Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-20 / 16. szám
16. szám. A hivatalos szerveken kívül munkaközvetítéssel az ipartestületek, a munkások szakszervezetei s a munkaadók szövetkezetei is foglalkoznak. Legtöbb eredményt a szakszervezetek munkaközvetítő értek el, melyek közvetítési forgalmáról a Szakszervezeti Tanács 1910. évi jelentése szolgál adatokkal: Év A jelentkező A közvetített munkások száma Közvetítettek a jelentkezők százalékéban 1906. . . . 24.952 17.633 70-7 1907. . . . 41.464 32.767 79-0 1908. . . . 41.158 29.959 72-8 1909. . ’. . 31.625 22.298 705 1910. . . . 33.076 26.280 795 A szakszervezetek forgalma az 1908. és 1909. évi csökkenéssel szemben szintén emelkedést mutat, általában építő- és vele rokon iparágok fellendülése a különböző munkaközvetítők eredményes működését nagyban elősegítette. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 14-én Debreceni István kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt látogatott közgyűlést tartott, amelynek tárgysorozatát úgyszólván egész terjedelmében a bizottságok javaslata alapján tárgyalták le, amint erről lapunk múlt számában megemlékeztünk. Nevezetesebb vita volt a polgári iskolai pályázatnál, a tisztviselők fizetés rendezési kérvényénél és az orth. izr egyház kérelménél. A pc lgári iskolai pályázatnál a bizottságok javaslatával szemben dr. Merts László a Tátor- ján-féle ajánlatot ajánlja figyelembe Orosz Jánossal együtt, aki kissé elvetette a sulykot, meggyanúsítván érdekközösséggel a bizottsági tagokat, amit dr. Adler Adolf utasított vissza energikusan. Lucay János hozzászólása után névszerinti szavazással 84 szavazattal 25-el szemben Bede és Jakabffy ajánlatát fogadták el. Mint értesülünk Tátorjánék megfelebbezik a határozatot. A tisztviselők fizetés-emelése tárgyában dr Adler Adolf indítványát fogadták el, amely szeNAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK rint jelenleg leveszik a napirendről és az őszi közgyűlésen tárgyalják. Névszerinti szavazás megejtetvén 49 : 39 szavazattal Adler javaslata lett elfogadva. Az orthodoxok kérelménél Roóz Samu, Brichta Miksa, Fürth Ferenc tapintatos hozzászólásai után a bizottságok javaslata győzött. Neményi színigazgatónak a közgyűlés a bizottságok javaslatával szemben nem adja vissza a fűtésért befizetett 816 koronát. A magyar városok orsz. kongresszussába Debreceni István polgármestert és dr. Antal Istvánt küldik ki. Műkedvelői előadás. A Katholikus Legényegyesület f. hó 14-én házépítése javára jótékonycélu műkedvelői előadást rendezett a helybeli városi színházban. Az előadás úgy anyagilag, mint erkölcsileg teljesen sikerültnek mondható. Színre került : Tóth Ede: „A tolonc“ c. nagy népszínműve. A betanítás nehéz munkáját, Lucay János vállalta magára, mig a rendezés Tremba Márton érdeme. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy mindkettőjük munkálkodása megérdemelt sikert aratott. A szereplők mindegyike ambícióval igyekezett eloszlatni azt a vontatottságot, a mely közepes színészek kezében sokszor élvezhetetlenné teszi a népszínművet. S ez a törekvés némileg sikerült is. Egyedül a 3-ik felvonás volt az, amely majdnem álomba ringatta a nézőket. Patz Mariska Angyal Liszka szerepében jó alakítást produkált. Éneke, játéka ugyan nem volt ment néhol a mesterkéltségtől, de mint műkedvelő, bámulatos rutinnal játszik. Kihán Mariska mint Krizsa, elég jól oldotta meg szerepét. Maszkja kissé erős volt. Szolomájer A. Ördög Sárája ötletes, ügyes volt. Csanálossy, mint mészáros mester, kissé túlzott hősszerelmes szerepével igen jó alakítást nyújtott. Méltó partnere volt Szolomájer István a vándorló legény szerepében. Nem mindennapi tehetségről tett tanúságot. Alakítása elsőrangú, bániulatosan színezett és ötletes volt. Kár, hogy közhelyes kiszólásaival játékának bensőséges hatását itt-ott tompította. Nagyon jó volt Téger Kontra szerepében és Leitli mint a ficsur iné- szároslegeny ízléses és ötletes kreálója. A többiek kisebb szerepeikben is elfogadható előadást nyújtottak. A telt ház tekintélyes összeget biztosított a jótékony célra. Előadás után vidám táncmulatság volt a Polgári körben. Ismeretlen tettesek csinytevései. Habár az időjárás egész áprilisban napnap után nagyon szeszélyes volt, mikor eső esett, mikor havazott és fagyott, mégis már itt van az ideje a tavaszi munkáknak. Kezdődnek a mezei, kerti, szőlőmunkák. Megindult az épit- ' kezés, a .régi épületek tatarozása, javítása, külső meszelése. Éppen ezen alkalmat megragadva, akarunk egyet-mást elmondani. Az újonnan javított, malterezett, meszelt külső utcai házfalakat ismeretlen tettesek összevissza karmolják, leverik, befestik, krétával, különféle színes ceruzákkal beirka-firkálják, sőt elvetemültségükben erkölcsrontó rajzokkal és arcpiritó, szemtelen, aljas felírásokkal rondítják be a falakat, utca-keritéseket, megrongálják az idegen vagyont. A fákat és más ültetvényeket megcsonkítják, az utcaajtóknál, kapuknál levő csengőket megrángatják, a villanycsengőket megnyomorgatják és mindent elkövetnek irigységből, rossz indulatból, pajkosságból, csintalanságból, hogy a házi gazdákat minél jobban bosszantsák és neki kárt okozzanak. Minden jobb érzésű embernek az arcába szökik a vér az ily haszontalan csinytevések látására. Védekezni vajmi nehéz ellenük, mert azok elkövetői kerülik a nyilvánosságot, óvatosan szétnéznek, mielőtt cselekednének. Működnek ugyan nappal is, de leginkább az est homályát, az éjszaka sötétségét, az utca nép- telen voltát használják fel haszontalan cselekedetük végrehajtására. — Megérdemlik az ilyen haszontalan gonosz teremtések, hogy ha tetten éretnek — a legszigorúbban büntettessenek meg. ________________________________3-ik oldal. haza a temetőből. Húsz év mégis csak nagy idő. És csudálatos, hogy mi mindent nem szokik meg az ember. Ahányszor a kezébe vette a német estilapot, sírva fakadt. Nem kellett neki se étel, se ital. Aludni se tudott. Csak éppen arca ékítményei őröltek. Lassan, óvatosan elkezdtek visszafelé csúszni az árván maradt bal orcára. Érezték, hogy nincs többé baj, olyanok voltak, mint az egerek, mikor a macska elment hazulról. Lassankint fölvette normális képét az özvegy ritter feje. Egyszer egy leány megtetszett neki. Igaz, hogy a leány mindent megpróbált, hogy meg- tessék a várurnak. Hatalmas, nagycsontu leány volt, majdnem akkora, mint a sárgaszemü, jó lovas, erős, szűz. Vad fény csillogott a szemében. A sárgaszemü bevitte a templomba és megesküdött vele. Az eskövö délben volt. Hat órakor jött a német estilap és a fiatal asszony odalépve urához, gyors egymásutánban hetvenegyszer pofonütötte. — Tessék? — kérdezte a sárgaszem. — Igen, — felelt a nő és kiment a konyhába főzni, mert praktikus asszony volt. A sárgaszemü letette az estilapot és mélyén elgondolkozott. Aztán kiment a konyhába és igy szólt ifjú nejéhez: — Miért tetted ezt? A hatalmas nő rávillantotta börtönfekete szemét és vadul mondta: — Ez a bosszú. Ez a bosszú. — A bosszú ? — Az. Most már bevallom neked, hogy azért lettem nőddé, hogy megbosszuljam a fehér liliom emlékét. Könny rezgeti vad szemében, mikor ezt mondta. Érezhető volt, hogy az egész női társadalom bosszúját hozta fel a várba. Érezhető volt, hogy ez most már mindhalálig igy lesz. így is lett. Reggel, mikor fölkeltek, megverte a nő a sárgaszemüt. Fekete kávéra ismét megverte. Az estilapnál is. Lefekvés előtt is áj- tatosan pofonra kulcsolta kezét. Szegény sárgaszemü ezt mondta magában: — Tűröm, tűröm, mert úgy látszik, az ő pártján van az igazság. És tűrte is, mert borzasztóan tisztelte az igazságot, a közvéleményt, a népakaratot, az általános nézetet, a világ száját. A sárgaszemü volt abban az időben Európában a legalkotmányosabb sárgaszemü. És csöndes nyári éjszakákon ismét fölmentek a hegyre a várfal tövébe a völgyből az az asszonyok és most vígan, boldogan, elégedetten, örömmel hallgatták az ablakból lecsattogó pofonok méla robaját. — Hála Istennek — mondták — ez a derék asszony most visszaadja neki azt, amit a szegény liliommal elkövetett. És mikor a templomba ment délceg, vad uj nejével, csupa mosolygó arc világított rá a sorfalból. Ezt suttogta a nép: — Úgy kell neki! És éljenezték az uj feleséget. Minden asz- szony még egy meda>llont csináltatott arra a láncra, a melyen a fehér liliom képét hordta, s ebbe a medaillonba a vad nő képét tette. A bűn és bünhődés jelképe volt ez. És a két nő arcképe ott függött minden család lakásán. — Van igazság! — mondta a nép. Szegény sárgaszemü, mit tehetett, ő is azt mondta, hogy van igazság. És bölcsen, csöndesen, egyre mosolyogva élt még húsz évig igy az uj nővel. Nem is tehet másként egy komoly és nemes kebelü férfi, aki tiszteli a hölgyeket. Közben pedig addig éltek, a mig meg nem haltak. Modernül berendezett ÉTTEREM és SÖRCSARNOK yj Pilseni Sörház“ ő Takarékpénztár« A Debreczen, Kossuth-«“ sarkán. A ájában. a „Debreceni Első palotájában Figyelmes, pontos és igen előzékeny kiszolgálás. Telefon 958. szám. Vidékiek találkozó helye!! Kitűnő magyar és francia konyha. Tisztán kezelt italok! VALÓDI PILSENI SÖR. Előre megrendelt társas-ebéd és vacsora mérsékelt áron.
