Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-13 / 2. szám
2. szám NAGYKÁROLY ÉS, ÉRMELLÉK 3-ik oldal. érdeke is ez a államnak. Minden utón és módon csak terheket ró az adózókra, nem evidens dolog azután, hogy a kötelességekkel jogokat is ad: jogát az adózó polgárságnak, hogy védve lehessen. Úgy látszik ez a felfogás kerekedett felül az intéző körökben, amikor a rendőrség állami szervezését vették tervbe s meg vagyunk róla győződve, hogy nem kortescélokból. A napokban érkezett meg városunkhoz is a leirat, hogy statisztikát csináljanak a rendőrségi állapotokról. Ezek alapján azután oldják meg az államosítás kérdését. Nem vagyunk ugyan hívei mindenben az államosításnak, de a rendőrség elsősorban az, amely e tekintetben sürgős reformok hozatalát halaszthatatlanul követeli. Csak azután ez a gyámolitás ne úgy sikerüljön, mint a városok anyagi segítsége s ne legyen a terminusa ad Graecas calendas kitűzve. A kiélesedett politikai helyzetre való tekintettel talán indokolt lesz a lassúság, de semmi esetre sem akkor, ha ez a lassúság mint nem sikerült kortesfogás az eszmének teljes elodázását jelentené. Bizzunk az intéző körök objectivitásában, hogy ezt a kérdést nem pártpolitikai szempontból bírálják el, hanem az ország egyeteme szempontjából s rövidesen teljesítik a városok régi óhaját. Petronius. Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt Szerkesztő ur! Ismerve lapjuknak a humanitárius mozgalmakkal mindenkor tanúsított önzetlen és nemes pártfogását egy eszmét vetek fel, amelynek érvényesülése nemcsak humanitárius szempontból, hanem igen sok tanügybarát, de leg- főképen szülői szempontból rendkívül előnyös. A beállott hideg napokon csak elnéztem, hogy az apró csöppségek már fél nyolc óra tájban jóformán agyondermedve mennek az iskolába. Az elemi iskolai előadások tudtommal reggel 8 órától 10 óráig tartatnak. Nem volna-e tehát helyénvaló, ha a zord téli napokon 9—11 óráig volnának az előadások? Úgy gondolom, neveléstani szempontból ez semmiféle hátránnyal nem járna, profilaktikus szempontból pedig elsőrangú volna. Az eszme — szerény nézetem szerint — aktuálisánál fogva alkalmas arra, hogy a vezető körök behatóan foglalkozzanak vele. Maradok a szerkesztő urnák hive hazafias üdvözlettel Egy tanügybarát. A levelet közöltük szószerinti szövegében. A benne elmondottakhoz bővebb kommentárt fűzni szinte felesleges. Aki objectiven tud látni és Ítélni, igazat ad e levél minden sorának. Részünkről csak anyit jegyzünk meg, hogy ezt egy ankéten kellene megállapítani az egyöntetűség kedvéért. Bízunk a vezető körök loyalitásában, hogy ezt a kérdést rövidesen megoldja s ezzel eleget tesz a közóhajnak is. (Szerk.) jlÉTRÖLfÉTRE. Hova-tovább a parlamenti szünetnek is vége. Ezt racionális módon arra kellett volna felhasználni, hogy megteremtsék az állandó békét : az ország fejlődésének biztos zálogát. No hát erre hiába várunk. A mai politikai rendszer az ő ténykedéseiben megteremtette az egocentrikus immoralizmust. A többségi pártnak Rinaldo—Rinaldini-féle receptje csak arra jó, hogy Robinzonádot játsszon az ellenzékkel. Munka, az úgy látszik nem méltó a munkapárthoz. De hát minek is az ? 1 A delegáció megmutatta, hogy a parlamentek csak játékszerek : minden úgy történik, ahogy ezt a kancellár szerepét játszó külügyminiszter akarja, aki talán még magának sem felelős. Jól tudjuk, hogy a politikát consequentiával vádolni nem lehet, de az inconsequens embernek nem kell egyúttal őrültnek is lennie: mert a sötétbe való ugrás még mindig csak azzal az egy pozitív eredménnyel végződött, hogy az ugró csak egyszer ugorhatott. * Valóban amerikai izéi történetet olvastunk a minap. Jackson kis amerikai városkában — mert esős idő volt — az operaház színpadán akasztottak fel egy gonosztevőt. Mit bizonyít éz: hogy a kedves yankeeknek praktikus érzéke nagyobb a művészi érzéknél. Művészi érzékről akkor tettek tanúságot, amikor felépítették az operát, amely talán a praktikus érzékből kifolyólag nem tudott reuzálni. S mit tesz az emberi leleményesség ? A középkort szidják szerte sötétsége miatt, de modern ember vágyik a bikaviadalokra meg a kivégzésekre. Nos hát a színpadra viszik az elitéltet s a nézők egy idegrázó tragédia hatása alatt távoz hatnak: hisz az egy felvonásu tragédia után valószínűleg legördült a függöny is. Nem volna-e helyénvaló, ha eme recept szerint végeznék ki az összes gonosztevőket pl. egy Shakespeare tragédia keretében ? * A „Szamos“ csütörtöki számában egy szenzációs hir jelent meg. A tudósitó Heltai Hugót Bauer Lajosnak téve meg végigjárat vele egy állítólag nagykárolyi letartóztatási eljárást. Ha nem volna 15 fok Celzius hideg, mégkönyen elhinr.ők, hogy „quando dormitat bonus Home- ros“ a tudósitó áprilist akar játszani. Ez azonban most lehetetlen. Komoly lapról lévén szó, nem akarjuk ezt a jól értesültség rovására irni, sőt vádolni sem akarjuk, téma, vagy szellemesség hiánnyal. Csak két körülményre hívjuk fel szives figyelmét. Először, hogy Károlyban csendőrfőhadnagy van és nem hadnagy, továbbá a nyári hónapot vidéki rokonaimnál töltöttem el. Ez alatt az idő alatt megismerkedtem egy éppen abban az időben ott tartózkodó kataszteri mérnökkel. Nagyon komoly embernek tartottam s amellett a legkorrektebben viselkedett velem szemben. Sokat voltunk együtt s mondhatom, nagyon jól elmulattunk, elszórakoztunk együtt. Egy alkalommal teljesen magunkra hagytak s ekkor elmondta nekem, hogy halálosan szerelmes belém s hogy nálam nélkül nem élhet. Nem tagadom, én is melegebb érzelmeket tápláltam iránta s talán ez volt az ok, hogy nyomban megvallottam neki. Ekkor arra kért, hogy minél gyakrabban találkozhassunk együtt, sétáimat irányítsam arra, ahol ő felmérési munkálatait végzi. Szívesen megtettem. Nap-nap után találkoztunk együtt s már- már elválaszthatatlanoknak hittek az emberek, csak rokonaim nem tudtak semmit. Egészen természetesnek tartották, hogy a mérnök foglalkozik velem, mert hisz’ éppen rokonaimnál volt szállva s az ő vendégszeretetüket élvezte. Egyik sétánk alkalmával szorosan egymás mellett haladtunk s a kezemmel játszott és játék közben lekapcsolta arany karperecemet s magához vette. Szívesen engedtem tenni. Bíztam benne, hogy visszaadja. Hanem éppen ez volt a vesztem. Hogy el ne veszítse, szobájában tartogatta. Hogy történt nem tudnm; de egy reggel takarítás közben a cselédek a mérnök ágyában találták meg aranykarperecemet s a helyett hogy nekem adták volna át, átadtak nénémnek, aki előbb kérdezősködött tőlem, hogy hogy hova lett a karkötőm. Természetesen nem mertem megmondani az igazat, ami csak káromra volt. Előbb színleltem, hogy elvesztettem, majd a cselédeket gyanúsítottam meg. Erre a néném fölmutatta a karkötőt s tudtomra adta, hogy a házát azonnal el kell hagynom. Én másnap hazajöttem minden bánatommal anélkül, hogy a helyzetet tisztáztuk volna. Csak később tudtam meg, hogy a cselédek milyen mesével álltak elő: azt mondták, hogy többször láttak a mérnök lakásán és több más hazugságokat. A mérnököt azóta nem láttam soha, pedig jól tudta, hogy mi történt, de azért még sem igyekezett ö sem tisztázni a dolgot, hanem bölcsen hallgatott. Itt egy kis szünetet tartott a leány, de egy kis idő múlva újra folytatta : — Ez az én történetem-. Ez az a sötét folt, amely végig húzódik egész életemen. Ezért nem szabad magát meghallgatnom Béla. Azt hiszem, ezek után be fogja látni, hogy közöttünk milyen nagy akadály van, hogy én magára nézve egy nem létező egyén vagyok Egy egész világ ítélete áll közöttünk. Tanúim nincsenek, hogy ez nem igy történt s éppen ezért újra kérem, tegyen le erről a szándékáról, mert én soha sem lehetek magának a felesége. Amint beszédét bevégezte, két aranykönnycsepp gördült végig az arczán. A férfi szótlanul, megihletődve hallgatta végig a szomorú történetet s mintha szivében már ott lappangott volna a gyanú csirája, mintha a mese másik hősének képe vonult zol na el lelki szemei előtt: már nem tudott hinni ő sem. Úgy állt ott egyik sarokban, mintha lábai a földben gyökeret vertek volna. Merengéséből a leány térité magához. — Hűvös van, Béla. Én megyek. Isten vele ! A férfi erre vette a kalapját, mélyen meghajtotta magát a leány előtt és gyorsan eltávozott, A leány még egy kis ideig ott maradt az erkélyen, nedves szemeit fölemelte az égre s keresni igyekezett az ismerős csillagot, hanem az bizony a sok millió között elveszett a szemei elől. Egy nagyot sóhajtott: — Ez is csak olyan, mint a többi. Egyformák ők mindannyian. Azután gyors elhatározással elhagyta az erkélyt s bement szobájába; levetette hófehér nyoszolyáját, majd egy futó pillantással átfutott emlékein s ez erőt kölcsönzött neki. Ekkor lassan fölállt, felnyitotta egyik gáz-cső zárkóját s s beletemette magát hófehér, szűzi vánkosaiba. HATNA! mulató Vidéki vendégek Minden ADPFTTM a] no HíÍöaI/' Iliid n Ali DEBRECEN találkozó helye. este Uiír liUIiroiUdüdouK. a vasúti állomással szemben. Egész éjjel nyitva! Elsőrendű fővárosi művészek felléptével. Ezen szelvény felmutatásával szabad bemenet engedélyeztetik. — Ételekben és italokban árkedvezmény!
