Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-11 / 19. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1912, május 11. 19 szám. Politikai és társadalmi hetilap. — A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő; DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Sm----- ------ .. A LA P ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre........................................8 korona. Fél évre................................. . . 4 korona. Neg yed évre...................................2 korona. Egy szám ára..............................20 fillér. hogy sok helyen pékek is tevékeny részt vesznek a gyárak létesítésében. Nálunk is a kenyérgyár alapitói között egyik legtekintélyesebb helybeli pékiparos is helyet foglal. A polgármesterek legközelebbi kongresszusán be fogják mutatni a kenyérgyártást is, mert ott, hol a magánvállalkozás nem valósítja meg ezen intézményt, ott nagyon kívánatos, hogy a város gondoskodjék felállításáról. A kenyérgyár megépítésével tehát a közérdek feltétlen kielégítést nyer, a sütőipar osztályérdeke a legkisebb rázkódást sem szenved, igy az összeegyeztetett közérdek és osztályérdek egyáltalában nem áll a szociális intézmény megvalósításának útjába; sőt mivel a gyári kenyér jobb minősége és olcsóbbságá miatt a fogyasztó közönségre nagyon kedvező hatású, — parancsoló szükség a kenyérgyár felépítése. A pénzügyigazgatóság elhelyezése. A pénzügyigazgatóság kérdésében, amely hetek óta izgalomban tartja a kedélyeket, végre megnyugtató esemény történt. A pénzügyminiszter kiküldöttei városunkban jártak. Most már kétségtelen, hogy a pénzügyigazgatóság városunkban marad. Ha nagy áldozatok árán is, sikerült még idejében megakadályozni a pénzügy- igazgatóságnak Szatmárra leendő áthelyezését. Kenyérgyár. Múlt számunkban megemlékeztünk arról, hogy a nem régen ipari vállalatok létesítése céljából alakuló részvénytársaság foglalkozik kenyérgyár felállításának eszméjével. Most már örömmel jelenthetjük, hogy a kenyérgyárat rövid időn belől felállítják és üzembe hozzák. A pár héttel ezelőtt felvetett eszme gyors léptekkel közeledik a megvalósulás felé. Felette kívánatos, hogy városunkban is mielőbb felállítsák a kenyérgyárat, hogy ennek a hasznos, fiatal intézménynek, a mely jótékony hatását a legszélesebb körben érezteti, — áldásaiban városunk közönségé is idejekorán részesüljön. A kenyér gyár csillapító szer korunk egyik akut betegsége, a drágaság ellen. A közszükségleti cikkek egyik legfontosabbikának, a kenyérnek az előállítását teszi a kézi munkának géppel való kiküszöbölésével olcsóbbá. Nemzetgazdaságiam közhefy, hogy minél többet végez a gép és minél kevesebb szükség van a kézre, annál kisebb az előállítási költség. Már pedig a kenyér gyári előállításánál csaknem mindent a gépek végeznek, a kézi munkának igen kis szerep jut. Ezért sokkal olcsóbb a gyárilag előállított kenyér. A székesfővárosi kenyérgyár 1909. évben a háromféle minőségű kenyér árát kilónként 36, 32 és 28 fillérre szorította le, ma pedig, a kétszeri árleszállítás után a kenyeret minőség szerint 30, 26 és 22 fillérért adja. Az a kérdés már most, hogy vájjon ízletesség szempontjából felveszi-e a versenyt a gyári kenyér a kézzel dagasztott kenyérrel ? Erre a kérdésre is igennel felelhetünk. Köztapasztalat szerint ugyanis a gyári kenyér nagyon kellemes izü, a mellett előállítása igen tiszta, igy egészségi szempontból is nagyon ajánlatos. Nagy előnye még a kenyérgyárak termékének, hogy tápláló értéke, — mert rendszerint burgonya nélkül készül, — igen nagy. Ezek a szempontok teszik kívánatossá a kenyérgyár felállítását. Erről az oldalról nézve az cimet, csak örülni tudunk annak, hogy városunkban is létesül kenyérgyár. De az éremnek másik oldala is van. Vájjon nem teszi-e tönkre a kenyérgyár a pékipart ? Vájjon a pékipar osztályérdeke nem. szenved-e nagyobb rázkódást ? Ebben az irányban is megnyugtatók a tények. A tapasztalat azt mutatja, hogy ott, hol kenyérgyárakat alapítottak, azért a pékipar is virágzik. A kenyérgyár rendszerint a cselédviszonyok miatt amúgy is sok kellemetlenséget okozó házikenyér fokozatos megszüntetésével egészen uj fogyasztó közönséget von vállalkozása körébe. Hogy nem irányul a kenyérgyár a pékipar ellen, annak legfényesebb bizonyítéka, A vén Csonnó babérai. Irta: Váth. I. A Papnádas semlyékes rétjén köd ezüstö- ződött. Várta a napkelést, hogy szárnyat kapjon tőle. A fürdőtelepről fiakker robogot haza ; benne hajnali vendégek; utána a füstös gyalogszerrel. Álmosak voltak és sápadtan feketék. A dohányfüst, ital, éjszakázás megviselte őket. Az utkereztezésnél találkoztak a vén Cson- nóval. Valamikor az is bandukolva bandukolt ezen az utón. Elvesztette a hallását; azt a finomságát, ami a banda fejévé tette. A‘lelkében még benne rezgett minden fogás. Ma már csak keserűségként él az emlékében ; ahogy átdári- dózott éjszaka utóize. Kezét, pillanatfutásu ujjait a horognyélen próbálja ki. Igaz, mesterien kezeli, akár a nyirettyűt. A finom idegek megérzik a legkisebb peazést is, ahogy húron a haj zálnyi fogáskülönbséget. A szerencsétlenség a halászszerencséje. A patakból megszerzi gilisztáját. Még útközben. Legyet, kenyérmorzsát, májat otthon beszerezte. A tóparton elnéz végighosszában. A vízállást méri. Ha sok kagyló fényük a napsugáron és szélesnek ölezi szeme a fövény szárazát, apadás. Ellenkezően dagadás. Ezután tudja, hogyan kell a horogszerszámát megigazítani. Nagy gond az. Éppen ezért sok jelre figyel még. A barna dolmányos, zöldkék ujjasu jégmadárra, nádirigóra, vöcsökjárásra, rucakelésre. Az mind mond valamit. Sokat, amennyiből következtethet halmilyenségre, holtalálomra . . . Nagyobb sor az ekeigazitásnál, sarjugyüjtésnél. A szeme sok mindenen átgázol. Ritkán csalja meg. A fülét is sokban pótolja. A templomboltozatosan összefutó füzes alatt indul meg a kikötőre. A napkeleti oldalán letelepszik a vörös homokkövekre. Halászkészségét kibontogatja. Most csak horog. Más egyébbel úgy sem boldogulhatna. A hinárosból kifog egy kisujnyí közt. Ráakasztja csukázó horgára. Még egyet, azután leül három-négy horga közé. Lába a vízből kiapadt zöldnyájas köveken. Kezét ölben tartja. Horognyelei a molókövekre fektetve. Hegyüket belebökte a talajba. Árnyékuk megzöldül a zöldes vizen; a folytatásuk megtörik a napsugárban. A nádasból — ha előbukkanik szárcsa, vagy vízicsibe — eszeveszetten vissza is gázol a láttán ; talán észre se vette az öreg. Lelke elmerült a lesben, mélyen. Háta mögött a félvilág járhatott volna, azzal se törődik. Az a nyugodt feszülés lefogja s még nagyobb türelemre tanítja. Mozdulatlanul ül helyén. Ahogy jégmadár órákhosszát elbámul fatörzsről, hídgerendáról ... Az öreg ugyanolyan elmélyedt tekintetű. Hogy más is foglalkoztatná, lehetetlen. Vár, vár — türően. De a parafán ott a szeme. Szinte rátapad. Egy kis mozdulásra megbillenti & lelkét. Halászmadár szeme megtudja különböztetni, hogy széilendités, vagy halpedzés-e ? Ha szélé, csak szakálla, a hófehér se rezdül meg. Ha meg hal mesterkedik körülötte, minden izom megdagad pirosbarna arcán. Finoman, amilyen suhanástalanul csap áldozatára a küszvágó. Művészire csiszolt csigavérüségében van ereje. Nem szélsőségeskedik a prédán. Kirántja horgát. Pöndörödik a levegőben s megcsillan a UJ! ül! SÖR nagyraktár! Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy Nagykárolyban, a Nagypiac-téren Haggenmacher-féle Sörnagyraktárt létesítettem, hol mindenféle üveges és hordós Söröket tartok raktáron. A nagyérdemű közönség rendelményeit kérve, vagyok tisztelettel IFJ. MATOLCSY SÁNDOR. UJ! ÜJ! SÖR nagyraktár!
