Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-18 / 8. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 7. szám. rai jóslat ijesztően szomorú mértékben kezd beteljesülni. Legyen elég csak egyetlen példára rámutatnunk: a husdrágaságra helyesebben mondva: a hushiányra, a mi oly országra szóló elképedést, nemcsak, hanem országos bajt, nemzeti csapást idézett elő ép napjainkban. Hogy az állattenyésztés is a helyesebb gazdálkodási rendszer által s a jelzett uton- módon szintén mennyire fellendülne illetve uj életre kelne, bizonyára mindenki előtt világosan álló dolog. A fentiekben, nagy vonásokban, vázolni óhajtottuk e legújabb, kétségkívül nagyszabású tervet, mint egyik módját a földéhség megszüntetésének. Célunk volt: egyszerűen csak rámutatni erre az ajánlott gyógyszerre. A ki jobbat, megfelelőbbet, célravezetőbbet tud — álljon elő s kezdődjék meg az égetően szükséges nagy nemzetmentő munka. Mert immáron itt a 12-ik óra. — Jöjjenek a hozzáértő s igy illetékes orvosok és alkalmazzák a gyógyító irt! Milliók meleg köszöneté, forró hálája kiséri és dicsé- rendi nagy munkájukat! Csak soká ne tépelődjünk,aggságoskodjunk avagy éppen patópáloskodjunk, mert napról-napra „pusztulunk, veszünk“. Igénytelen sorainkat boldogult Vadnay Andor, volt csong- rádmegyei főispánnak szavaival fejezzük be, ki még 1900-ban ekként kiáltott fel ama reményben, hogy sikerül neki az ország figyelmét felébreszteni és felhívni: „Nem tudok szabadulni attól az érzéstől, el nem viselhető sulylyal nehezül a lel- kemre, hogy az alföldi munkásnak és kisgazdának pusztulását megakasztani sürgető kötelesség. Kötelessége magának <3z államhatalomnak, az állami értelemben vett egésznek. Ha nem magyarok laknák az Alföldet, hanem mondjuk néKurta vasba verték . . . /. Kurta vasba verték a bakát; Mért kószált kint egész éjszakán! S hazugsággal állított elő: „Nem jöhettem . . . meghalt az anyám!“ A kis hadnagy félvállról beszél : „Ne mond baka! Meghalt ? Igazán ? Gyászold meg hát vizen, kenyéren, Gyászodra majd jó lesz a magány!“ II. Szűk viskóban, — szegényes az ágya, Özvegy asszony helyét nem találja. Szédül, fázik, napsugár is kéne Pedig rásüt galambősz fejére. „Édes anyám, tán valami bántja! Oly beesett a két szeme tája. Édes anyám, üljön az ölembe, Majd meglássa, vissza jő a kedve!“ „Eredj fiam, nyitva van a láda, Öltöztess fel fekete ruhámba S mire lelkem már olyan légen vágyott, Tégy kezembe zöld rozmaring ágot. Mintha megint templomba vinnének, Mintha megint zengene nászének. Tudd meg fiam, az a bajom, érzem Közeledik az én gyászos végem.“ Feketében a katona anyja. „Fiam, fiam!“ egyre azt sóhajtja. „Édes anyám, mire gondol kelmed, Űzze el e mardosó gyötrelmet /“ metek vagy oláhok, az állami beavatkozás akkor sem lenne sokáig halasztható. Sem pedig annak szükséges volta nem lehetne kétséges. A hol -egy egész osztálynak léiküzdelmében csüggedés, lanka- dás, a fajföntartó erő csökkenése, a család, a gyermekek jövőjéért való kitartásnak megrogyása állott be: ott nem lehet többé a lelketlenségnek azzal a jelszavával vállat vonogatnunk, hogy „kaparj kurta“. Ott a vergődőnek csakúgy, mint az árban fuldoklónak, gyorsan és erős kézzel kell a hóna alá nyúlni!“ A HÉT politikai krónikája. Justh Gyula egy folyosói nyilatkozat alkalmából azt a ma már szinte közhely-nyilatkozatot tette, hogy az érdeklődést Magyarországon csak botrányokkal lehet felkelteni. — A közhelyek igazságai nem szűnnek meg azáltal, hogy gyakran hangoztatják őket, hiszen e hét politikai eseményei fényesen bizonyítják, hogy a botrány a jó, sűrű, gyanúsítással, emberhajszával telis-teli botrány az, ami az egész közvélemény érdeklődését napok óta fogva tartja. Lukács pénzügyminiszter ugyanis fölingerelve azoktól a nyilaktól, amelyeket az ellenzéki szónokok a bankvita során beléröpitettek, fenyegető czélzatossággal árulta el politikai barátainak, hogy a koalíciós romok között bombák vannak, amelyek ha föltalálnak robbanni, igen sok ma még neves, de holnap már erkölcsi halott politikusok megsebesíthetnek. Annak bizonyítására, hogy a politika berkeiben valóban vannak szárazon tartott puskaporok és elrejtett dinamitok, mindjárt ő maga is felrobbantott egy politikai petárdát, amelynek a pukkanásából az sült ki, hogy a Wekerle- korininy még 1907-ben aláírta azt a megegyezést, hogy hajlandó a közös bank szabadalmát meghosszabitani. No lett is 'aztán erre nagy lárma, kiabálás mindkét oldalon. Désy Zoltán volt koalíciós államtitkár se hagyta magát. Összeült a négyes bizottság. Tanácskoztak, tanácskoztak és szer„Fiam, fiam, árván hagylak téged, Szemem gyöngül, már nem soká nézlek. Árván hagylak lelkem szép virágja, Csak ne volnál császár katonája!“ „Édes anyám!“ .,. „Hallgass most szavamra : Örökséged nincsen még kiadva. Nem kell irás, s mit hagyok se sok lesz, Bár nem voltam hűtlen jó szivedhez! A vagyonom: a becsület! Drága! Az Istennek legszebb adománya. Eddig sem volt becstelen az élted, De koldus lesz, ha azt elfecsérled! Hogy boldog légy, mig bujdosol itt leant! Mint eddig is: szeresd a jó Istent! Keresztjétől, ha meggörnyed vállad, Ne szállj perbe! Örökké imádjad! Isten után Hazádé az élted! Boldog leszesz, ha e szót megérted! S ha királyod hűséggel szolgálod: Könnyű lesz a sorsod is meglátod! Mit fogadtál szerelmes arádnak: Maradj is hű ... s akkor én megáld lak! Megáldalak ... s ha pillám lezárom, Karjaidban érjen el a halálom. Koporsómra tégy egy szál virágot A mezőn szedd . . . drágára nem vágyok. Temettess el jó apád sírjába, Hűségemnek ez legyen az ára! És most hozd el imádságos könyvem. Én nem látok . . : előtört a könyem. Olvasd fiam, végén találsz rája: A haldokló anya imádsága!“ fölött titkolóztak. Csakhogy a bécsi „Zeit“ ez. újság alaposan kifogott a nagyfejüeken, még a tanácskozások kezdetén nyilvánosságra hozta a titkos aktákat és mikor már az egész ország tudta, hogy mi van azokban a bombákban, a négyes bizottság meghozta határozatát, mely szerint igaz, hogy a koalíció nem adta lel a titkos szerződésben az önálló bankot, — de hogy Lukácsnak is ragasszanak egy szépség- flastromot, kimondotta a bizottság, hogy a formula szövegezése oly homályos, hogy Lukács egész bátran állíthatta a tények ellenkezőjét. Hir szerint a Kossuth-párt e jegyzőkönyv mellett Lukács rektifikáló nyilatkozatát is követelni fogja. E hét nagy eseménye tehát az volt, hogy vájjon a marakodó pártemberek közül ki mondott igazat. A jegyzőkönyvben pedig megállapítást nyert, hogy a szerződés kétféleképpen értelmezhető; pedig a szerződés olyan irásmü, a melynek esszenciális föltétele az volna, hogy csak egyféleképpen legyen magyarázható. Á legújabb politikai pikantéria az, hogy maga a jegyzőkönyv is kétféleképpen értelmezhető, a négy biró ítélete éppen olyan homályos, épp úgy tág tért enged a következtetéseknek, mint a titkos szerződés, mely fölött itélniök kellett. A titkos szerződések ügye teljesen elvonta aztán a közfigyelmet a bankvitáról, nemcsak hogy a képviselők nem tanúsítottak e héten iránta semmiféle érdeklődést, hanem még a fővárosi sajtó is alig méltatta figyelemre. A záróbeszédek javában folynak. A legérdekesebb volt köztük a Földes Béláé és a Kelemen Samué, az utóbbi főleg a Kossuth- pártnak a bankügyben elfoglalt politikája ellen érvelt s igen erősen támadta a néppártot, hogy „a titkos memaranduinokkal űzött játékában inkább a fejekre, mint az írásokra pályázott“. Ugyancsak ezen a keddi ülésen mondották el záróbeszédeiket: Lovászy Márton, Kovács Gyula és gróf Batthyány Tivadar. A szerdai ülésen a két Polónyi beszélt, megdöbbentően gyér hallgatóság előtt. Csütörtökön Ábrahám Dezső és Sümegi Vilmos beszéltek alig 20 főre tehető hallgatóság előtt. A bankvita folyik szép csendesen. Ki tudja meddig fog még eltartani. ? A munkapárti oldalon pedig már türelmetlenül várják az elnöki csengő berregését, mely a terembe hívja a hü fiukat: „Szavazni!“ _____ ___ Elolv assa a fia zokogva. Éjfélt üt a rozzant fali óra. És mire a szent könyvet betette, Meghalt a szív, a' ki úgy szerette. III. A kaszárnya falain belül, Kurta vasban a baka nem ül. A hadnagynak szava megremeg: „Engedjétek! Temetésre megy!“ Csurgat Kuss Zoltán. A vak. — Asszonyom. Levele után ismerni vélem tisztelt férjének állapotát. Véleményem szerint a baj gyógyítható. Ha óhajtja, hogy a műtét céljából megvizsgáljam, értesítsen kérem, mikor tehetem tisdeietemet, de arra kérem, minél előbb, mert csak 'rövid ideig maradok e városban. Kitűnő tisztelettel. Jacpuier egy. tan. Cécille reszketve tette le a levelet az asztalra s szemeiből, szegény, fáradt szemeiből, melyek két év óta annyi keserű könyet hullattak, két örömköny gördült elő. A szerelem, a boldogság drága könyei! Oh mennyit nélkülözött, takarékoskodott ez idő alatt, csakhogy a drága specialistát megfizethesse, aki megmenti a férjét! S most itt a jutalom, a szabadulás! Eszébe jutott a sok keserű óra és egykori boldogsága, amely oly rövid ideig tartott. Georges egy reggel arra ébredt, hogy
