Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-06 / 1. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 1. szám. á színház-pártolásról A modern embernek manapság már valósággal életszükséglete a szinház. Az a szinház, amely művészi nívójával a legkényesebb igényeket is ki tudja elégíteni s műsorában a színi irodalom remekei szerepelnek. Az ilyen szinház nemcsak szórakoztató, de elsősorban is legfőképpen nevelő hatású. Az élet szövevényes útjait oiy világításban hozza elő, hogy abból a szinértő elveinek megerősödését, aesthetikai Ízlésének fejlődését meríti, a laikus uj szempontokat, világnézetet, munkakedvet s elsősorban mélyreható tanulságokat nyer. E mellett’ azután megvan a szórakoztató hatása is. Természetesen csak abban az esetben, ha nem a ferde társadalmi morálnak válik üzletszerű hirdetőjévé. Az ilyen reklám jó arra, hogy a színi- direktorok meggazdagodjanak, de a szinház elveszti nevelő hatását: destructiv irányzatot hirdet s ahelyett, hogy javítaná, megmételyezi az erkölcsöket. Talán ebben rejlik az egyik oka annak, hogy a közönség — különösen a vidéki — idegenkedik a színház-látogatástól. Tagadhatatlan, hogy miként a mozi előadások az ő fanasztikus betörési és rablókalandjaikkal valóságos iskolái lettek a tolvajvilágnak, úgy a színházak destructiv irányzata is feltűnően jellemző a látogatókra, azoknak érzés és gondolat világára. Ma már senki sem vonhatja kétségbe, hogy a szinház üzlet. Üzlet, de nem abból a szempontból amint ezt ma legtöbben nézik, hanem abból a szempontból, hogy a belefektetett anyagi tőke nagy erkölcsi tőkét eredményez. Üzlet, mert a színészeket ma már nemcsak a művészet vonzza a pályájukra, hanem; a megélhetés is Jó színésznek szerződtetése [ i bizony sokszor tekintélyes Összégbe kerül. Ott | van azután a segédszemélyzet, zene, díszletek, ! amelyeknél igazán1 érvényesül az a közmondás, hogy olcsó húsnak hig a leve. Már most miből teremtsd élő ' a direktor a szükséges pénzt ? Csakis az előadások jövedelméből. Ezért kell pártolni az előadásokat. Ha az a szini- direktor látja á pártolást, maga sem riad vissza attól, hogy jobb érőkét szerződtessen : a szini- bizottság meg pláne kényszerítheti, vagy ha nem hajlandó a követelményeknek eleget tenni, egyszerűen eldsapja. De akkor, amikor nincs meg a kellő pártolás: mit sem lehet tenni. — Még kell elégedni olyannal, aminő van. Hogy városunk pártfogolhat egy társulatot, arról meg vagyunk győződve. Intelligens közönségünk van olyan számú, hogy talán önmagában is majdnem fenn tudna tartani egy társulatot. Hisz’ ha j egy cirkusz, vagy mozi telepedik le városunkban, csak úgy ömlik belőlük az emberáradát napról-napra. Ehhez képest aránylag ölesei áron és nagyobb kényelemmel vehet részt a szini-előadásokon. Jelenleg a legalkámasabb százon is van. Hogy eddig nem pártolta városunk közönsége az előadásokat, annak megvan a magyarázata egyrészt abban a függő viszonyban, amelyben állottunk eddig Szatmárral, másrészt Hevesék eljárásában. Mig közös kerületünk volt, Szatmár úgy bánt velünk, mit valami filiálissal. A főszezont magának tartotta1 le: nekünk meg akkor volt szezonunk, amikdr a mindenkori szinidirekto- roknak tétszett. Üevesék ezt helyzetet azután alaposan ki is használták. A károlyi szezonra ; gyengébb erőket ‘szerződtettek: műsorukat öt- | letszerüen állították össze: általában úgy bánVivát. Nehéz kötelességet vélt vele teljesíteni, nagy gondot venni magára, de úgy gondolkodott. Anna Így könnyebben kaphat tanítónői állást. A nagy nővér azonban megköszönte a felajánlott szívességet, nem akarva elhagyni kis húgát, akivel együtt akar dolgozni éz megküzdeni a sorssal, gonddal. Viva zokogva futott nénje karjaiba. Ulrika néni jóleső érzéssel csóválta fejét az elhatározás fölött. Neki igy sokkal előnyösebb s végre még is teljesítette kötelességét. Pár héttel utóbb, a legelőkelőbb negyedben, egy uj cégtábla hivta föl a közönség figyelmét: „Bark Anna divatkereskedése.“ Anna, az erélyes arcú, szép, nagy leány ehez is értett. Miután a varrást majdnem kisleány korában megtanulta, gyakran segédkezett egykori mesterének, Nilson asszonynak, aki ruhákat, kalapokat szállított a város legelőkelőbbjeinek. Ízlése még kiválóbb volt. mint azé s kézügyessége egyszerűen mesés. Jövedelme eleintén csak megélhetésükre volt elég s Vivának iskoláztatására, akinek magasabb jutott osztályrészéül a tudományok s zene terén, mint neki annak idején. Rövid idő múlva szürke gránittalapzaton márványkereszt állott a szülők sírjánál, melyen sohasem hervadt el a virág. S ha igaz, hogy sírjában is érez a szülői szív, ők nyugodtan pihenhettek, mert gyermekeik othona mellett nem_leselkedett a gond, szerényen, de kényelemben éltek. Egymásért, egymásnak. .Ha .este munka után hazatértek, boldognak érezték magúkat e kedves együttléiben, melyet nem zavart meg senki, Semmi. Már Viva rég aludt, mikor nővére még álmát is! vigyázta a rózsásarcu gyermeknek, ki bájos volt, mint egy kis tündér. Aztán jött „0“. Tanár volt a gimnáziumban, ezernyolcszáz márka fizetéssel s mindennemű adósság nélkül. Azonkívül pompás hangja volt, hűséges jó szive s csodásán szép szeme. Vidám volt és megelégedett, különösen megelégedett és vidám, mikor a szép Bark nővérekkel találkozott, kik szintén ügy, mint ő, gyakran vendégei voltak a gimnáziumi igazgató ur családjának Vidámsága határt nem ismert, ha a szép7és müveit leányok üzletében olyan divatcikket fedezett fel, melyre neki té szüksége volt. És mindenek- fölött boldognak érezte magát, mikor Anna kisasszony kijelentette, hogy tulelfoglaltsága mellett nem képes vezetni ezután már üzleti könyveit, számláit. Éppen ez időtájra esett az iskolai szünidő s a tanár ur késznek nyilatkozott a pro- kurista állás betöltésére. Csodás buzgalommal fogott munkájához s ezentúl a waldstadti hölgyek olyan gyönyörűen rajzolt betűket kaptak számlakép, hogy csodálkozásuk alig ismert határt. S a főkönyv lapjai sorra megteltek határozott férfias kezeirásával. tak velünk, mint a középkori hübérur bánt vazallusaival. Ez az áldatlan, helyzet jelenleg megszűnt, éppen Szatmár praepotenciája miatt. Most már önálló szinikerületiink van, amely főszezonját Nagykárolyban tartja. A jelenlegi színtársulatról — miként a Heves itteni társulatáról is — nem lehet elmondani, hogy a legjobbak közé tartozik. De nem is lehet kívánni: a szinidirektor nem hozhat olyan áldozatot, amelyért kellően nincsen rekompenzálva. Hisz ő valóságos circulus vitiosus előtt áll: neki jó társulatának kell lennie, hogy legyen közönsége, de közönségének kell lennie, hogy legyen jó társulata. A jelen szezonban .pártoljuk tehát a színházat: a jelenlegi társulat a közepes, sőt itt-ott a kényes igényeket is képes kielégiteni. Ezzel alkalmat adunk egyrészt a direktornak az ambícióra, másrészt biztos kilátásaink lehetnek arra nézve, hogy a jövőben igényeinknek mindenben megfelelő társulathoz jutunk. Hisz ezzel saját magunknak teszünk jót: városunk kulturális haladását előmozdítjuk, mig a nemtörődömséggel és indokolatlan igényeinkkel azt is lerontjuk, ami eddig létezett. Vivant sequentes. Petronius. pÉTRQL-jtÉTRE. A vezérkari főnök ur nagy beszédet mondott a delegációban: beszédének csattanója ez volt: ne bántsd a magyart. Valóban nagyszerű kortesfogás! Reszkess hát Európa: a sok-sok millió nem a nagyhatalmi állás ked/éért kell, hanem a magyarok megvédelmezésére. Azonban mit szól a tisztelt vezérkari főnök ur a történelemhez: ez tanúskodik, hogy minden nagyobb baj előtt e$ volt a motto, s — quae mutatio rerum — amikor teljesült a kívánság, éppen a magyart bántották. Ez a kis ellentét A, gyakori, egyiittléLegészen.- iwegyáJtozitáííái, Annát Szép, -komoly arcvonásait enyhe derű tette lágygyá s még szebbé, büszke, szeme uj, szelíd kifejezést nyert, s gyönyörű hideg szája megtanult mosolyogni. A tanár ur gyakran tréfálkozott, jóizii adomákat mesélt s Anna ilyenkor, mintegy önfeledten kacagni kezdett. Viva természetesén még gyermek volt. Bark Anna kisasszony tekintélye pedig egyre nőtt. Üzlete biztos, szilárd alapon nyugodott, könyvei a jövedelemnek egyre gyarapodásáról tanúskodtak. Fortuna istenasszony kegyeivel tüntette őt ki, szép volt s a szerelemre mégse gondolt soha. Pedig pénztárát és könyveit egy fiatal gimnáziumi tanár vezette, akinek gyönyörű bariton hangja s csodaszép szeme volt. Egy napon azonban furcsa számlát hozott a sors eléje. Egy napsugaras délelőttön jött „0“, bár a könyvek, számlák rendben valának. Szabadnapja volt, mert az iskolatermeket takarították. Öltözéke ünnepies, arca égő piros, mint egy fiatal leánykáé, hangja halk, szava akadozó: — Anna ktsasszony, én szeretnék . . . — Nini, maga az, doktor ur ? Foglaljon helyet és mondjon bírálatot az uj kirakat felett. Ugy-e, csinos? — Igen, de ... én szeretnék önnek valamit mondani, amit már régen . . . nagyon szives Áz Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek cipőkből box, sevró bőrből készítve dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők es csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel * Elv.- jo munka, szolid és pontos kiszolgálás a2 j;iS0 nagykárolyi ci&eszek termeiő csoportja.
