Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-06 / 14. szám

14. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 1-V tidal. ÉRMELLÉK. Megváltás. A pogány ó kor szellemi és fizikai termékei még romjaikban is fennen hir­detik az öntudatra ébredt ember gondo­lat és érzésvilágát. S ez a világ az ő milieujével olyan köntösben jelent meg, amely örök időkre biztosítja számára a klasszicitást és ezzel együtt a hallhatat­lanságot. S mégis ! Ha figyelemmel néz­zük e letűnt kor fényes emlékeit, egy fájdalmas érzés vesz rajtunk erőt. Fáj­dalmas érzés, amely a forma és a kivi­tel tökélyében is eszünkbe juttat egy mementót: ezekből hiányzik az élet. Egy rhodusi kolosszus, egy Cheops pyramis, a Sassanidák palotájának relieftömege a nagyságot, az imponáló erőt érzékiti meg, miként egy milói Vénus utolérhetetlen bája és beszédes mozdulata csak arra jó, hogy kánont állítson a jövő nemze­dék elé: de mindezek az örök múlan­dóság bélyegét viselik magukon s nem vitathatják el a kriptaszerüséget. Ami e korok romjain felépült uj erkölcsi és vi­lágnézetbe életet öntött, ami Michelan­gelo Mózesét, Ráfael Madonnáját beszé­dessé tette, ami ezeken az élet viruló rózsáit fakasztotta s egyben a sasszár­nyakon szálló szabadságot hirdette, az a megváltás dicső szelleme volt. A megváltásé, a mely a lélek hal­hatatlanságának Örök eszméjével egy ősi kinyilatkoztatást pecsételt meg s a nyi­tott sir fölött táncoló ember életét nem siralomházzá, hanem édenkertté vará­zsolta, amelyben az erény bűbájos illatú virágai a szabaddá lett öntudatos emberi akarattal az életet az örök abszolút bol­dogság előkészítőjévé avatták. Ez az élet szabta meg az ember társadalmi és szel­lemi értékét, amely minden megnyilvá­nulásában a kiszámíthatatlan nagy ter­mészet okait igyekszik kifürkészni, azét a természetét, amely a nagy isteni Gond­viselés, egy mindenható Teremtő igaz­ságos és jóságos kezét hirdeti. De ez a megváltás nyugvópontot is jelent. Nyugvópontot az emberi szellem örökké vajúdó vízióiban. Mert lehetne-e öröm az örökös tépelődésben, bizonyta­lanságban? Lehetne-e öröm abban, hogy cél nélkül éljük le az életet amely nem volna egyéb, mint a test, az anyag szükségleteinek időszerű kielégítése? A megváltás határozott célt tűzött ki: az öntudatot ennek szolgálatába rendelte. S az ember él, de nem azért, mert testé­nek anatómiai szervezete ezt megkívánja hanem azért, mert életének van célja, tartalma. S nekünk, kiknek nemzeti életében több a jeremiád, mint a győzelmes pean, nem megnyugtatóbb-e, hogy lesz feltá­madás. Feltámadás, amely naggyá, ha­talmassá teszi a nemzetet s nem kell fájdalmasan elzengenünk: Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban ? A hajnal még csak dereng! Itt lesz a pirkadása, hisz van feltámadás !!! Petronius. lelzálogilag biztosított peróvadékokról. Irta: Rácz Béla bankár. Debrecen, 1912. március 3. Köztudomású, hogy kötelezvények, bizto­sítéki okiratok avagy adóslevelek bekebelezése­kor, ha az konvertálás tárgyát nem képezi, a 7/io% bekebelezési illeték a kir. kincstár ré­szére lerovatik. De ugyanakkor rovatik le a kölcsöntőkével egyidejűleg bekebelezendő per­óvadék (költségbiztositék) után felszámított 7io°/o bekebelezési illeték is. Szerintem ezen per va­dék illetéke a kir. kincstárt jogosan nem il­letheti. Konvertálás esetén, a konvertálandó köl­csön összege erejéig a 7/io0/o bekebelezési ille­ték az olcsóbb kamatú kötelezvény-kölcsön bekebelezésekor elengedtetik; ellenben a régi konvertált kölcsön peróvadéka figyelembe se vétetik; azonban a konverzionális uj kölcsön peróvadékai összege után a 7/io%> bekebelezési illeték az adóssal mindannyiszor megfizettetik, ahányszor csak kölcsönét konvertálja. Ez véleményem szerint méltánytalan és igazságtalan. Mert ha a konverzionális uj köl­csöntőke illetékmentességben részesül, miért ne részesülhetne illetékmentességben a hozzátar­tozó peróvadéka is? Hiszen ez a peróvadék, per esetére kebeleztetik be; azt sem az adós, sem a hitelező igénybe nem veszi és az csakis per esetén használtatik fel; de akkor is abból csakis annyi összeg, amennyit a perbeli bíró­ság, a perben hozott Ítélet alkalmával megítél, megállapít. Ennélfogva, igazságosan és jogosan csakis a bíróság által megállapított, — beke­belezett — perköltségek után vethető ki a kincs­tár részére a 7/io% bekebelezési illeték; annyi­val is inkább, mivel némely esetben a perkölt­ségek kölcsönösen lesznek a bíróság által meg­szüntetve. Így tehát a jelzálogilag előre bizto­sított perköltségek a hitelezőt, illetve a felperest illetik. Vannak hitelezők, kik kevés peróvadék­kal megeiégszenek. Ám vannak olyan könyör­telen, keményszívű hitelezők, akik horribilis költségbiztosilékot kebeleztetnek be: p. o. 1000 K kölcsön bekebelezésekor tetszés szerint ke­beleztetnek be a hitelezők 50, 100, 200, 300 stb. kölcsönbiztosítékot (peróvadékot). A kényszerhelyzetbe jutott szegény adós nem kötelezhető arra, hogy hitelezője által a minden rendszer nélkül, önkényüleg — tetszés szerint — bekebeleztetett peróvadék után meg­fizesse a kir kincstárnak éppen nem járó 7/io%-os bekebelezési illetéket. A peróvadék bekebeleztetése csakis a hi­telezőnek érdeke, annak bekebelezési illetékét ő neki kellene megfizetni — méltányosan és igazságosan. igaz ugyan, hogy a kölcsön bekebelezése alkalmával a hitelező lerójja a 7/io%> bekebele­zési illetéket; azonban azt a kölcsön folyósítá­sakor a felmerült bekebelezési kérvény-bélyeg és felszámított ügyvédi munkadijjal együtt az adóstól szokás szerint a hitelező levonja; igy tehát végeredményében mégis csak a szegény adós kénytelen megfizetni a peróvadék 7/io% bekeb. illetékét. A mai nehéz megélhetési viszonyok miatt az adósok kényszerítve vannak bekebelezett, kölcsön-tartozásukat olcsóbb kamatú és előnyö­sebb fizetési feltételű kölcsönnel kicserélni. Igen gyakran ugyan cseberből vederbe esnek és a sok cserélgetések folytán a konvertálással járó újabb és újabb tetemes költségek miatt lassan-. ként annyira megterhelik birtokukat, — legin­kább a tájékozatlan szegénysorsu kisbirtokosok, — hogy utoljára kénytelenek lesznek ingatlanu­kat potom áron eladni. Fent kifejtett indokaimnál fogva, a kir. kincstár csakis azon bekebelezett kölcsön per­óvadéka után követelheti jogosan és igazságo­san a 7/io% bekebelezési illetéket, amely eset­leg peresítve lesz. Az előre bekebeleztetett per­óvadékból is csupán annyi összeg után róható ki a 7/io% b. illeték, amennyit a perbeli bíró­ság a felperes hitelező javára megítél, illetve megállapít. Mert a hitelező nem fixirozhatja a kir. kincstárnak ezúton befolyó jövede mét, a mely mintegy lekötelezővé teszi a kir. kincs­tárt a kölcsönt nyújtó hitelezővel szemben az által, hogy a peróvadékot minden rendszer nél­kül a hitelező állapítja meg, kisebb-nagyobb összegekben a szegény adósok rovására. HÍREK. Marjay Péter öröké. Marjay Péter a volt nagylétai esperes állását legközelebb be fogják tölteni. Nagylétáról vasárnap a ref. egy­ház 25 tagú küldöttsége járt Sárrétudvariban, ahol Tarcsa Mihály segédlelkészt hallgatta meg, akinek megválasztása érdekében lelkes mozgal­mat indítottak. Halálozás. Kurta József köztiszteletben álló szijgyártó-iparos, életének 48-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Temetésén, mely folyó hó 3-án délután 3 órakor volt, nagy számban vettek részt az elhunyt nagykiterjedésü rokon­ságán kívül jó barátai és páros társai. Az ipartestület testületileg vett részt a temetésen, a sírnál Timkó István ipartestületi jegyző mon­dott az ipartestület nevében bucsu-beszédet. Koszorút küldtek az elhunyt ravatalára a ro­konságon kívül: Spilaner Frigyes és neje, Ven­ter Kálmán és neje, Timkó István és neje, Csiri Sándor és neje, Vajda József és családja és hálás keresztgyermekei. Egy halott esküvője. Nem mindennapi esetben döntött tegnap a belügyminiszter. Bi- harmegye Tönköd községben történt, hogy Hol- liák Tandig- nevű legény egy évvel ezelőtt fe­leségül vette Tagadómegyesen Morrár Annát. Az esküvő után, mikor a házassági anyakönyvi kivonatot a házastársak kiváltották, akkor látta a férj, hogy ő nem Morár Annát vette felesé­gül, hanem Morár Máriát, aki pedig még 1912- ben meghalt. A férj és feleség rohantak az anyakönyvvezetőhöz, mert a házassági anya­könyvi kivonat szerint a férjnek egy halott volt a felesége, Morár Anna pedig nem törvényes felesége Holliáknak. A kétségbeesett házaspár sehol sem kapott vigasztalást. Az anyakönyv­vezető előterjesztést tett, hogy a házasságot semmisítsék meg, mert az egyik fél a házas­ságkötéskor már halott volt. Megindították az eljárást. Ekkor kiderült, hogy Plestyán Vazul görög katholikus lelkész tévedésből a Morár Anna keresztlevele helyett Morár Máriáét adta ki s ennek alapján is kötötték meg a házassá­got. Az ügy a miniszter elé kerüli. A miniszter kijelentette, hogy a házasság érvényes, mert a házastársak szeretik egymást és jogosnak isme­rik el a téves okmány alapján kötött házasságot. Italmérők ügye. A nagyváráéi m. kir. pénzügyigazgatóság italmérési illeték felszólam- lási bizottsága, mely az italmérési ügyekben történt fellebbezéseket másodfokon bírálja el, április 17-én és 18-án délelőtt 9-től 1 óláig

Next

/
Thumbnails
Contents