Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-20 / 16. szám
III. évfolyam Nagykároly, 1912. április 20. * '* V 16. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) ^ Hirdetések szintén ott vétetnek fel. ;#s- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. 0®- MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre........................................8 korona. Fél évre ................................. . . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Egy szám ára ....... 20 fillér. 157:45. E két szám nem valami osztási műveletet jelöl: hanem jelenti a lefolyt me- gyegyülés szavazatainak számarányát. A f. hó 18-án megtartott rendkivüli me- gyegyülés nagyfontosságu határozat felett mondott ítéletet s amint a számarány mutatja, reánk nézve kedvezően. Ezzel a ténnyel Nagykároly városának sorsa lett megpecsételve. Tisztelet és elismerés azoknak, akik mindenféle pártpolitikai és heccérdekeken felülemelkedve hozzájárultak egy város legeminensebb közérdekének önzetlen és impozáns támogatásához. Örömmel és megelégedéssel konstatáljuk, hogy az összes központi és járási tisztviselők az alispánnal élükön Nagykároly mellett szavaztak. Ily körülmények között nem marad más hátra, hogy a miniszter a polgár- mesternek tett Ígéretét teljesen beváltsa: vagyis kiküldje megbízottját a részletes tárgyalások megejtése végett. Azt hisz- szük, ezzel a pénzügyi palota hosszasan vajúdó Kérdése méltó és végleges megoldást nyer. Hogy mennyiben érinti városunknak úgyszólván valóságos létérdekét a pénzügyi palota válságának megnyugtató megoldása, azt alkalmunk volt lapunk hasábjain több Ízben minden harciasságtól menten a legobjectivebben, megdönthetetlen érvekkel illusztrálni. Nem tennénk tehát eleget kötelességünknek, ha most a kérdés megoldásának remélhetőleg utolsó fázisában ne mutassunk rá arra az áldatlan — s mint az eredmények igazolják — hálátlan erőfeszítésre, amelyet vármegyénk egyik városa tisztán féltékenységből sajtója és exponensei utján ellenünk indított. A lefolyt megyegyülés erre vonatkozólag a legklasszikusabb bizonyítékot szolgáltatta Böszörményi Sándor felszólalásában, aki leplezetlenül saját és vidékének érdekében kérte az állandó választmány határozatának megváltoztatását. Elcsépelt és úgyszólván ma már közhellyé vált érvekkel igyekezett a szatmáriak felfogását pártolni, sőt egy határozati javaslattal jobban mondva indítvánnyal súlyosbítani. Itt az elnöklő főispán részéről tapintatos és energikus kioktatásban részesült: az állandó választmány határozatával szemben csak módosításnak vagy szavazásnak van helye, indítvány beterjesztésének azonban nem. Ezután a kis kioktatás után egy kétség- beesett ember rezignaciójával jelentette ki Böszörményi, hogy ha Károlyban építik fel a pénzügyi palotát, Szatmár még a reményétől is meg lesz fosztva annak, hogy valaha pénzügyigazgatóságot kapjon. A beszédet, minduntalan megszakította a felháborodás vihara, amely a beszéd végén tombolni kezdett s csak az elnöklő főispán hosszas csengetése után ült el a lárma, hogy alkalom adassák egy minden tekintetben objectiv, előkelő tónusu, higgadt beszéd elmondására. Aki e beszédet folytonos éljenzések, helyeslések és dörgő tapsvihar közepette elmondotta, városunk nagynevű fia Róth Ferenc törvényszéki elnök volt. A meggyőző erővel előadott beszéd onnan indult ki, hogy itt nem a pénzügyi palota áthelyezésének kérdéséről van szó, hanem arról, hogy Nagykároly városának egy kölcsönre vonatkozó határozata fölött döntsenek. A törvényhatóság feladata megállapítani, hogy a kérdéses határozat alakjogi és anyagjogi szempontból megfelel-e a követelményeknek. Alakjogi szempont, hogy törvényesen lett-e meghozva a határozat, szabályszerűen lett-e összehiva a képviselő- testület: ha ezek megvannak, nem lehet kifogást tenni. Anyagjogi szempontból, hogy vájjon ezt a terhet megbirja-e a város vagy sem és azt maga Nagykároly városa a legilletékesebb elbírálni. Minthogy az állandó választmány jelentéséből kitűnt, hogy a város határozata törvényes, ellene kifogás nem emelhető és ajánlja a megerősítést. Még Böszörményi szólalt fel, de idegeskedésével magára maradt s ezzel az állásfoglalás is meg lett pecsételve, amit a névszerinti szavazás eredménye is fényesen beigazolt. Ez rövid histórikuma a megyegyü- lésnek, amelyen kb. 250 bizottsági tag & sárgaszemü két felesége. Irta: molnár Ferenc. Fenn a hegyen, lila éggel a háttérben, feketén állott a vár a nyári éjben. A völgyben részeg kis szellő tántorgott, a csalogányok busán vonítottak a bokorban és fenn a várban pofozta, pofozta, pofozta a sárgaszemüt a felesége. A sárgaszemü volt a várnak és az egész környéknek ura. Szép nagy, kövér ember volt. Két fejjel magasabb, mint a legmagasabb gránátosa. A mellkasa széles, domború, a hasa domború és széles volt. Fess ember volt, rettenetes nagy, kövér disznó volt. Hátul is volt tokája. Az arca akkora, mint egy football- lapda. Piros, egészséges, jókedvű, tömpeorru arca, pofonarca volt. Ezt a szép terebélyes arcot pofozta a szomorú kis asszony. Ez volt a felesége. Pici, vékony, lenszőke, szófián, ábrándos, törékeny, bánatos virágszá- lasasszony. Vékonyabb s szálasabb, mint egy tizennégy éves szüzleány, halkabb életű, mint egy japáni nő, egyszóval olyan, mint egy nagyon szelíd cseresznyevirág. Naphosszat a szavát se lehetett hallani. Egész nap a kertben sóhajtozott, pici virágait öntözte, álmodozó verseket olvasott, csöpp madárkáit etette, elbolyongott a nagy gyepen és olyan könnyű, olyan légies volt, hogy lépte nyomán meg se hajoltak a fűszálak. Délután hatkor mindig bement az urához, felemelte rá szomorú szép szemét és pofozta háromnegyed tizig. Akkor lefeküdt ágyacskájába és aludt. Kis rózsaszínű angyalokkal álmodott, akik hegedühangon énekeltek. Hogy miért pofozta ? Kérdezd a virágot, miért nyílik. Kérdezd a patakot, miért csobog. Hogy miért pofozta ? Lelkében, szép tiszta fehér lelkében élt egy úgynevezett ábránd. Dalosajku apródról, mint apáink mondták. Szép szőke vattahaju, kar- minszáju, kéktrikós apródról — s ehelyett a férje volt, száznyolcvan kilót nyomott hétköznapon és vasárnap pihent. Este hatig ábrándozott a madárlelkü kis liliom és akkor meglátván férjét, a valóságot, amint rávigyorgott izzadt sárga szemével, liliomlelkéből kitört az elkeseredés és pofozta őt szívből, szeretettel, ragaszkodással, hálával. A sárgaszemü nem bánta. Néha ugyan feldagadt a fél arca akkorára, mint egy hordó, néha ugyan kirepedt a szájaszéle egy-egy csat- togóbb ütéstől, néha ugyan tükörtojássá me- rend a félszeme egy-egy rúgásától a cipellőnek, de tűrte, mert méla kedély volt, bölcs és gyáva s felette tisztelte a nőket. Háromnegyed UI! UJ! SÖR nagyraktár! Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy Nagykárolyban, a Nagypiac-téren Haggenmacher-féle Sörnagyraktárt létesitettem, hol mindenféle üveges és hordós söröket tartok raktáron. A nagyérdemű közönség rendelményeit kérve, vagyok tisztelettel IFJ. MATOLCSY SÁNDOR. VI! VJ! SÖR nagyraktár!
