Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-20 / 29. szám
29. szám. 3-ik oldal. bízza a jelenlegi gyűjteményeknek muzeállis jellegűvé való fejlesztését, másodszor pedig hozzáférhetővé teszi a közönség számára. Kiváncsiak vagyunk, az érdekelt tényezők mit szólnak mindezekhez?! Crassus. Kevés az iparostanonc. Hosszabb idő óta figyeljük már meg, amit a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara legutóbbi előterjesztésében hivatalosan is konstatál, hogy a tanoncok szama nem tart lépést a nagyban emelkedő szükséglettel. Megállapítja a kamarai jelentés, hogy némely szakban 10—50 százalékos tanonchiány észlelhető, sőt egyikmásik ipari szakra egyáltalában nem jelentkeznek tanoncok. S ez igy van az egész országban, sőt az egész világon a . iparral és kereskedelemmel behatóbban foglalkozó államokban. Mik lehetnek a hiánynak okai ? Hogyan lehetne a bajon segíteni ? A munkaadók szeretik hangoztatni, hogy a tanoncokat a munkások szakszervezetei tartják vissza. A munkaadó ugyanis igen sok esetben pótolja képzettebb tanoncokkal — akik ingyen, vagy csekély bérért szolgálnak — a költségesebb segédmunkásokat. A szakszervezetek ennélfogva szívesen vennék a tanonc- hiányt, hogy a szervezet munkásai jutnának könnyebben megfelelő munkához és jó jövedelemhez. Ez az ok magában véve nagyon csekély jelentőségű. Másutt is vagy talán elsősorban is másutt kell keresnünk az igazi okokat. Sokan a túlságos nagy munkaidőben látják, főkép a kereskedelmi tanoncoknál észlelhető hiány okát. A fiatal szervezet nem képes eleget tenni azoknak a kivánalmaknak, melyeket élénkebb, forgalmasabb, üzletben támasztanak a tanoncokkal szemben. Hozzájárul ehhez még az is, hogy a tanoncnak igen sok esetben ból újra építsenek. S ők becsülettel végezték a népszerűtlen munkát. Nem vágytak elismerésre, az a tudat adott erőt nekik, hogy hazájuk javára cselekesznek. És boldogok voltak, mikor közeledni látták esztendők fáradságos munkája után a királyt és a nemzetet. Csaknem egy évtized múlt el s Magyar- ország vendéglátásra készül. Ferenc József, a kit környezetének aggódásai nem riasztottak el, eljött Magyarországba, hogy megbéküljön népével. Úgy tett, mint Imre királyunk hajdan, hogy a pártos ellentáborba egyedül, ezzel a szókkal az ajkán ment be: meglátom, ki emeli fel kezét fölkent királya ellen. A király most is minden őrizet, minden katonai kiséret nélkül jött be abba az országba, amelynek átkai, gyűlölete áthallatszottak nappal-éjjel a Lajta-folyón s odaverte viharos napokon a szél a Burg ablakaihoz is. És lám, a király jól számított. Nem a győztes kényurat látta benne a magyar, hanem a jóakarattal, barátsággal jövő vendéget. A legkurucabb megyei urak azon versenyeztek, hogy kinek a négyese röpítse a királyt egyik megyéből a másikba. Föltámadt a régi nemzeti virtus s csak olyan büszkék voltak az uralkodó elismerésére, aki odahaza el sem tudta képzelni, hogy a ló a szellővel fusson versenyt, mint az ősök, akik a hadban életét mentették meg a koronás királynak. Talán egy regimentet lehetne még mindig összeállítani azokból a kifent bajuszu, marcona parádés kocsisokból, akik azzal dicsekedtek, hogy ők vitték a királyt. Egyre szaporodik a számuk, mint a marsalai ezernek. Úgy látszott, hogy teljes lesz a kibékülés cselédmunkát is kell végeznie. Még az ipari munkáknál valahogyan hozzászoknak ehhez, de azt az ifjút, aki fárad, hogy valamikor intelligens, önálló és független kereskedő váljék belőle, a cselédmunka és a rossz bánásmód köny- nyen visszatartja ettől a ppjyától. A Budapesti Keresködelmi és Iparkamara a tanonchiány leküzdéséreotöbb életrevaló tervet is ajánl. így sürgeti astanulók jobb előképzettségét és azok erkölcsi és értelmi színvonalának emelését. S ez, a nagyobb lelki képzettség nyújtása a legfon fosától tennivalók egyike. Ha értelmes, jó erkölcsit, .tisztességes ifjaknak ismerik a szülők és az elérni iskolát, elvégző tanulók a tanoncokat, ha. íjiem olyanoknak tudják, akiket csak elrettentő például szokás odaállítani, ha az inast nem yícagyereknek nézik majd, hanem ha az említeti értelmi és erkölcsi csiszolás révén tanoncaink és segédeink és ezzel összefüggésben kereskedőink és iparosaink megfelelő műveltségre tesznek szert, akkor meg fog változni ezen tanulóknak sokaktól lenézett társadalmi helyzete.és akkor nemcsak büntetésből fogják adni inasnak a szülők az.ő gyermekeiket és nem is csupán azokat fogják odaadni, akiket már semmire másra nem használhatnak. így az intelligens, jó családok is szívesebben adják az iparo^ és kereskedői pályára gyermekeiket, tudván,jr hogy .azok jövőjét igy is jól és biztosan megalapozzák. Ami az iparostanonco.k iskolai oktatását illeti, az 1884. évi 27. t-c.-^kel s annak eléggé pontos végrehajtásával mi ípagyarok megelőztük Európa összes többi országait. S az elmúlt évben az ország 583 tanonpiskoláját 113 ezer mestermühelyből látogatták 3 tanulók. Itt tehát csak haladni kell a megkezdett utón. Hiba van azonban a hiányos előképzettség dolgában. Ha pontosan ipegtartanók a törvény azon rendelkezését, .hogy a, gyermek 12 éves koráig járja szorgalmasan a mindennapi iskolát; ha nem volna e téren annyi mulasztás NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK_________ a király és a nemzet között. Nyáry báró is azt hitte, hogy eljátszhatja már a magyar nótát a hercegnőnek. Az évek hosszú során át mindenki előtt féltve őrizte titkát. Járt a társaságba, udvarolt, de mindig nyitva hagyta az ajtót maga mögött. Pedig könnyen elveszthette volna a szivét, ha nem vigyázott volna annyira rá. A hegedűje is, meg ő maga is nagyon kedvelt volt a hölgyek előtt. A „Luca Pannát“, meg a „Sárgacsizmás Miskát“ csak Palatínus Ferkó tudta úgy játszani, mint ő, a kesergőket meg, ő se. Aztán milyen különös, érdekes külsejű ember volt. Magas, szikár, vállaira omló, hollófekete, göndör hajjal, cigányosan barna arcán valami borongó fájdalommal. Megfejthetetlen rejtvény volt, hogy a nők kedvence, Nyáry báró, évről-évre, mint legényember kezdi újra a farsangot. A kis hercegnő alig változott valamit. Törékeny gyermeknek látszott még most is és éppen olyan sápadt az arca, mint akkor, azon az estén. Csak most gyuladt ki, hogy meglátta a terembe lépni Nyáryt. — Maga az, csakugyan, báró ? — mondta örömmel nyújtva kezét a vendég elé. — Ennyi tömérdek idő alatt egy sort sem irt s még most sem tudatta jöttét. — Hercegnő, én mindig itt voltam maga mellett — felelt Nyáry — minek Írogattam volna hát leveleket. Sajnos, hogy maga nem érezte meg az én ittlétemet. — Maga talán Mesmer hive lett, mióta nem láttam! — kérdezte mosolyogva a hercegnő. — Hisz a delejességben ? — Hiszek én mindenben, ami közelebb szülők és elüljáróságok részéről, ha nem válnék végrehajthatatlanná a törvény sok esetben a tanító-személyzet és iskola hiányában, akkor az előképzettség szempontjából sem kellene panaszkodni. De igy tanoncaink igen nagy részének további rendes előhaladásában nagy akadálya a fogyatékos előkészület. E téren még sokat kell tenni. Úgy az értelmi kiképzés szempontjából, mint az erkölcsi nevelés tekintetéből az utóbbi időben nagy .szolgálatokat tehetnek a tanoncr otthonok. Az eszmének hazája Anglia; onnan elterjedt már az egész világon. S ha a tanonc- otthonon kívül élő ifjak mintákat látnak a& otthon tagjaiban> ha a jóban utánozzák őket és versenyeznek velők, az otthon közvetlenül a tagok révén, közvetve a külsőkre gyakorolt lelkesítő hatás alapján kitűnő szolgálatokat tehet. Sokat remélnek a minden évben tartandó ta- noncmunkakiállitástól is,, mely nemcsak a tanoncok munkakedvét fokozná, de kedvet adna a munkaadóknak, a gazdáknak is a tanoncok nevelésére. Minden gazda büszke lesz arra, hogy az ő neveltje dijat, jutalmat nyer. Ő s az ő munkálkodása lesz megtisztelve az ilyen jutalmazással. A kultusz és kereskedelmi minisztérium most foglalkozik ezen kiállítások rendezésének tervével. Nem csekély mértékben tartja vissza a tanulókat a tanonckodástól az a körülmény is, hogy bizonyos iparágakban még manapság is tandíj fizetését követelik a tanonctól. Ettől végkép el kellene állni. Ezek azok az utak-módok, amelyekkel a Kamara a tanonchiányon segíteni kíván. Természetesen igen fontos, hogy e tekintetben a kereskedők és iparosok hajlandók legyenek együttműködni azon reformokkal, amelyeket az ügy, a hazai ipar és kereskedelem fejlesztése szempontjából az intéző körök végrehajtani akarnak. Az iparostanoncok kérdése olyan kicsiny hozhat magához. Hiszek abban is, hogy nem vagyunk már rebillisek, hanem megbékült alattvalói a felséges császárnak. — Igen, tudom én is — szólt a leány felcsillanó szemekkel. — A császár ott járt a maguk országában. — És senki sem tört az életére. — Elhozta a hegedűt ? — kérdezte halkan a kis hercegnő, szemérmesen elpirult sápadt képe. — El. A leányka elszaladt s pár perc múlva örvendve tért vissza. — Szabad — kiáltotta már messziről. — A papa megengedte. Magyar nótát játszhat — s kezét rászoritotta dobogó szivére. A háziúr vendégeit otthagyva, sietett a Nyáry üdvözlésére. — Kedves báró, egy emberélet óta nem láttam. Hát ilyen hü barátaink nekünk a magyarok ? A császárt is odaeresztettük közéjük... — Éppen azt jöttem megköszönni, kegyelmes herceg — felelt a báró, mosolyogva hajolva meg. — Igen, igen, azt — nevetett a herceg. — És eljátszani egy magyar nótát. Az én szalonomban. Ki hitte volna ezt? Maguk ketten csupán. Hát jól van. Olyan jó kedvemben vagyok, annyira szeretem a magyarokat, hogy nem bánom. Jöjjön az a magyar nóta. Az inas már hozta is az Amatit tokban. A vendégek körbe állottak s a báró remegő kezekkel vette ki a hegedűt. A világ legdrágább hegedűje, mert a legnagyobb kincset szerzi meg számára.
