Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-18 / 20. szám

20. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. Összetartásban az erő! Kölcsey szerint: „A lé­lek ereje akarat, — akarat következménye a teljesítés.“ Fel tehát a nemes, nagy munkára! Pártoljuk a dalárdát.! ffl. I. A szatmári trachomajárvány. Olvasóinknak bizonyára még élénk emlé­kezetében van az az áldatlan actió, amelyet Szatmár városa tisztán beteges nagyravágyás- ból, ideges féltékenységből s bizonyos tekintet­ben lukrativ szempontból indított ellenünk a pénzügyigazgatóság áthelyezése érdekében. Azóta ez ügyben reánk nézve kedvező fordulat állott be, amennyiben városunk áldozatkészsége s nagyon is méltánylandó tisztességes intenciói a kormányhatóságnál is méltányos elbírálást ered­ményeztek. Mi sem természetesebb, hogy szeretetre méltó riválisunk ebbe nagy nehezen nyugodott csak bele s minthogy a helyzeten, annyira dé­delgetett exponensei révén sem tud már vál­toztatni, jobb ügyhöz méltó buzgalommal ke­sereg városunk „öngyilkossága“ felett a la Marius Karthago romjain, hogy ily nagy adós­ságba verjük magunkat. Eltekintve attól, hogy a jelenlegi kérdésben nem kértük ki kedves vetélytársunk nobilis véleményét sőt mosolyo­gunk is ártatlan erőlködésén, arra a kétségte­len felfedezésre jutottunk, hogy mig Szatmár feje miattunk fáj, addig odahaza a közegészség- ügy valóságos orgiáit üli lassan-lassan megte­remtve a titkos anarchiát. Kórházra persze nincs pénzük a jeles polgártársaknak, a pénzügyigaz­gatóságra azonban bőven lett volna. Hogy ez contradiction in adiecto, azt csak az nem látja be, aki rombolás utján óhajt fejlődni s a köz­érdeknek bizonyos merkantil izü kisajátításával nagy hűhót csap valószínűleg azért, hogy bel- ügyeiről kissé eltereljé ama sokat hangoztatott „közérdek“ figyelmét. Ami talán bizonyos esetekben talán sike­rült is, de feltétlen csőddel járt a trachoma­járvány titokzatos burkolásával, mig végre a fel­halmozott tények kategorikus vallomástételre hívták az illetékes tényezőket. A rossz viz, az egészségtelen levegő csak természetes, hogy melegágya a járványnak, amely nemcsak a va­súti internátust fertőzte meg, hanem imminens veszedelemmel fenyegeti az egész várost sőt talán a vármegyét is. Riválisunk szomorú sorsa nem a tőrbe jutott konkurrens hatását teszi ránk, hanem egy telhetetlen molochét, akinek ugyan evés közben jött meg az étvágya, de mielőtt kielégíthette volna, elrontotta a gyomrát. A mesterségesen szított rohamos fejlődés ime megteremtette a maga reactióját intő memen- tóul azoknak, akik jelszavakkal meggondolat­lanságukat akarják palástolni akkor, amikor ér­dekeik egy másik város eminens létérdekét ko­molyan veszélyeztethetik. Veridicus. JiÉTRQL-jtÉTRE. Az elmúlt hétnek társadalmi szempontból két szenzációja is volt: a cukornap és a gyer­meknap a felnőttek nem kis örömére s a le- ánőos mamák nem egészen indokolatlan bosz- szuságára. Mint értesülünk a cukornap fényes sikerrel járt, amit csak természetesnek találunk ebben a rém keserű világban, amikor a jámbor halandó mesterségesen kénytelen életét meg­édesíteni s minthogy fizetéséből mit sem tehet félre, le jalább kalapját csapja félre. Városunk bájos hölgyei utolérhetetlen kedvességgel és bizonyos malidéval árulták cukorkáikat annyira, hogy aranyifjuságunk talán a mérget is oly mohósággal vette volna a gyengéd kezekből. A nyermeknap lefolyása hasonlított a ma­jálisokhoz: a felnőttek mulatsága volt, legalább az urna-őrző kedves hölgyeket illetőleg. A ma­mák — mit tehetvén egyebet — bizonyos re- zignációval beleegyeztek a változhatatlanba s bámulatos önfegyelmezésről tettek klaszikus tanúbizonyságot. Az adakozók pedig nagy ke- servysen szedték elő bizonyára nem erre a célra készített obulusaikat kivéve talán azokat a ked­venc Adonisokat, akik ezüstpapirba csavart 2 filléresekkel igyekeztek becsapni a jótékonysá­got. S ami a legfőbb látszólag sikerült is. Cyrano. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van minden­nap d. e. 10 órától 12-ig. Máj. 19. Önk. Tüzolt. Egyl. estélye. Személyi hírek. Nagy Lajos honvéd-őr­nagy, ezredfegyvertiszt f. hó 12-én három napi tartózkodásra városunkba érkezett. Csaba Adorján főispán f. hó 13-án Szat- márra utazott, hogy ott a th. közgyűlésen el­nököljön. Este tért vissza székhelyére. Debreceni István kir. tanácsos, polgármes­ter f. hó 15-én Budapestre utazott,, hogy részt- vegyen a polgármesterek értekezletén és a vá­rosok kongresszusán. Csaba Adorján főispán f. hó 17-én Do- mahidára ment, ahonnét még aznap este visz- szatért. Miniszteri bizto'. A vallás- és közok­tatásügyi miniszter főgim náziumunkhoz dr. Ká­roly Irén nagyváradi prem. tanár, egyetemi ma­gántanárt küldte ki miniszteri biztosul. Kinevezés. A pénzügyminiszter Mihálka János nagykárolyi lakost ideiglenes minőségű díjtalan p. ü. számgyakornokká nevezte ki. Házasságok. Preisz Miklós v. aljegyző f. hó 16-án esküdött örök hűséget Berey Ilon­kának, Bunda Miklós építész kedves nevelt­leányának. Krausz Izsák ügynöki iroda tulajdonos f. hó 19-én esküszik örök hűséget Fürth Malvin­nak, Fürth Ferenc st.-quo főrabbi leányának. mestermüvükön az utolsó ecsetvonást megtet­ték, mint amit ő fog ismerni, mikor megteszi a gyilkos mozdulatot... Ah, ez a mozdulat! Ha csak rágondolt is, lecsukódott a szeme a gyönyörűségtől. Jessie biztosan nem látta pokoli mosolyát, mert felkiáltott: — Igyék hát, Grand Ami!.. . Whiskyt ! Ez az én országom burgundija ... Benne van a londoni füst, a'köd... Ne keverje annyi szó­dával. Igyék! Gépiesen ivott, miután a kis leány — még soha ily fesztelenül nem viselkedett — egyre töltötte poharára a fehér italt... Mámoritó melegség száguldozott ereiben. Erősebbnek érezte magát. Megtapogatta ked­ves revolverét, mely smokingja zsebét kidudo- ritotta s Jessie hirtelen mozdulatot tett, de az­tán visszaült helyére. Igen, most érezte, hogy él. Most már nem a revolverrel, puszta kézzel szerette volna kiol­tani vetélytársa életét, megfojtani őt a tiz ujjá- val, lassan maradozón, kezei alatt érezni a torkát, aztán talán mégis, igen, ezzel a dessert- késsel elvágni azt végül, hogy a vérét lássa folyni, melegen, vörösen s megfüröszteni benne az ujjait... A részegség támadása alatt bosszújának lehetőségeit mérlegelte. A megszállás elvesztette minden logikáját, tétovázott, kapkodott ... — Jessie, menjünk !... Sürgős dolgom van ... aztán meg egy kissé betegek az ide­geim... Olyan dolgokat látok, amik... — Még ne, Grand Ami! — Kénytelen vagyok vele! — Csak tiz percet még !... Oly boldog vagyok itt, mellette! — Nem..j — Kérem, csak addig maradjon, amig az a pneumatikus óra, melyet a függönyrésen át ide látunk, egynegyed tizenegyet mutat... * Hogy kényszerítse a visszaülésre, átölelte nyakát karjaival. És ártatlanul, ott maradt mellette, térden állva s lélekzetük összeve­gyült. Kezdetleges és édes szókat súgott a tű­iébe ... Ügyetlen gyengédséggel tartotta magá­hoz szorítva. A szép, fiatal test melege, illata egy kissé megszéditette a festőt. Ott maradt. De őrült vágya az ölelésre még megmaradt, megnö­vekedett. És most már a feje is fájt, oh, de mennyire! Az előre meghatározott órában a rettene­tes megszállás felállásra kényszeritette. — Most igazán mennünk kell ! A leány egy tekintetet vetett a nagy óra felé s boldogan felkiáltott: — Megmentve! Meg van mentve, Grand Ami! Ma délután a inasa hallotta, hogy álmá­ban beszélt s kitalálta szándékát... Telefonon értesített róla engemet. Hogy az életét, hogy a művészetét megmentsem, elmentem figyelmez­tetni azt a gonosz asszonyt és a szeretőjét. El­távoztak Párisból azonnal s holnap egy yachton világkörüli útra indulnak. Én pedig magát ide­hoztam. Az utolsó vonat Cherbourg felé már elment, már nem bírja utolérni őket . . . Meg van mentve ! Veres méregfátyol borul a festő szemeire. Ölési vágya megnövekedett. Kezét előrenyuj- totta s megragadta a szegény kicsikét. — Igaz ? Igaz ez ? — ordította magánkívül. — Igaz, kedves nagy barátom ... Nem fejezhette be. Egy rettenetes mozdu­lattal, mely szinte befejezése volt a boszorkány­nyomásnak, mely egy hete gyötörte, a dessert- kést beledöfte a leány gyermekes nyakába. Nem is sóhajtott s esése igen kevés zajt okozott a vastag szőnyegen. Az őrült néhány pillanatig magánkívül állt helyén ... Hát mi történik vele ? Nagy Egek ! A szeretett asszony a távolban van s már nem érheti utói!... Elment, a másikkal!... Nehézkesen térdre esett s zokogni kezdett: — Juliette ! Juliette ! Juliette !... Három hónappal később ugyanezt a nevet emlegetve halt meg az őrültek házában. : Modern ruhafestés: bármily divatszinre. Fffínftfil IJtr IPfl!! LeSsze*,!) ruhatisztitas SlllJ Mtjfpl * dl Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents