Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-13 / 15. szám
III. évfolyam Nagykároly, 1912. április 13. 15. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. 'i0=- Nyilttér sora 50 fillér. Eártyapörök idején. Rosszmájú emberek a magyar demokráciát sokszor kifigurázzák. Azt mondják róla, hogy ahhoz az erős és sürü demokráciához képest, melyből a nyu- goti népek közszelleme táplálkozik, a miénk csak maggi-leves. Öt fillér áru demokrácia-kocka tiz liter oszíálygőgben. Vannak, akik még rosszabbat is mondanak róla. Azt, hogy nem is kivonat, hanem hamisítvány. Cseh-üveg, a mely gyémántot játszik. Messziről szép, de kézbe venni nem szabad. A miniszter- elnök is polgártársnak vallja magát, mikor sokan hallják, de azért a mindakét szemére vak koldus büszkén tagadja meg a lánya kezét a félszemü koldustól. Nincs igazuk azoknak, akik a kákán is csomót keresnek. Igenis van magyar demokrácia, még pedig egyre fejlődőben van. Ezt bizonyítja egyik-másik nemzeti intézményünk története, például a kártyáé. Kezdetben, ahogy hiteles följegyzések bizonyítják, ez a király felségjogai közé tartozott. Például Küküllei János följegyezte Nagy Lajos királyunkról, hogy Boroszlóban egyszer hatszáz forintot kockázott el Hollandus Vilmos őrgróffal. Meg is fogadta, hogy sose játszik többet. Nem is lett szegényből nagy játékos, csak király. Egy-két száz esztendő múlva már nem a királyok, hanem a nagy urak nagy játékairól beszélnek a memoárok. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Tp® Még az ötvenes években csupa grófok és bárók szerencsepróbálgatásait pletykálják el az akkori újságok. A hazai kártyatudományok történetében ez a heroikus korszak. Aztán jön a zsentri a virtusos kártyapartikkal, a történelmi nevezetességű ferbli-ülésekkel. Ez már a közelmúlt. A jelen a legideálisabb demokráciáé. Az általános választói jog se teheti egyenlőbbekké az embereket, mint a bakkara és az ördögrvasut, a „chemin de fér.“ Bankárok, tanárok, ügyvédek, orvosok, iparosok, kereskedők osztoznak a veszni-tért zsentri örökén. Nem domíniumok úsznak el többé a három figurán, amely ellen bandát mutat ki a partner, hanem üzletek és hitelek úsznak el egy nyolcason, ami ellen kilencest vág ki a poentőr. Gyönyörű idők ezek, az embernek sirhatnékja van örömében, hogy most élhet. A fiumei kártyapör például határozottan csúffá teszi azokat, a kik azon panaszkodnak, hogy a mi időnkben nem történnek igazi nagy dolgok. Tessék ezt a fiumei port történelmi távlatból nézni és tessék levenni a kalapot a kor előtt, amely ilyen táblabirókat tud produkálni, mint ez a Pancera. Régi jó táblabirák- nak állított aere perennius monumentumot a költő — mik voltak azok ehhez a miméltóságosemberünkhöz képest? Ez nem aféle hétszilvafás nemes, akit csak a maga pátriája ismer. Erről az emberről tudomást vesz a külföld is, mert ez A LAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre .......................................8 korona. Fél é vre................................. . . 4 korona. - — Ne gyed évre..................................2 korongL Egy szám ára.............................20 fillér. — ......- - {*'' ..... az ember az összes kártyatudományok doktora. Ez a cvikk-Atilla, a ferbli-Ta- merlán, a makaó-Napóleon. És ilyen sokféle minősítése mellett sem hanyagolja el szerény hivatalát. Még este hét órakor is, tehát a hivatalos időn túl is ott makaózik lefüggönyözött ablakok mellett. Ez az ember megérdemlené, hogy belekerüljön az iskolai tankönyvekbe. Például be lehetne venni Leonidász helyett. Annál inkább, mert kortársunk is, hazánk fia is. Amaz messziről való ember térben is, időben is s különben se alkalmas modern ifjúsági ideálnak. Ifjú-. Ságunk sokkal fölvilágosodottabb, semhogy a hazáért való meghalást fölvenné a programmjába. Bakkozni a hazáért, — az sokkal modernebb világnézet és élet- filozófia. Megengedjük, hogy lehet a dolgot más szempontból nézni is s talán nem volna indokolatlan fölvetni a kérdést, hogy az állam miért nem keres szérumot a kártya-pestis ellen? Mért tiltja el hivatalnokait az újságírástól és miért nem tiltja el a kártyától? Mért üt a kezére a vályogvetőnek, aki a hid alatt hazar- dirozik harminc krajcár keretén belől és mért nem üt a körmére a táblabirónak, a tanárnak, vagy a miniszteri tanácsosnak, aki ezer koronákig akarja kifosztani a felebarátját, vagy a maga családját? Csakhogy okos ember nem vet föl ilyen kérdéseket. Okos ember tudja, hogy az állam nem arra való, hogy a kártyaMédi házassága. Irta: Pont. Médi a kegyelmes ur leánya volt. Bájos, elkényeztetett teremtés, ki előtt állandóan a hódolók nagy udvara hajlongott. Mert Médi nem csak szép, kedves és okos leány volt, hanem gazdag is, nagyon gazdag. Versengve vetekedtek érte a legkomolyabb- férj-jelöltek, a párti emberek és Médi mégsem választott, dacára, hogy már a huszonnegyedik -évét is kitaposta. Nem tudott választani, mert kezét csak olyannak akarta nyújtani, akit őszintén megszeret. Ilyet pedig a sok hódoló közt még eddig nem talált. A kikosarozott kérők kárörvendve mondogatták : „Addig válogat, mig aztán hoppon marad s nem lesz más választása, mint egy kopasz miniszteri tanácsos, vagy valami kiélt, eladósodott mágnás.“ Mások meg kíváncsian várták, hogy ki lesz az a szerencsés halandó, ki Médinek megtetszik. Akárki lesz, embernek kell lennie a talpán, amolyan tökéletes férfinak. A kárörvendők gárdájában az arcok megnyúltak, a kiváncsiak csoportjában pedig a legnagyobb fokú csodálkozást váltotta ki az a váratlan hir, hogy Médi hirtelen választott. Nem annyira a választás hire döbbentette meg az ismerősök táborát, hanem inkább az, hogy Médi kit választott. Találgatták a kiváncsi kérdezős- ködők, hogy ki lehet ? Talán mágnás . .. gyáros .. . képviselő ... Egy se találta el. Médi választása egy huszárhadnagyra esett. Igen, egy inci-finci kis huszárhadnagyot választptt, a Balogh Tónit. Erre még jobban elcsodálkoztak az emberek s tamáskodva csóválták a fejüket. A Balogh Tónit? Akit hivebben tényleg nem lehetett jellemezni, mint a tucat embereket egy kalap alá foglaló meghatározással, hogy — jó fiú. Észbeli képességének gyengéit már a kadét iskolában árulta el, mikor a logaritmusokkal nem tudott megbirkózni. Huszár létére még a természet akkora adag ügyetlenséggel verte meg, hogy a szemlélő tábornokok a lovardában egyebet sem kiabáltak, mint a Tóni nevét, persze holmi furcsa diszitő jelzők és a — gyakorlati szabályzatban nem található — katonai műszavak kíséretében. Aztán meg Tóni nem volt szép gyerek, sőt határozottan csúnya. Egyedüli érdeme talán az volt, hogy jól feszült rajta aranyzsinóros huszáratilla. Ez érdemnek éppen nem érdem, különösen ha Médi választásáról van szó. Ép azért fogadták az eljegyzési hirt oly tamáskodó csodálkozással. Szinte hihetetlen volt, hogy hogyan történhetett meg ilyesmi. Elmondom, hogy történt. Médi a nyáron hivatalos volt a tuladunai atyafisághoz egy lakodalomba. Természetes, hogy a hódolók nagy része ide is lekisérte. A menyasszony amolyan falusi úri leány volt, igénytelen, egyszerű leány, ki nem kelt feltűnést s nem is vágyik ilyenre. Médinek nem is kellett különösebben harcolnia, hogy egyszerre az egész lakodalmi vendégség ünnepelt központjává legyen. Megint nagy udvar volt körülötte. Gazdag földesurak, jó nevű megyei hivatalnokok, délceg katonatisztek szinte féltékenykedve lesték mikor vihetik el egy fordulóra. Mindenki kereste, mindenki csodálta, mindenki igyekeü J! ü J! SÖR nagyraktár! « Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy Nagykárolyban, a Nagypiac-téren Haggenmacher-féle Sörnagyraktárt létesítettem, hol mindenféle ÜYeges és hordós Söröket tartok raktáron. A nagyérdemű közönség rendelményeit kérve, vagyok tisztelettel 1FJ. MATOLCSY SÁNDOR. ÜJ! ÜJ! SÖR nagyraktár!
