Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-08 / 23. szám
23-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS 'ÉRMELLÉK 3-ik oldal. így, Aranyos-Medjes község részére 300 kor. értékű műtrágyát bocsátott rendelkezésre, Mezőpetriben pedig 30 kát. holdon való legelő- javítás céljaira az összes műtrágyát és fűmag keveréket 'eszközölte ki a minisztériumtól. Legfőbb célja pedig ennek az actiónak, hogy a legelőjavitás érdekében csoportosítsa a gazdákat. Így indult meg ez Csanáloson és a nagy- somkuti járás községeiben. 1 Az egyes patakok rákkal való benépesítése céljából 600 drb tenyészrákot helyezett el a Nagybánya környéki patakokban és a Turbán. Mig Krasznaszehtmiklós, Matolcs és Krasznabélteken közel 300 drb. fajbaromfit osztottak ki kedvezményes áron. Közegészségügyi szempontból megbecsülhetetlen az az actió, amely községi közkatak felállítására törekszik. így Krasznasándorfalu 5000, Géres 4000, Matolcs 1800, Szatmárcseke 1500, Esztro 1500, Vitka 1000 korona államsegélyt kapott a létesítendő mélyfúrású községi közkutak költségeinek részbeni fedezésére. A kutak létesítésével a kirendeltség van megbízva. Hogy pedig végezetül mennyire pártolja az ipart, bizonyiték, miszerint a szatmári gazd. kiállításon résztvett szegénysorsu háziiparosok úti és elhelyezkedési költségűre 330 korona államsegélyt eszközölt ki. Ezek főbb vonásokban a hegyvidéki kirendeltségi actió eredményei. A.. elmondottakból láthatjuk, hogy a sokoldalú actió minden esetben fontos kulturális érdekeket elégít ki, örvendetes fejlődést tár fel s vezetése jó kezekben van. A közel jövő fogja eldönteni eme reformok nagy horderejét ugyan, de már most is biztosítja maga számára az illetékes körök és a nagyközönség legmesszebbmenő szimpátiáját és érdeklődését. Antonius. lüento-egyesulet városunkban. „Mindenkit érhet baleset“. A baleset ellen bebiztosítják egyesek magukat s a baleset bekövetkezése után biztosítási dijat kapnak. Megérdemlik, hiszen ki tudja, mióta fizetik a biztosítási dijat és azonkívül a főérdem a fájdalom elszenvedése, különösen akkor, ha nincsen azonnal orvosi segély. Minden ember mellett szakértő orvos nem állhat, de, mint tudjuk, mindenkit érhet baleset, szerencsétlenség. Boldog a kit a szerencsétlenség elkerül, vagy, aki elkerüli a szerencsétlenséget, a balesetei. Mindazonáltal sok baj', szerencsétlenség, baleset történik a világon. Jut belőle Nagykároly város lakosságának is 1 Bajjal éljük a világot.1 Ha baj nem volna, talán még a jó Istenről fe megfeledkeznénk. Nem is tudnók az egészség' értékét mérlegelni, ha időnként betegek nem volnánk, avagy beteg embereket nem látnánk. Y Minden nap van és !lesz is, mig ember lesz a földön baleset is, "szerencsétlenség is. Hiába ! Ilyen az élet. „Fájdalom a boldogságnak egyik alkatrésze.“Milyen jó, ha valaki fájdalmunkat enyhíti. Ha bánat ér, jól esik, ha kipanaszkodnatjuk'magunkát valakinek, ha szo- morkotunk,jől esik, ha valaki megvigasztal bennünket. Folytathatnám tovább, de nem teszem, mert talán nagyon hosszadalmas lennék. Áttérek immár a tárgyra. Röviden kimondonm : Mentő egyesületet kell szervezni városunkban. Ne legyünk mi utolsóbbak az utolsóknál. Minden kezdet nehéz. A szervezés, alakítás a mentőegyesőlet létrehozásában szintén nehéz lesz. Jusson azon bankeszünkbe a költő szava : „Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja, És tudod, mi az erő ? Akarat, Mely előbb, vagy utóbb, De borostyánt arat.“ Tehát csak akarat kell s létrejön a mentőegyesület. Ha már megvan, fejleszteni köny- nyü lesz. Ki kellene képezni a tűzoltókat, csendőröket, rendőröket, katonákat, hogy legyenek, akik az első segélyt nyújtsák Ki kellene választani a fent elősoroltak közül első sorban azokat, a kik önként jelentkeznek, igy kialakul idővel az önkéntes mentőegyesület. Mert nincs minden embernek a mentési munkálatokhoz megfelelő természete. Némelyik az első vér, egy holttá zúzott, halálosan elgázolt ember társa láttára rosszul lenne, a mi a mentési munkálatokat a többi szere ncsétlenül járt embertársainknál megnehezítené, esetleg, véglegesen meghiusitaná! A kezdet kezdetén vagyunk. Van már beteg kocsink az élők számara, hulla kocsink a meg- naltak elszállítására. Későbben okkal—móddal fejleszteni kellene az ügyet, mert, mint a közeli események már intő például szolgáltak : szükség lesz itt modern mentő kocsikra is. Az önkéntes mentők csapatját — a mentési munkálatokat illetőleg — orvosi szakoktatásban beli részesíteni. Nagyon nagy, égetően sürgős szükség van erre, illetve a helyesen, alaposan, okszerűen kiképzett mentők csapat- jára, az önkéntes mentők egyesületére. Ott van, hogy többet ne említsek, az önkéntes tűzoltók csapatja, egyesülete. Ezen egyesület példa reá, hogy erős akarattal, kitartó szorgalommal, akadályt nem ismerő Jbátorsággal, folytonos elméleti és gyakorlati munkálkodással egy önkéntes, lelkes egyesületet hogyan lehet átalakítani és a mai viszonyoknak megfelelően továbbképezni és fejleszteni. Ilyenformán, ilyen módon kell megalakítani az önkéntes mentő egyesületet is városunkban. Hogy nagy szükség van reá, azt fájdalom ! a minden napi balesetek, szerencsétlenségek szomorúan beigazolják nap—nap mellett a jelenben, beigazolták a múltban és nagyon valószínű be fogják igazolni a jövőben is. Sajnos, fájdalmas dolog! A széngáz mérgezés, a vonat sebesen száguldó, elragadt lovak, biciklik, automobilok, tüzek, verekedések, részegeskedések nap—nap mellett munkát adnak a mentés terén ez idő szerint — kimondom őszintén — első sorban magának a rendőrségnek. Csak figyelmesen kell az utcán járnunk, mindjárt meglátjuk. Humánus, emberies, irgalmas cselekedet a mentők munkája. Hány szerencsétlen embertársunk pusztul el baleset következtében azért, mert nem volt, aki neki az első, alapos, szakszerű segélyt nyújtsa ?!! Sok, nagyon sok!! „Segíts magadon, az Isten is megsegít.“ hetek el ... és ... és egyáltalán lehetetlenség elmennem! . . . — Nem mert fölnézni az Ügyes Fiúra, de érezte annak a mosolygását. És forró kis kezét egy hűvös kéz szorította. — Ugyan, ugyan, hiszen maga se hiszi amit mond! Olyan szép lesz a koncert, meg aztán fölvehetné legalább az uj selyem ruháját, amiről már beszélt nekem . . . Vagy ... De csak nem fél tőlem, kis leány? Kis leány! A Nagy Csöndes Ember is igy hívta őt: kis leányának. A kis szalmaözvegy szivét ismeretlen fájdalom szorította össze. De miért, de miért ? Óh ez a nyári éjszaka milyen uj érzéseket hoz. Megpróbált nevetni. — Ugyan miért is félnék magától ? Nem félek ... és nem is mondtam komolyan az előbb . . . mert el fogok menni! Fölállt és a ház felé indult. Az Ügyes Fiú is fölugrott, de nem követte. Megvárta, mig becsapódik az ajtó, aztán megindult ő is a kapu felé. Az arcán mosolygás volt . . . Olyan mosoly, amiért megölelte volna őt a Nagy Csöndes Ember, ha látta volna ott túl a tengeren. * ■ Fehér hálószobájában a tükör előtt áll a kis szalmaözvegy. Áll és nézi magát. Az idegen fényt a szemében. Most eszébe jut a levél, kiveszi az övéből és minden különösebb érdeklődés nélkül olvasni kezdi: — Szomorúan értesítem Önt, asszonyom, hogy a férje beteg. Megtiltotta ugyan, hogy megírjam Önnek, de jobb lesz, ha tudni fogja . . . Nem nagyon beteg — de ha Ön eljöhetne .. . Hiába zavarni nem akarnám, de ha eljöhetne . . . A levél kiesett a kis szalmaözvegy kezéből. Beteg! A Nagy Csöndes Ember beteg! Sohase látta őt szenvedőn,, sohase szorult ápolásra. „Ha eljöhetne . . .“ A nyitott ablakon át egy csillag világított be. Arra az éjszakára gondolt megint, mikor meghalt az anyja. Akkor is egy ilyen csillagszem nézett be hozzá, mintha az úristen résztvevő szeme lett volna. Hátha a Nagy Csöndes Ember fekszik most olyan fehéren, szenvedőn, mértföldek távolságában, mint akkor az anyja! Hátha elhagyja az is, mint akkor az anyja? — Megyek, megyek! — suttogta reszketve és egy kis útitáskába bolondosán összevissza dobált kis cipőket, ruhákat, mindenfélét. Már elfelejtette, hogy a Nagy Csöndes Embar országában senki se visel magassarku cipőt meg selyem ruhát, most csak félt, félt rettenetesen, hogy egyedül hagyják a világon. — Ma kedd van, — fűzte tovább a gondolatait, — holnap este indul a hajó, azzal ment el ő is . . . Sürgönyözni fog és . . . Most az ágyra kiterített uj ruhára esett a tekintete, Hiszen axkor nem mehet el a koncertre és itt kell hagynia az uj ruháját fs! . . . A his szalmaözvegy csakj nézte, nézte a ruháját és most egy gondolata támadt. Úgy lopózott hozzá, mint egy mérges kígyó. Miért is ne mehetne el ? Hiszen ha nem megy, az Ügyes Fiú azt fogja gondolni, hogy fél tőle . . . Meg aztán két nap múlva is indul hajó ... Az a két nap már igazán nem számit . . . — Pénteken megyek, — mondta határozott hangon, aztán lecsavarta a lámpát és sötétben levetkőzve bebújt az ágyba. * A másnap nagyon nehezen múlt el. Végre eljött az este. Megfésülködött és felöltötte az uj ruháját. De egy hajfürtje sehogy se akart engedelmeskedni és a ruhája se látszott olyan szépnek, mint azelőtt. Mégis örömmel futott az : Modern rubaíestés: 1|áíIáía|* BaI Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. JmAJwIJvI »AI Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
