton. ~sm A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre ............................. .8 korona. Fél évre..............................................4 korona. Ne gyed évre.....................................2 korona. Egy szám ára.............................20 fillér. Né hány szó a háztartási tanfolyamok sociológiai értékéről. A napilapok röviddel ezelőtt a következő hirt hozták : A földmivelésiigyi miniszter Sopron vármegyében 15—16 éves leányok számára 8 heti háztartási tanfolyamot rendelt el. E kis hiradás tükre a mai társadalmi morálnak. Amit a régi jó időkben, a patriarchalis korban a család végzett el, azt ma már az államnak kell helyettesíteni. Hogyan? Hisz a socializmus századát éljük s a socializmus helyesen értelmezve nemcsak a közjóiét előmozdítására irányul, hanem a munka meg- kedveltetésére! Miért van tehát az, hogy az államnak kell erre ösztökélést adnia?! A dekadencia nemcsak a társadalmi életben lép fel már, hanem a családi életben is?! Ha nézzük a mai társadalmi rendszert, igen ! A mai társadalom kaleidoszkópja nem egy kellemes szinhatásu képet mutat, hanem olyat, amelyben a rikitó szinek a túlnyomók és bántok. Ennek a következménye azután, hogy a mai társadalomban a legszigorúbb kasztrendszer uralkodik, amely a „strongle for life “-et (küzdelem a létért) igy magyarázza: küzdelem a hegemóniáért. Szomorú jelenség, de úgy van, hogy a socializmus a társadalmi osztályok nivellálódása helyett, azoknak szeparálódását mozdította elő. A demokratizmus pedig ma épen olyan jelszó, mint a jótékonyság : népszerűséget lehet vele szerezni. Fogalom, a melyből hiányzik a tartalom. Hogyne?! Hisz a sociaiizmus- nak filantropisztikus iránya ma már megszűnt s a demokratizmustól a nihilizmusig tulajdonképen a mai társadalmi rendszer anarchiáját akarja megteremteni, hogy ennek romjain felépítse rég óhajtott vágyát: a munkásaristokraciát. ily körülmények közöd a népjóléti intézmények létesítéséhez nemcsak tudósok, hanem praktikus emberek is kellenek. Praktikus emberek, akik eme chao- tikus zűrzavarban meg tudják látni a népjólétnek igazi sociális problémáját: a munka megkedveltetekét. S az lesz talán a legnagyobb sociális reformátor, a ki e t a jelszót: „a munka nemesit“ intenziven át tudja ültetni a köztudatba. Örömmel konstatálhatjuk, hogy a földmivelésügyi kormány programmjában ezek a szempontok játszanak döntő szerepet. A különböző háziipari tanfolyamok szervezése és intenzív támogatása kapcsolatban a hegyvidéki kirendeltségi actió nagyszabású kiépítésével, a szó legszorosabb értelmében véve magasztos sociális feladatot teljesít. Mert nemcsak, hogy megkedveltet! a munkát a legalsóbb néprétegekkel, hanem alkalmat is nyújt ajra, hogy ez a munka értékesíthető is legyen s ezzel a megélhetést igyekszik biztosítani. A kulturális és sociologiai szempont érvényesül itt ötletes kombinációban, nagy mértékben szolgálva és kielégítve az általános pedagógia követelményeit is. Ugyancsak ezek a szempontok lebeghettek az elsősorban praktikus minta- gazdász, gróf Serényi miniszter előtt, a mikor a háztartási tanfolyamok tartását vette tervbe. Ennek még nagyobb sociális jelentősége lesz az eddigi népjóléti intézményeknél. Hisz a mai társadalmi rendszer tette a háztartást páriává akko,, amikor a demokrácia látszólag orgiáit üli, de tulajdonképen az 1. osztályon utazó munkásvigéceknek elégiti ki allűrjeit. No meg itt van az ijesztő mértékben terjedő szegénység, amely lassan- lassan félelmetes falanxxá növeszti a proletárok amúgy is tekintélyes tömegét. A tehetős még csak tengődik, mert saját kárán eiőbb-utóbb beletörődik. De a „misera plebs“ ?! Ugyan hol tanulja meg a háztartást? Otthon? Erre bizony alkalma nincs. Az életben ? Még kevésbbé! Hogy tehát égető szükség volt reá, bizonyítja, hogy a tizenkettedik órában jött. A társadalom pedig lássa be ennek korszerűségét, sőt kényszerítő voltát. Siessen támogatására ennek az intézményA rossz üzlet. Irta: SZ. N. Az öreg Noszlopy bárónak tulajdonképen már régen nincs semmije fényes nevén kívül. Maholnap ez is csak hiú csillogás lesz csupán, mint a kamarási aranykulcsa, a melyik tulajdonképen szintén csak bronzból van. Csak egy kis aranyozást raktak rája. A kengyelesi uradalom ugyan a nevén áll még, de a telekkönyvben átkozottul sok név következik már az ő neve után. Világos, hogy a sok küzül neki maradna a legkevesebb már. Most még csak az a szerencse, hogy a legutolsó hitelezők nem merik árverésre engedni a dolgot, félve, hogy nekik már épen semmi sem jutna. Inkább várnak valami áremelkedést, vagy valami más csudát s keserű sóhajtások között ők maguk gondoskodnak róla, hogy holmi elmaradt kamatok miatt azok a szerencsések, akikhez eleinte fordult a méltóságos ur kölcsönért, ne nyugtalankodjanak túlságosan. így megy ez már évek óta. Kengyeles nem cserél gazdát, de viszont a jövedelmét sem adja oda az öreg bárónak. A hitelezők olyan jól ellenőrzik a gazdálkodást, hogy csak nagy ritkán lehet egy pár száz koronát zsebre tenni a temérdek, szép, piros, acélos búza árából. Megunja az ember az ilyen életet. Ezeknél a hitelezőknél nincs kíméletlenebb, komiszabb fajta az egész világon. Micsoda harcokat kell vívni velük! És milyen fegyverekkel támadnak, Istenem, egy Noszlopy báró kényes érzéke összeborzad a láttukra. De hát vinni, cipelni kell az életet, mint valami nagy, súlyos terhet. Az utolsó Noszlopynak ki kell tartani a végső percig. A pisztolygolyóra még mindig ráér az ember. Mert hát mégsem volna egészen méltó befejezés, ha a „nagy nádor“ családja történetében egy fegyverdörrenés képezné az utolsó pontot. O is csak úgy a véletlenre, a csodára várt, mint akár a filiszter hitelezők. És talán némi joggal is. Mert az ő családjában sűrűn fordultak elő csodálatos események. Mikor a muhi pusztán két egész napot feküdt át a holtak között Péter ispán, mig rátaláltak s még azután építtette csak a feketekővárat. Vagy a mikor a Héttoronyból meg tudott szökni Noszlopy Mózes. Milyen jó volna most az a két falu, amit akkor megmentője kapott tőle. Hát a múlt század közepén hogy szabadult meg a rablóktól a vén Károly báró? Tűz ütött ki a kastélyban, mikor éppen legjobban faggatta a rablóbanda s igy kereket oldottak az átkozott cigányok. Az igaz, hogy leégett a fél kastély, az öreg ur pedig egy hét múlva a másvilágra költözött az ijedtségtől, de hát mégsem a zsi- ványok ölték meg. Nos miért ne eshetnék újra meg csoda az utolsó Noszlopy kedvéért is ? Hát csak várt, várt türelmesen Gyuri báró s intette rendületlenül türelemre a hitelező hadat is. Csak az volt a baj, hogy nem igen tudott mivel reményt önteni a csüggedőkbe. Azt mondja nekik, hogy örökségre vár? Ejh, ez nagyon gyerekes dolog volna, Vagy talán épen azt, hogy egy gazdag házasság még mindent rendbe hozhat. No, hát ezen már maga Gyuri báró is elmosolyodott. Nem is volna utolsó dolog, ha most kezdene utána járni a menyasszonynak, igy hatvan éves korában. Szóval sehol, semmi remény 1 Ahol legnagyobb a veszedelem, ott van legközelebb a segedelem, — mondja a biblia. És lám, megint igaza van a szer.tirásnak. Itt van a segedelem Spitzer Áron személyében. Soha sem gondolta volna, hogy épen az a sémita fogja őt talpra állítani megint. Ez volt a legizgágább az összes hitelezők között. — Hát csak jöjjön, — mondta a báró rezigtan az inasnak, mikor bejelentette a kellemetlen vendéget. Csak már ezen a viziten is túlesett volna!