Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-13 / 28. szám
28. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. mán bankok mintegy 150.000 koronát áldoznak kulturális célokra. A vezető férfiak legújabban igen eredményes szövetkezeti propagandát fejtenek ki, amelyet Stroescu Bazil besszarábiai nábob hathatósan támogat. Ez idő szerint negyvenhét román Raiffel’sen rendszerű hitelszövetkezet alakult meg 1,257.968 kor. részjegytőké- vel. Van tejszövetkezetük is (Budus), nehány állattenyésztő szövetkezet, mezőgazdasági gépvásárló és fogyasztó szövetKezet, állatbiztosító szövetkezet. Legutóbb egy nagy élelmiszerfogyasztó szövetkezet eszméjét vetették fel. Mi a tanulság ebből a statisztikából ? Az, hogy románjaink közgazdasági függetlenségre törekszenek. A bankok hathatósan támogatnak minden ily irányú működést s ennek tulajdonítható, hogy a magyar föld rohamosan román kézre kerül. Amikor ezzel kapcsolatban a föld urai lesznek a románok, addigra kultúrájuk is annyira előrehaladott lesz, hogy a közjogi függetlenségért intenzive és eredményesen harcolhassanak. A magyar közvélemény, a társadalom és a kormány ölbetett kezekkel nézik ezt a rohamos térfoglalást s ellene mit sem tesznek addig, mig el nem jön az utolsó óra, amikor talán már késő lesz cselekedni. Az elmondottak önkénytelenül is felvetik a kérdést: miért nem csináljuk mi is ugyanezt? Miért fecséreljük energiánkat elérhetetlen vágyak után ? Miért élünk az ábrándok világában, amikor már reálisan kellene gondolkodnunk ?! Mindezek olyan dolgok, amelyeknek fejtegetése megérdemli az alapos megfontolást és tanulmányozást. Az illetékes köröknek pedig szolgáljanak ezek mementóul s ha a kormányhatalom nem is siethet rögtön segítségükre, társadalmi utón szervezkedjenek, dolgozzanak. Ez a jövő zenéje! Vájjon meghalljuk-e? Seneca. A magyar görög katholikns uj püspökség fel lesz állítva. A napokban Szabó Jenő főrendiházi tagtól, mint az országos magyar gk. nagy bizottság elnökétől egy nyomtatott körirat érkezett a helybeli magyar gk. egyház espereséhez, melyben értesíti a hitközséget és annak tagjait, hogy a magyar gk. uj 'püspökség meg lesz, az fel lesz állítva. A gk. magyar püspökség létesítése iránt való mozgalom már 1863-ban indult meg és hogy viszontagságos tárgyalások után végre sikerrel járt, az a magyar kormány elvitázha- tatlan érdeme. Az uj püspökséget a jelenlegi gk. püspökségekből kihasítandó plébániákból alakitjak meg és ezek száma egyszázhusz, hozzászámítva a budapesti plébániát is, a hol a volt szatmári lelkész, Melles Emil a plébános. Az uj püspökség híveinek száma 184.000, az egyszáznyolcvan- négyezer, a kik közül 147.000 magyar anyanyelvű. A liturgikus nyelv nem lesz magyar, hanem ó-görög, mint a római katholikusoknál latin. Azonban az uj püspökség területén a magyar nyelv a szertartások végzésében éppen úgy fog érvényesülni, mint, a hogyan érvényesül ma a munkácsi egyházmegye területén a magyar anyanyelvű gör. katholikusoknál. A különbség csak az lesz, hogy a mit a magyar nyelvű gk. papok a szent misében ma ó-szláv (orosz) nyelven mondanak, azt az uj egyházmegye területén ó-görög nyelven fogják mondani. Ez a görög nyelv a szent misében két- három mondatot fog kitenni és pedig : „Ez az én testem ... ez az én vérem stb.“ ... Az isteni tiszteletek többi része, az egyházi énekek, a szent beszédek, a keresztelési, esketési, temetési szertartások magyar nyelven lesznek elvégezve. Az uj püspökséggel kapcsolatban külön vikariatus, püspöki, külhelynök, főesperesség felállítását is tervezik ennek területe a székely vármegyékre terjed ki. Az ott élő magyar ajkú gk. hívőket az eloláhosodás leginkább fenyegette, mert a hitközségek, plébániák a balázs- falvai román érsekség fenhatósága alá tartoztak. Ezen ügy a a megvalósuláshoz közéi van, befejezett tény előtt állunk. Örömünkre szolgál, hogy tudtul adhatjuk. Berchtold gróf közös külügyminiszter hivatalosan értesítette Lukács László miniszterelnököt, hogy a szentszék a „Propaganda Fidsi“ bizottság határozata alapján hozzájárult az uj magyar gk. püspökség és a székelyföldi vikariátus felállításához és hogy az erről szóló dekrétum után a szentszék ezen elhatározása pápai bulla formájában is megerősítést nyert, amely bullát a vatikáni államtitkár szentszéki nagy követünknek, Schön- burg hercegnek a napokban ünnepélyesen átadta. A bulla a vatikáni hivatalos lap legközelebbi számában fog közzététetni. Egyben megemlítjük, hogy a nagykárolyi mindkét gk. hitközség és pedig úgy a magyar (orosz), mint a román hitközség az uj magyar gk. püspökség fennhatósága alá fog tartozni. A küzdelem befejeztetett. Hála Istennek. Deo gratias!!! Mikcsa János. Iskolatársak 20 éves találkozója. Azon iskolatársak, kik a nagykárolyi római katholikus főgimnázium hatodik osztályának 1891 — 1892. tanévben tanulói voltak, barátságos összejövetelre gyűltek össze Nagykárolyban, a „Polgári Olvasókörében a múlt szombaton. Mikcsa János m. kir. adóhivatali főtiszt és dr. Brugós Gyula m. kir. honvéd ezredorvos készítették elő az összejövetelt. Meg lettek hiva a volt tanárok és az iskolatársak. Iskolatársak: Bancsánszky László épitész-mérnök Amerikában, Bogiha Pál százados-hadbíró Brassóban, dr. Bródy Miklós színházi karmester Kolozsváron, dr. Brugós Gyula ezredorvos Nagykároly, Klintók János gör. kath. lelkész Oroszfaluban, Csepreghy Antal takarékpénztári pénztárnok Nagykároly, Czakó (Ceisler) Emil bankdirektor Budapest, Dabsy Károly fényképész Nagykátoly, Ember Jenő fővárosi tanító, Károlyi (Frick) János dr. kegyesrendi tanár Vácott, Hadál István külügyminiszteriumi jogvégzett tisztviselő Wien, Horváth József oki. gyógyszerész és gyógyszertártulajdonos Szatmár, dr. Jakab Géza közjegyzőhelyettes Budapest, dr. Jékey István tb. főszolgabíró Erdőd, Karancsy Árpád körjegyző Nagy- sikárló, Kopeczek György oki. építész Budapest, dr. Kozmutza Béla a budapesti Városmajor szanatórium igazgató-főorvosa, Merk a lovait. A nyomorult macskák úgy is lófelettit produkáltak, Pécstől egy szuszra kocogván a hegy aljáig, itt azonban nyilvánvaló lett a veszedelem. Lódobogás hallatszott. — Teremtő Isten, ezek a zsandárok! Ott látom a kakastollat lebedni a holdfényben. Mert bajukra még a hold is ellenük esküdött és sötét sugaraszakadtából. Szákfy kétségbe volt esve. Gyárfás azonban ilyenkor tüntette ki mentő eszét. Ha csak félannyi talentuma lett volna a színészetre, mint amennyi huncutság szorult belé, ma Egressy és Tóth János mellett emlegetnék. De hát ilyenkor jó volt az is. — Hamar le a kocsiról, be az erdőbe. Az üres kocsi álljon ide, az árok mellé, maga Ur- nebesz egy váltó-forinttal többet kap, ha úgy hazudik, amint én diktálom. — Hazaduk — felelt az emberséges bos- nyák — csak tessen mondani, hugy ? — Ide hallgasson — azzal egynéhány szót súgott a kocsis fülébe, ő maga pedig eltűnt az erdőszél bozótjában. Tíz perc se telt bele, megérkeztek a zsandárok. Négyen voltak és mérgesek, da nagyon, Pécstől idáig zokogni egynéhány rongyos komédiás miatt és még hozzá étien szomjan. Kerüljenek csak a kezünkbe, vasra verve, gyalog kergetjük vissza őket Pécsig?! Jajaj! Ezt a hangos fenyegetést meghallották az erdőszélen megbújt nyomorultak. Dehogy mozdulnak volna meg. — Maga, kocsis, mire vár? — Nem merem indul — szeszereg a bos- nyák — mer bestia benn van erdube. Ebben a percben rettenetes orditás bődült ki az erdőből. Olyan, amilyen az állatsereglet ponyvasátorából zúgott az etetés előtt. A csendőrök fülelni kezdtek. A lovak meghorkantak és az őrmester hókáját alig lehetett tartani. — Miféle bestia, beszélj! ? A bosnyák nagy remegve előadta — már ő is a vasraveréstől félt szegény — hogy éppen előtte utazott a menezséria. De, hogy, hogy nem, az oroszlán ketrece lefordult a kocsiról, az áilat kiszabadult belőle, az állatsereglet szekerei őrült iramban elvágtattak és most, minden jó lélek dicséri az Urat, ebbe az erdőbe ebben az esztendőben be néni mer hajtani kocsis, hacsak ágyú nincsen rajta, vagy katonaság. — Maguk — mondja Urnebesz — kati- nák, vágtassanak be és üljenek meg az oroszlán. A zsandárok meghökkentek. Arról hallott valamit az őrmester, hogy Pécsett lőhust adtak az oroszlánnak. Annak a szagát tehát alkalmasint megismeri. Kezdte curukkoltatni a hókát. Ebben a percben újra rémes hördülés és vontatott bőgés reszketett át az éjjeli erdőn. No a két hátsó zsandárnak sem kellett egyéb, uccu, vesd el magad, vágtattak vissza Pécs- várad felé mint a bődültek s az őrmester egy legénnyel maga maradt. A legény is csak azért nem vágtatott utánuk, mert csökönyös lett a lova. I — Himmelszakkerment! — ordított a strá- zsamester — itt hagynak ! — Hej ! Mannschaft! Legények ! — és azzal sarkantyúba kapta ő is a hókát s utánuk mint a szél. A nyomorult negyedik csendőr ott topor- zékolt a lovával, se ide, se oda. Ekkor közvetlenül mellette bődült egy rettenetest az erdő és a zsandár leugrik a lóról, eldob csákót, fegyvert, lerúgja a csizmát és hajrá, mezítláb fel a hegynek, a többiek után. A bosnyák aztán rágyújtott a cseréppipájára és intett a színészeknek, hogy : „már jöhetnek.“ Szákfy még mindig remegett, de a mellette elbődülő Gyárfás vígan biztatta, hogy csak bátran. Nem jön ebbe az erdőbe két hétig lovas ember. És szegény meggyötört direktor fölká- szolódott a társaival a szekérre s folytonos oroszlánbőgés között baktatott fel a hegynek. Gyárfás le nem tette a pléhcsövet a szájáról, mig Nádasdra be nem értek. Ott remegő ajakkal újságolta a kocsma udvarán a kocsisoknak a hirt, hogy oroszlán van a nádasdi erdőben. Ugyanezt ordították a zsandárok Pécsig és szegény Szákfy nyugodtan hajthatta le fejét Bonyhádon még azon éjjel, megmentette az oroszlánbőgés. A nádasdi erdő szélén pedig még sokáig éktelenkedett egy tábla ezzel a felírással: — Vidjázat! Ororszleány ! <• • I ii ii Modern és tartós : : plissézés és gouvlározés. Hájtájer Pál : Nagykároly, : : Széchenyi-ntca 34. sz. a róm. kath. fiúiskola mellet.
