Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-20 / 3. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1912. január 20. 3. szám. Nagykároly és Er mellék Politikai és társadalmi hetilap. — A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyoinda r.-t.“) sSN Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főmunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. j DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -fgSf A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre .......................................8 korona. Fé l évre................................. . . 4 korona. Ne gyed évre..................................2 korona. Egy szám ára.............................20 fillér. 2l ■>»» A pótadóról. Vannak — kevés számmal ugyan : - városok, melyek azzal dicsekedhetnek, hogy nincsen pótadójuk. Eme kevés városok közé tartozik Nagybánya városa is, amely most, hogy tetemes beruházásokat akar eszközölni, törvényadta jogához készült folyamodni, t. i. az 1886. évi XXII. t.-c. szerint pótadó behozatalát indítványozta. Ezzel szemben a városi főszámvevő terjedelmes előterjesztést tett. Előterjesztésében részletesen kifejti, milyen módozatok mellett volna elérhető a pótadó elodázása. Mindezekből az tűnik ki, hogy Nagybányának csak látszólag nincs pótadója, de tényleg van, csak a forma más, amelyben ezt az adót fizetik. Ezek az előterjesztések nem céloznak egyebet, mint azt, hogy a már meglevő direkt adóforrásokat újabbakkal szaporítsák. — Mert dacára annak, hogy, hogy a pótadó intézménye törvényes alapokon nyugszik, mégis egyotdaitr s a legnagyobb mértékben igazságtalan. Az állami, a megyei hivatalnokok, egyszóval azok, a kik nem ház és földtulajdonosok, iparosok és kereskedők, nem sújthatok pótadóval, mig a direkt adók behozatalával a már meglevő pótadó lényegesen csökkenthető. Ezért nincsen látszólag pótadója Nagybányának, mert a polgárság egyeteme direkt adókat fizet. Ha körülnézünk városunkban azt látjuk, hogy a mi pótadónk állandóan 80--110% között váltakozik s a jelengi keretekben belátható időn belül alig kerülhet sor arra, hogy ez a százalék lényegesen csökkenthető legyen. Erre csak egy mód lehetséges s ez: a direkt adók behozatala. Első helyen áll e tekintetben a fényűzést adó. A megélhetéshez nem feltétlenül szükséges élelmiszerek, divatcikkek, a különböző italok mint pl. a pezsgő, a bor, a kártya, nagyobbmérvü megadóztatása jótékony hatással volna a pótadók csökkentésére. Azok, akik rendelkeznek akkor anyagi összeggel, hogy fényűzést űzhessenek, egyáltalában nem ütközhetnek meg azon, hogy mig az ő fényűzésük kellemes, de semmi esetre sem súlyos gondokat okozó szórakozás, addig éppen eme szórakozásuknak méltányos megadóztatása hatalmas előmozdítója volna ama rétegek kulturális és nemzetgazdasági érdekeinek, amely rétegek talán a megélhetéshez szükséges eszközöknek ‘•előteremtésében nagy erkölcsi és fizikai áldozatokat kénytelenek hozni 'csupán azért, hogy megélhetésükön kívül mások jólétét előmozdíthassák. A villanyvilágiiás, a járda, a közegészség, a közbiztonság, a kulturális intézmények minden rendű és rangú polgárnak érdekeit vannak hivatva megvédeni, illetve előmozdítani.Nem groteszk, szinte nevetséges helyzet-e az, amikor a közjóiét előmozdításában és megteremtésében a köznek csak egy része jusson feladatokhoz és kötelességekhez?! A közvetett adó behozatala tehát semmiféle érdeket nem sért meg. Legfeljebb újszerűsége lehetne kissé meglepő ámbár nem uj, hisz Szatmáron pl. ás- ványviz-adó létezik. De mindenesetre igazságos, méltányos s ami a legfőbb — kielégítő. Ezzel a köznek minden egyes tagja lényeges kiegészitő szervévé lesz a közjóléti intézményeknek azzal a megnyugtató tudattal, hogy teherviselő képességének arányában hoz áldozatot. A városi pótadó csökkentését tehát csak ezen az alapon lehet és kell megoldani. Egyszerűen és világosan azért, mert a város vagyontalan. Addig tehát mig a sors különös szeszélye valami le- hetősebb helyzetbe nem hozza, addig az adóra van utalva. S ha a jelen körülmények között vételezi be, eljuthat az emeléshez, de a lényeges csökkentéshez soha- sem. A- kérdés már - mftoérett a megoldásra. Városunk vezető te. ^csőinek nem fog nagy gondot okozni ennek a kivitele. Bízunk az ő méltányosságukban s nyugodtan lépünk azok elé, akik első pillanatra talán kissé radikálisnak találják reformunkat, de behatóbb megfontolás után be fogják látni intencióink racionális voltát és elkerülhetetlen kényszerét. Petronius. Krisztus a tengeren. Irta: Anatole France. Egy halászat alkalmával a saintvaléry-i halászok közül többen odavesztek a tengerbe, holttestüket és bárkáik roncsait a hullámok partra vetették és kilenc napon át a templomhoz felvezető meredek utón csak koporsókat vivő meneteket lehetett látni. A gyászoló özvegyek a bibliai asszonyokhoz hasonlóan fekete csuklyás gallérokba burkolva zokogva követték férjeiket utolsó útjukon. Lenoel Jánost a halászmestert és fiát De- sirét a nagytemplom boltozata alá temették, abba a templomba, amelyben nemrég egy teljesen felszerelt hajót ajánlottak fel a bold. Szűznek. Midőn főt. Truphéme Vilmos, a saint-valéry-i lelkész megadta nekik a végtisztességet, könnyektől elfojtott hangon igy szólt: — Még soha sem helyeztünk szentelt helyre derekabb embereket, mint Lenoel Jánost és fiát Desirét, akik itt fogják bevárni az Isten végítéletét! Mikor a bárkák tulajdonosaikkal együtt a hullámokká vesztek, ugyanakkor már nagy hajók is elsülyedtekk a viharos tengeren. Nem volt nap, hogy a haragos hullámok ne dobtak volna a partra valami gazdátlan jószágot. Egy reggel a gyermekek, amikor bárkán kieveztek a tengerre, egy alakot láttak úszni a már lecsendesedett habokon. Közelebb evezve embernagyságu fából faragóit Krisztus szobrot pillantottak meg, melynek természethűen kiszínezett arca régi mestermüről tanúskodott. Az Isten fia kitárt karokkal lebegett a vizen. A gyermekek partra húzták és bevitték- Saint- Valéry-be. A szobor homlokát töviskoszoru övezte, kezei és lábai át voltak lyukasztva. De a szögek és a kereszt — azok hiányoztak! Aldólag, mintegy áldozatra készen, tárta ki karjait. Ilyenek láthatták őt arimathiai József és a szent asszonyok a sirbatétel perbében. A gyermekek átadtáK a szobrot Truphéne lelkésznek. — A megváltó e szobra régi időkből való lehetett — szólt a lelkész a gyermekekhez. — Az, aki faragta, már régen a föld alatt porladozik. Dacára, hogy amiensi és párisi kereskedők manapság száz frankot, sőt többet is fizettetnek gyönyörő szobraikért, be kell ismernünk, hogy a régi időkben is voltak érdemes munkások. Öröm fog el erres meg akarja mutatni, hogy irgalmat érez e s’zegény nép iránt, amely élete keckáztatásával megy halászni. Ő az az Isten, aki a tengeren járt és megáldotta Cephas hálóit! Miután Truphéne lelkész a templom főoltárán elhelyeztette a szobrot, Lemere ácshoz ment és egy szép tölgyfa-keresztet rendelt. Midőn ez elkészült, az Isten fiát egészen uj szegekkel ráerősitették és a keresztfát a padok fölé, a templom hajójában helyezték el. Csak akkor látták, hogy a szobor szemei telve voltak könyörülettel és szinte nedvesek voltak az isteni irgalomtól. Az egyházfi, ki a kereszt felállításánál jelenvolt, lefolyó könnykket vélt látni az isteni arcon. Másnap reggel, midőn a lelkész a templomba ment, hogy elmondja a misét, nagyon csodálkozott, mert a padok felett lévő keresztet üresen és a Krisztust az oltáron találta. Mihelyt elvégezte a szentmiséjét, elhivatta az ácsot s megkérdezte tőle, hogy a Krisztust miért vette le a keresztről ? Az ács úgy válaFérfi és női ingeket, gallérokat, kézelőket a legszebben mos és vasal Széchenyi-u. 42. Hrabécy gyár r. t. Telefon 323. FIÓK FELVÉTELI ÜZLETEK: Csapó-utca 30. és Hatvan-utca 11. DE BR ECE N, képviselők kerestetnek \ Vidéki megrendelés gyorsan és pontosan intézteinek.
